Ige: A farizeusokról (szektákról)

 „Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]* (Luk. 12,1)

*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [vagyis szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).

Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai, és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6). Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része, örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy mindent átjáró, meegerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai] és a Heródes [világi, politikai hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).

 És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,7 -8)

9-es ZSOLTÁR

Imádság: Taníts Uram!

 Jézusom! Te kimondhatatlan szenvedéseken mentél keresztül értem, helyettem, miattam. Taníts engem, hogy tudjak szenvedni, tűrni érted, a Te nevedért! Ámen

A nap gondolata:

A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat. A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. (John White)

Napi Ige és gondolat

   „Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.” (Zsidók 12:3-4)

Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban, állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus érted. Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt, hanem érted.

Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited próbája. Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni, amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd.

Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál az életedből. Ezek azonban próbák. Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani? Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni? Milyen próbában vagy most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned?

Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korintusbeliekhez, az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.” (2 Kor. 8:10-11)

Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az, be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.

(Forrás: Napi remény)

Csodálatos, Szent és Fenséges Megváltóm vagy.

Igei megvallások anyagi szükség esetén

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Örökkévaló szövetséget kötött velem az Úr, mindennel

ellátva és állandót. Mert az én teljes üdvösségemet és

minden kívánságomat előhozza Ő. (2Sám. 23,5.)

Megemlékezem az Úrról, az én Istenemről, mert Ő az,

aki erőt ad nekem a gazdagságnak megszerzésére,

hogy megerősítse az Ő szövetségét. (5Móz. 8,18.)

Áldást parancsol mellém az Úr mindenben, amire ráteszem

kezem. Bővölködővé tesz engem az Úr minden jóban.

Megáldja kezem minden munkáját. Fejjé tesz engem az

Úr, és mindinkább feljebbvaló leszek. (5Móz. 28,8. 11–13.)

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1.)

Jézus szegénnyé lett, hogy én az Ő szegénysége által

gazdaggá legyek. (2Kor. 8,9.) Jézus azért jött, hogy életem

legyen és bővölködjem. (Ján. 10,10.)

Jézus megváltott a törvény átka alól. Jézus megváltott

a szegénység, a betegség és a szellemi halál alól. (Gal. 3,13.)

A szegénység helyett gazdagságot, a betegség helyett

egészséget, a halál helyett örök életet adott nekem.

(2Kor. 8,9. Ésa. 53,4. 5. Ján. 10,10. 5,24.)

Mindez igaz és beteljesedik az életemben Isten Igéje

szerint. Mert ezt mondja az Úr Isten: Amit szólok, az

a szó meglészen. Nem töröm meg az én szövetségemet,

és ami kijött az én számból, el nem változtatom. (Ján. 17,17.

Ezék. 12,28. Zsolt. 89,34.)

Így szól az Úr: Gazdagság és tisztesség van nálam,

megmaradandó jó és igazság. Hogy az engem szeretőknek

valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket meg-

töltsem. (Péld. 8,18. 21.)

Gyönyörködöm az Úrban, és megadja nekem szívem

kéréseit, mert az én szívem örömét az Isten kedveli.

(Zsolt. 37,4. Préd. 5,20.)

Adtam és nekem is adatik, jó mértéket, megnyomottat

és megrázottat, színig teltet adnak az én ölembe. (Luk. 6,38.)

Amilyen mértékkel mérek, olyan mértékkel mérnek nekem

is. Bőven vetek, ezért bőven is aratok. Az Isten pedig

hatalmas arra, hogy rám árassza minden kegyelmét;

hogy mindenben, mindenkor teljes elégségem legyen,

minden jótéteményre bőségben legyek. (2Kor. 9,6. 8.)

Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül,

ád és megsokasítja az én vetésemet, és megnöveli az

én igazságomnak gyümölcsét; hogy mindenben meg-

gazdagodjak a teljes jószívűségre, amely általam hálaadást

szerez az Istennek. (2Kor. 9,10. 11.)

Először Isten országát és az Ő igazságát keresem, és

mindaz, amire szükségem van, megadatik nekem Jézus

nevében. (Mát. 6,33.)

Nem szenvedek hiányt semmiben, mert az én Istenem

betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint

dicsőségesen a Krisztus Jézusban. (Fil. 4,19.)

Az élő Istenben reménykedem, aki bőségesen megad

nekem mindent gazdagon a megélhetésemre. (1Tim. 6,17.)

Elfogadtam a kegyelem és a megigazulás ajándékát, és

ezáltal mint egy király uralkodom az életben Jézus

Krisztus által. (Róm. 5,17.)

A Mindenható Isten, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedve-

zett, hanem Őt értem odaadta, mimódon ne ajándékozna

Vele együtt mindent nekem? (Róm. 8,32.)

Így szól az Úr, az én Istenem: Akkor meglátod és

ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel

hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jön a

népeknek gazdagsága. (Ésa. 60,5.)

Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek

gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki

téged neveden hívtalak, szeretettel szólítottalak és felövez-

telek téged, bár nem ismertél. (Ésa. 45,3–5.)

A világ gyűjtött kincse és nyeresége hozzád mennek és

tieid lesznek, téged követnek, előtted leborulnak. (Ésa. 45,14.)

Isten adott nekem bölcsességet és tudományt és örömöt,

a gonosznak pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre

és az egybehordásra, hogy adja annak, aki igaz az Isten

előtt. (Préd. 2,27.)

A bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk. Az én böl-

csességem az Úrtól van, az én gazdagságom az Úrtól van.

(Péld. 14,24.)

Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Sere-

geknek Ura. E naptól fogva megáldalak. (Agg. 2,8. 19.)

Megnyitom neked az egek csatornáit, és árasztok reád

áldást bőségesen. (Mal. 3,10.)

És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem

zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát.

(Ésa. 60,11.)

Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: többé nem

eszi az ellenség gabonámat. (Ésa. 62,8.) Mert így szól az Úr:

Megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el föl-

detek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn.

És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert

kívánatos földdé lesztek ti. (Mal. 3,11. 12.)

