Kinek az élete?

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/kinek-az-elete_.html

Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozuk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem !Azt csinálok , amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év , gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben , amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

                                     „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka

                                       Pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/  

Jézus benned van az ÉLET.

Idézet: a beszéd

Ismerjük fel, hogy szavainknak, és tetteinknek messze ható befolyásai lehetnek!

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az emberi értelem azt gondolná, ha öt kenyeret elosztunk ötezernek és maradék marad, a maradék kisebb lesz, mintha hét kenyeret elosztunk négyezernek. Pedig az ellenkezője igaz. Nagy igazságot tár elénk az Úr: minél kisebb az ember műve Isten munkájában, annál nagyobb a végzett munka és annál hatalmasabb a nyert eredmény (Mk. 8; Jn. 6).

Csendes percek: ami az Istené

Csendes percek: ami az Istené

http://csendespercek.wordpress.com/2011/03/11/ami-az-istene/

Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”  Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”  Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.”  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van Jézusnak erről?

Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.

Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én Istennek?

1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó… nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az én…, az én…, az én…

Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem irányítását…  Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az egyetlen ‘alternatíva’.

Üres

Mától minden más (Continental Singers) + szöveg

Kívánom Neked !

Karácsony 2011.

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján!

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján! 
http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=200429966715652&id=100002459490077

Pray Keresztény Ima Közösség

„…ezért küldettem.” (Lukács 4:43)

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyerekét,tudja-e, hova lett a Kisjézus? „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.”
Mekkora bölcsesség egy gyerek szájából! Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni!

Ő azt mondta:
1) „…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” (Máté 5:17 NKJV). Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán. 

2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Máté 20:28 NKJV). Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” (Máté 20:21). Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 

3) „…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…” (Lukács 4:43). Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni.
4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10).

Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél nekem erről?” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz! - Bob Gass: Mai ige

Új Forrás Áradj folyó

CSAK 2 PERC!! DE MEKKORA ÁLDÁS!!!

Új Forrás Soha semmi

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Van pásztor, van egy nyáj

Apostolok Cselekedete 2. fejezet: A Szent Szellem kiáradása (szerkesztett)

Csel. 2,1 És mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal [egyetértésben, egy indulattal] együtt valának [ugyanazon a helyen].

Csel. 2,2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala

[Más fordítás: hirtelen (hatalmas szélrohamhoz hasonló) zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél (heves szélvész) jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek].

Csel. 2,3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek [a tűz az isteni hatalom és jelenlét jelképe] és üle [leereszkedtek] mindenikre azok közül.

[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]

Csel. 2,4 És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak]

Csel. 2,5 Lakoznak [tartózkodott] vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő [vallásos] férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak [akik a föld minden nemzete között éltek].

Csel. 2,6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn [támadt], egybegyűlt [összefutott] a sokaság [a tömeg] és megzavarodik [és nagy zavar keletkezett], mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni [beszélni].     

Csel. 2,7 Álmélkodnak [megdöbbentek, (exisztémi): magukon kívül, önkívületben voltak] pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak [nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették]: Nemde nem Galileabeliek-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan, akik szólnak [akik beszélnek]?

Csel. 2,8 Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját [anya]nyelvén, amelyben születtünk?

Csel. 2,9 Pártusok [jelentése: harcosok, kivándoroltak] és médek [jelentése: középső föld] és elámiták [jelentése: fennsík; ifjúság; elrejtve, beláthatatlanul sokáig], és kik lakozunk Mezopotámiában [jelentése: a két folyó felvidéke; két folyó közt], Júdeában [jelentése: dicsőítve lesz; képletesen: vallásos emberek] és Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya], Pontusban [jelentése: tenger, hullám] és Ázsiában [jelentése: mocsár],

Csel. 2,10 Frígiában [jelentése: száraz, terméketlen] és Pamfiliában [jelentése: minden nemzetségből való keverék], Egyiptomban [jelentése: kettős teher, dupla nehézség, szorongatás, fogság] és Líbiának [jelentése: szomjas, száraz föld] tartományiban, mely Ciréne [jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége] mellett van, és a római [jelentése: fenséges, hírnév, erő] jövevények [zarándokok], mind zsidók, mind prozeliták [(proszélütosz): zsidó vallásra áttért],

Csel. 2,11 Krétaiak [jelentése: hazugság, csalás, hús földje] és arabok [jelentése: vadon, pusztaság; terméketlen, meddő], halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos [csodálatos, felséges] dolgait [tetteit].

Csel. 2,12 Álmélkodnak [megdöbbentek; (exisztémi) magukon kívül, extázisban / önkívületben] vala pedig mindnyájan és zavarban [tanácstalanok; és kétségek között] valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lennie?

Csel. 2,13 Mások pedig csúfolódva [gúnyolódva] mondának: Édes bortól részegedtek meg. [teleitták magukat édes borral]

Csel. 2,14 Péter azonban előállván [felállt] a tizeneggyel, felemelé szavát [és hangosan így szólt], és szóla nékik [az összegyűlt emberekhez]: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet. »(réma): kijelentés, ige« [vegyétek ezt tudomásul és figyeljetek szavaimra]!

Csel. 2,15 Mert nem [úgy] részegek ezek, amint ti állítjátok [ahogy ti gondoljátok]; hiszen a napnak harmadik órája van [még csak reggel kilenc óra van];

Csel. 2,16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel [jelentése: akinek Jahve az Istene] prófétától [(prophétész): Aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.]:

Csel. 2,17 És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetít] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak [(enüpnion): látomás álom közben].

Csel. 2,18 És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak.

Csel. 2,19 És teszek csodákat [adok csodajeleket] az égben odafenn, és [természetfölötti] jeleket [(szémeion): tett vagy körülmény, aminek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] a földön [(gé): föld, mint látható világ] idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését [tüzet és füstfelleget; gomolygó füstöt].

Csel. 2,20 A nap sötétséggé változik [elsötétedik], és a hold vérré [vérvörös lesz; vérbe borul], minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes [fenséges; hatalmas és dicsőséges; tündöklő; és ragyogó; nyilvánvaló, emlékezetes] napja.

