Luk. 12,1 Ezenközben
mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást
letapossák [vagyis, hogy csaknem
legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani. Mindenekelőtt oltalmazzátok meg
magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő,
elzárkózó („szeparatista”), vagyis
kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent
átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert
ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]*
*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra
törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő
homlokszíjaikat [imaszíjaikat,
és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő
köntöseik peremét [vagyis
szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).
Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy
olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok
is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket
és] monda nékik: Vigyázzatok és
őrizkedjetek [óvakodjatok] a
farizeusok [jelentése: (elkülönült,
elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően
vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai,
és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6).
Külön
figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a
világ része, örizkedjenek: „És ő inti
vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban
átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek
[óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő
(„szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és
tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát
a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy
mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai]
és a Heródes [világi, politikai
hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).
És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket,
hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok]
el azért a régi kovászt, hogy legyetek új
tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk]
a Krisztus, megáldoztatott
[föláldoztatott; megöletett már] érettünk.
Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal
ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és
álnokságnak] és gonoszságnak [ne a
boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából
eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság;
őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak
[valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában.
[azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1
Kor. 5,7 -8)
Luk. 12,2 Mert nincs
oly rejtett [eltakart, elleplezett]
dolog, mely napfényre ne jőne [vagyis
nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely
ismertté ne válna]; és oly [elrejtett] titok, mely ki
ne tudódnék. [Más fordítás: Minden
dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog,
amely utóbb ismertté nem válnék]*
*És a kijelentés fontossága miatt
újra -és újra elmondja az Úr: „Mert
nincs oly titok [titkos, elrejtett helyen lévő dolog], mely nyilvánvalóvá ne lenne [ami ismertté, jól láthatóvá,
nyilvánvalóvá ne válna, és elő ne kerülne]. És
nincs oly elrejtett [eldugott, elrejtett, titokban tartott] dolog, mely ki ne tudódnék [és ismertté
ne válna], és világosságra ne jőne
[amely napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne]” (Luk. 8,17).
És ha üldöznek benneteket, ti: „Azért ne féljetek [ne rettenjetek, (ne ijedjetek, rémüljetek,
riadjatok) meg] tőlük. Mert nincs oly
rejtett [leplezett, eltitkolt] dolog,
ami [egyszer] napfényre ne jőne
[és le ne lepleződnék]; és oly titok
[olyan rejtett, titkos, vagy színlelt dolog], ami ki ne tudódnék [melyet meg ne ismernének]” (Mát. 10,26).
Márk egy más összefüggésben idézi
az Úr Jézus szavait: Mert nincs
semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék [ami ki ne derülne]. És semmi sem volt eltitkolva [elrejtve], hanem hogy nyilvánosságra
[vagyis nyilvánvalóvá, ismertté, láthatóvá váljon,
hogy megmutatkozzon, és napfényre] jusson. Ha
valakinek van füle a hallásra, hallja [és értse meg]”
»Más fordítások: Mert
nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan
elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül; Mert csak azért van titok, hogy kiderüljön, és rejtelem, hogy napfényre
jusson«” (Márk. 4,22-23).
A mindenkori hívőket így figyelmezteti az Úr: „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre
előhoz, minden titkos (titkolt) dologgal,
akár jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen
az” (Préd. 12,16).
Ő az. Aki: „Feltárja a
sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
(Más fordítás: Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos
dolgokat) (Jób. 12,22)
Luk. 12,3 Annakokáért
amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani [és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a
fényben halljátok majd vissza]; és amit
fülbe súgtatok a rejtekházakban [és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, és amit a zárt falak közt fülbe
súgtok], azt a házak tetején fogják [hatalommal]
kihirdetni [és nyilvánosan
ismertté tenni].
Luk. 12,4 Mondom pedig
néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]: Nehogy
féljetek [mert tilos
megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát: a személyiségeteket, az egótokat,
vagyis az éneteket),
az élő szervezetet] ölik meg [és pusztítják el], és azután
többet nem árthatnak; [és azon túl
többet nem tehetnek veletek].
Luk. 12,5 De megmondom
néktek [figyelmeztetlek benneteket], kitől féljetek [ijedjetek
meg,]: Féljetek [és rémüljetek, és riadjatok meg] attól, aki
minekutána megöl [és elpusztít], van arra is hatalma [lehetősége,
szabadsága, és felhatalmazása], hogy a gyehennára [Siralom-völgybe, a
szemétre] vessen [az izzó, parázsló, szemétbe dobjon benneteket]. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek*
*Máté így ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „Amit néktek a
sötétben mondok, a világosságban [fényes nappal, verőfényben] mondjátok [el, és szóljátok]; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről [hírnökként]
hirdessétek [és prédikáljátok]. És ne féljetek azoktól [sem], akik [csak] a testet [(szómát) az élő szervezetet] ölik
meg [mert csak a testet (a szómát: az élő szervezetet) képesek megölni, elpusztítani]. A lelket [a legbelső
éneteket] pedig meg nem ölhetik [mert a lelket a
legbelső éneteket megölni nincs hatalmukban, nem képesek, és nem
tudják; a léleknek a legbelső éneteknek azonban nem árthatnak!].