És adok esőt a magra, amellyel a földet beveted, és a

kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn

legelnek nyájaid. (Ésa. 30,23.)

Uram, Te meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon

meggazdagítod azt. A Te folyód telve van vizekkel;

gabonát szerzel nekem, mert úgy rendelted azt. (Zsolt. 65,10.)

Békességet ád határaimnak, megelégít engem a legjobb

búzával. (Zsolt. 147,14.)

Telve lesznek tárházaim, eledelt eledelre szolgáltatnak.

(Zsolt. 144,13.)

Gazdagság és bőség van házamban, s igazságom mind-

végig megmarad. (Zsolt. 112,3.)

Én az Úr vagyok, a Te Istened: nyisd szét a te szájad

és betöltöm azt. Szorongatóid ellen fordítom kezem, és

megelégítelek java búzával, és sziklából folyó mézzel

töltelek be téged. (Zsolt. 81,10. 14. 16.)

Így szól az Úr: És örvendezek benned, ha jót cseleked-

hetem veled, és rád hozom mindazt a jót, amiket én felőled

mondok. (Jer. 32,41.)

Adott nekem az Isten gazdagságot és kincseket, mert az

én szívem örömét az Isten kedveli. (Préd. 5,19. 20.)

Az Úrnak öröme van az Ő szolgájának gyarapodásában,

és az Ábrahám áldása az enyém. (Zsolt. 35,27. Gal. 3,14.)

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor az Isten ama

kegyelméért, melyet nékem a Krisztus Jézusban adott,

mivelhogy mindenben meggazdagodtam Őbenne, és

semmiben nem szűkölködöm. (1Kor. 1,4. 5. 7.)

Köszönöm Atyám, hogy elém hoztad javaidnak áldásait;

színarany koronát tettél fejemre. (Zsolt. 21,3.) Ámen.

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

A megtérés a leggyorsabb lépés - előre.

NAPI ÁHÍTAT: Akinek érzékeny a lelkiismerete

...igazságot teszek bárány és bárány között!" (Ez 34,22).

Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.

Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Keményszívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?

A keményszívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.

Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Dicsérem az Urat amíg élek.

Idézetek a szeretetről

"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol." /P. Matteo/

Idézetek

"Az ember sohasem tudott olyan sokat önmagáról, mint ma, s mégsem ismert soha olyan keveset abból, hogy mi a rendeltetése és létének végső értelme, mint manapság."

Építő gondolatok: Joseph Prince: Isten veled van és megtart

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/137-isten-veled-van-es-megtart.html

41,10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás)

Amikor jól mennek a dolgok, könnyű mondogatni, hogy „Dicsőség az Úrnak! Halleluja!” Könnyű elhinni, hogy Isten szeret, amikor az ember a hegy tetején van és élvezi a napsütést. De mi van akkor, amikor a sötét völgy alján vagyunk ellenségekkel körülvéve?

Lehet, hogy most éppen a házassági-, pénzügyi- vagy testi problémák völgyében vagy, és azt kérded: „Hol van Isten?”

Kedves Barátom, Ő pontosan itt van veled. A völgyek Istene azt mondja neked: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

Amikor Jozafát király seregét körülvette a túlerővel rendelkező ellenség, Isten Szelleme rászállt Jaházielre és így szólt: „Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené… Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj… Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr” (2 Krónikák 20:14-17).

Amit Jozafát ezt követően tett, egyszerűen briliáns volt. Felülről való bölcsességgel cselekedett. Ahelyett, hogy a kommandósait állította volna előre, az énekeseket küldte az élre! És miről énekeltek az énekesek? Isten szeretetéről: „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!” És Isten csúnyán elbánt az ellenségeikkel (2 Krónikák 20:21-23).

Nem a próbák tesznek minket erőssé, hanem a próbára adott válaszunk. Az ellenség azt akarja, hogy a következő kérdéssel válaszoljunk: „Ugyan, hol van Isten ilyenkor?” Isten azonban azt akarja, hogy az irántunk való szeretetének bizonyosságában, hittel válaszoljunk. Többek vagyunk, mint hódítók, nem az Iránta való szeretetünk miatt, hanem Őáltala, Aki szeret minket (Róma 8:37).

Szóval bármilyen völgyben is vagy ma, ne félj. Isten ott van veled, megerősít és megtart. Csak énekelj az irántad való szeretetéről és hagyd, hogy megharcolja a csatáidat!

Joseph Prince

Ruff Tibor: legyél önmagad

http://filefeltolto.hu/letoltes/1b446ed4af64b6e1/ruff-tibor-legyel-onmagad-1.mp3

Emlékezzél meg...

Az emberi szívről

A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is.Feldmár András

Készítette: Hilda Márkus

Inkább adj hálát Istennek

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/ink%C3%A1bb-adj-h%C3%A1l%C3%A1t-istennek/342305369124911

Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek. (Róma 12,18)

Amikor még fiatal keresztény voltam, képtelen voltam bárkivel is békességben élni! Szinte mindig, amikor kinyitottam a számat, mondtam valami csúnya dolgot. Állandóan megbántottam azokat, akik közel álltak hozzám. Valójában durvábban beszéltem hozzájuk, mint másokhoz.

Gloria vezetési stílusát olyan sokszor kritizáltam, hogy alig volt hajlandó mellettem vezetni. Annyit kritizáltam a gyerekeimet, hogy kezdtek kerülni engem. Nem akartam érzéketlen lenni, de nem tudtam megállni. Megszoktam, hogy gorombán szólok másokhoz, és nem tudtam, hogyan lehetne ezen változtatni.

Aztán rátaláltam az Efézus 5,4-re, ami így szól: „[Ne legyen közöttetek] undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” Amikor ezt olvastam, rájöttem, hogy az eddigi szavaim helyett a hálaadás szavait kell szólnom. Az megoldja a problémát. Végül is, nem tudok egyszerre undok lenni, és hálát adni Istennek. Nem tudom kritizálni a körülöttem lévőket, ha hálás vagyok értük.