Csel. 2,21 És lészen, hogy mindaz [bárki], aki az Úrnak nevét [(onoma): hatalom, tekintély] segítségül hívja, megtartatik [(szódzó) : üdvözül: megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]

Csel. 2,22 Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket [ezeket az igéket (logosz)]: A názáreti Jézust [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában], azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert [akit az Isten igazolt] előttetek erők [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő)], csodatételek [(terasz): csoda, természetfölötti dolog] és  jelek [(szémeion) jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olyan tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.

Csel. 2,23 Őt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint] adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára [kínoszlopra] feszítve megölétek.

[Más fordítás: Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra szegeztétek és megöltétek]:

Csel. 2,24 Kit az Isten feltámasztott, a halál [a pokol] fájdalmait [bilincseit] megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia [mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa (legyőzze, visszafogja, akadályozza) őt]

Csel. 2,25 Mert Dávid [már eleve] ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor [(pasz): állandóan], mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam [hogy meg ne inogjak; Meg ne rendüljek, hogy biztonságban legyek].

Csel. 2,26 Annakokáért örvendezett az én szívem [(kardia): szellemi élet központja; bensőm], és vígadott az én nyelvem [Örül hát szívem és nyelvem énekel]; annak felette az én (hús)testem is reménységben nyugszik [még a húsom is  reménységgel lakik (sátorozik) itt].

Csel. 2,27 Mert nem hagyod az én lelkemet [az én életemet] a sírban [a pokolban; a halottak birodalmában (országában); a koporsóban; az alvilágban (a Hádesben)] és nem engeded, hogy a te Szented rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet elmúlást] lásson.

Csel. 2,28 Megjelentetted nékem [megismertetted velem] az életnek útjait [megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket]; betöltesz engem örömmel [örvendezéssel] a Te orcád előtt

[Más fordítás: közel jössz hozzám, és nagy örömmel töltesz be; Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal (proszópon: jelenléteddel) együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel]

Csel. 2,29 Atyámfiai [testvéreim] férfiak, szabad nyilván [nyíltan] szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja [koporsója] mind e mai napig minálunk van [hogy ő életének végére jutott, el is temették].

Csel. 2,30 Próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta], hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe [trónjára],

Csel. 2,31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott

Csel. 2,32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai [tanúi] vagyunk.

Csel. 2,33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván [felemeltetett], és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától, kitöltötte [kiárasztotta] ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Csel. 2,34 Mert nem Dávid ment [(anabainó): emelkedett] fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,

Csel. 2,35 Míglen vetem a te ellenségeidet [(ekhthrosz): ellenfél (ellenség) (különösen a Sátán)] lábaid alá zsámolyul [amíg ellenségeidet hatalmad alá vetem].

Csel. 2,36 Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]

Csel. 2,37 Ezeket pedig mikor hallották [mintha szíven találták volna őket], szívükben [(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi élet központja] megkeseredének [a szó átszúrta a szívüket], és mondának, Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak?

Csel. 2,38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát.

Csel. 2,39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

Csel. 2,40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri [(diamartüromai): hirdet, bizonyságot tesz, bizonyít, tanúsít] és inti [(parakaleó): bátorít, buzdít] vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat [meneküljetek el, szabaduljatok meg] e gonosz [(szkoliosz): romlott, konok, makacs, önfejű] nemzetségtől. [(genea): generáció, nemzedék, nemzetség]!

Csel. 2,41 Akik azért örömest vevék az ő beszédét [hittek a (logosz): Igének], még azon a napon bemerítkeztek; és hozzájuk [az eklézsiához] csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek [(pszükhé) személy; (Mohay András: Újgörög - Magyar kéziszótár 705. oldal)]

Csel. 2,42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában [kitartóan, folyamatosan részt vettek az apostolok  tanaiban (didakhé: tan)] és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben [és az imádkozásban].

Csel. 2,43 Támada pedig minden lélekben [(pszükhé): mindenkiben] félelem [tisztelet], és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala

[Más fordítás: Mindenkiben félelem és tisztelet keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek].

Csel. 2,44 Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek];

Csel. 2,45 És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.

Csel. 2,46 És minden nap egy akarattal [(homothümadon): teljes egyetértésben; közös elhatározásból, és közös akarattal] kitartva [folyamatosan] a templomban [állandóan a szent helyen tartózkodtak], és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben [táplálékban] örömmel [ujjongással] és tiszta szívvel [egyszerűséggel].

Csel. 2,47 Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]

Jó vagy, jó Nálad

Idézetek a szeretetről

"...A földi szeretet csak halvány visszfénye,árnyékos képe annak a szeretetnek,amely az Isten szívéből árad feléd a lélek ezer meg ezer láthatatlan hajszálcsövén..." /Ravasz László/

Gyöngyszemek

A fogadalmakból a kevés is sok, a hűségből a sok is kevés.

Ravasz László

Kenneth E. Hagin: A megtestesült kijelentés

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/a-megtestes%C3%BClt-kijelent%C3%A9s/312739702081478

Monda néki Jézus… aki engem látott, látta az Atyát… (JÁNOS 14,9.)

Az ember — beleszületve a sátán uralta világba — természeténél fogva nem ismerte Teremtőjét. Ádám bűne óta — amikor az ember halottá vált szellemében — Isten és az ember szellemileg elkülönült.

Az embernek kikerülhetetlen szüksége volt a megtestesülésre. Jézus Krisztus megtestesülése — Isten megjelent hústestben — megadta a világ számára Isten természetének valóságos megismerését.

A szellemileg halott emberek nem tudták megismerni a Teremtő természetét, a tőle származó kijelentés nélkül. Istent úgy képzelték el, mint egy riasztó, kegyetlen, furcsa, erkölcsön felüli, távoli, valami személytelen energiát, de sohasem gondoltak Rá úgy, mint a szeretet Istenére — a szerető mennyei Atyára.

„Milyen is Ő valójában?” — kutatják az emberek. Kedves Barátaim, ha meg akarjátok tudni, milyen az Isten valójában — csak nézzetek Jézusra!

Megvallás: Én láttam Jézust Isten Igéjének a kijelentésében. Ezért, én láttam az Atyát. Tudom, hogy milyen az Atya. Ő pontosan olyan, mint Jézus! Ő a szeretet Istene. Ő egy Atya Isten. És, Jézusnak köszönhetően, Ő az én Atyám. Én az Ő tulajdon gyermeke vagyok. Túláradóan hálás vagyok ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyben az én Atyám kijelentette magát a világ számára!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél

Csak Isten ígéreteiben bízzál!

Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33).

   Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van.

Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta

mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.

   Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél.

   Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér.

Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik.

   Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, „csekket" tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten „csekkjeiben" bízzál, de azokban határtalan bizalommal.

 Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

 Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

adullam konferencia 2011 12 18.mp4

♥ A SZERETET DICSÉRETE

Pásztorom

Kéz a kézben

http://www.mindenlehetseges.hu/kez_a_kezben/

Rúgtak-haraptak-csíptek

mázos mosolyba csomagolva

kiöklöztek-űztek

a csillagtalan éjszakába

hol  a remény cserepekre

tört összetiporva 

lelkem sebesülten vergődik

szárnyaszegett-haldokló madár

a súlyos ütések kínjai

megannyi tüske a koronán

fájdalom borítja elmémet

sötét felhőként telepszik rám

a keserű magány érzése

Van még tovább?

Felnézek a tintaszínű égre

a felhők hirtelen oszlanak

egy hatalmas kéz sodorja őket

és gyengéden megsimogat

Már nem vagyok egyedül

velem van a testté lett Szeretet

maga a Teremtő

Aki mindent újjá tett

fájdalmaimat Ő hordozta

egykor egy véres kereszten

minden sebet begyógyítva

gyötrelmeimet viselte

Újra látom Őt a Megmentőt

a drága vért mely elfedez

a pusztító gyűlölőtől

felszárnyalhat a lelkem

Kezem egy átszögezett

Szent tenyérbe simul

a vihar tomboló ereje

távoli messzeségből zúg

S már nem látok mást

csak a sugárzó dicsőséget

mely a Királyt 

palástként takarja be 

Szemei perzselő tűz lángja

felszárítja könnyeim

hangja sok vizek zúgása

hozzám szelíden érkezik

a fájdalom és sóhaj

Benne semmivé válik

Meggyógyított a Szeretet.                 

A KUPAKTANÁCS (2009)!

A Szeretetről

http://www.mindenlehetseges.hu/a-szeretetrol/

A SZERETETről szeretnék most beszélni neked. Arról a Szeretetről, amely minket – ha akarjuk -átemelhet a sötétség birodalmából a Szeretet Országába. Amelynek minden mozzanatát pontosan ismerjük, s amely véres kínhalállal végződött – ráadásul érted és értem! Ez a Szeretet képes volt mindent feláldozni anélkül, hogy cserébe bármit elvárna, vagy kapna érte. 



ISTEN SZERETET.

Ő nem szeret, hanem MAGA A SZERETET. Éppen ezért Ő nem képes arra, hogy ne szeressen, hogy bántson, fájdalmat okozzon. Nem képes mindezekkel (betegséggel, szenvedéssel, csapással) „tanítani”, vagy „szentségre vezetni”, de még büntetni sem azokat, akiket szeret – minket, embereket. Ő mindezekből ki akar menteni!





Szeretet (agapé) az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna. 



Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

Íme, Isten szerelmes levele, melyben bemutatkozik: ilyen vagyok. Az Ő szeretetét mutatja be nekünk – ŐT MAGÁT. Egyúttal azt a krisztusi embert, aki az újjászületés által Isteni természet részesévé lett.



1Kor 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, nincs a birtokomban) , olyanná lettem (váltam), mint a zengő érc (réz; mint a visszhangzó gongütés) vagy pengő cimbalom (megzendülő cintányér). 



1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani (és ha prófétálni is tudok, ha bennem van is a prófétálás ajándéka), és minden titkot és minden tudományt (bölcsességet) ismerek is (tudok; felfogom) (úgyhogy teljes ismeretem van, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat); és ha egész (teljes) hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről (helyezhetnék át), szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, ha szeretet nincs bennem), semmi vagyok (mit sem érek). 



1Kor 13:3 És ha (egész) vagyonomat mind felétetem is (osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek, nélkülözőknek), és ha testemet (szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye) tűzre adom is (hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául) (égőáldozatul [hogy dicsekedhessem]), szeretet pedig nincsen én bennem (szeretetem azonban nincs), semmi hasznom abból (mit sem használ nekem). 



1Kor 13:4 A szeretet hosszútűrő (hosszan tűr, türelmes), kegyes (jóságos, kedves); a szeretet nem irígykedik (nem féltékeny), a szeretet nem kérkedik (nem cselekszik álnokul (rosszul); nem dicsekszik (henceg), nem fuvalkodik fel (nem gőgös, kevély, nem fújja fel magát).



1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül (nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan; nem nagyravágyó; nem illetlen; nem illemsértő), nem keresi a maga hasznát (a magáét, érdekeit, javát), nem gerjed (lobban) haragra (nem bőszül fel; nem válik ingerültté), nem rója fel (nem számítja fel; nem tartja számon) a gonoszt (rosszat, sérelmet; nem gondol rosszra), 



 

1Kor 13:6 Nem örül (örvendezik) a hamisságnak (gonoszságnak, igazságtalanságnak), de együtt örül (örvendezik) az igazsággal (örömét az igazság győzelmében leli); 
 

1Kor 13:7 Mindent elfedez (eltakar), mindent hiszen (elhisz, mindig bizakodik), mindent remél, mindent eltűr (elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos) 



1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki): de legyenek bár jövendőmondások (prófétálások), eltöröltetnek (véget érnek; hatályukat vesztik); vagy akár nyelvek, megszűnnek (elhallgatnak); vagy akár ismeret (tudomány), eltöröltetik (elenyészik, hatását veszti, hatálytalanná válik, semmivé lesz). 





1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret (tudásunk csak töredékes, csak egy részt ismerünk, amit ismerünk csak részlet), rész szerint (töredékes) a prófétálás (részlet, amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges) . 



1Kor 13:10 De mikor eljő (elérkezik) a teljesség (teljes, beteljesedés, a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás]), a rész szerint való eltöröltetik (ami töredékes, véget ér, elenyészik, elmúlik; a részleges feleslegessé válik). 



1Kor 13:11 Mikor (még) gyermek (kiskorú) voltam, úgy szóltam (beszéltem), mint gyermek (kiskorú), úgy gondolkodtam (éreztem, olyan törekvéseim voltak), mint gyermek (kiskorú), úgy értettem (itéltem, számítottam, vélekedtem), mint gyermek (kiskorú): minekutána pedig férfiúvá lettem (amikor elértem a férfikort), elhagytam a gyermekhez illő dolgokat (a gyermek szokásait, felhagytam azokkal a dolgokkal, mik gyermeknek valók). 