Hanem attól féljetek
inkább, aki [akinek hatalma van] mind
a lelket [vagyis legbelső éneteket], mind a testet [(szóma): élő szervezetet] elvesztheti
[el tudja pusztítani, és taszítani] a
gyehennában [(geenna): az
örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB szerint:
Siralom-völgy: a nagy nyomorúság)]” (Mát. 10,27-28).
Már Ézsaiás így bátorítja Isten mindenkori népét: „Ti
ne mondjátok összeesküvésnek (árulásnak, és törvényellenes szövetségnek), valamit e nép összeesküvésnek
(árulásnak, és törvényellenes szövetségnek) mond,
és félelme szerint (vagyis amitől fél, attól) ne féljetek (ijedjetek meg, és meg ne rémüljetek) és ne rettegjetek; A seregek Urát: Őt szenteljétek meg (Őt tartsátok szentnek), Őt féljétek, és Őt rettegjétek, (Őt tiszteljétek reszketéssel)! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés
köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem
lakosainak
(Más fordítás: akkor ő is megszentel. De Izráel két háza
számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak,
Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda). És (megbotlanak, és) megütköznek
köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak (a
csapdában)! Kösd be e bizonyságtételt, és
pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
(Más fordítás: Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a
tanítást tanítványaim számára)” (Ésa. 8,12-16).
„Hallgassatok rám, kik
tudjátok (és ismeritek) az igazságot,
te nép (én népem), kinek szívében van
törvényem (ki szívébe zárta tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne
essetek (és ne rendüljetek meg)! Mert
úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a
féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről
nemzedékre. Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó
embertől? Ember fiától, a ki olyan
lesz, mint a fű (aki a fű sorsára jut)?!” (Ésa. 51,7-8.12)
Luk. 12,6 Nemde öt
verebet meg lehet venni két filléren [két krajcáron]? És egy sincs azok közül Istennél [Isten szemében] elfelejtve.
Luk. 12,7 De néktek a
fejetek hajszálai is mind számon vannak [és mind meg
vannak számlálva]. Ne féljetek azért [ne aggódjatok, ne
ijedjetek meg], sok verébnél
drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok*
*Máté így ír erről: „Nemde, két verebecskét [két
verébfiókát, vagyis a verébnek párját] meg
lehet venni egy kis fillérért? [egy
krajcárért]. És egy sem esik azok közül a földre [és
nem pusztulhat el közülük egy sem] a ti
Atyátok akarata nélkül [a ti Atyátok tudtán kívül]! Néktek pedig még a fejetek
hajszálai is mind számon vannak tartva [és meg vannak számolva], és
egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Ne féljetek [tehát, ne
ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg] azért; ti sok verebecskénél [verébfiókánál]
drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok [és többet értek]”
(Mát. 10,29-31).
Ezért a: „… fejeteknek egy hajszála sem vész el”
(Luk. 21,18). „Mert a
szegény (a rászoruló, az elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, a segítségre
szoruló) nem lesz végképen elfelejtve, a
nyomorultak reménye sem vész el örökre”
(Zsolt. 9,19)
Luk. 12,8 Mondom pedig néktek:
Valaki vallást [tanúságot] tesz* én
rólam [és én mellettem] az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról [azt az Emberfia is megvallja] az Isten angyalai [hírnökei,
és követei] előtt.
[Más
fordítás: Mondom
nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az
Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. És azt majd az
Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt];
*Vallást tesz (homologeó): ugyanazt mondják velem (együtt).
Tehát jelentése még: ugyanazt mondja, mint én, egyetért velem (a nyilvánosság
előtt). Azonosul velem, elismer, elfogad engem (az emberek előtt)
Luk. 12,9 Aki pedig
megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt*
*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Valaki azért vallást tesz én
rólam [akik meg fognak vallani engem, és
elismeri, hogy hisz bennem] az
emberek előtt, [majd] én is
vallást teszek arról [és mindazok mellett]
az én mennyei Atyám előtt [és arról én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám
tartozik]. Aki pedig megtagad [elutasít, visszautasít] engem
az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd]
az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32-33).
Márk
bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mert
(ha) valaki szégyell engem és az én
beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt,
mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).
