Apostolok cselekedete 3. fejezet: Jézus nevének ereje és hatalma (szerkesztett)

Csel. 3,1 [Történt egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel [(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára, kilencre [vagyis: délután három órára, a délutáni imádkozásra]

Csel. 3,2 És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [vagyis: születése óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes (díszes) kapujában helyezték el], hogy kérjen alamizsnát [könyöradományt] azoktól, akik bemennek a templomba.

Csel. 3,3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba [a szenthelyre] akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki].

Csel. 3,4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal egyben, monda: Nézz [és figyelj] mireánk.

Csel. 3,5 Az annakokáért figyelmez vala reájuk [vagyis: rájuk nézett], remélvén [azaz: abban a reményben], hogy valamit kap tőlük.

Csel. 3,6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj [járkálj]!

Csel. 3,7 És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította (felsegítette) őt,], és azonnal megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak] az ő lábai és bokái.

Csel. 3,8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba [a szent helyre], járkálva és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az Istent.

[Más fordítás: Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]

Csel. 3,9 És látá őt az egész nép, hogy jár [járkál] és dicséri [magasztalja] az Istent:

Csel. 3,10 És megismerték őt [felismerték], hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak [a szenthelynek] Ékes kapujában [aki a Díszes kapu mellett szokott ülve koldulni]. És megtelnek csodálkozással [döbbenettel és önkívülettel töltötte meg őket] és azon való álmélkodással [(eksztaszisz): önkívület, elragadtatás, extázis; és magukon kívül voltak a miatt], ami történt vala ő vele.

[Más fordítás: Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, és félelemmel telve csodálkoztak azon, ami ezzel az emberrel történt].

Csel. 3,11 Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz [és hozzájuk szegődött] az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefut őhozzájuk, a tornácba, mely Salamonénak [békének] neveztetik.

[Más fordítás: A meggyógyult ember együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templomnak abba a részébe, amit Salamon oszlop-csarnokának neveznek. A csodálkozó emberek mind odafutottak hozzájuk]

Csel. 3,12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel [hatalmunkkal, képességünkkel] vagy jámborságunkkal [istenfélelmünkkel] műveltük [cselekedtük] volna azt, hogy az járjon

[Más fordítás: Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásos jóságunkkal, hogy járni tudjon]

Csel. 3,13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.

[Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt].

Csel. 3,14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek.

[Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],

Csel. 3,15 Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk.

 [Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]

Csel. 3,16 És az ő nevében [(onoma) jelenti magát a személyt, de a görög szó magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét, jellemvonását is] való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot], mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

[Más fordítás: Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára];

»Még egy másik fordítás: Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve tette szilárddá. A hit őrajta keresztül adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindannyitok szeme láttára«

Csel. 3,17 De most, atyámfiai [testvérek], tudom, hogy tudatlanságból [értetlenségből] cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek [elöljáróitok] is

[Más fordítás: Testvéreim Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem értettétek meg, hogy mit tettetek]

Csel. 3,18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta [(prokataggelló): előre kihirdette] minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi [hogy szenvednie kell], ekképpen töltötte be

Csel. 3,19 Bánjátok meg [gondoljátok hát meg magatokat] azért és térjetek meg [(episztrephó): megfordul, visszatér], hogy eltöröltessenek a ti bűneitek [(hamartia): céltévesztésetek], hogy így eljöjjenek a felüdülés [(anapszüxisz): fellélegzés, felüdülés, enyhülés, frissülés] idei az Úrnak színétől [jelenlététől].

»Más fordítás: Térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltöröltessenek a bűneitek (vétkeitek), hogy így eljöjjenek a felüdülés időszaka(sza)i (vagyis: a nagy ünnepi pihenés napjai)az Úr ábrázatától, vagyis: jelenlététől«

Csel. 3,20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett.

[Más fordítás: Az Úr jelenléte szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre kiválasztott a számotokra: Jézust, akit Messiásul rendelt].

Csel. 3,21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek [mindaddig, míg meg nem lesz az új teremtés; egészen a mindenség megújulása idejéig], amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől [öröktől] fogva.

[Más fordítás: Őt (Jézust) azonban az égnek (a Mennynek) kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által]

Csel. 3,22 Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai [testvéreitek] közül, mint engem [olyat, mint én]; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek

[Más fordítás: Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának].

Csel. 3,23 Lészen pedig, hogy minden lélek [(pszükhé): személy], valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni [(exolethreuó): kiirt, elpusztít, teljesen megsemmisül] a nép közül.

Csel. 3,24 De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek [(prokatangelló): előre meghirdették, előre bejelentették]

Csel. 3,25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek [(diathéké): végrendelet, amit hivatalos írásban rögzítettek] fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek [(gé): föld, mint látható világ] nemzetségei mindnyájan.

[Más fordítás: Ti vagytok a prófétáknak s ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei].

Csel. 3,26 Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban [(próton): először, első alkalommal] néktek támasztván [nektek támasztotta fel], elküldé őt, hogy megáldjon titeket [azzal, hogy] mindegyikőtöket megtérítvén [(aposztrephó): eltávolít, elfordít, eltérítsen] bűneitekből [(ponéria): gonoszság, romlottság, hitványság].

»Más fordítás: Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket. Mégpedig úgy, hogy többé ne tegyetek gonosz dolgokat«

Minden jó így Uram

Gyöngyszemek

Aki kétséget ébreszt egy 10 évesnél fiatalabb gyermekben, az megöli a lelkét.

Életcseppek

"Az újjászületés nem reinkarnációt jelent; egyszerűen annyit, hogy esélyt kapunk az újrakezdésre." /Rick Warren/

Építő gondolatok: Joyce Meyer: Békesség, hol hagytalak?

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/106-bekesseg-hol-hagytalak.html

Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket is. Úgy gondoltam, ha az a néhány dolog megváltozna, akkor végre élvezhetném az életemet.

Egészen addig, amíg úgy néztem az életemre, hogy mi az, aminek meg kellene változni benne, igazából csak áhítoztam.

Összhangban van a belsőd a külsőddel?

A Máté 6:33 azt mondja, hogy keressük először Isten királyságát, és Isten be fogja tölteni a szükségeinket. De hogy is van ez az „Isten királysága” dolog? Elsőre nagyon misztikusnak és vallásosnak hangozhat, de valójában nem is az. Azt mondja a Biblia, hogy Isten királysága bennünk van. Ha befogadtad Jézust, akkor ez azt jelenti, hogy Ő benned él – márpedig Ő egy békés otthonban szeretne lakni. Hát ezért olyan fontos Istennek a belső életed. Megjátszhatjuk magunkat és kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne, miközben belül nyomorultak vagyunk.

Isten azt akarja, hogy valódi, hamísítatlan békességünk legyen, és a belsőnk összhangban legyen a külsőnkkel.

A jó dolgot keresed?

A Róma 14:17 úgy határozza meg Isten királyságát, mint „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Sokan azzal töltik az életüket, hogy más fajta dolgokat keresnek. De ha igazságról, békességről és örömről van szó, ezeknek teljesen híjával vannak, mert más dolgokat hajkurásznak.

Régebben azt gondoltam, ha sok - a világ szemében értékes - dologgal rendelkeznék, akkor nem lennének aggodalmaim, és az életem békés lenne. A valódi békesség azonban az Istennel való egységből jön. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert a keresztények nagy része azzal tölti az életét, hogy a rossz fajta dolgokat keresi, holott a mi igazi kincsünk Jézusban van.

Hogyan váltam nyomorult emberből békés emberré?

Sokáig azon voltam, hogy egy nagy szolgálatot építsek fel, miközben állandó bűntudat és kárhoztatás gyötört. Így minden alkalommal, amikor kritikát kaptam, összetörtem. Napokig reménytelenül nyomorultnak éreztem magam, mert nem voltam tudatában, hogy ki is vagyok Krisztusban, és még utáltam is magam. Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire össze voltam törve, de belül telve voltam aggódással, félelemmel, és az emberek tetszését kerestem.