1Kor 13:12 Mert most (ugyanis) (ma még) tükör által (tükörben, tükrön át) homályosan (képes beszédben, talányokban) látunk, akkor pedig színről-színre (majd szemtől szembe fogunk); most rész szerint van bennem az ismeret (töredékes a tudásom) (most részt [töredékesen] ismerek) , akkor pedig úgy ismerek majd (úgy ismerek rá a dolgokra), amint én is megismertettem (ahogy én is ismert vagyok, ahogy én rám ismert az Isten) .



1Kor 13:13 Most azért (így hát, addig) megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig (de közülük) legnagyobb a szeretet. 

S kik az Ő szerelmesei, akiknek a „levele” íródott? 
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 

Ha szeretnéd megismerni a Szeretet Istenét, aki érted odaadta a legdrágábbat, itt lehetőséged van rá.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel -Táncol a szívem

Szabó Csaba Adullám evangelizáció Kapolcs Evangélikus templom / Keresz...

Ima Isten igéje alapján

Kegyelem és békesség adassék nekem

 

(Ima a Filippi levél alapján)

 http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Kegyelem és békesség adassék nekem Istentől, az én

Atyámtól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én

Istenemnek mindenkor minden én könyörgésemben,

nagy örömmel könyörögvén, hogy részt vehettem az

Evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ide-

ig. Aki elkezdte bennem a jó dolgot, elvégzi a Krisztus

Jézusnak napjáig. (Fil. 1,2–6.)

Azért imádkozom, hogy az én szeretetem még jobban

bővölködjék ismeretben és minden értelmességben, hogy

megítélhessem mi a rossz és mi a jó, hogy legyek tiszta

és botlás nélkül való a Krisztusnak napjára, teljes legyek

az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt

az Isten dicsőségére és magasztalására. (Fil. 1,9–11.)

Semmit nem cselekszem versengésből, sem hiábavaló

dicsőségből, hanem alázatosan a másikat különbnek tartom

magamnál. Nem a magam hasznát nézem, hanem a

másokét. Az az indulat van bennem, mely volt a Krisztus

Jézusban is, aki mikor Istennek formájában volt, nem tekin-

tette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem

Önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, embe-

rekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban talál-

tatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén

halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért

az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza Néki oly

nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére

minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld

alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus

Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,3–11.)

Mindenkor engedelmes vagyok Istennek, mert Isten az,

aki munkálja bennem mind az akarást, mind a cselekvést

jókedvéből. (Fil. 2,12. 13.)

Mindent zúgolódás és versengés nélkül cselekszem, fedd-

hetetlen és tiszta vagyok, Istennek szeplőtlen gyermeke

vagyok az elfordult nemzetség között, kik között fénylek,

mint a csillagok e világon. (Fil. 2,14. 15.)

Hálát adok Neked Atyám, hogy találtatom Őbenne

[Jézusban], mint akinek nincs saját igazságom a törvény-

ből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által,

Istentől való igazságom a hit alapján. (Fil. 3,9.)

Örülök az Úrban mindenkor. Semmi felől nem aggódom,

hanem imádságaimban és könyörgéseimben minden alka-

lommal hálaadással tárom fel kívánságaimat az Isten előtt,

és az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad,

megőrzi szívemet és gondolataimat a Krisztus Jézusban.

Csak azon gondolkodom ami igaz, tisztességes, ami igaz-

ságos, ami tiszta, kedves, jóhírű, amiben van valami erény,

vagy dicséret, így a békesség Istene velem van. (Fil. 4,4. 6–9.)

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

(Fil. 4,13.) Az én Istenem betölti minden szükségemet

az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.

Az Istennek pedig dicsőség ezért mindörökkön örökké.

(Fil. 4,19. 20.) Ámen.

Jézus Krisztus az egyetlen reménységed - Bob Jennings (Hungarian)

Christmas Everyday - Johnny K. Palmer and the GospelStarMassChoir

Pintér Béla - A szeretet nem fogy el sosem

HaromBolcs

A feltétlen szeretet

A szeretet erős.

A Szeretet (agapé) dícsérete 1 korinthus 13 – a The Amplified Bible alapján

 1.  Ha emberek vagy angyalok nyelvén tudok is beszélni, de nincs bennem szeretet (az a gondolkodás és szándékos, szellemi odaadás, amit Isten irántunk való és bennünk lakozó szeretete inspirál), csak egy hangos és lármás gong (ütős hangszer, nagy felfüggesztett fémlappal, ami ütésre megzendül –a ford.) vagy zengő cimbalom vagyok.

 2. És ha prófétai erők (a szent és örök akarat és szándék megmagyarázásának az ajándéka) is vannak a birokomban, és megértek minden titkot, minden rejtélyt és minden tudás az enyém, és még ha (elégendő) hitem van arra is, hogy hegyeket mozdítsak el, de nem rendelkezem szeretettel (Isten szeretetével bennem), semmi vagyok (egy hasznavehetetlen senki).

 3. Még ha mindenemet szétosztom is (a szegényeknek, a szükségeik betöltésére) és alávetem a testemet, hogy az megégjen,  vagy, hogy én megdicsőüljek, de mindezt szeretet nélkül teszem, semmi nyereségem nincs az egészből.

 

 4. A szeretet hosszan tűr, türelmes, kitartó és kedves, gyengéd. A szeretet sohasem önző, nem forr a féltékenységtől, nem dicsekvő vagy felfuvalkodott, nem mutogatja magát gőgösen.

 5. Nem öntelt (arrogáns és beképzelt, büszkeséggel telt), nem goromba (nyers, modortalan, neveletlen)  és illetlenül nem cselekszik. A szeretet (Isten szeretete bennünk) nem ragaszkodik a saját igazához, vagy a saját útjához, mert nem a maga hasznát keresi. Nem érzékeny, nem ingerlékeny, nem bosszúvágyó, nem tartja számon az ellene elkövetett gonoszságot (figyelembe sem veszi az elszenvedett hamisságot).

 6. Nem örül az igazságtalanságnak, de örvendezik, ha az igazság érvényesül és győzedelmeskedik.

 7. A szeretet kitart, és szembenéz, akármi jöjjön, kész, hogy a legjobbat higgye minden személyről, a szeretet reményei lankadatlanok minden körülmény között és mindent kibír, mindent eltűr (gyengélkedés nélkül).