Dávid
is erről prófétál: „És a királyok előtt
szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg” (Zsolt. 119,46).
Pál
apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek
hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8).
Mert:
„Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni
is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket” (2
Tim. 2,12).
A
feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az
fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm
ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám
előtt és az ő angyalai előtt” (Jel.
3,5).
Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne
veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid.
10,35).
Mert:
„Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja
a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. A mit azért ti
kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit
kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az
ígéret, amelyet ő (maga) ígért
nékünk: az örök élet” (1 Ján. 2,23-25).
És: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az
Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1
Ján. 5,12)
Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond [legyen
az akár kijelentés,
tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek
Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot
terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem
bocsáttatik*
*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn [hiba, tévedés,botlás] és káromlás [gyalázkodás,
rágalmazás, becsmérlődés] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem
bocsáttatik meg az embereknek [nem nyer bocsánatot]. Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél],
annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban. Ebben a
világkorszakban], sem a más világon
[sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [mert nem nyerhet
bocsánatot]” (Mát. 12,31-32).
Márk
is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hiba, tévedés, botlás) megbocsáttatik
az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak)
amelyekkel káromlanak: De aki a Szent
Szellem ellen szól káromlást (ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //gyalázza,
becsmérli, Őt szitkozódja//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök
kárhozatra méltó (vagyis vétkes marad bűne miatt örökké //a
leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt
terjesztették az Úr Jézusról a vallásos emberek): Tisztátalan szellem van benne” (Márk.
3,28-30).
Az
apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert
ha szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból,
kényszerítés nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, és hibázunk, és
megbotlunk), az igazság (a valóság,
vagyis az Ige) megismerésére
való eljutás után (vagyis az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél
elvétésért) való áldozat (Itt: már
nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő,
szörnyű) várása és a tűznek lángja
(a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti
az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (és megszegi,
vagy érvényteleníti, és hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti),
két vagy három tanúbizonyságra (két,
vagy három tanú vallomása alapján) irgalom
(szánalom, részvét, könyörület, és együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (és elpusztul).
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb
büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel
megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, és
megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek
Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza, és gyalázattal
illeti, megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29).
Ezért
azt tanácsolja az Úr, hogy ha szándékosan elkövetett bűnt tapasztalunk: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a
testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt
(a cél nem szándékos elvétése,
vagy nem szándékos félrelépést tesz), könyörögjön (érte), és az
Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan
saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (nem az
ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (és minden istentelenség, az igazság vagyis az Ige hiánya) bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).
Pál
apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „Hálát adok a
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek
ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor
szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és
erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis
irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben;
Szerfelett megsokasodott (bőségesen
kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme
a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus
Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik
hisznek Őbenne (és így) az örök
életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)
Luk. 12,11 Mikor (és valahányszor) pedig
a zsinagógákba [vagy a
gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne
aggodalmaskodjatok [nehogy azon
tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon
vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában [a maga
idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok*
*Máté így ír az Úr Jézus szavairól:
„De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen
gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne
nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy
mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert
megadatik néktek [és megkapjátok] abban
az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan
beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik
szóltok [beszéltek], hanem a ti
Atyátoknak Szelleme az, aki szól
ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva
visznek [és elhurcolnak], hogy
átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt
szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem
gondoltok előre a védekezésre): Mert én
adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene
nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen
ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek
a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12)
. Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez
küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt,
amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak
(és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és
megilleté (megérintette a) számat, és
monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet
adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)
Luk. 12,13 Monda pedig néki egy [valaki]
a sokaság [a tömeg] közül: Mester, mondd meg az én
testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek (döntő)bíróvá vagy osztóvá?
Luk. 12,15 Monda azért nékik:
Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget [a kapzsiságot, a
mohóságot, és a fösvénységet]; mert nem a
vagyonnal [anyagi javakkal]
való bővölködésben van az embernek az ő élete.
[Más
fordítás: Vigyázzatok,
óvakodjatok, tartózkodjatok és őrizkedjetek mindenféle
kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen nagy a vagyona. Mert ha bőségben él
is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg]*
*Attól
kérte valaki, hogy ossza meg vele testvére az örökséget, aki azt tanította,
hogy: „…
aki törvénykezni [pereskedni] akar
veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat],
engedd oda néki a felsőt [köntösödet]
is. [Más fordítás: Aki perbe fog,
hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]” (Mát. 5,40).
És az apostol
kifejti, hogy miért: „De valóban nagy
nyereség az Istenfélelem (a hívő élet), megelégedéssel;
Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha
van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe, (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe (meg pusztulásba) és
romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után
sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok
fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,6-10)
Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot [hasonlatot], szólván: Egy gazdag [jómódú, vagyonos]
embernek bőségesen termett a földje.