Azonnal el is határoztam, hogy elkezdem működtetni ezt az alapelvet az életemben. Egyik nap éppen a fiam szobájába tartottam, hogy elverjem egy bizonyos dologért, és felismertem a régi viselkedésemet. Egyszerűen megálltam, és azt mondtam magamnak: „Az Ige szerint az ilyen viselkedés nem helyénvaló, ezért most megállok, és hálát adok Istennek.” Miután egy-két percig dicsértem az Urat, már nem is voltam olyan mérges.

Ha te is megszoktad, hogy gorombán beszélsz másokhoz, akkor kezdd el megváltoztatni ezt a szokást a mai napon! Amikor valaki keresztbe tesz neked a munkahelyeden, az iskolában vagy bárhol, és kísértést érzel arra, hogy gorombán szólj hozzájuk, akkor állj meg! Szánj rá néhány percet, hogy dicsérd Istent, és hálát adj Neki! Ha egyszer elkezdesz azon gondolkozni, hogy Isten milyen jó, akkor azokat a goromba, dühös szavakat ki sem akarod majd mondani.

Ahelyett, hogy a szavaiddal megsebeznéd az embereket, gyakorold Isten dicséretét! Így könnyen tudsz majd másokkal békességben élni!

Igei olvasmány: Efézus 4,26-32; 5,1-4

Megláttalak

Ige: A beszédről

Minden olyan beszéd gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt [(szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen; bomlasztó; tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs)] a ti szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor szóljatok, ha az jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják]. 

És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek [(szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként]. 

A teljes váltságnak [(apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,29-30).

Ige: A megtérés nélküli, természetes emberről

Már a testté lett Ige, az Úr Jézus figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az ember bensője gonosz, hiszen a sátán természete lett benne, mikor befogadta annak beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik ki], az fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert. 

Mert onnan belülről, az emberek szívéből [(kardia): bensőjéből, a szellemi életének központjából] származnak (ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a gonosz [(kakosz): romlott, züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely, aggodalmaskodás; a gonosz megfontolások; minden gonosz számítgatás; gonosz tervek]. 

Házasságtörések, paráznaságok [fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés]. gonoszságok [rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés]. 

Álnokság [ravaszság, csalás]. Szemérmetlenség [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás, féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység; rosszindulatú tekintet], káromlás, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás; gonosz beszéd mások ellen] kevélység [büszkeség; gőg; fennhéjázás; felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség; meggondolatlanság; léhaság; a józanész hiánya]. 

Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki [az ember belsejéből származnak], és megfertőztetik [ezek szennyezik be; teszik tisztátalanná és szentségtelenné] az embert” (Márk. 7,20-23).

Ige: Az Isten szerinti szeretetről, az agapéról

Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8)^.

Ugyanez a cselekvő szeretet van a testté lett logoszban, az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25).

A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25).

És ismét: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. Az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

Jézus ó Jézus te vagy az ÉLET.

Depresszió? Van kiút?

 http://www.jezusazur.hu/iras/hogyan_tedd_tul_magad_a_multon_2

Depresszió, pánik, levertség... Sok embernél mindennapi fogalmak ezek. Sajnos gyakran szeretjük elhagyni magunkat és úgymond fürdeni az önsajnálatban, magányban, meg nem bocsátás keserűségében és még ki tudja hányféle olyan állapotban, melyekből van kiút... nem is akármilyen!


Íme néhány jótanács.
A LEVERTSÉG LEGYŐZÉSE
"Légy ... nyugodt, lelkem, mert jó volt hozzád az Úr!" (Zsoltárok 116:7 NIV)

Amikor nyomott a hangulatod, a motivációd alacsony és az Isten követésére irányuló vágyad eltűnt, a beszélgetéseid savanyúak lesznek, nem látod meg az áldásaidat, a lelkesedésed erőltetett, és a jövőt illető terveid homályban vannak. Mi ilyenkor a kiút? Találd meg a levertséged okát! A be nem vallott bűn olyan, mint egy kő a cipődben. Vesd ki! Sem vakáció, sem munkahely-, vagy kapcsolatváltás, sem semmilyen orvos nem gyógyít ki belőle. " ... a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől" (Ézsaiás 59:2)

A mohóság is vezethet depresszióhoz. Aháb király vágya Nábót szőlője után az egész családjára kihatással volt. "Kárt okoz saját házának a nyerészkedő" (Példabeszédek 15:27)

Állandóan másokhoz hasonlítani magad szintén nyomasztó lehet. Csakúgy, mint a hibák keresése. "Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól." (Példabeszédek 21:23)

Lehet ok a megbocsátani nem tudás. A fáradtság szintén egy fő ok. Az egyik amerikai elnök nem volt hajlandó a nap vége felé fontos döntéseket hozni, ragaszkodva ahhoz, hogy a kipihentség nélkülözhetetlen a jó ítélőképességhez. Bármilyen nagy volt a feladatuk, Jézus gyakran félrehívta a tanítványait pihenni. Tudta, hogy amikor a fáradtság bejön, a hit kimegy.

Tehát hogyan tudod legyőzni a levertséget?
a) imádság által! Oswald J. Smith azt mondta, hogy az élete legboldogabb pillanatai imádság és bibliaolvasás közben voltak. Úgy nevezte ezt, hogy "reggeli őrség". Azt is mondta, hogy a hangos imádkozás megőrzi őt a gondolatok elkalandozásától.

b) Isten igéje! Jeremiás azt mondta: "Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" (Jeremiás 15: 16) A mindennapos imádság és Isten Igéjének olvasása olyan recept, ami meggyógyítja az érzelmeidet, és kiemel a depresszióból! Próbáld ki!

Csendes Percek: ISTEN KÉPMÁSÁT TÜKRÖZNI

1Móz 1,26-27; Zsid 1,1-3.

26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk

hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az

egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette

Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és

nővé teremtette őket.

1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a

próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk,

akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten

dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával

hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a

mennyei Felség jobbjára ült.

                     ISTEN KÉPMÁSÁT TÜKRÖZNI

Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, aki Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,2-3)

Nemrég egy gáz grillsütőt vettem, és használati utasítást is adtak vele. Ha a sütő nem működne rendesen, vissza is vihetem. Így van ez a gépi berendezések esetében. De mit jelent egy emberi lény esetében az, hogy "jól működik"? Ez egy központi kérdés.