 8. A szeretet sohasem vall kudarcot (sohasem lankad el, nem válik idejétmúlttá, kiégetté, soha nem ér véget.)…

 Mert ami a prófétálást illeti (a szent és örök akarat és szándék megmagyarázásának az ajándéka), beteljesedik és azután elmúlik. Ami a nyelveket illeti, elpusztíttatnak és megszűnnek. Ami a tudást és ismeretet illeti, elmúlik (elveszíti az értékét és a helyét veszi az igazság).

 9.Mert a mi tudásunk töredékes (nem teljes és tökéletlen), és a mi prófétálásunk (a mi tanításunk) foszlányos (nem teljes és tökéletlen).

 10. De amikor a teljes és a tökéletes (totális) eljön, a részleges és tökéletlen eltűnik (divatjamúlt és ósdi lesz, érvénytelenné válik és átveszi más a helyét).

 11.Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy gondolkodtam, és úgy érveltem, mint egy gyermek. De most, hogy férfivá váltam, végeztem a gyermeki (gyerekes) utaimmal (és módszereimmel), és félretettem őket.

 12. Mert most egy tükörbe nézünk, ami homályos (elmaszatolt) tükörképet mutat (a valóságról, mint valami rejtvény vagy rejtély), de (amikor a teljesség eljön,) azután valóságosan látunk majd, szemtől szembe! Most csak részben (tökéletlenül) értek és tudok dolgokat, de azután teljesen és tisztán értek majd, ugyanolyan módon, amilyen teljesen és tisztán ismert és megértett engem Isten mindezidáig.

 13. És így, a hit, a remény és a szeretet megmarad (HIT- meggyőződés és hit az embernek Istennel és az örök érvényű dolgokkal való kapcsolatában, REMÉNY- örömteli és magabiztos elvárás az örök üdvösség felől, SZERETET – igazi ragaszkodás, szeretet, vonzalom Isten és emberek iránt, ami Isten irántunk való és bennünk lakozó szeretetéből növekszik), ez a három, de a legnagyobb ezek között a szeretet.

 

 

Vikipédia: Grüll Tibor : Viták Jézus Krisztus születésnapjáról Fenyőfa vagy sátrak ünnepe?

Mit is ünneplünk december 25-én? A kérdés látszólag értelmetlen, hiszen mindenki tudja, hogy karácsony ünnepe a keresztény Nyugat számára évszázadok óta Jézus Krisztus születésnapját jelenti.

„A többi csak ráadás” – vélhetné az ember a Mikulással vagy a fenyőünneppel kapcsolatban –esetleg véletlen egybeesés, mint az is, hogy a téli napforduló éppen erre a napra esik. A valóságban azonban nagyon is szoros kapcsolat mutatható ki közöttük.

A kereszténység első három-négy évszázadában még nem szilárdult meg Jézus Krisztus születésének ünnepe. Sőt, a korai egyház nagy tanítói: Irenaeus, Órigenész és Tertullianus még nem is tudnak ilyenről. Ha mégis ünnepelték a keresztények az Ige megtestesülését, bizonyosan nem ezen a napon tették. A harmadik század folyamán Egyiptomban április 19–20., május 20. és november 18. egyaránt a Megváltó megjelenésének ünnepeként szerepelt a kalendáriumban. 243-ban Itáliában bizonyos hívek a Teremtés kikövetkeztetett napjától (március 25-i napéjegyenlőség) számított harmadik napon ünnepelték; de a 260 körül íródott Kelemen-levelek idején március 25-én is „karácsonyoztak”.

A keresztény világban nagy tekintélynek örvendő Julius Africanus 221-ben írt kronológiai mûvében viszont Jézus Krisztus fogantatásának napját tette március 25-re, születéséét pedig december 25-re datálta. Ezt vette át Hippolytos is Dániel könyvéhez írt kommentárjában: „Az Úr testben történt első megjelenése, amelynek során Betlehemben megszületett, december 25-én történt, szerdai napon, Augustus uralkodásának 42. évében, Ádámtól számítva az 5500. esztendőben.” A keleti egyházban sokáig szintén nem tartottak fenn külön ünnepnapot Jézus születésének, hanem január 6-án, Keresztelő János születésének ünnepén emlékeztek meg róla. Mint látni fogjuk, a decemberi „karácsonyozás” szokását csak a IV. században vették át nyugatról, de mindaddig csak ímmel-ámmal ünnepelték, míg 400-ban Arcadius és Honorius császár kötelezővé nem tették alattvalóik számára.
„közöttünk sátorozott”


„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap, Abija rendjéből, és felesége, az Áron leányai közül származó Erzsébet. Mindketten igazak voltak Isten szemében, mert feddhetetlenül éltek, betartva az Úr valamennyi parancsát és rendeletét” – így kezdődik Keresztelő János születésének története Lukács evangéliumában (1,5–6). De mi köze ennek Jézus születéséhez? Nagyon is sok, ugyanis ez nyújtja a legfontosabb támpontot ahhoz, hogy a Biblia alapján nagy valószínűséggel megállapíthassuk Jézus születésnapjának valódi dátumát. Az evangélista elbeszélése szerint tehát ez alkalommal Zakariás éppen rendjének beosztása szerint végezte a jeruzsálemi Szentélyben papi szolgálatát, amikor Gábriel angyali fejedelem megjelent előtte, hogy bejelentse neki: fia fog születni „és sokan örvendenek majd az ő születésén”. Az idős Zakariás hitte is meg nem is, amit az angyaltól hallott, mindenesetre szolgálata leteltével hazament, és „ezt követően fogant meg felesége, Erzsébet” (Lk 1,24). Lukács szerint az ezt az eseményt követő hatodik hónapban jelent meg Gábriel a Názáretben lakó Máriának, József jegyesének, hogy bejelentse neki: a Szent Szellem által fogantatva Ő szüli meg a Messiást (Lk 1,26).