Luk. 12,17 Azért magában okoskodik [ekkor így gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott
magában], mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom [betakarítanom, és
begyűjtenem] az én termésemet.
Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat] lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda takarítom be, és
ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet]
és az én javaimat.
Luk. 12,19 És [azután majd
elégedetten] ezt mondom az én
lelkemnek [vagyis
magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több
évre is elegendő lesz]. Tedd magadat
kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]!
Luk. 12,20 Monda pedig néki az
Isten: Bolond [esztelen, ostoba,
öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik
tőled] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig
készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi
lesznek?
Luk. 12,21 Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki
elraktároz, és
felhalmoz], és nem az Istenben gazdag*
*Az
Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne
halmozzatok fel] magatoknak kincseket
[nehogy kincset kincsre halmozzatok] a
földön, hol [azokat] a rozsda
[marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly
megemészti [megrágja], és ahol a
tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja
meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák
[nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).
Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold)
meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne
legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a
bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk
mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre).
Hogy jót tegyenek,
legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,
(javaikat osszák meg másokkal). Kincset
gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet”
(1 Tim. 6,17-19).
Tehát: „Ne fáraszd
magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél
meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).
Mert: „Siet a
marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a
gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá
(de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).
Hát: „Nosza immár
(tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván
a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok
miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és
ezüstötöket rozsda fogta meg (megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz.
Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó
napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).
Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok
viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek
meg (érjétek be) azzal, amitek van;
mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem
hagylak téged)” (Zsid. 13,5).
Mert: „Akik
gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Gondolatuk ez (és
azt képzelik): az ő házuk (örökké
megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az
ő házuk, és lakásuk) nemzedékről-nemzedékre
szállnak, nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van,
(ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a
barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket
levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az
ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela
(Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és
követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek),
a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak
rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más
fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a
becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).
„Bizony
árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik (hiába
vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja,
ki takarítja be azokat (és ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).
„ Hiszen azt sem tudjátok, mit
hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig
látszik, aztán eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és
élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban
dicsekedtek (és kérkedtek): Minden
ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz”
(Jak.
4,14-16).
„Mert micsoda reménysége lehet a
képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha
véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).
„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1).
Mert: „A
gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata
szerint, (magas várfalnak képzeli)” (Péld. 18,11)
Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért [vagyis ezért] mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] a ti életetek felől [és ne nyugtalankodjatok
megélhetésetek miatt, hogy], mit egyetek;
se a ti testetek [szóma: a ti személyetek] felől, mibe
öltözködjetek.
Luk. 12,23 Az élet több [jelentősebb, és értékesebb], hogysem az
eledel [és fontosabb a
tápláléknál], és a test [szóma: a személyetek], hogysem az öltözet [vagyis
mint a ruházat].
Luk. 12,24 Tekintsétek [és
figyeljétek] meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem
aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük [és nincs raktáruk és magtáruk]; és az Isten eltartja [és mégis
gondoskodik róluk, táplálja] őket:
mennyivel drágábbak [különbek, értékesebbek, és
fontosabbak] vagytok ti a madaraknál?
Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [vagy nyugtalankodásával és tépelődésével]
megnövelheti [megnyújthatja] termetét egy arasszal
[vagy csak
egy órával meghosszabbíthatná az életét;
Luk. 12,26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog [ha ilyen kis dolgot, a legapróbb
legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebb dolgot], sem tehetitek [Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, és a legkisebbre
sincs hatalmatok, és még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok], mit aggodalmaskodtok [és
tépelődtök] a többi felől?
Luk. 12,27 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a [mezei] liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak [nem gürcölnek, nem
vesződnek és nem dolgoznak keményen] és nem fonnak [és nem szőnek]: de mondom néktek: Salamon minden [az ő teljes királyi] dicsőségében [és méltóságában] sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
Luk. 12,28 Ha pedig a füvet [vagy a
mezei virágokat], mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe
vettetik [melyeket máról holnapra
kemencébe dobják], így ruházza az Isten; mennyivel inkább
titeket, ti kicsinyhitűek [ti kételkedők]!
Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek [és ne arra törekedjetek, és ti se azt keressétek], mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek [és nehogy aggódjatok, vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne
lebegjetek].