Sokan megéljük ugyanezeket a dolgokat belül, de nem mondjuk el senkinek, mert úgy akarunk tűnni, hogy velünk minden rendben van. Felvesszük a gyülekezeti álarcot, mindenkire mosolygunk, mondogatjuk, hogy „dicsőség az Úrnak”, mialatt belül a titkos félelmeinkkel és aggodalmainkkal küszködünk.

A Biblia azt tanítja, hogy „az igazság szabaddá tesz”. Őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik le bennünk. Őszintén szólva többségünk még csak el sem jut odáig, hogy feltegye magának a kérdést: „Mi zajlik bennem?”

A következő két kérdés segíthet abban, hogy békességet találj:

- Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban?

- Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?

Ha tudod ki vagy Krisztusban, akkor nem fog számítani, hogy mások mit gondolnak. Minden nap felkelsz és egyszerűen megteszed a tőled telhetőt, hogy szeresd Istent.

Öltsd magadra a megigazulás ajándékát!

A Biblia azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, Isten elveszi a bűneinket és megigazulttá tesz minket. Ez ajándék, és nem kell kiérdemelnünk. De magunkra kell öltenünk, és amikor ezt megtesszük, békességet nyerünk.

Ha rossz érzéseid vannak - szégyent, kárhoztatást, bűntudatot érzel, akkor arra biztatlak, hogy tedd fel magadnak az iménti két kérdést: „Tudom, ki vagyok Krisztusban? Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?”

Ha Isten akaratát keresed az életedre vonatkozóan, akkor Ő meg fog ajándékozni a békességével.

Joyce Meyer

Örvendezek, énekelek.

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretet növekedéséhez mennyei harmatra van szükség. (Spurgeon)

Az üres szív

Minden ember szívében van egy Isten alkotta űr, amelyet semmilyen teremtett dolog nem képes betölteni, egyedül csak a Teremtő Isten, akit Jézus Krisztus által ismerünk.(Blaise Pascal 1623-1662)

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=36851&a_id=811492&h_id=120156

Bob Gass. Napi elmélkedés: Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet!

http://www.hajnalcsillag.net/forum/index.php?topic=969.0

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

Egy felmérésben 90 évesnél idősebb embereket kérdeztek meg: „Ha újra élhetné az életét, mit tenne másképpen?”

Három válasz újra és újra felbukkant:

 a) Több időt töltenék a családommal és a barátaimmal;

b) Több kockázatot vállalnék;

c) Olyasmit csinálnék, ami túlél engem, amikor már eltávoztam.

A bölcsesség azt jelenti: tudni mi az, amit nem kell figyelembe venni. A jelentéktelen dolgok túl sok időnket rabolhatják el, és végül úgy végezzük, hogy nem megfelelő indítékok vezettek az életben.

Amikor megkérdeztek egy olimpiai aranyérmest, hogy mi a sikerének titka, így válaszolt: „A tervszerű elhanyagolás – amíg a felkészülési időm tartott, szándékosan figyelmen kívül hagytam minden mást.”

 Ha minden helyzetre reagálsz, és igent mondasz minden felkérésre, akkor sosem érsz el sikert abban, amire elhívattál.

 Néhány évvel ezelőtt háromszáz bálna pusztult el titokzatos módon. Miért? Mert egy szardíniarajt követve csapdába estek egy öbölben. A kicsik a halálba csalogatták az óriásokat. Kis dolgokat hajszolva elpazarolták hatalmas erejüket, mégsem értek el jelentős eredményt.

Pál így állította fel a fontossági sorrendet: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24).

Számodra mi a legfontosabb dolog? Az egyik legérdekesebb történet a Titanic katasztrófájáról egy gazdag nőé, akinek már megvolt a helye az egyik mentőcsónakban. Amikor megkérdezte, hogy visszamehet-e a kabinjába valamiért, három percet kapott. Keresztüllépve a kabin padlóján heverő pénzen és értékes ékszereken, felkapott az asztalról három narancsot, és visszatért a mentőcsónakba. A körülmények átalakították értékrendjét, a tragédia világossá tette számára a fontossági sorrendet. Tanulj tőle, légy bölcs, állíts fel fontossági sorrendet!

Ezsd 1,1-2,70  Jn 7,25-44  Zsolt 18,20-29  Péld 4,18

Kész vagy az elragadtatásra?

http://www.mindenlehetseges.hu/kesz_vagy_az_elragadtatasra/

2011. december 21. szerda

Az emberiség történelmének utolsó napjait éljük, s én ezt nem akarom elmulasztani. Vizsgáljuk meg, mit mond Isten igéje erről a témáról, hogy világosan megérthessük, mi a teendőnk az utolsó napokban. Az bizonyos, nincs szükségünk arra, hogy valami hegytetőre menjünk azért, hogy lássuk az Urat, de Isten Igéje világossá teszi: szükséges előkészülnünk. A Biblia parancsa, hogy készüljünk rá. 

E szempontból nem érdekes, hogy a 2000. évforduló milyen problémákat hozott, az bizonyos, hogy a bibliai próféciák be fognak teljesedni. Olyan események fognak történni, amit az ember még nem látott, és olyan nyomorúság, amire az ember nem is gondolt még. És ez nagyon gyorsan meglesz. Közeledik az idő. Amikor a hold vérvörös színű lesz és a víz vérré változik, amikor ezek az idők jönnek, nem fogjuk majd be a szemünket, nem fogunk barlangokba bújni, nem fogjuk összehúzni magunkat, hanem fel fogunk nézni. A Máté evangélium 24. és a Lukács evangélium 21. fejezetében olvassuk, hogy amikor mindez meglesz, emeld föl a fejedet, mert elközelített a te üdvösséged, váltságod. 

Ezt a termet megtöltenék azok a könyvek, amelyek arról szólnak, hogy mit kell tennünk a mi Urunk második eljövetele előtt. Igazából azonban nem tudjuk elképzelni, mi fog történni. Senki nem tudja, pontosan milyen események lesznek az elragadtatás előtt. Jelek lesznek, de hogy milyen események, azt senki nem tudja. Az ok, amiért Sion népe nem aludhat, hogy nem tudjuk, a mi Urunk Jézus Krisztus pontosan mikor jön vissza. 

Gondolj bele, éppen amikor otthon nézed a tv-t, vagy épp egy partin vagy, étterembe indulsz, vagy szórakozni mégy valahova – nem tudhatod, néhány perc múlva nem fogsz-e szemtől szembe állni a teremtő Urunkkal, úgy, hogy a testedet itt hagyod a földön. A föld és a menny Urával fogsz találkozni, szemtől szembe fogsz vele állni, és számot kell adnod minden tettedről, amit ebben a testben cselekedtél. 

Én azért vagyok itt, hogy elmondjam: jön! 

Nem jött el minden várakozás ellenére 2000. január 1-jén délben vagy pont éjfélkor, és a jövőben sem lehet ezt megjósolni, mert a Biblia azt mondja, váratlanul fog eljönni. Akkor, amikor nem gondolnád. De azt is tudjuk a Bibliából, hogy nem mindenki fog elragadtatni, aki a gyülekezet üléseit koptatja. Képmutatók, hazudozók – nem jönnek. Bűbájosok, vagy akik hamis vádakat állítanak a testvéreik ellen – nem jönnek. Akik saját érdekeiket fontosabbnak tartják, mint a gyülekezet, mint Isten érdekeit – azok nem jönnek. Akik nem várják, nem figyelik, nem nézik, nem imádkoznak hozzá – azok nem jönnek. Az elragadtatás – realitás. Ketten őrölnek a malomban, egyikük elragadtatik, a másik marad. Ketten alszanak egy ágyban, egyikük elragadtatik, a másik marad. 

A légiutazás sem lesz olyan természetes. Amikor már félúton leszel, készülj fel arra, hogy neked kell letenni a Boing 747 gépet, mert a pilóta elragadtatott, vagy örökké repülni fogsz. Mert lehet, hogy a pilóta egy Szent Szellemmel betöltött hívő, akit az Úr elragadt, és neked kell a gépet letenni. 