A válaszhoz vissza kell mennünk a kezdetekhez, Ádámhoz és Évához. Az

első emberpárt arra teremtette Isten, hogy a Teremtővel közösségben

éljenek, visszatükrözzék Isten képmását, melyet hordoztak. Ők azonban

ezt mással cserélték fel. A választásukat bűnnek nevezzük.

A bűn sokféle formában jelenik meg, amikor nem törődünk Istennel, hanem

más képmás hordozójává próbálunk válni. De az élet helyett ez az

összekuszáltság halált hoz számunkra. Szabadság helyett

megkötözöttséget, közösség helyett elidegenedést, békesség helyett bajt

hoz magával.

A zsidókhoz írt levél szerzője jól látja az ember helyzetét, aki

elfelejti, kicsoda is valójában, és elpártol a benne rejlő isteni

képmástól. De Isten Jézus Krisztusban egy új lehetőséget adott számunkra

ennek az örökségnek a visszaszerzésére. Miközben hozzá hasonlóvá válunk,

másoknak szeretetben szolgálva, Isten bennünk lévő képmását tükrözzük a

világ felé.

Imádság: Istenünk, taníts meg, hogyan éljünk, és hogyan sugározzuk

szeretetedet minden teremtmény felé. Ámen.

A helyes élet a Krisztussal való élő közösségből ered.

Mike Ripski (Tennessee, USA)

csendespercek.hu

15 A God Like You - Kirk Franklin

HIT - Cece Winans

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Ami nem örök, az örökre elévül.

Idézetek a szeretetről

"Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem ehető között, hanem mint a fény, mely kiárad minden előtte levőre." /Weöres Sándor/

Félelemben felnőni

Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.

Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a lelkemet.

Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt.  Merthogy az iskola volt az egyetlen hely, ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás" zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.

Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor - már sötétben - mentem hazafelé, felpillantottam emeleti lakásunk kivilágított ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc múlva mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet kaptam aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a sötét kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.

Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek. Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól, titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...

Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban. Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is tudhattam volna !

Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is fogalmazódott bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső Hangot, Aki ezt mondta a szívemben, ott legbelül:

"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."

Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.

Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak, amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell tennem, s nem akartam megfutamodni.

Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál. Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....

IMMÁNUEL

Idézetek

"A feltámadott Krisztus az életet vég nélküli üneppé teszi." (Athanasius)

Életcseppek

"Amikor az emberek másokban próbálják megtalálni ezt a tökéletes szeretetet, az embert helyezik Isten helyébe. Ez igazságtalan mind az ember, mind Isten felé. A másik ember nem tudja betölteni az elvárásait - túl korlátolt és esendõ, s ez az elvárás túl nagy teher számára, mert neki magának is szüksége van erre a tökéletes szeretetre Istentõl."

"Csak Isten tudja betölteni a tökéletes szeretet iránti vágyunkat. Egyedül Õ a forrása ennek a szeretetnek."

A tűz

http://www.zwoelfstaemme.de/Tuz.htm  

 Amikor a szeretetet keresed, Istent keresed.

Amikor Istent keresed, a szeretet után kutatsz.

Isten szeretete olyan, mint az emésztő tűz, de hol az Isten?

Metsző szél fújt a naptól kiszikkadt táj fölött, felkavarta a finom, sárga port és Nathan fáradt szemeit, száraz torkát égette. Mezítláb vonszolta magát egyre tovább a forró, hegyes köveken. Így nyomakodott át a hangos embertömegen. Izzadságcsöppek fénylettek mezítelen felsőtestén. Sok fiatal jött rajta kívül erre az összejövetelre. Bár Nathan a leányokat csak futólag üdvözölte és úgy tett, mintha figyelmet sem szentelne rájuk, annyira azért nem voltak számára közömbösek. 

          Megszámlálhatatlan korábbi találkozó emléke futott át az agyán. Zarándokok seregével újból és újból a szent helyekre zarándokolt, hogy csillapíthassa Isten és a szeretet utáni vágyát. Baál és Asera kultuszhelyei sok fiatal lelkesedését elnyerték, olyanokét, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a napi kenyerükért keményen megdolgoznak. Nagyobb beteljesülést hajszoltak. Nathan egyike volt azoknak, akik teljesen átadták magukat az ilyenek gondtalan és sokszor fékevesztett életstílusának.

Szülei eleinte ellenezték ezt és rá akarták beszélni, hogy a kemény munka és az erkölcs józan életelvére hagyatkozzon. Nathan azonban nem tudott mit kezdeni szülei vallásával, amely erkölcsi prédikációkra, kemény munkára és hetente egyszer unalmas istentiszteletre korlátozódott. Végül azt az erős érvet érvényesítette a szüleinél, hogy „mindenki ezt csinálja”.

          Ez messzemenően igaz volt. Kevés kivételtől eltekintve az egész országban a Baál-tiszteletet ismerték el kultúrájuk részeként. Mindenfelé voltak szent szobrok és kultuszhelyek.

Maguk a politikusok és vezetők is egyetértettek az ünnepekkel, sőt részt is vettek rajtuk. Bár Nathannak sokszor kellett a lelkiismerete gyötrő szavát elnyomnia, rabul ejtette a kor irányvonala és együtt úszott a széles tömegek áramlásával.

Miközben Nathan a tömegen furakodott át, remélte, hogy elkaphatja a Baál- és Asera-papok pillantását. A hűség, odaadás, sőt a szeretet ifjonti érzései töltötték el a lelkét minden ember iránt. Számára ők barátok és hősök egyvelege voltak. Bár nem ismerte személyesen a példaképeit, tudta, hogy gondoskodtak ennek az összejövetelnek is a jó hangulatáról.

          Ennek az eseménynek most azonban másnak kellett lennie. Kortyolt a vállán függő bőr tömlőből, ide-oda öblögette kiszáradt szájában a langyos folyadékot és közben kiszínezte magában, mit tartogat számára ez a nap.