Luk. 12,30 Mert mind ezeket a
világi pogányok [a világi emberek keresik, és] kérdezik [mert mindezekre
csak a világ nemzeteinek törekvése irányul]; a ti Atyátok
pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Luk. 12,31 Csak [inkább] keressétek [törekedjetek, és
igyekezzetek, és kívánjátok] az Isten
országát [és az ő királyságát], és ezek mind
megadatnak néktek, [és elétek
lesznek téve ráadásként]*
*Máté
bizonyságtétele: „Azért
azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy
aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti
testetek [(szóma): személyetek] felől,
mibe öltözködjetek [és ruházkodjatok]. Avagy
nem több-e az élet hogysem az eledel [a táplálék, az étel], és a test [(szóma):
személyetek] hogysem az öltözet [a ruha]?
Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az
ég madarait], hogy nem vetnek, nem
aratnak, sem csűrbe [vagy magtárakba] nem
takarnak [nem gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat
[és táplálja őket]. Nem sokkal különbek
[becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával
[és tépelődésével, azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [és
ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal [Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg
életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm )
is, ha aggodalmaskodik]?
Az öltözet felől [a ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért
nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek
(nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező
liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [vagyis teljes] dicsőségében [vagyis pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül
[akár csak] egy [is].
Ha pedig a mezőnek füvét [és a mezei
virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [vagyis tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon
nem sokkal jobban] titeket, ti
kicsinyhitűek? [kishitűek].
Ne aggodalmaskodjatok
[nyugtalankodjatok. Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot
magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk?
Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra;
Mibe öltözünk]? Mert mind ezeket a
pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik
[Mert mindezekre a pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek [is] mind
[ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek
lesznek téve ráadásként].
Ne aggodalmaskodjatok [nehogy
aggódva tépelődjetek] tehát a holnap
felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap
majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a
bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)]” (Mát. 6,25-34).
Mert: „Ki szerez a
hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit
enniük?” (Jób. 39,3).
Hiszen Ő, vagyis Isten az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, a melyek kárognak” (Zsolt. 147,9).
Ezért: „Semmi felől
(és semmiért) ne aggódjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat
(kéréseiteket) az Isten előtt” (Fil.
4,6).
És: „Minden gondotokat
(aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik
rólatok)” (1Pét 5,7).
Már Dávid ezt tanácsolja:
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).
És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt.
37,4-5).
És: „Az én Istenem
pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint
dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil.
4,19).
Mert: „Hiába néktek
korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!
(mert akit az ÚR szeret) szerelmesének
álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).
Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).
Hiszen: „Gyermek
voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de
nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá
vált)” (Zsolt. 37,25).
Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint
meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem
sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).
Mert: „Aki az ő
tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett,
[nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul
kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna
vele [miért ne adna ingyen;
kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent
minékünk? (Róm. 8,32)
Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat].
Luk. 12,33 Adjátok el amitek van, [azaz a tulajdonotokban lévő
vagyonotokat], és adjatok
alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és szánalmat, érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek]
magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek
nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér,
sem a moly meg nem emészti [és nem
tudja tönkretenni].
Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is*
*Az
Úr Jézus parancsa a mindenkorban élő Övéinek: „Ne gyűjtsetek [és ne halmozzatok fel] magatoknak
kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a
rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és
a moly megemészti [megrágja], és ahol
a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem
kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol
sem a rozsda [nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat
nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert
ahol van a ti kincsetek, ott van [és
ott lesz] a ti szívetek is” (Mát.
6,19-21).
Az Úr Jézust megkérdezi egy ifjú, hogy a parancsolatok
betartásán kívül még mit kell tennie: „Monda
néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a
szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és (aztán) jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne
megszomorodva; mert sok jószága (sok vagyona) vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy
a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek:
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába
bejutni” (Mát. 19,21-24).
Erre: „… Péter
megszólalt, és ezt mondta néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta
házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy
feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért,
Aki százannyit ne kapna most
ebben az időben (és ebben a
világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket
és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő világon pedig örök életet” (Márk.
10,28-30).
Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni,
kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és
sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe
(és pusztulásba) és romlásba merítik
(és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván
némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10).
„Azoknak, akik
gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban,
hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra
(a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek,
legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,
(és javaikat osszák meg másokkal). Kincset
gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet”
(1 Tim. 6,17-19).
Tehát: „Ne fáraszd
magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél
meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).
Mert: „Siet a marhakeresésre
(a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember
(vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy
ínségbe jut)” (Péld. 28,22).
Hát: „Nosza immár
(tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván
a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok
miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és
ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz.
Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó
napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).
Hanem: „Fösvénység
nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem
hagylak el (és nem maradok el tőled), sem
el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).
Mert: „… ha
feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van,
az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a
láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18).
Mert: „… meg van írva:
„Amit szem nem látott, fül nem hallott,
és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt
szeretőknek” (1Kor. 2,9).
„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva
(és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4).
Ezért: „… keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33).