Van egy ember a Bibliában – Mózes első könyvének 5. fejezetében olvasunk róla -, akinek a neve Énokh. Nem sok van a bibliában Énokhról, nincs egy igazán jó történet sem róla, de az élete kiváló előképe annak, hogyan is fog Jézus Krisztus Egyháza elragadtatni. 

„És Ádám 930 évet élt, és meghalt.” Könnyű dolog erről prédikálni. Micsoda élet! 930 évet élni azután, hogy kiesik valaki Isten kegyelméből…! Jöttek a nemzedékek és mentek, születtek és meghaltak. – S mindez Ádám miatt! – És Séth megszületett 105 év múlva, és nemzette Énost, és Séth, miután nemzette Énost, 807 évig élt. Séth (6. vsz.) élt, és a 7. versszakban mit csinált? Nemzett fiakat és lányokat, és élt ezután 120 évet, és mit csinált ezután? Meghalt. A Biblia rögzítette, hogy meghalt. A következő versszakban Énos élt, nemzett, és meghalt miután nemzett fiakat és lányokat. Kenán a 13-14 versszakban mit csinált, miután élt 910 esztendőt? Meghalt. Született, élt, meghalt. Született, élt, meghalt. Született, nemzett, élt, meghalt. 

Tudod, hogy az örökkévalóság templomában, amely meg van világítva az örökké égő mécsesekkel, az Ő egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak vére árán megváltott életed be van írva az örök élet könyvébe? Fel van írva, hogy ezerkilencszáz-valahányban megszülettél. És az is, hogy Rod Parsley megszületett és élt, de nem csak az, hanem az is, hogy 8 évesen befogadta az Urat a szívébe, és újjászületett. S akkor bekerült az én nevem egy másik könyvbe, amelybe be vannak írva a Bárány vérén megvásárolt, megváltott szentek nevei. És ennek alapján az életem teljesen megváltozott. Ebbe a könyvbe be van írva, hogy én megszülettem, éltem, majd újjászülettem, és várhatóan jön majd egy olyan feljegyzés is, hogy Rod Parsley meghalt. Néhányan ott a temetőben könnyezni fogtok egy kicsit, majd negyedóra múlva vicceket meséltek. 

De talán én mégse fogok meghalni! Milyen nagyszerű lenne kihagyni ezt a szörnyű, gyászos eseményt, a temetést. A Biblia azt mondja ez született, élt, meghalt. A másik ugyanúgy: született, élt, meghalt. De egyszer csak megszületett Énokh, dicsőség az Úrnak ezért! És a Biblia pontosan megmondja, Énokh mennyi évet élt, mikor nemzette Metuzsálemet. 

S a Bibliában, a tiédben és az enyémben is az van, hogy aztán egyszer csak Énokh nem volt, mert Isten elvitte. S biztosak lehettek benne, hogy Isten pontosan feljegyezte mindannyiunkról, hogy mikor születtünk, és mikor születtünk újjá. De legyetek biztosak abban is, hogy Isten nem akarja, hogy mindannyiunk halála be legyen írva. Isten kész arra, hogy mindazok, akik vele járnak együtt, ne lássanak halált, hanem elragadtassanak. És örökkévaló életet éljünk. 

„Éle pedig Énokh 65 esztendőt és nemzé Metuzsálemet, és járt Énokh Istennel” (21. vers). Miután Metuzsálemet nemzette, élt 300 évig, nemzett fiakat és leányokat. Énokh egész életének ideje 360 esztendő. És Énokh Istennel járt. Majd, az angolban így van írva: „és nem volt (a magyarban: eltűnék), mert Isten magához vette.” Ám a Mózes első könyvében már egy profetikus képet kapunk az emberiség történetének utolsó mozzanatáról. Mint egy szobor bársonnyal történő leleplezése, olyan Énokh története, mert Énokh az, aki Istennel járt. 

Nagyon alaposan meg kell ezt a történetet vizsgálni. Tudjátok, ki követte Énokhot a nemzetségtáblázatban? Csak néhány nemzedékkel később megszületett Noé, aki ott van a sorban. És ahogy tudjuk, Noé idejében az akkori teremtett világ teljesen elpusztult. 

Feltehetek neked egy kérdést? 

Mit tett Isten azzal az emberrel, aki együtt járt vele: Énokhal? Azelőtt, mielőtt a pusztulás jött volna. Mit tett Isten azzal az emberrel, aki vele együtt járt? Nem mindenkivel, nem minden emberrel, aki a sorban volt! Nem. 

Lehet, hogy ezek nagyon jó emberek voltak, lehet hogy közülük jó néhányan jártak rendszeresen templomba, áldoztak Istennek, jól tudtak imádkozni, lehet, hogy még adakoztak is. De tudjátok, hogy csak egyetlen embert ragadott ki a pusztulás elől Isten, azt, aki vele járt. Azt az embert, aki Istennel járt, a gonosz, parázna nemzetség közepette. És ez nem az az ember volt, aki rohant haza tv-t nézni. Nem az, aki megnézte az óráját, és inkább választotta a szórakozást. Hanem ő volt az, aki inkább a Bibliát vette a kezébe, és mindig Isten gyülekezetébe ment. 

Tudjátok, akkor már az özönvíz kihirdettetett az embereknek, a zászló már lengett, hogy vigyázzatok! Isten minden embert figyelmeztetett, de csak Énokh járt Istennel, ezért csak őt ragadta ki ez elől. A többieket elnyelte az özönvíz. Mert jött a víz. Énokhot megvédte ettől Isten, mert kiragadta. A többiek eltűntek, de nem úgy, mint Énokh. Noé vonalát is kimentette a viharból. Noé elkezdett élelmet gyűjteni, és egy bárkát építeni. Ő és a fiai az Izrael előképei. Noé és családja meg volt védve a vihartól és pusztulástól. 

Énokh egy olyan nemzedékben élt, amely a szemét és bűn korosztálya. Énokh tetszett Istennek. Énokh nem gyűjtött élelmet és nem készített menekülési tervet. Elment. Így történik majd azokkkal, akik Istennel járnak – Énokh módjára eltűnni a földről, a nagy nyomorúság elől. Ez hét évig fog tartani, amely idő Izrael nemzetének megtérése miatt lesz. S már készül 144000 zsidó evangélista, akik azoknak fogják hirdetni az evangéliumot, akiknek a fejében és nem a szívében van az evangélium. Egymilliárd ember fog az első 3,5 évben elpusztulni. 

De neked van más választásod. Te választhatsz, hogy Istent szolgálod, mert itt van még a Szent Szellem, aki szolgál neked. Bekapcsolhatod a keresztyén tv-és rádióadót, el tudsz jönni egy keresztyén gyülekezetbe. Ne várd meg azt az időt, amikor a víz vérré változik. Zuhanyozni akarsz, és vér jön ki. Ne várd meg ezt. Van egy javaslatom a számodra: miért nem jársz már most Istennel? Énokh korosztályát úgy lehetne jellemezni, mint egy nagyon bűnös nemzedék.

Nézzünk meg néhány más igét, amely Énokh-al foglalkozik. 

„Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, mert Isten felvitte őt, mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek..” (Zsidó levél…) Énokh-nak teljes bizonyossága volt arról, hogy ő tetszik Istennek. 

Énokh bizonyságának második részét a Júdás 14-15, 21-ben olvassuk, ez a bizonyság nem Istenről szól, hanem Énokh tett bizonyságot az embereknek. „…Ímé eljött az Úr… „ S közvetlenül a Jelenések könyve előtt van szó még Énokhról. Nagyon érdekes, hogy a Teremtés könyvében, majd közvetlenül a Jelenések könyve előtt szerepel, a Biblia végén. Látod, hogy Énokh mit csinált? Énokh bizonyságot tett a kortársainak, hogy eljön az Úr, de nemcsak az Úr, hanem sok ezer szentje is. Hogy tud Isten eljönni az ő szentjeivel? Ha előbb elragadta őket. 