          Az ország három éve aszálytól szenvedett, a hírek szerint Illésnek JHVH  prófétájának átka miatt. Ez az ember egyike volt azon keveseknek, akik a régi zsidó hithez konokul ragaszkodtak és nem alkalmazkodtak ahhoz a néphithez, mely éppen általánosan elterjedt.

          Most találkozót kényszerített ki a Baál- és Asera-prófétákkal itt, a Kármel hegyén, Izrael egész népe előtt. Nathan érezte, hogy valami módon összeütközés lesz ebből, de arról sejtelme sem volt, hogyan. Mindenesetre ennek az idegölő szárazságnak a közeli végében reménykedett és emellett abban is, hogy egy kicsit még szórakozhat is.

A kosszarv-tülök átható zengése kiszakította Nathant a gondolataiból és hagyta, hogy  magával sodorja a tömeg, mely a tülök hívását követte. Az egyik hatalmas sziklán egy férfi állt, a pusztai emberek ruházatába, poros teveszőr köntösbe burkolózva. Ősz haja és szürke szakálla fénylett a napfényben. Nathan éppen közelebb ért, amikor a férfi felemelte a hangját:

„Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt! Ha pedig Baál az isten, kövessétek azt!”

          Ez volt hát Illés. Nathan igyekezett a férfi arcát kifürkészni. Nem voltak őrülten fanatikus szemei, de nem volt régi, vallásos kövület sem, ám pillantása meglepte Nathant: ott állt egy ember, akinek öröm és szenvedés volt az arcára írva – egy férfi tele szenvedéllyel és méltósággal.

          Nathan a szíve mélyén megérzett valamit, amikor ennek a férfinek  a szavait hallgatta.

„Én vagyok JHVH utolsó prófétája, míg Baálnak négyszázötven prófétája van. Hozzatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, vágják darabokra és tegyék a fára, de ne gyújtsák meg az áldozatot! Én a másik bikát készítem majd elő, a fára fogom tenni és én sem gyújtom meg.”

          Illés a tömeg széle felé fordult. Nathan követte a pillantását és látta, hogy csillogó ruháikban a Baál-próféták gyülekeztek ott. Illés hozzájuk kiáltott:

„Hívjátok hát isteneitek nevét, én JHVH nevét hívom. Amelyik isten tűz által válaszol, az az igazi Isten.”

          A tömeg hangos rikoltozással fejezte ki egyetértését és Nathan is lelkesen kiabált a többiekkel. Most aztán látványosabb előadás lesz, mint eddig bármikor! A Baál-papok belekezdtek ritmikus, hipnotizáló dallamaik éneklésébe, testüket ide-oda ringatták éppúgy, ahogyan Nathan ezt a korábbi ünnepeken már megszokta. Ezelőtt megszámlálhatatlanul sokszor hallotta ezt a zenét, de még soha sem énekelték ezt ennyien együtt. Puszta intenzitása és kifejező ereje is lenyűgöző volt. Nathan elbűvölten énekelt és ringatózott a zene ritmusára.

Kábultan nézte, hogyan vágják le és darabolják fel a fiatal bikát. Aztán a tömeget követte, mely nagy körmenetben vonult a térség egyik felén lévő, gazdagon feldíszített kőoltárhoz. A próféták egymás után lépdeltek fel a kőből faragott lépcsőkön. A levágott bikát, melyet magukkal vittek, ünnepélyesen az oltárra helyezték.

          Mint rendesen, most is megváltozott a zene. A trombita hangja mind magasabb lett és felgyorsult, majd egy hangos kiáltásra a próféták vad táncban törtek ki. Színes ruháik ide-oda lobogtak, míg a vad zene ritmusára táncoltak. Egyikük dallamos panaszdalra emelte fel a hangját és így kiáltott: „Ó Baál, hallgass meg minket!” A többiek csatlakoztak: „Ó Baál, válaszolj!” Ezt Nathan már túl jól ismerte és kezdte érezni, hogy lelkében ismét leírhatatlan érzések indulnak fel. Sokszor megtörtént már ezeknél a csúcspontoknál, hogy Nathannak könnyen sikerült valamelyik csinos leány közelébe kerülni. A szárnyaló muzsika és a szabados tánc sok gátlásküszöböt lerombolt, így aztán nem volt szokatlan hogy az emberek ösztönösen ölelkeztek.

Ma azonban Nathan bensőjébe lassan kellemetlen érzés lopózott be. Amikor az egyik fiatal leány hozzá közeledett és kezét a karjára tette, lerázta magáról és nyugtalanul ment arrább. Ilyen állapotban kóborolt össze-vissza délutánig, amikor Illés hangja ismét felhívta a figyelmét. Az éltes korú próféta csúfolta a Baál-papokat, mert istenük mindeddig nem küldött tüzet, mely az áldozatot megemésztette volna.

„Kiáltsatok hangosabban! – szólt fennhangon  -  hiszen isten! Talán gondolataiba mélyedt. Hívjátok hangosabban, hívjátok fel magatokra a figyelmét!”

          Halálos csönd függött az embertömeg felett. Nathan visszafojtotta a lélegzetét, várva, mi történik. Illés tovább kiáltott: „Tán elutazott!” Még Nathan sem tudott egy mosolyt  elfojtani zavarában. Amikor aztán Illés így folytatta: „Nem, valószínűleg csak elaludt, fel kellene  ébreszteni”, a tömegen mormogás futott végig. A Baál-próféták bőszülten és gyűlölettel meredtek Illésre.

          Egyik próféta hirtelen kiáltásban tört ki és nagy késével saját karjába vágott. Másodpercek alatt a többiek is húsukat kezdték vagdosni és így kiáltoztak: „Ó Baál, felelj nékünk!” A tömeg figyelme ismét teljesen a Baál-papokra irányult. Nathan számára lassanként tudatosult, miért is nem tudott ma igazán hangulatba jönni. Kétségei támadtak. Élete utóbbi pár évét talán egy illúzióra fecsérelte. Lelkiismerete, melynek hangját jó ideje elhallgattatta, lassan ébredezett és eszébe juttatta saját önzését.