Az első jeruzsálemi gyülekezet így
teljesítette az Úr Jézus parancsát: „Mindnyájan
pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának [Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból
a célból tartózkodtak], és mindenük köz
vala [mindent közösnek tekintettek].
És jószágukat és marháikat
[vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták,
és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között], mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45)
Luk. 12,35 Legyenek a ti
derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva.
[Más
fordítás: Legyetek
készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson];
Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat visszavárják,
mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák
néki
[Más fordítás: Akiknek
arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik
is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki].
Luk. 12,37 Boldogok [és szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük] azoknak a (rab)szolgáknak, kiket az
úr, mikor [megérkezik, és]
haza megy, vigyázva [ébren, virrasztva és
készen talál] talál. Bizony mondom
néktek, hogy felövezvén magát [vagyis
ruháját övvel
leszorítja, hogy dolgozni tudjon, és], leülteti
azokat [asztalhoz fekteti őket,], és előjövén, szolgál nékik.
Luk. 12,38 És ha megjő a második
őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor [vagyis a négy
őrségre osztott éjszakának bármelyik szakaszában érkezik, és] jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a (rab)szolgák.
[Más
fordítás: Boldogok,
akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is haza]!
Luk. 12,39 Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy
ha tudná [tisztába lenne
vele] a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj,
vigyázna [ébren,
virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy
az ő házába törjön.
Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek [ti
is álljatok készenlétben]: mert amely órában
nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá], abban jő el [és érkezik
meg] az embernek Fia*
*Máté bizonyságtétele: „Arról a napról és óráról pedig senki sem
tud, az ég angyalai [még a
mennyei angyalok] sem
[sőt a Fiú sem], hanem
csak az én Atyám [csak Isten tudja
az időt] egyedül. [Virrasszatok, mert] amiképpen
pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban
vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is
[Más
fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint
Noé idejében volt].
Mert amiképpen az
özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek
vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is
gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat
elragadá [el nem sodorta]: akképpen
lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele,
megérkezés, megjelenése] is.
[Más
fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték
fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket
(valamennyiüket).
Ugyanígy lesz, amikor
az Emberfia eljön a földre]. Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért,
mert nem tudjátok, mely órában [vagy
melyik nap] jő el a ti Uratok.
Azt pedig jegyezzétek
meg [emlékezzetek erre; értsétek
meg, legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának
melyik szakában [melyik
órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj. [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön.
Azért legyetek [mindig álljatok] készen
[(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség
állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre];
mert amely órában nem gondoljátok, abban
jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű [megbízható]
és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza
népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt
[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?
Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő,
hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [ura meg fogja bízni egész
vagyona kezelésével].
Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt
[Más fordítás:
ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];
És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel
[és a korhelyekkel] pedig
enni és inni kezdene: Megjő annak a
szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [nem is sejti],
És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt,
és a képmutatók [kétszínűek] sorsára
juttatja [s részét a
képmutatók között jelöli ki majd];
ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,36-39.42-51).
És az Úr újra és újra figyelmezteti
az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert
sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13).
És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek
és ez élet (a megélhetés) gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt
(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen
könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és
hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36).
Tehát: „Figyeljetek,
vigyázzatok (legyetek ébren) és
imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze
útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [felhatalmazás,
hatalom, tekintély, jog, jogosultság],
és kinek-kinek a maga dolgát megszabván,
az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
[Más fordítás: Olyan ez, mint mikor egy
külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és
kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy
ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].
Vigyázzatok azért [legyetek hát ébren;
virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor
érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik,
ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva]. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek
mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]” (Márk. 13,33-37).
És:
„Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan,
mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg;
győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
„Mert igen jól
tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).
Ezért azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát (szégyenét)” (Jel.
16,15).
Hát: „Ne is aludjunk
azért, mint egyebek (mint a többiek), hanem
legyünk éberek és józanok” (1 Thess.
5,6).
És ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak
akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel
(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság
jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8).
Mert: „A vége pedig mindennek közel van (közeledik,
kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért
(ezért) legyetek mértékletesek
[épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt, mértékletes (szó
szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát kb.: szabad az Isten iránti)
beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy: törekszik a szabadulásra] és józanok [az Igét szemmel tartók,
(vigyáz) (éberek, okosak)] hogy
imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).
„Legyetek azért,
atyámfiai, béketűrők (legyetek tehát türelemmel, testvéreim) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető
(a földművelő) várja a földnek drága
gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és
estveli (késői) esőt kap. Legyetek ti
is béketűrők (legyetek tehát ti is türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak.
5,7-8).
Mert: „…
el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő
alkotások is megégnek.