Ezen az egy időbeli utaláson kívül – amely csakis az ilyen kérdésekben általában igen precíz Lukácsnál olvasható – az evangéliumok Jézus születésének sem hónapját, sem napját nem tartották fontosnak feljegyezni. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy Jézus nem télen született, mivel a harmadik angyali jelenés tanúi azok a pásztorok voltak, akik „azon a vidéken [ti. Betlehem környékén] tanyáztak a szabad ég alatt, és éjszakai őrségben vigyáztak nyájukra” (Lk 2,8). Az állatok ridegtartása azonban ezen a vidéken október végén befejeződik, így ez a jelenet semmiképpen nem elképzelhető december végén. A megoldáshoz közelebb vihet bennünket, ha figyelembe vesszük az evangélium azon utalását, mely szerint Mária és József Betlehembe érve nem talált helyet a szálláson, ezért Jézus egy jászolban született meg. A semleges szállás kifejezéssel fordított görög katalüma szó „fogadót” és „szobát” egyaránt jelenthet. Akár így, akár úgy fordítsuk a kifejezést, egy dolog biztos: József nem talált szállást szülőfalujában. Ennek legvalószínűbb oka az lehetett, hogy Jeruzsálemben éppen zarándokünnep volt, amelyre nemcsak Izraelből, hanem a világ minden részéből tízezer számra jöttek a zsidó hívők. Egy-egy ünnepen akár félmillió ember is összegyülekezhetett Jeruzsálembe. Ilyenkor pedig a környékbeli települések fogadói, magánházai is zsúfolásig megteltek.

Van azonban egy kapaszkodónk, amely talán közelebb visz bennünket Jézus születésének pontosabb meghatározásához. Zakariás, Keresztelő János apja, Abija papi rendjébe tartozott. Izrael papi rendjeit az első főpap, Áron két fiának leszármazottai között osztották fel. Eleázárnak tizenhat, Itamárnak nyolc alkalmas utódja volt erre a szolgálatra, akik a huszonnégy papi rend névadói lettek. Szolgálatuk sorrendjét Dávid és két papja: Cádók és Achimélek állapította meg (1Krón 24,1–19). Abija ebben a sorban volt a nyolcadik. A babilóni fogságból történt visszatérés után a papi rendek változatlan sorrendben működtek tovább (Ezsd 6,18), s ezt a rendet őrizték Jézus korában is. Az első századi zsidó történetíró, Josephus Flavius szerint egyhetes szolgálati ciklusokban váltották egymást, azon belül sorsolással jelölték ki, hogy ki melyik napon kerüljön sorra. Könnyen kiszámítható, hogy hat hónap alatt mind a 24 rend kitöltötte ciklusát, vagyis minden rend évente kétszer került sorra. A három egyhetes zarándokünnepen (Pészach – Húsvét; Sávuót – Pünkösd és Szukkót – Sátorok ünnepe) mind a 24 rend egyszerre állt szolgálatban a Szentélyben.

A rendek szolgálata a zsidó vallási évvel indult, amely niszán hónapban (március–április) vette kezdetét, abban a hónapban, amelyben Isten megszabadította Izraelt Egyiptomból. Az Úr parancsa így szólt: „Ez a hónap legyen nektek a hónapok elseje, első legyen az nektek az esztendő hónapjai között” (2Móz 12,2). Hogy ez így volt Jézus korában is, ugyancsak Josephus erősíti meg számunkra: „Mózes elrendelte, hogy niszán legyen az első hónap ünnepeik számára, mivel ő abban a hónapban vezette ki őket Egyiptomból: ezért hát ez az ünnep kezdje az évet mindazon ünnepségek tekintetében, amelyeket Isten tiszteletére megrendeztek.” Ha Keresztelő János rendje a nyolcadik volt a sorban, akkor a niszán utáni hónap (ijjár: április–május) utolsó hetében került sorra. Ezt követően (már sziván hónapban: május–június) esett meg Keresztelő János fogantatása. Hat hónappal később (kiszlév folyamán: november–december) fogant meg a Szent Szellemtől Jézus. Ha ehhez hozzáadjuk a terhesség átlagosan számolható 265 napos terminusát, a születés időpontja tisri hónapra esik (szeptember–október), amelynek során három ünnep is volt a Szentélyben: Rós hasaná (Újév) 1-én, Jóm kippúr (Engesztelés napja) 10-én és Szukkót (Sátoros ünnep) 15–21-én.

De minthogy a huszonnégy papi rend az év felénél (tisri 1-én) újra kezdte szolgálatát, ezt a változatot is meg kell néznünk. Ez esetben Zakariás szolgálata hesván hónap (október–november) utolsó hetében került sorra. Jézus fogantatása hat hónappal később, ijjár havában (április–május) történhetett, így a Megváltónak niszán folyamán kellett megszületnie. Ez a mi naptárunk szerint március–április hónapra esett, és szintén három fontos ünnep kapcsolódott hozzá: a Pészach (Húsvét) 14-én, a Kovásztalan kenyerek ünnepe 15–21-én és az Első zsengék bemutatásának napja 16-án. Ebből következően Jézus a tavaszi vagy őszi ünnepkör idején születhetett meg. Teológusok szerint az utóbbi inkább valószínűsíthető. János evangéliumának első fejezetében ugyanis azt olvassuk Jézus születéséről: „És az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk” (Jn 1,14). A lakozott kifejezés helyén az eredeti görögben eszkénószen, azaz sátorozott áll. Ezt pedig a Sátorok ünnepére történő utalásként is értelmezhetjük.

„régi és eredeti?”