„65 évet élt Énokh, és nemzette Matuzsalemet, Énokh Inel járt. Nemzett még ezután fiakat és leányokat, élete teljes napjainak száma 365 év volt. És Énokh nem volt, mert Isten elvitte őt.” Már Mózes első könyvében találunk egy prófétai kijelentést, betekintést az emberiség történelmének utolsó pillanatairól Énokhon keresztül. Mégpedig egy olyan emberről, aki Istennel járt. Mint bársonyon a gyémánt, úgy csillog ez a prófétai üzenet. Ő Istennel járt. Életének második részéről van szó, miután nemzette Matuzsálemet, ekkor 65 éves volt. Amikor Káin vonaláról beszél a Biblia, akkor nagy városokról beszél. Akkor nagy művészet, tudomány, kereskedelem volt a világon, s e világ emberei, népe sokasodott a földön. Ez az emberi faj, amelyik kivettetett az Édenből, elkezdett fejlődni, s egy ipari forradalom játszódott le akkoriban. Ők az ismeret, az értelem, az élvezet és a szórakozás emberei voltak. De ez olyan gonosszá vált, hogy Isten maga jött le megtekintetni. Elképzelhetitek, hogy mi lehetett itt, amikor Isten úgy döntött, hogy eltörli az egészet! 

Tudjátok, ki követi Énokhot a származási vonalon? Metuzsálem élt 187 évet, majd miután nemzette Lámekhet, Lámekh élt 182 évet és nemzett fiat, akinek a neve Noé. Csak néhány nemzedékkel később. És nem sokkal ezután elpusztult a föld. Feltehetek egy kérdést? Mit tett Isten azzal az emberrel, Énokhkal, aki vele járt, mielőtt a pusztulás jött? Nem minden emberrel, akinek a neve be van írva a Bibliába. Nem mindenkivel. Tudjátok, amikor Isten lejött, és körbenézett, csak egyetlen embert talált ezen a földön, akit kiemelt a pusztulás elől. Aki Istennel járt a perverz, romlott társadalom közepette. Aki egyenesen járt. Aki nem kapcsolta be a tv-jét, amikor eljött az idő, hanem azt mondta: sajnálom, most Istennel van találkozóm. Ő az , aki szerette a feleségét, és Isten szerint nevelte a gyermekeit. Akkor már előre volt jelezve az özönvíz Noé által. A pusztulás viharfelhői már gyülekeztek. És Isten azt az embert, aki vele járt, nem engedte, hogy a pusztulásba kerüljön, hanem elragadta. Mi történt a többiekkel? Ott vesztek az özönvízben. 

Megkérdezheted magadtól: megvan neked ez a bizonyságod, hogy tetszel Istennek? Noé figyelmeztette kortársait az özönvízre. Énokh nagyon hasonló társadalomban élt, mint a miénk. Gyilkosságok, pornográfia kellős közepén, a sátán dicsőítése közben. Megvan a bizonyságod? 

Az a feladatunk, hogy figyelmeztessünk az elkövetkezendő ítéletre. S arra, hogy járj Isten rendelései szerint. Járj Istennel! 

Fordította: Orbán Tibor

Áldott vagyok.

Ige: Az Úr Jézus kijelentése

 „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33)^.  

Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. 

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).

[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18)^.   

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.

(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Mert: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, (mert) hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

 János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

„Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna (megmaradtak volna közöttünk); de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

„Akinek [a törvénytipró] eljövetele a Sátán ereje által van [a sátán munkálkodása. a Sátán munkájának eredménye lesz. a sátán munkálkodása (energiája)], a hazugságnak minden hatalmával [erejével], jeleivel és csodáival, [akinek eljövetele vagyon a Sátánnak hatalmas ereje által, minden hatalommal, és jelekkel, és hazug csuda tételekkel] (akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, je­lekkel és a hazugság csodáival való működése által)” (2 Thess. 2,9)

Ige: János apostol bizonyságtétele az ÉLET könyvéről:

 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten (trónusa) előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jel. 20,12). És a mennyei Jeruzsálembe: „… nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Jel. 21,27).

Ige: A hitre jutottakról

„Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Már Dávid így prófétál az új teremtésről: „Oroszlánon és áspiskígyón jársz (és eltaposod az oroszlánt és a viperát), megtaposod (és eltiprod) az oroszlánkölyköt és a sárkányt (és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,13).

És Pál apostolon mutatja be a Szent Szellem, hogy a fenti prófécia a látható világ szintjén is működik. „Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett (vagyis összegyűjtött egy csomó rőzsét) és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, (a kezébe mart, és) az ő kezére ragadt. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn” (Csel. 28,3.5)

Tűz borított el engem.

Reinhard Bonnke: Jézus vére

Reinhard Bonnke: Jézus vére from Keresztény filmek on Vimeo.

Alulnézetben

http://www.jezusazur.hu/iras/alulnezetben

Valaki árokba esett. Egymás után jöttek az emberek, és mindenkinek volt valami mondanivalója:

A realista ezt mondta: „Ez egy árok.”

Az optimista: „A dolgok jobbra fordulnak.”

A pesszimista: „Még ennél is rosszabb következik”.

A szcientológus: „Te csak azt gondolod,hogy az árokban vagy.”

Az újságíró riporter: „Fizetek neked egy különleges történetért: élet az árokban.”

Városi tisztségviselő: „Van engedélyed, hogy az árokban lakj?”

A matematikus:„Kiszámítom az árok hosszúságát, mélységét és szélességét”

Prédikátor: „Három dolgot látok az árokkal kapcsolatban, ami megjegyzésre méltó.”

Adóhivatalnok:„Megfizetted-e az adót az árokért?”

Jézus: „Add a kezed!”

(forrás: vbm.hu)

Aforizmák

Mindenhez értek, csak vannak olyan dolgok, amiket még nem próbáltam.

Az Isten szeretet

 http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/az-isten-szeretet.html

     Itt áll Önök előtt egy bűnös ember, aki mégis igaz, mert az Úr igaza, mert megigazíttatta. Kigyógyultam az én jóságomból. Úgy éltem az életem, hogy engedelmes jó gyermekként és tisztességes, Isten parancsolatait betartó felnőttként azt hittem jó úton járok, azt hittem be tudom tartani a betarthatatlant. Minden nap imádkoztam, hordoztam a terheket, amelyeket Isten rám helyezett, nem kérdeztem, hogy mi miért van, elfogadtam. Ám egy napon a fiam azt mondta, szeretne beiratkozni a hittanra, és akkor valami történt bennem. Ez a „jó” szív megnyílt és belé hatolt az Isteni szeretet, amelyet akkor lát meg az ember, amikor az Úr megláttatja. Patakokban folyt a könnyem. Minden mulasztásom elém, hozta az Úr, s közben megmutatta, mennyire szeret. Nem vágott fejbe, csupán ebben a mennyei fényben megláthattam, hogy mennyire bűnös és nyomorult vagyok, és mennyi mulasztás terhel, és mégis Isten szeret engem és az enyéim. Attól a pillanattól kezdve már nem akartam e nélkül a szeretet nélkül élni. Olyan mérhetetlen öröm töltött el , amelyet nem lehet szavakban kifejezni.

      Megláttam mulasztásaim, hogy gyermekeim nem neveltem Isten szeretetére és Isten ismeretére, bár én így nőttem fel.

Isten bűneim, megbocsátotta, de nem törölte el a bűn következményeit. Ez is az Ő hatalmas szeretete, mert meg akarta láttatni milyen nélküle az ember. Azt mondja az ige: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te mind a te házad népe.”Ap.csel.16. 31.Ugyan a fiam  használta eszköznek a megtérésemhez, de bűneink következménye az Ő életében is meglátszott. Igaz az Úr. A gimnáziumi évei alatt ital, kábítószer, minden megjelent az életében. Isten kereste a férjem is. Én imádkoztam Ő emberi eszközzel próbálkozott. Az Úr lett a győztes. Az unokánk születése észre térítette a fiunk. A lányunk egy tisztességesnek induló kapcsolatból belekerült egy házasságtörésbe. A fiú, akivel járt, párhuzamosan járt mással is , akit miután az áldott állapotba került összeházasodtak, amit másoktól tudott meg a lányom. A kapcsolatot nem szakították meg, de minden az Úr előtt volt, mert oda vittem. Amikor kisbabát várt a lányom ettől a férfitől megértettem, hogy Isten parancsolatainak nem lehet félig- meddig engedelmeskedni, csak teljes szívből. Aki  modern keresztyén 2009-ben az  csaló és hazudik magának és másoknak is. Amit Isten bűnnek mondott az ma is bűn. Így van az, hogy a templomba járunk, megvalljuk bűneinket, de nem engedelmeskedünk az Úrnak.