(Más fordítás: a föld és a rajta lévő
alkotások is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb
szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az
értelemben, hogy sorra kerülnek)” (2 Pét. 3,10)
Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot [hasonlatot], vagy
mindenkinek is?
Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [vagyis okos,
értelmes, és eszes] sáfár. kit az úr
gondviselővé tőn [akit kijelöl, és gondviselővé
rendel] az ő háza népén. [egy olyan személy,
aki meleg szeretettel és vigasztalással igazgatja, és intézi a rábízottak
sorsát, gondot visel rájuk], hogy adja ki
nékik élelmüket [gabonarészüket,
vagyis gabona- / élelem-fejadagjukat]
a maga idejében [az elrendelt, és megfelelő időben]?
Luk. 12,43 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő ura, mikor [megérkezik, és]
haza jő,
ilyen munkában talál!
Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt [és az ilyenekre egész vagyonát is
rábízza]*
*Máté
így írja le a kijelentést: „Kicsoda hát a hű [és megbízható]
és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé
tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt
[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy a kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?
Boldog az a (rab)szolga, akit az ő
[visszatérő, hazatérő] ura,
mikor haza jő, ily [ebben a] munkában
[ebben a tevékenységben] talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága
fölött gondviselővé teszi őt [azaz:
ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].
Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt
[Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];
És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel
[és a korhelyekkel] pedig
enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és
amely órában nem gondolja [és nem
is sejti],
És ketté vágatja [kettéhasítja,
kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s részét a képmutatók között jelöli
ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás]
és fogcsikorgatás” (Mát.
24,45-51).
Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az [minden] ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit;
alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű
szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló
katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy]
és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit] Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [gondnokokban; intézőkben, aki a
megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma,
arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka
annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik,
az, hogy mindenik hűnek [megbízhatónak] találtassék. [bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2).
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17).
És hogy mi az a jó,
amit tenni kell: „Mert ha az evangéliumot
hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem
ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt,
jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17).
Hát ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek
(meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi
legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van:
hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel
(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság
jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8)
Luk. 12,45 Ha pedig az a (rab)szolga így szólna az ő szívében [az bő bensőjében]: Halogatja
még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a (rab)szolgákat és (rab)szolgalányokat,
és enni és inni és részegeskedni:
Luk. 12,46 Megjő [s megérkezik] annak a (rab)szolgának az ura,
amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és abban az órában, amelyet nem ismer, amikor nem is sejti és amikor nem is számít rá], és kettévágatja őt [kegyetlenül megbünteti], és a
hitetlenek [megbízhatatlan, és hűtlen, álnokok] sorsára juttatja.
Luk. 12,47 És amely szolga tudta [és ismerte] az ő urának
akaratát, [de mégsem állt készen]
és nem végezte el [sőt nem is fogott hozzá teljesítéséhez], sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg [sok verést kap, és azt nagyon megbotozzák];
Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta [nem
ismerte és nem értette meg], és büntetésre méltó [vagyis verést érdemlő] dolgokat
cselekedett, kevesebbel büntettetik [és
az kevesebb verést és botütést kap]. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat
bíztak, többet kívánnak tőle [és
attól többet kérnek számon]*
*Már
a mózesi törvény így prófétál az engedetlenség következményéről, vagyis arról,
hogy a sátán hatalma alá kerül: „Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik
valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem
tudta is: vétkessé lesz (és bűn terheli), és hordozza az ő vétségének terhét”
(3 Móz. 5,17).
És: „Akkor,
ha a bűnös (verést, vagyis) ütleget érdemel,
vonassa (fektesse) le azt a bíró, és
üttessen arra maga előtt annak bűnössége szerint való számban (vagyis
amennyit a bűne miatt megérdemel)” (5 Móz. 25,2)
Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak [tüzet dobjak a Földre]: és mit akarok, ha az immár meggerjedett. [Más fordítás: és mennyire szeretném,
ha az már lángra lobbant volna, ha már lángolna]?
Luk. 12,50 De bemerítéssel kell
nékem alámeríttetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
[Más
fordítás: De van egy alámerítkezés
számomra, amelybe alá kell meríttetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez be nem
teljesedik].
Luk. 12,51 Gondoljátok-é, [és azt hiszitek], hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön [hogy békességet,
vagyis háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől való mentességet, és
boldogságot hozzak e földre]? Nem [semmiképpen sem], mondom
néktek; sőt inkább meghasonlást [megosztást; széthúzást].
Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban [egy családban], akik meghasonlanak [egymással], három kettő ellen, és kettő, három ellen
Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és
a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a
menye ellen, és a menye a napa ellen [fordul, és szembeszáll]*
*Máté
így ír a kijelentésről: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [(eiréné): a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [hozzak], hanem hogy fegyvert [(harci) kardot vetni jöttem]. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást
támaszszak az ember és az ő atyja [hogy szétválasszam, és egymás ellen
fordítsam az embert és atyját], a leány
és az ő anyja, a meny és az ő napa [anyósa] közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] háznépe [tulajdon családja lesz az
ellensége]” (Mát. 10,34-36).
Az Úr Jézus saját családján mutatja be, hogy mit jelent az
előző kijelentése. Egyik alkalommal, amikor nagy sokaság vette körül, és Ő
meggyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat: „Amint az övéi (a hozzátartozói) ezt meghallák, (elindultak és) eljövének,
hogy megfogják őt (hogy elfogják); mert
azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből
jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (Belzebub van benne), és: Az ördögök (démonok) fejedelme által az ördögök (démonok) fejedelmének
a segítségével űzi ki az ördögöket
(a démonokat)” (Mk. 3,21-22).
„Mert a testvérei sem hittek benne” (Ján. 7,5)
A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban (ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod
előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával),
a leány anyja ellen támad, a meny az ő
napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)
Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak [tömegnek]
is: Mikor [és valahányszor] látjátok [és észreveszitek], hogy
napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső [égzengéssel kísért vihar, és zivatar] jő; és úgy
lesz.
Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz [égető hőség jön]; és úgy lesz.
Luk. 12,56 Képmutatók [kétszínűek], az égnek és
a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni [Más
fordítás: a föld és az ég arculatát meg
tudjátok vizsgálni, és jelenségeit
felismeritek];
Erről az időről [időszakról,
és korszakról] pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
[Más
fordítás: miért
nem ismeritek föl akkor mindazt, ami most történik, és ezt a jelen (ezt
a mostani) időszakot hogy-hogy nem vizsgáljátok meg]?
Luk. 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, [és miért nem
tudjátok magatoktól eldönteni], mi az igaz?*
*Máté
így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Ő pedig felelvén [ezt a kijelentést
tette előttük, és], monda nékik: Mikor
esteledik, azt mondjátok: Szép [tiszta, derűs, jó] idő lesz; mert veres [vöröslik, tűzpiros] az ég. Reggel pedig: Ma zivatar [vihar] lesz; mert az ég borús [sötét] és
veres. Képmutatók [annyi tudásotok van, hogy], az ég ábrázatját [arculatát] meg
tudjátok ítélni [az ég jeleit felismeritek, az ég színéből tehát tudtok
következtetni], az idők [idő(szako)k]
(ismertető)jeleit pedig nem tudjátok [nem
vagytok képesek megítélni, felismerni]?” (Mát. 16,2-3)
Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel [a peres féllel]
a fejedelem [az elöljáró, vagy a bíró] elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle. [megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen
megegyezni vele], hogy téged ne vonjon
a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak [a börtönőrnek]
és a poroszló, [a börtönőr] a tömlöcbe [pedig fogságba] ne vessen
téged.
Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz [és nem jutsz, és nem szabadulsz] ki onnét,
mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig
[Másfordítás: amíg le
nem hámlik rólad a leprától származó utolsó pikkely is]*
*Máté
is ír erről: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel; (peres feleddel) szemben légy békülékeny (jóindulatú;
siess megegyezni vele) idejében], amíg az
úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló
[törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr] kezébe,
és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj]. Bizony [ámen; úgy van, ahogy] mondom
néked: ki nem jössz [ki nem szabadulsz] onnét,
mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig” (Mát.
5,25-26).
Ha ember ellen van panaszod, bocsáss meg: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő
vétkeiket [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket
hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].
Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha
ti nem engeditek el] az embereknek az ő
vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket,
melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok
sem bocsátja meg [Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14.15).
Mert ha nem bocsátasz meg, engedetlenséged következménye
megmered, hiszen a megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok
meg (engedjétek el), ha valaki ellen
valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (elengedje)
néktek a ti vétkeiteket
(botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem
engeditek), a ti mennyei Atyátok sem
bocsátja meg (engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás
lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26).
Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: „Vigyázzatok
atyámfiai (testvéreim), hogy valaha
ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől
elszakadjon. Hanem intsétek (és buzdítsátok) egymást minden (egyes) napon,
míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által
(és a bűn csábításától). Mert részeseivé
lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat (amely kezdetben élt
bennünk) mindvégig erősen (és
szilárdan) megtartjuk. E mondás szerint:
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az
elkeseredéskor” (Zsid. 3,12-15).
Ne arról beszélj, hogy mit tett, vagy nem
tett a másik ember: „Ne állj ki
elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled
megszégyenít? A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl,
mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza” (Péld. 25,8-10)