Csaknem ötszáz évvel Jézus születése után – akkor persze még nem innen számolták az éveket – igen nagy volt a zarándokforgalom a bizánci kézen levő Szentföldön. Az utolsó békeévtizedekben viszonylag kényelmesen és veszélytelenül juthattak el az utazók akár a Földközi-tenger túlsó részéről is, hogy tiszteletüket és csodálatukat kifejezzék Izrael földje iránt. A zarándokok elsődleges célpontjait természetesen a templomok, kegyhelyek és emlékművek jelentették, amelyek száma a „kereszténység győzelmét” követő fél évszázadban gomba módra felszaporodott. Így került ide Aetheria zarándoknő is (381–384), aki 383. január 6-án részt vett az epifánia (megtestesülés) ünnepének liturgiájában, amely Betlehemben kezdődött és Jeruzsálemben ért véget. A nyolc napig tartó vallásos emlékünnep-sorozat nagyszámú érdeklődőt vonzott: „Az ünnepek és az ünnepi öröm miatt megszámlálhatatlan tömeg jön össze mindenfelől Jeruzsálembe, nemcsak szerzetesek, hanem laikusok is, férfiak és nők egyaránt.”
Amikor Hieronymus, azaz Szent Jeromos éppen két év múlva Betlehembe költözött, hogy ott kolostort alapítson, és Damasus pápa parancsára latinra fordítsa a teljes Bibliát, a kissé morózus egyházatya egy december 25-én, a jeruzsálemi Születés templomában a latin rítusú keresztények számára elmondott prédikációjában kifogásolta, amiért Jézus születésének földjén nem találkozott az igazi ünneppel, mert mint mondotta: „Ma született számunkra az igazság napja!” Rómában akkor már több mint fél évszázada a téli napfordulókor ünnepelték Jézus születésének napját. De Jeromosnak nemcsak az időpont nem tetszett: „Azzal a felkiáltással, hogy tiszteljük Krisztust, eltávolítottuk az agyagból készült jászlat, és egy ezüst jászolt tettünk a helyébe. De számomra az, amelyiket elvittek innen, sokkal drágább volt. Az arany és az ezüst a pogányokhoz illik, aki azonban ebben a jászolban született, megvetette az aranyat és az ezüstöt. Én nem ítélem el azokat, akik ezt tették, mint ahogy azokat sem kárhoztatom, akik az arany ékességeket a templom számára készítették. De csodálkozva látom, hogy a világ Ura és Teremtője nem aranyban és ezüstben akart megszületni, hanem istállóban” – írta karácsonyi homíliájában.
Az ünnep új dátuma eleinte ellenállásba ütközött a keleti rítust követő keresztények körében. Ezt „Aranyszájú” Szent János egy évvel később, 386. december 25-én mondott első karácsonyi prédikációjából tudjuk, amelyet Antiokhiában tartott: „Sokan vitatkoznak közöttetek a mai ünnepen. Egyesek azt mondják, hogy teljesen új előírás következménye, és csak most vezették be, mások viszont azzal védik, hogy régi és eredeti.” Aranyszájú úgy okoskodott, hogy Keresztelő János apja, Zakariás, a római naptárban szeptemberre eső Engesztelési ünnepen (Jóm kippúr) teljesített szolgálatot a Szentélyben. Erre hat hónapra, vagyis márciusban jelent meg az angyal Máriának, majd kilenc hónappal később, azaz decemberben született meg Jézus Krisztus. Csakhogy – mint fentebb meggyőződhettünk róla –, az Újszövetség sehol sem állítja, hogy Zakariás éppen az Engesztelés napján mutatta be az áldozatot. Nem is tehette volna, mivel a zsidó vallási előírások szerint ezen a napon minden áldozatot személyesen a főpapnak kellett végeznie, ő pedig csak pap volt. A Zakariás által végzett illatáldozat a mindennapi illatáldozat volt, amelyet minden reggel és este bemutattak a papok, amikor rendbe szedték a hétágú lámpatartó mécseit is (2Móz 30,7–8).

De ekkor már több mint háromszáz éve nem állt a Szentély, s a keresztény vezetőknek legfeljebb ha felületes ismereteik lehettek a mózesi törvényekről és szertartásokról. Így Aranyszájú Szent János érvelése biblikusnak és történetileg is megalapozottnak tűnhetett a szemükben. Végül a Kelet is behódolt a december 25-i karácsony előtt. Nazianszoszi Gergely konstantinápolyi privát kápolnájában először 379-ben celebrált karácsonyi misét. A kappadókiai egyházak közül elsőként 382-ben Nyssában ünnepelték ezen a napon Jézus Krisztus születését. Egyiptomban csak alexandriai Cyrill alatt (432) vezették be az ünnepet, végül Jeruzsálemben csak Juvenalis püspök (422–458) idejében kezdték el tisztelni december 25-ét, eleinte a „szent család” ünnepeként.

Pogány ünnep


De mi lehetett az oka a keleti egyházak tétovázásának?
Az antik Rómában december hava Saturnus istené volt, akiről vidám ünnepségekkel, mókázással emlékeztek meg. A római hitrege szerint a boldog ősi időkben Saturnus uralkodott Itália földjén. Ekkoriban még békességben éltek az emberek, nem osztotta meg őket semmiféle vagyoni vagy társadalmi különbség. Mindenki szabad volt, senkinek nem kellett embertársát rabszolgaként szolgálnia, nem ismerték a pénzt, az emberektől idegenek voltak a bűnök. Ennek a boldog kornak emlékeként rendezték meg minden év december havának 17-étől korábban csak három, később öt napon át tartó ünnepségüket. Ezalatt teljes munkaszünetet tartottak, és mindenki igyekezett rokonait, barátait, ismerőseit megajándékozni és megvendégelni. A legősibb ajándéknak a viaszgyertya és a kis agyagfigurák, pl. mécsesek számítottak. Akár gazdag, akár szegény volt a meghívott, üres kézzel nem jöhetett vendégségbe, márpedig ezekben a napokban mindenki vendégeskedett. Később költségesebb ajándékok is divatba jöttek. E néhány napon egyetlen római sem hordta hivatali jelvényét, sőt még a tógát is felcserélték házi köntösre. A Saturnalia ünnepének mégis leginkább a rabszolgák örvendtek: „Ünnepnapot rendeltek el, amelyen az uraknak nemcsak együtt kellett étkezniük a rabszolgákkal, hanem minden tiszteletben részesítették őket a házban, jogot adtak nekik a nyílt beszédre, amivel a házat kicsiben mintegy szabad hazának nyilvánították” – írja a rabszolgák pártfogója, a filozófus Seneca.
Milyen kedves ünnep! És milyen humanista! – kiálthat fel korunk embere e sorok olvastán. Csakhogy a Saturnalia hamisítatlan pogány ünnep volt, melyet az egyházatyák egyáltalán nem tartottak tiszteletreméltónak és követendőnek a keresztények számára. A harmadik század elején Tertullianus A bálványimádásról írt művében élesen kikelt ellene, de még a negyedik században is írt a szokás ellen Aszteriosz. Az egyházatyák ellenszenvét december 25-e iránt tovább növelte, hogy a téli napforduló a pogány vallások – különösen a perzsa Mithrasz- és az egyiptomi Hórusz-kultusz – szerint a „legyőzhetetlen napisten” születésnapja volt (natalis Solis invicti). 274. december 25-én Aurelianus császár kihirdette, hogy a birodalom védelmezője a Napisten, és templomot is emelt neki a Campus Martiuson.