Megalázott az Úr, de a szeretete nem múlt el. Adott a lányomnak egy társat és apát a kis unokámnak. Mert a gyermek Isten ajándéka, de a zűrzavar, amit teremtünk magunk körül, az a mi bűnünk következménye. Nem múlik el nyom nélkül gyermekeink életéből, és ott marad unokáink életében is. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy Isten igazságát és szeretetét megláthassuk. A csoda, hogy Isten Jézus Krisztuson keresztül lehajol a bűnös emberhez. A csoda az Úr Jézus maga. Aki azt mondja:

   „Én vagyok az út az igazság és az élet” /Ján. 14. 6./Ő az ajtó, akin át az Atyához juthatunk. Isten nemcsak megment, újjá tesz, hanem tanít is életünk körülményein keresztül. Beletesz az Ő izzó kemencéjébe, de soha nem hagy magunkra. „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. „/Zsid.13. 5./Isten beszél gyermekeivel:

     Nem hagyott el akkor sem, amikor férjem alkoholista élete alatt sokszor rettegve feküdtem ágyamba , vagy gyermekeim mellé. Mindig adott táplálékot akkor is, amikor a havi fizetése a kocsmában kötött ki. Adott türelmet és szeretetet elhordozni  a gyógyulásig őt. 

    Nem hagyott el amikor munkanélkülivé váltam, mert adott egy másikat, s közben megtapasztalhattam, hogy több km távolságra az Úr visz el és tart meg. Útnak indított, amikor kértem: Azzal a történettel, amikor Jézus a vízen jár és a süllyedő Pétert, felemeli az Úr. Tudtam, amíg ránézek, nem süllyedek el, így tartott meg a betegségem alatt is, amikor az orvosok azt mondták 6 hét, az Úr azt mondta, majd én megmondom mennyi. A miénk az engedelmesség, az övé az út kijelölése.

     Nem hagyott el akkor sem, amikor a férjem a betegségem alatt elhagyott. „Átkozott, aki emberben bízik”. Jer. 17. 5. De megtanította velem  és gyermekeimmel is tanítja ez által, hogy amit Isten egybeszerkesztett, azt ember szét ne válassza! Istennél nincs válás, csak az ember keményszívűsége miatt engedte meg a Mózesi törvény, de azt mondja az Úr: „Gyűlölöm az elválást.” Mal. 2. 17. Istennek van hatalma a házasságokat és az elrontott életeket is meggyógyítani. De a felelősség a miénk. Engedelmesek vagyunk – e?

     Tanít az Úr akkor is megbocsátani, ha nem kérnek bocsánatot, akkor is szeretni, ha nem szeretnek. Ezt az ember nem tudja önmagától, csak Isten Szent Lelke által. Megértettem az Istennek való engedelmességben nincs megalkuvás, mert abban a pillanatban támad e világ fejedelme. Nem nézhetem a mások bűneit, mert nekem a saját életemmel kell majd Isten színe előtt megállanom. Amíg tart az életem addig van lehetőségem rá. Van egy ének: ”Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. „Dicsősség Istennek ezért a megmagyarázhatatlan és érthetetlen szeretetéért, a kegyelemért, az Úr Jézus Krisztusért, az Ő értem és értetek kiontott véréért.

„Boldog ember az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.”Zsolt. 32. 1-2

Én még mit sem tudtam rólad......

Signum - Ne Félj

LÉGY BÁTOR, S ERŐS! Filadelfia

Egy boldog új esztendő

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/egy-boldog-%C3%BAj-esztend%C5%91/317829764905805

Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. (Róma 10,13)

A mai napon szerte a világon összegyűlnek az emberek, hogy megünnepeljék az újév első csodálatos pillanatait.

Sokaknak azonban ez a nap az év legnehezebb 24 órája. Őket az újév a magányra és veszteségekre emlékezteti. Számukra csupán egy újabb, kudarcokkal teli év kezdetét jelenti.

Te hogy vagy ezzel? Számodra milyen lesz ez az év?

Kívülről talán boldognak látszol. Az ünnep alkalmával talán úgy szórod a mosolyodat és a jókívánságaidat, mint mindenki más. De belül fájdalmat érzel. Csalódott vagy. Úgy érzed, nem tudsz tovább menni.

Ha ez így van, szeretném, ha tudnád: mindez egy szempillantás alatt megváltozhat. Ma újra kezdheted az életedet, és az év első napját életed legörömtelibb napjává teheted!

Hányszor mondtad ezt magadnak: "ha újra kezdhetném, mindent másképpen csinálnék?” Nem kell, hogy ez hiú ábránd maradjon. Jézus Krisztus lehetővé tette neked. Ez az Ő karácsonyi ajándéka számodra. Megfizette az árat minden bűnödért. Kifizette a büntetést minden hibádért.

Ezért jött a földre. Ezért született meg, hogy te újra kezdhesd!

Az életedre visszanézve talán azt mondod: - De elkövettem néhány óriási hibát. Elkövettem egy-két szörnyű dolgot. Nem számít. Jézus kifizette az árat mindenért!

Hogyan kezdheted újra? A Róma 10,9 azt mondja: "Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz." Ehhez csak annyit kell hozzátenned, hogy: "Jézus, átadom az életemet Neked. Mától kezdve a Tiéd vagyok."

Milyen kitűnő alkalom az év első napja arra, hogy megváltoztasd az életedet! Ebben a pillanatban, akárhol is vagy, add át az életedet Jézusnak. Aztán ugrándozhatsz fel-alá, és kiabálhatod, hogy „Dicsőség Istennek, mindent újra kezdek!” Meg fogod tudni, mit jelent a boldog újesztendő!

Igei olvasmány: Róma 10,1-13

Kenneth Copeland 

103-as zsoltár

Ige: Az ÜZENET

 „Igazság (megigazultságod) által leszel erős (igazságosság és jogosság lesz az alapod), ne gondolj a nyomorral (nem kell félned az elnyomástól, sem a rettentéstől, nem kell hát semmitől félned), mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem is közelíthet hozzád (sőt távol marad tőled). 

És ha összegyűlvén összegyűlnek (és ha rád támadnak is), ez nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl (és aki rád támad), elesik általad (és az elvész miattad). 

Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót (az öldöklőt) is, aki használhatatlanná teszi. 

Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés (és célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak), és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz (és meghazudtolsz, és megszégyenítesz, mely törvénykezni mer veled): ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr. 

(Más fordítás: Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.)” (Ésa. 54,14-17)


"Akinek van füle, hallja mit mond a Szellem a gyülekezeteknek" (Jel.3,22) 

Nem test és vér ellen harcolunk

Ige: Örüljetek!

 „[Figyeljetek rám] Ímé adok néktek hatalmat [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], hogy a kígyókon és skorpiókon [(pateó): a lábatok alá tiporjatok] és tapodjatok, és az ellenségnek minden erején. [Más fordítás: Hatalmatok van az ellenség minden ereje fölött, mert hatalmat adok, hogy minden ellenséges erőn és hatalmon úrrá legyetek]; és semmi nem árthat néktek

De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben” (Luk. 10,19-20)

Áldott 2012-t !

Ige: Az Úr befogadása

„Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem (el)küldött” (Mát. 10,40).

 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20).