          Mi van, ha nem Baál az igazi isten? Milyen sors várna rá azért, mert idegen istent szolgált? Nem használt-e ki másokat saját élvezetére anélkül, hogy tekintettel lett volna arra, megsebzi-e őket?

Ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben a délután és a Baál-próféták ereje a végét járta. Estefelé Illés még egyszer felemelte a hangját, hogy a népet a térség másik felére gyűjtse. A Baál-papok elcsigázva, kimerülten járkáltak fel-alá. Istenüktől nem kaptak feleletet.

          Illés ellenben szótlanul fogott hozzá a tizenkét nyers, faragatlan kőből való oltár építéséhez. Fát helyezett rá, majd leölte a bikát és darabjait a fára helyezte. Aztán olyan dolgot művelt, amivel mindenki figyelmét magára vonta: amikor ezekkel elkészült, árkot vont az oltár körül és a bikát, a fát, az oltárt és mindent átitatott tizenkét vödör drága vízzel, míg minden csepegett és az árok is színig telt a vízzel.

          Aztán a tömeg közepére állt, feltekintett a felhőtlen égre és kezeit imára emelte fel:

„Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg a mai napon, hogy te vagy Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!”

          Illés imája egyszerűnek tűnt és nem hatott túl nagy benyomást keltőnek a Baál-próféták drámai ceremóniája ellenében. Lehetett hallani, ahogyan a víz halkan csöpögött az oltárról. Ettől eltekintve teljes volt a csend. Aztán dörgő robajjal napfény világosságú tűzoszlop zuhant le az égből és felemésztette az egész oltárt.

          Nathan egy pillanatig megrendülten, szótlanul állt és a fényesség elől eltakarta az arcát. Majd térdei összecsuklottak alatta, félelemmel vetette földre magát. Az egész tömeg egyszerre kiáltott fel: „JHVH! Ő az Isten!”

          A bénultság pillanatában Nathan számára világosság gyúlt: megcsalták, becsapták. Mind az a zene és érzéki izgalom, ami a Baál-tisztelethez vezette, álszenteskedés volt csupán. Alapjában a Baál-kultusz éppen olyan üres volt, mint amilyenek azok az élettelenné vált elvek voltak, melyektől szülei függtek. Abban a vallásban, melyet ők a számára közvetíteni próbáltak, nem volt szív és lélek  -  csak parancsok és tilalmak listája, mely soha nem volt képes megnyerni a szívét. A Baál-tisztelet, mely számára olyan izgalmas és kielégítő volt, a szeretetnek csak az érzését hozta anélkül, hogy valóban megadta volna, hogy ő tudjon szeretni vagy hogy őt viszontszerethessék.

          Helyzete tulajdonképpen még rosszabb volt. Nathan több mint becsapott volt. Amint sírva ott feküdt a porban, tudatára jött, hogy milyen bűnös volt, amikor lelkiismerete hangját elnyomta és a többiekkel együtt egyre ismét erkölcstelen dolgokat művelt, melyek a kultuszhelyek találkozóin folytak. Mindegy, mennyire akarta bebeszélni magának, hogy ez a szeretet és a szabadság ünnepe volt, valahol mindig is tudta, hogy ez tulajdonképpen csak saját kielégülésének önző keresése volt. Ezeket a lányokat ő sohasem szerette igazán. Ha pedig valaki a másikat valóban szereti, nem akarna-e örökre vele maradni?

          Nathan felemelte könnyáztatta arcát és az oltár felé meredt. Égő áldozat látványát várta, ehelyett azonban csak a megégett föld foltját látta. JHVH tüze megemésztette az áldozatot, a fát, az összes vizet, ami az árokban volt, de még az oltár köveit is.

          Nathannak jéghideg futott végig a gerincén: „Ki ez az Isten? Ki az, aki még az oltár köveit is meg tudta emészteni? Mi tarthatna vissza egy ilyen tiszteletet parancsoló lényt attól, hogy tüzével Nathant is el ne égesse? Lehetséges, hogy törődik még mindig olyan emberekkel, mint amilyen ő is?

Mesterünk, Jahsua kijelentette egyszer:

„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Luk.12:49)

          Beszélt még Isten lényéről is, mely a szeretet megemésztő tüze. Amikor Szelleme egy ember szívében lakik és azt kitölti, az önzetlenség cselekedetiben fog visszatükröződni.

Ez az a tűz, melyet Mesterünk akart gerjeszteni. Egész földi életének ez volt az értelme és célja. Ezért halt meg és támadt fel a halálból. Azt akarta elérni, hogy Isten lénye az emberben lakjon  -  az emberek egész nemzetségében, azokban, akik teljesen átadják magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan Ő szeretett.

          Nathan történetét könnyen vonatkoztathatjuk a mostani időkre. Bár sokan komolyan fáradoznak, erőfeszítéseikből mégsem származik több mint száraz hitelvek. Hiányzik belőlük az élet és a szenvedély. Mások pedig, akikben ott a sok szenvedély és buzgalom, gyakran saját kívánságaik rabszolgái. Azoknak az óhajaiknak a valóra váltásából, hogy valami valóságosat éljenek meg, érzéki kicsapongásokra adják magukat és néha mégis úgy vélik, hogy ezek az érzések Istennel való kapcsolatuk bizonyítékai.

De Isten maga a szeretet. A szeretet pedig a mások iránti önzetlen gondoskodás szenvedélyes cselekedetein keresztül fejeződik ki. Ha nincs ott ez a szeretet, Isten sincs ott. Már régen elhagyta az intézményes vallások egész sorát, melyek halott kísérletekbe kezdenek, hogy a hagyományos értékeiket merev engedelmesség útján őrizzék meg. Ez az engedelmesség nem a szívből fakad. Isten nem vállal soha sem közösséget olyan összejövetellel, ahol az ember énje vagy érzéki érzések vannak a középpontban.

Aki, mint Nathan, keres, sosem lehet biztos, hogy célba ért, ha nem látja az Ő tanítványai igaz szeretetének bizonyságtételét. Nem bízhatsz egy emberben  vagy istenben sem, ha nem szítja fel ezt a tüzet! Ha a szeretetet keresed, Istent keresed. Ha Istent keresed, a szeretet után kutatsz. Isten a szeretet. Akkor hát hol az Isten?

„Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (És. 57:15)

Istent csak egy alázatos nép közepette lehet megtalálni, olyanok között, akik képesek megbánni Teremtőjük ellen elkövetett bűneiket. Ott az Ő szeretetének tüze egy napon elég forrón fog égni nemcsak ahhoz, hogy lelkeket ébresszen, hanem hogy világosság legyen az egész földkerekség számára. 

       http://www.zwoelfstaemme.de/Tuz.htm  

Mai Ige: Vigyázz, mit mondasz!

 http://maiige.hu/

„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni…” (Példabeszédek 10:32)

Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad… Az igaz ember ajka segítő szavakat szól…” (Példabeszédek 10:31-32 NLT).

Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál…, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Timóteus 2:2).

Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!” (Példabeszédek 15:31-33).

Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek…” (Példabeszédek 27:6),

Vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászatra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot. „…az igazsághoz ragaszkodva… szeretetben” (Efezus 4:15).

Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják – de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Példabeszédek 28:23).

Krisz Rudi - Veled ébred a fény - 2008

Jézus, te vagy az életem Ura...

Imádság halálos veszedelemben. 6-os ZSOLTÁR (szerkesztett)

Zsolt 6,1 A karvezetőnek. [az éneklőmesternek;a  karmesternek. Végig éneklendő] Hárfára. [vagyis mélyhangú húros hangszerre, vagy hegedűre. Neginóthra a seminith szerint] Dávid zsoltára [nyolcadra].

Zsolt. 6,2 Uram, ne feddj [ne fenyíts] meg haragodban [neheztelésedben; bosszúságodban; felháborodásodban] ne ostorozz [ne dorgálj, és ne igazíts helyre] indulatodban! [búsulásodban felgerjedésedben]

Zsolt. 6,3 Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]

Zsolt. 6,4 Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]

Zsolt. 6,5 Térj vissza [fordulj hozzám] Uram, ments ki engemet [mentsd meg, szabadítsd ki életemet], segíts meg engem kegyelmedért (és szabadíts meg, mert irgalmas vagy)

Zsolt. 6,6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, [és a halál után nem emlegetnek téged, a holtak közül ki gondol még rád] a seolban [a koporsóban, a sírban, a holtak országában] kicsoda dicsőít téged [ki ad hálát neked]

Zsolt. 6,7 Elfáradtam [kimerültem, Ellankadtam] sóhajtozásomban [és fohászkodásomban], egész éjjel áztattam [megfürösztöttem; megmostam; megöntöztem sírástól nyirkos] ágyamat, könnyhullatással öntöztem [áztattam] nyoszolyámat [fekvőhelyemet, nyugvóhelyemet]

Zsolt. 6,8 [Elhervadott orcám a szomorúság miatt]. Szemem elhomályosodott [elbágyadt] a bánattól, [a gondtól, és búsulástól] fénye megtört [megvénhedett, aggá lett] sok ellenségem [sok szorongatóm, sok ellenségem] miatt. [és őszülök]

Zsolt. 6.9 Távozzatok [menjetek el] tőlem mind, ti gonosztevők [ti hazugságot, csalást, igazságtalanságot, gonoszságot, és ez által bajt, csapást, szerencsétlenséget cselekedők], mert meghallgatja az Úr az én siralmam [és hangos sírásom, és kitartó imádságom] szavát

Zsolt. 6.10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet [az én kérésemet], elfogadja az Úr az én imádságomat [és az én esedezésemet figyelembe vette]

Zsolt 6,11 Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]

Hallelujah Jézust dicsérd

Engedjük világítani fényünket

Engedjük világítani fényünket

Engedjük világítani fényünket

Lakatos Brigitta: Prófécia Magyarországnak

http://www.facebook.com/lakatos.brigitta1/posts/377920278892253

Az Úr jelenlétében időzve ezt az üzenetet vettük át egy közös csendesség alatt.

„Nem kell sok Magyarországon az ébredéshez, de az a kevés fájdalmakkal teli lesz” Láttam olyan erősségű földrengéseket országunkban melyekben templomok és gyülekezeti helyek, imaházak sérültek meg. Az Úr nagyon egyértelműen fogja tudomásunkra adni nemtetszését, melynek a Magyar Egyházának felfuvalkodottsága, gőgje, bálványimádása, és a Hozzá való hűtlensége a fő kiváltó okok. Egyre több lesz a keresztény értékrendek, és az Egyház ellen való verbális támadás, gúnyolódás és törvények meghozatala. Láttam, hogy az Úr türelme a végéhez közeledett, akárcsak Izraellel annak idején.

A sötétség helyéről egy parancsot adott ki a Sátán a démonjainak: Szabad rablás!
Nem értem – mondtam az Úrnak. Ő így válaszolt: „ezt a parancsot akkor adja ki a hódító ellenség vezére, mikor már a falakon belül van. „ Ekkor a 74. Zsoltár 3-4. versei jöttek szemeim elé:”... mindent tönkre tett az ellenség a szentélyben! Ellenségeid a Te Gyülekezeted közepében ordítanak felállították jelvényeiket jelekül.”
Hogyan lehetséges ez Uram? Kérdeztem.
A válasz a következő volt: „ Népem szabadította fel magára a Pokol erőit azzal, hogy nem figyeltek Szavamra és sokan a maguk feje és elgondolásuk szerint cselekedtek. Nem engem kerestek hanem a hírnevet és az emberek elfogadását, a nekik való megfelelést. Persze ha mondom nekik nem ismerik el, mert büszkeségük nem engedi az őszinteséget a szívükbe. Nem ismerik el, hogy a bűn ordít a Gyülekezetben és a varázslás jelvényei ott vannak jelekül. Szolgáimat, akiket Én küldtem hozzátok meghallgattátok ugyan, de szívetekbe nem fogadtátok be Szavaimat. Nem történt változás népem szívében és nem találom azokat a gyümölcsöket melyek Nekem oly kedvesek lennének. Ezért rabol az ellenség! Elrabolja a hitet és hitetlenséget, bizalmatlanságot hoz a szívekbe felém és egymás felé. Elrabolja az áttörési kenetet azzal, hogy kioltja a szívekben, a szenvedélyt irányomban. Elrabolja az identitásotokat Krisztusban, és csak erőtlenséget, gyengeséget és panaszkodást látok. Nincs aki leleplezné az árulást, nincs aki belőlem szólna az én tekintélyemmel. Vannak őrállók és közbenjárók. Látom Őket! De csak nagyon kevesek látnak és hallanak engem, mert nem fogadták be, a prófétaság szellemét és nem időznek jelenlétemben. Ismerik Igémet, de engem alig. Sokan tudják az igazságot, de kevesen merik felvállalni és hirdetni azt a félelem miatt. Igaz szolgáim szíve is tele van az elutasítástól való félelemmel.