És hogy ne maradjunk bizonytalanságban, hogy kit küldött az Úr, arról így hangzik az Úr Jézus szava:  „… az igazságnak Szelleme… Ő tesz majd én rólam bizonyságot. És: Ő engem dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14)

Ige: nem jó egyedül

 „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogysem az egynek (és jobban boldogul kettő, mint egy); mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból (és fáradozásuknak szép eredménye van). Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát.

Jaj pedig az egyedül valónak (az egyedülállónak), ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd. 4,9-10.12)

Van pásztor, van egy nyáj...

A Szerető

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/a-szeret%C5%91/317307174958064

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. (JÁNOS 16,27.)

Semmi sem adhat nagyobb erőt és vigasztalást, mint az a tény, hogy maga az Atya ismer téged, szeret téged és vágyik megáldani téged!

Valójában a János 17,23 azt mondja, hogy Isten szeretett minket, amiként Jézust szerette. Milyen döbbenetes gondolat! Mégis igaz! Jézus mondta ezt!

Az AtyaIsten a te Atyád! Ő gondoskodik rólad. A személyedben érdekled őt — nem csak mint csoport vagy a hívők Teste, vagy mint gyülekezet.

Istent érdekli minden egyes gyermeke, és Ő mindegyikünket ugyanazzal a szeretettel szeret. Ismerkedj meg Atyáddal az Igéjén keresztül. Az Ő Igéjéből fogod megismerni a mennyei Atyádat, az Ő szeretetét, az Ő természetét, azt, hogy Ő hogyan gondoskodik rólad, mennyire szeret téged.

Ő mindaz, amit az Ige mond róla. És megteszi mindazt, amit az Ige mond, hogy meg fog tenni!

Megvallás: Én szeretem Jézust és hiszem, hogy Ő az Istentől jött ki. Ezért maga az Atya szeret engem. Isten ismer engem. Ő gondoskodik rólam. Ő vágyik arra, hogy megáldjon engem. Őt érdekli az én jólétem. Én megismerkedem Vele az Igén keresztül. Isten mindaz, amit az Ige mond róla. Ő mindazt megteszi, amit az Ige mond, hogy meg fog tenni.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél

2012-BOLDOG ÚJ ÉVET - Gyönyörű zenékel,LL Junior, Notar Mary, Stefano,Zo...

Újévi áldás.

Régi Magyar Újévi Áldás,,

BUÉK 2012.

Hogyan számláljuk napjainkat?

2011. december 31. szombat

 http://www.mindenlehetseges.hu/hogyan-szamlaljuk-napjainkat/

Talán fel sem tűnik, de az "év" szót manapság is sokféle jelentésben használjuk: beszélünk "naptári év"-ről, ami jelentheti például az 1998. január 1. és december 31. között eltelt időszakot; de a teljes "tanévet" már 1998. szeptember 1-től 1999. június közepéig – az iskolai tanítás kezdetétől annak befejezéséig – számítjuk. S akkor még nem is szóltunk a "politikai év" fogalmáról, amely szintén nem a naptári évhez igazodik, hanem általában a parlamenti ülésszakok ciklusaihoz; vagy a különféle "vallási évekről", amelyek egyes felekezetek naptáraihoz kötődnek.

A világ teremtésének napja

Az "év" többértelműsége a történelem során sokszor bonyolultabb helyzeteket idézett elő, mint manapság. A babilóni naptári rendszerben például egymás mellett kétféle, őszi és tavaszi évkezdést tartottak nyilván, az őszi és tavaszi napéjegyenlőség, illetve a nyári és téli napforduló alapján. A zsidó naptár szerint (amely a hónapok neveit többnyire a babilóni naptárból vette át a fogság ideje alatt, az i. e. VI. században) a hónapok sora a tavaszi Niszán hónappal (március/április) kezdődik, az újévet azonban a hetedik hónap (Tisri) 1. napján ünneplik (szeptember 6. és október 5. között). A vallási és polgári naptár e kettőssége a bibliai időkig vezethető vissza. A tavaszi évkezdet arra emlékeztette a zsidókat, hogy Isten Niszán hónapban szabadította meg őket Egyiptomból. Ezért rendelte el Mózes törvénye, hogy "Ez a hónap legyen nektek a hónapok elseje; első legyen ez nektek az esztendő hónapjai között" (2Móz 12,2), s a zsidóság ezt tekintette a vallási naptár évkezdetének. Az őszi Tisri hónapban tartott újév a bibliai "jubileumi évhez" kötődik. A Jóvél ("jubileum") eredetileg mezőgazdasági jelleg? szent év volt, amelyet minden 50. évben kellett megtartani. Ebben az évben Izrael földjét megműveletlenül kellett hagyni az egész termőidőszak alatt (vagyis az őszi szántástól és vetéstől a következő őszi aratásig). Így azután a jubileum éve a vallási naptár szerint a hetedik hónapban, a Kürtzengés Ünnepének napján ért véget (3Móz 25,9), ily módon egybeesett az ősi mezőgazdasági vagy polgári újévvel. A jeruzsálemi Szentély elpusztítása (i. sz. 70) után azonban a vallási ünnep megszűnt, s helyébe a Rós hasaná ("az év feje") megtartása lépett, amely ma is a zsidóság "polgári" újév-ünnepe. Azt a tényt, hogy Izraelben két naptárt is használtak, egyet polgári, egyet pedig vallási célból, az ókori történetíró, Josephus Flavius is megerősíti: "Mózes elrendelte, hogy a Niszán (…) legyen az első hónap ünnepeik számára, mivel ő abban a hónapban vezette ki őket Egyiptomból: ezért hát ez az ünnep kezdje az évet mindazon ünnepségek tekintetében, amelyeket Isten tiszteletére rendeztek; ugyanakkor megtartotta a hónapok eredeti rendjét az adás és vevés és minden más közönséges ügy tekintetében". Érdekességképpen azt is hozzáfűzhetjük ehhez, hogy a későbbi rabbinikus hagyomány szerint a Teremtés is újév napján, egészen pontosan a mai időszámításunk előtti 3761. év Tisri hónapjának első napján, vasárnap, este 11 óra 11 perc 20 másodperckor kezdődött meg. Ezt a fiktív dátumot használja ma is a zsidó időszámítás kezdőévként: vagyis az aktuális zsidó időszámítás szerinti évet úgy kaphatjuk meg, ha a Gergely-naptár szerinti évszámhoz hozzáadunk 3761-et: vagyis 1999 = 5760. év a lúach (zsidó naptár) szerint.

"Mindenki mulat…"

Az ókori pogány naptári rendszerek még ennél is kacifántosabb képet mutattak. Egy görög ember például akár évi hét-nyolc alkalommal is köszönthette az újévet, attól függően, hogy éppen hol tartózkodott. Delphoiban az évkezdet a nyári napforduló közelébe esett, hol az azt megelőző, hol az azt követő újhold napjára. Boiótiában a téli napfordulóhoz legközelebbi újhold, Spártában és Makedóniában az őszi, Milétoszban és a többi ión városban pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdújulás jelentette az év kezdőnapját. A dolgot tovább bonyolította, hogy Athénban egymás mellett párhuzamosan három naptár is érvényben volt: a Hold fázisának pontos megfigyelésén alapuló "isteni" naptár; az állam vezetői (arkhónok) által szabályozott "arkhóni" naptár, amely az előbbit jogosult volt szabályozni és módosítani; valamint egy "politikai" naptár, amely nem 12 hónapra, hanem 10 prütaneiára (bírósági ciklusra) oszlott, s ráadásul nem a Hold, hanem a Nap járását követte. Ezek után nem is csoda, ha a görögök általában nem is köszöntötték az újévet szertartásokkal, azt puszta naptári dátumnak tekintették.