Nem tudtok egységben leni, mert a felekezeti hitvallásotok és látásotok, beszabályoz benneteket. Gyertek ki a felekezeti kötelékeitekből és térjetek meg én népem, mert ítéletem hamarosan felszabadul a felekezeti látásmódon és aki nem jön ki, arra ráborul és betemeti. Nem megmondtam Izraelnek, hogy: pártos ház vagy! Ti sem értitek? Az egység ami miatt oly régóta imádkoztok, nem valósul meg addig, amíg velem nem lesztek egyek! Nálam nélkül semmit nem tehettek! Előbb velem legyetek egyek! Ahogy a só felolvad az ételben és egy anyaggá válik a kettő, úgy kell velem is egy lénnyé válnotok. Aki velem egyesül, egy szellem velem. Már nem két személyről beszélünk, hanem egyről. Ahogy általam elhaltok, úgy lesztek egyé velem. Nem kettő hanem egy. Ezért imádkoztam a Getsamáné kertben.

Az Úr szívéből: Bartha László 

Miért ne tudna Isten használni téged?

Jákob csaló volt, Dávidnak nőügye volt, Noé lerészegedett, Pál gyilkosok cinkosa volt, Jónás elfutott Istentől, Gedeonnak kisebbségi komplexusa volt, Miriam egy pletykafészek volt, Mária (Márta testvére) állandóan aggodalmaskodott, Tamás kételkedett, Sára türelmetlenkedett, Illés hajlamos volt a depresszióra, Mózes dadogott, Zákeus túl alacsony volt, Ábrahám túl öreg volt, Lázár pedig halott volt… Neked mi a kifogásod? Miért ne tudna Isten használni téged? Miért ne tudnád megvalósítani azt az álmot, amit Isten helyezett a szívedre?

Készítette Pál Péter

Hit Gyülekezete- Jöjj hát

Joel Osteen: Ébreszd fel az Igét az életedben!

Egy alkalommal, amikor Jézus és a tanítványai a Galileai tengeren hajóztak, egy nagy vihar csapott le rájuk. Süvített a szél, hatalmas hullámok dobálták a hajót. Már úgy nézett ki, hogy elsüllyed a hajó. A tanítványok féltek. Mindeközben Jézus a hajó alsó részében, az eseményekről mit sem sejtve, békésen aludt. Végül az egyik tanítvány így szólt: ,,Valaki menjen már, és ébressze fel Jézust, különben mindnyájan odaveszünk!" Miután Jézus felkelt, egyszerűen szólt a viharnak, és egy szempillantás alatt minden lecsendesedett.

Annyi mindent tanulhatunk ebből a történetből. János evangéliumának első fejezete úgy mutatja be Jézust, mint ,,a testté lett Igét". A vihar közepette a tanítványok egyszerűen felébresztették az ,,Igét".

Nekünk is ugyanezt kell tennünk, amikor szembe kerülünk az élet viharaival. Az aggódás, panaszkodás, rágódás helyett, menj az Igéhez és kezdj el békességet és győzelmet szólni.
A viharban nem lehetünk passzívak. Ha a tanítványok tovább
vártak volna, akkor lehet, hogy nem tudták volna betölteni az elhívásukat. Ugyanúgy mi sem dőlhetünk hátra, és nem hagyhatjuk, hogy a negatív gondolatok egész nap össze-vissza rohangásszanak a fejünkben. Egy dolgot nagyon megtanultam a viharral kapcsolatban: ha nem beszélek a viharhoz, akkor az fog beszélni hozzám. Ilyeneket fog mondani: ,,Úgysem fog sikerülni. Az ellenség túl nagy. Soha nem leszel jobban."

Ne hagyd magad, ébreszd fel az Igét az életedben!

Kezdd el megvallani: ,,Mennyei Atyám, Te azt mondtad, hogy, amikor az ellenség áradatként támad rám, akkor Te korlátot emelsz elé. Azt mondtad, hogy Te vagy a világosságom és üdvösségem, akkor hát kitől félnék? Azt mondtad, hogy életet adsz nekem" - akkor a menny felfigyel. A békesség helyreáll. A vihar elcsendesedik, és te békességben mehetsz tovább az isteni rendeltetésed felé, amit Ő már elkészített számodra.

- Joel Osteen.

Készítette: Lucia Nagyova

Hit Gyülekezete - Jöjj nagy Király

Ige: Isten népének vezetőíről

Akit Isten népe vezetőjéül jelölt ki, annak ad mintát és példát, hogy mit kell kérnie, és mit ad az ilyen imára Isten: „Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél. Nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek: ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad” (2 Krón. 1,10-12).

És tovább folytatja a tanítást az Úr: „Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat” (Péld. 22,17-20).

„Add a te elmédet (és szívleld meg) a tanítást, útmutatást, és példát, és a te füleidet hajtsd a bölcs beszédekre (logoszokra= Igékre)” (Péld. 23,12).

 Jakab apostolon keresztül is erre biztat a Szent Szellem: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak. 1,5-8). 


Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16).


„…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4)ű

Ige: kijelentés a bölcsességről

A testté lett Ige, a Logosz kijelentése a bölcsességről, aki nem más, mint Ő maga: „Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Luk. 6,47-49).