Római évkezdet

A római köztársaság idején hosszú ideig a Ianuarius (a Kezdet és a Vég kétarcú istenének, Ianusnak hónapja) volt a kezdőhónap, a consuli évek (vagyis a "politikai évek") azonban március 15-ével (idusával) kezdődtek. A rómaiak hite szerint minden dolog kedvező vagy kedvezőtlen kezdete egyben előjel annak sikeres vagy sikertelen voltára nézve. Ezért a ókori Rómában vidáman köszöntötték az újévet, hogy az egész esztendő e jó ómen jegyében teljék el. Az emberek édes ételeket, mézet, datolyát, aszalt fügét fogyasztottak, apróbb-nagyobb ajándékokat küldözgettek egymásnak. A frissen hivatalba lépő magisztrátusok jelképesen szintén ezen a napon kezdték meg működésüket a nyilvánosság előtt. A császárok Ianuarius hó elsején (vagyis calendae-ján: innen a mi kalendárium szavunk) fogadásokat tartottak, híveiket megajándékozták, Róma lakosságának pénzt és gabonát osztottak, katonai dísszemlével szórakoztatták őket. Az évkezdet ünnepei fokozatosan magukba olvasztották a néhány nappal korábbi, de hasonló hangulatú Saturnalia ünnepet (december 17–23), valahogy úgy, ahogyan manapság nálunk is egyre inkább egybefolyik a karácsony körüli shopping-mizéria és a szilveszteri bulizások áradata. Egy i. sz. IV. században élt antiókhiai szónok, Libaniosz, egyik beszédében színes leírást ad arról, hogyan ünnepelték városában a január elsejére virradó éjszakát: "Minden lakásban ivással és szibarita lakomákkal (értsd: az egykori szicíliai Szibarisz görög város elpuhult, tivornyázó életmódot folytató lakosaira emlékeztető módon) várják az újévet. Mindenki mulat, igyekszik jó hangulatban lenni, és főleg: nyakló nélkül költekezni. Még aki egész évben takarékoskodott: most az is szórja a pénzt, aki józanul élt, csak úgy dönti magába az italt…"

"Circumcisio Domini"

Bár Julius Caesar naptárreformja óta a január 1-i évkezdet véglegessé vált, és helye is szilárd maradt a téli napfordulóhoz viszonyítva, történtek kísérletek ennek megváltoztatására. A középkori egyház – a hónapok rendjének megtartása mellett – a karácsonyi évkezdet bevezetésére törekedett. Ez a keltezésekben úgy érvényesült, hogy a december 25. és 31. közötti napokat már a következő évre keltezték. (A közhiedelemmel ellentétben tehát Nagy Károlyt nem a 800. év karácsonyán koronázták királlyá, mert a mi évkezdésünk szerint az a nap 799-re esett.) Ezt az évjelzési módot csak a XIII. században hagyták el végleg. A január 1-i évkezdés egyházi "igazolását" megkönnyítette, hogy ez a Jézus állítólagos (ám nem valós) karácsonyi születése utáni 8. napra, vagyis Jézus körülmetélésének (circumcisio Domini) napjára esett. Ennek a latin kifejezésnek az elferdítéséből jött létre a naptár "csízió" elnevezése, majd ennek révén az "érti a csíziót" szólás, ami eredetileg anynyit jelentett: ért a naptárhoz (érti annak latin bejegyzéseit is), tehát művelt, értelmes ember.

A napjainkban általunk is használatos Gergely-naptár 1582-ben lépett életbe amikor a tridenti zsinatra összegyűlt püspökök felhatalmazták VII. Gergelyt, hogy korrigálja a Julianus-naptár tévedéseit. Erre azért volt szükség, mert a Julius Caesar naptárreformja (i. e. I. század) óta érvényben lévő kalendárium évente több mint tíz percet "késett". Bár a IV. században Dionüsziosz apát kiigazította ezt a tévedést, az utána eltelt ezer év alatt mégis tetemes csúszás halmozódott fel. A Gergely-naptárt – annak katolikus jellege miatt – a protestáns többség? Észak-Európában, valamint az ortodox dominanciájú Kelet-Európában csak későn fogadták el. A bizánci naptár a birodalom bukásáig (1453) a makedón naptár hagyományai alapján szeptember 1-én ünnepelte az évkezdetet, és ezt követte a Moszkvai Fejedelemség is. Csak Nagy Péter cár vette át az év január 1-i kezdőnapját, de még elzárkózott a gregoriánus naptártól.

A közös éra

A mai napig is világszerte használt érák közül a legkésőbb keletkezett, és a legkésőbbi kezdőpontú az, amelyet az iszlám honosított meg. Omár kalifa (634–644) Mohamed próféta életének egy jelentős epizódját: a Mekkából Medinába történő kivándorlását tette az iszlám naptár kezdetévé. (A hidzsra szót legtöbben "futás"-nak fordítják, pedig ez a kifejezés eredetileg a saját törzs elhagyását és egy másik törzshöz való csatlakozást jelentette.) Ez az esemény a keresztény időszámítás szerint 622. július 16-án történt, egy újhold napon. Ez lett az iszlám holdnaptár szerint Moharrem hó első napja, a hidzsra szerinti időszámítás kezdőnapja, az iszlám újév. 

A nyugati kultúrkörben hagyományossá vált egyházi eredet? polgári időszámítás kiküszöbölésére az elmúlt századokban csupán egyetlen jelentős kísérlet történt, mégpedig a francia forradalom idején. A konvent 1793. évi határozata alapján a forradalmi naptár szakított a keresztény időszámítással, és az új éra kezdetéül 1792. szeptember 22-ét, a köztársaság kikiáltásának időpontját vette, s az ezt követő évet nevezte a "köztársaság első évének". Mivel ez a nap csillagászatilag is jelentős dátum volt, az év napjait az őszi napéjegyenlőséggel, vagyis szeptember 22-ével kezdték számítani. A hónapok neveit is átkeresztelték: a latin nevek helyett az illető hónap természeti jelenségei alapján adtak nekik francia neveket (pl. Vendémiaire = "szüreti", szeptember 22. – október 21.; Brumaire = "ködös", október 22. – november 20., stb.). A forradalmi naptár 1806. január 1-ig volt használatban, amikor Napóleon óhajára a szenátus visszatért a hagyományossá vált naptári rendszerhez.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy sem a zsidó, sem az iszlám időszámítás – nem is beszélve a franciák hamvába holt kísérletéről –, nem tudta megakadályozni a keresztény időszámítás világméretű elterjedését. A "bábelizálódó", vagyis totális kommunikációs egység felé haladó emberiség számára ma már nem kérdés, hogy a "világfalu" lakói mindannyian egy közös kor: a common era gyermekei. Annak minden következményével együtt.

Írta: Grüll Tibor

Kubinyi Károly: Megint szektás lettem!

Hit gyülekezete Mahesh Chavda Vetés és Aratás 1-2 rész

Rád bízom a sorsom.

Bizd Újra Életed Krisztusra

Humor: MIÉRT HAZUDNAK A NŐK???

A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen

a gyűszűje beleesett a folyóba.

Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: "Miért sírsz? "

A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége
lenne rá a megélhetéshez.

Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.

"Ez a te gyűszűd?", kérdezte. A varrónő azt válaszolta: "Nem. "

Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.

"Ez a te gyűszűd?", kérdezte újra.

A varrónő ismét azt válaszolta: "Nem."

Aztán újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt. "Ez te gyűszűd?",
kérdezte az Úr.

A varrónő azt válaszolta, "Igen."

Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki
mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.

Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire
az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe.

A nő ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: "Miért sírsz?"

"Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"

Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont. "Ő a férjed?", kérdezte.

"Igen", mondta a varrónő.

Az Úr dühös lett. "Hazudtál! Ez nem igaz!"

A varrónő ezt válaszolta: "Ó, kérlek, bocsáss meg nekem, Uram! Ez egy
félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, Te felhoztad
volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad
volna végül a férjemet. Aztán mikor igent mondtam volna rá végül,
nekem adtad volna mindhármukat. Uram, én egy szegény asszony vagyok,
nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel
Gibsonra."

A történet tanulsága: ha egy nő hazudik, annak mindig jó és
tisztességes oka van, és mások javára szolgál!

Isten azért teremtett téged, hogy másoknak segíts

http://napiremeny.blog.hu/2011/06/12/isten_azert_teremtett_teged_hogy_masoknak_segits

Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be elhívásodat.

„Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm.7:4, angol fordítás).

Függetlenül attól, hogy mi a munkád, mi a szakmád, teljes munkaidős keresztény szolgálatra van elhívásod. Egy „nem-szolgáló” keresztény önmagában véve ellentmondás.

A Biblia ezt mondja: „Ő megszabadított és elhívott minket, hogy gyermekei legyünk, nem azért, amit tettünk, hanem az Ő saját célja miatt.” (2Tim 1:9, angol fordítás).

Péter hozzáteszi: „Azért választott ki Benneteket, hogy hirdessétek Isten nagyszerű tulajdonságait, aki benneteket is elhívott. ” (1Pét. 2:9)

Gyermekkorodban lehet, hogy azt gondoltad, Isten elhívása valami olyasmit jelent, amit csak misszionáriusok, lelkipásztorok, apácák, vagy a gyülekezetben teljes munkaidőben szolgáló testvérek tapasztalnak meg, de a Biblia azt mondja, hogy minden keresztényt  elhívott Isten a szolgálatra. (Ef. 4:4-14; lásd még Róm. 1:6-7; 8:28-30; 1 Kor. 1:2,9,26; 7:17; Fil. 3:14; 1 Pét. 2:9; 2 Pét. 1:3).

Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be az elhívásodat.

A Biblia ezt mondja: „Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm. 7:4, angol fordítás).

 (Daily Hope, Rick Warren, 2011.06.05.)

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretet az egyetlen zsebkendő, mellyel a szomorú ember könnyei felszáríthatók. (Spurgeon) 

Életcseppek

"Amikor a hit által szeretsz, a cselekedeteiddel jutsz el az érzésig. Könnyebb a cselekedeteimmel eljutni egy érzésig, mint az érzéseimmel eljutni a cselekedetekig." /Rick Warren/

Wonderful Savior-Come Home-Indiana Bible College

Bibliai jelképek

Gyöngyszemek

Egy darázs repült be a konyhába.

Nem akartam megölni, de azt sem, hogy benn maradjon.
Neki sem volt jó benn, hiszen elvesztette szabadságát.
Azt találtam ki, hogy egy nagy gyufásdobozzal elkapom,
visszaviszem az ajtóhoz, s ott kiengedem a szabadba.
Vajon a darázs érezte-e a gyufásdobozban a szabadulás eszközét?

Fodorné Ablonczy Margit

NAPI ÁHÍTAT: Minden nap szabadítás

Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem" (Jób 5,19).

Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból. De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket.

Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? A hetedikben sem ér veszedelem". Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Karácsonyi történet jöjj közelebb

Karácsony volt. Egy küzdelmes, nyomorúságos év állt mögöttem a vak kisfiammal együtt. Féltem az ünnepektől, nagy családban éltem, mégis egyedül éreztem magam. Mindenki arra figyelt leginkább, hogy én boldog legyek. A legfárasztóbb az volt, hogy ezt elhitessem velük. Össze voltunk zárva a „nagy boldogságban”, de senki sem érezte magához közel. Nem gondoltam, hogy ebben bárki is hibás lenne.

Bennem nagy feszültség lett úrrá. Mikor lesz vége, mikor bújhatunk újra össze a bánatunkban a kisfiammal, elrejtőzve a világ elől, hibáinkkal és korlátainkkal? Az emberek inkább csak sajnálnak és kerülnek, mert segíteni nem tudnak. Én is tehetetlen voltam.

Karácsony volt. A kisfiam már egy éve nem látott semmit. Se fényt, se árnyékot, se engem. Az én életem eddig a látványra volt felépítve, ceruzával a kezemben éltem. Mit adjak át ennek a csöppségnek a világból és hogyan? Még ha nem is tudja majd, hogy mit veszít, hogy jelenjen meg neki az én  világom? Rajtam keresztül kellett volna fölfedeznie mindent.

Késő este volt. Magamra maradtam a gondolataimmal, a kétségbeesésemmel. Úgy éreztem hatalmas erőre van szükségem, mert néha még a beszéd is belém szorult, és a dal, amit a kisfiam annyira szeretett.

Ültem az éjszakába nyúló ünnepi műsor előtt, mert valaminek történnie kellett körülöttem, hogy vigyázzon rám, lefoglaljon, ha tud, visszarántson, ha kell. Tudatosan törekedtem egy idő után, hogy a figyelmem másra terelődjön: Jézus életére. Úgy sem ismerem igazán- tűnődtem. Hagytam hatni, nyitott szívvel figyeltem, benne éltem a kétezer évvel ezelőtti eseményekben. Tudva, hogy mindenki alszik, átadtam magam az élményeknek... nem kérhetik számon a könnyeimet, és így nem is szomoríthatom meg vele őket.

Belső szemeim előtt Jézus a templom lépcsőjén járt, és ott ült a vak koldus, akiről beszélgettek az emberek, hogy kinek a vétkeiért is bűnhődik... És Ő meggyógyította.

Belőlem kitört a zokogás. „Miért nem gyógyítod meg az enyémet is?! Tessék, itt az alkalom, bebizonyíthatod, mit tudsz! Csak tedd meg! És én is hiszek neked, mindent elhiszek!” - kiabáltam bele hangtalanul az éjszakába. Sírva aludtam el és hatalmas fájdalommal. Még most is alig bírok a szívdobogásommal, ha erre visszagondolok.

Másnap a kisfiam megfogta a kezemet, ahogy a fény előtt elhúztam előtte. Kétszer is. Egy darabig földbe gyökerezett a lábam, aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert csodák ugye, nincsenek. De a szívemben legbelül megőriztem az éjszakát és a talányt. És márciusra, ha pár centiként haladt is, de a kisfiam már kezdte felfedezni az asztalon elé rakott tárgyakat. Ki meri nekem azt mondani, hogy ez nem maga a csoda!

Ma már látom, hogy a hitemhez hasonló ez a gyógyulás. Ahogy én fejlődöm lélekben, vagy ahogy toporgok néha egy helyben, úgy áll meg vagy fejlődik az én kisfiam egészsége is. Sokáig nem mertem ezt elmondani senkinek, mert féltem, hogy kinevetnek. Még most is sokszor csak elnéző mosolygást kapok. Ezért, ha az emberektől félek is, a sok-sok gondtól, bajtól, betegségtől már nem, mert tudom, mindennek célja van az életünkben. És Ő, ha egyedül maradunk is, velünk van. Segít a lelkünkön és a testünkön is, ha szükséges.

A kisfiam már 12 éves. Azt tapasztalom, hogy mindent megnézhet, amit csak akar, csupán közelebb kell mennie hozzá... mint nekem az Úr Jézushoz.. és követte Őt az úton (Mk.10, 51-52)

Can't Stop Praising - Hillsong

Magvetők: Az élet nem játék!

Győzelemre születtünk

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/gy%C5%91zelemre-sz%C3%BClett%C3%BCnk/316735915015190

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy tökéletes békességetek és bizodalmatok legyen énbennem. E világon nyomorúságotok, megpróbáltatásotok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot. (János 16,33)

Jézus azt mondta, hogy amíg a világban élsz, lesznek problémáid. (Biztosíthatlak felőle, valóban így van!) De te nem csupán a világban élsz. JÉZUSBAN vagy a világban, és ez adja a különbséget. Őbenne vagy, és Ő már legyőzött minden létező problémát.

Isten gyermekeként nem egy legyőzött ember vagy, aki próbál győzedelmeskedni. Te győztes vagy, és a sátán próbál kirabolni téged abból a győzelemből, ami már a tiéd.

Amikor Jézust életed Urává tetted, beleszülettél a győzelembe, mert a Győztes a bensődbe költözött. Gondolkozz el ezen. A győztes Jézus. A Felkent. A megdicsőült és feltámadt Úr. A Világegyetem Ura.

Fel a fejjel, barátom! Legyen "tökéletes békességed és bizodalmad". Maga Jézus él benned!

Igei olvasmány: (János 16,15-33)

Kenneth Copeland 

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyát

Uram Te vezetsz