De ami Tertullianust még elborzasztotta, azt később a hitvédelem fegyvertényként próbálta meg feltüntetni. Szent Maximinus trieri püspök – az ariánusok ádáz ellenfele – egyik karácsonyi beszédében azt mondta, hogy „Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak”. E csavaros logika alapján minden pogány babonaság utat találhatott a kereszténységbe, mint ahogy talált is.

„A karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodott, és szublimálta a téli napforduló szakrális pogány hagyományait is” – írja Bálint Sándor katolikus néprajztudós (1904–1980). A karácsony körüli szokások bővüléséhez járult még – ugyancsak Bálint szerint – a Szentföld jobb megismerése a keresztes háborúk nyomán, a gyermekség-apokrifek felidézése és a ferences mozgalom érzelmekre ható, gyakorlatias hagyományteremtése. (Állítólag betlehemes jászolt Assisi Szent Ferenc állított először.) A pogány hagyományok „szublimálása” jelentkezett példának okáért a magyar karácsony szavunk átvételében is. Kiss Lajos nyelvész kutatásai szerint a kifejezés a szláv korciti ‘fordul, lép’ igenévi korcun ‘átlépő’ származéka, és egyértelműen a téli napfordulóra utal. Érdekes ugyanakkor, hogy a karácsony szóval csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok, továbbá a huculok nevezték az ünnepet, más szláv népeknél a boziè ‘Isten fia’ elnevezés járta. A kutatás sokáig úgy vélekedett, hogy a mi szavunk a román cracium átvétele, ez pedig a latin calationem ‘a hívek összehívása a hónap elején, mikor a pap kihirdeti a soron következő ünnepeket’, vagy pedig a creationem Christi ieunium [Krisztus teremtését (ünneplő) böjt] összevonásából keletkezett.

Ki gondolná, hogy a germán hagyományokig visszavezethető karácsonyfa állítása hazánkban, de Németországon kívül szinte az egész nyugati kultúrkörben alig több százesztendősnél. A szokás ezúttal protestáns (evangélikus) gyakorlatból ered. Hazánkban – a Habsburgok ösztönzésére – legelőször az arisztokrácia körében terjedt el. Bécsben a XIX. század második felében vált gyakorivá, ahol viszont a Németországból átszármazó protestáns művészek, főúri családok honosították meg. Nálunk először Brunswick Teréz (1824), továbbá József nádor harmadik neje, Mária Dorottya, illetőleg a Podmaniczky család (1826 táján) állított karácsonyfát. Brassó városában az erdélyi szászok körében egy bevándorolt dán példájából 1830 körül honosodott meg. A karácsonyfa eredetét mindjárt hazai elterjedésekor egy biedermeier verses ponyvatöredék (1863) úgy magyarázza, hogy Egyiptomból hazajövet a szent család Názáretben élt. József műhelyében dolgozott, Mária font, a kis Jézus pedig hulladék fából keresztet ácsolt, amely ágakat hajtott és szép lombokat. Majd kivirágzott és fényes csillagokat termett. József rádöbbent, hogy éppen akkor volt Jézus születésnapja. Mária titokban telerakta a fa ágait eggyel-mással, aranyos dióval, ünnepi ruhákkal. A kis Jézus örömmel nézett a fára. Eljöttek játszótársai is, akik felköszöntötték. És itt, legnagyobb bánatunkra, a szöveg megszakadt…

Rövid áttekintésünk alapján is könnyen beláthatjuk, hogy a nyugati civilizáció „karácsony” (Weihnachten, Christmas, Noël) nevű ünnepe és az ahhoz járuló szokások mindegyike szorosan kapcsolódik valamely pogány istenség kultuszához. S ezen igazából az sem segít sokat, ha valaki úgy vesz részt bennük, hogy nem hisz ezen ünnepek pogány kultikus elemeiben. A pogány vallások többsége ugyanis nem várta el, hogy követői higgyenek benne, sőt még a szertartások pontosabb és behatóbb ismeretét sem várták el tőlük. Amit igazán fontosnak és elengedhetetlennek tartottak, az a kultuszokban való részvétel volt.
Forrás: Új Exodus

A világ karácsonyfája alá

http://www.mindenlehetseges.hu/a-vilag-karacsonyfaja-ala/

Kis karácsony, nagy karácsony

Ez a nap a szeretet ünnepe,

hallgassanak hát el a fegyverek,

ne harcoljon ma senki sem.

Halljátok, emberek?!

Egy áldott kéz simítson végig a szíveken,

kitörölve a szót: ellenség, félsz, gyűlölet,

béke áradjon szét a világon,

ajándékként csak szeretetet adjunk

s meglátjátok, nem lesz

még egy ilyen boldog karácsonyunk.

Ha mindez megvalósul

egy utolérhetetlen percben,

a kéz jelt ad az időnek:

Állj meg, ne tovább!

Ez a  pillanat tartson örökké,

legyen végtelen.

Egy 17 éves kamaszlány verse ( O. K.Anikó)

Örökéleted van – Kenneth E. Hagin

http://www.mindenlehetseges.hu/orokeleted-van-kenneth-e-hagin/

A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek. (JÁNOS 10,1)

Miért jött Jézus?

Azért jött, hogy megosszon velünk néhány alapelvet, ami szerint élnünk kell? Azért jött, hogy egy erkölcsi kódexet adjon nekünk – mit szabad és mit nem – hogy ezzel kiigazítson minket?

Vagy talán azért, hogy új vallást vagy új gyülekezetet alapítson? Nem! Jézus egyetlen célból jött el: Hogy nekünk életünk legyen, és hogy bõvölködjünk benne! Ez a szó, “élet”, az Evangélium legnagyobb szava. Az embernek életre volt szüksége, mert szellemi halott volt. A szellemi halál, az ördög természete, Ádám bûnbeesésekor került az emberbe, egyben az ember bukását okozva. Isten munkája minden korban arra irányult, hogy megsemmisítse ezt az ördögi természetet. Ezért jött el Jézus a földre.

Õ kijelentette: én azért jöttem, hogy életük legyen. Egyetlen dolog elégíti ki az ember szükségletét: Isten természete, az örök élet. Ezt semmi nem tudja helyettesíteni. Amikor valaki befogadja az örök életet, Isten természetét, Isten életét fogadja magába. Ez az isteni cselekedet változtatja meg az embert, aki azonnal átkerül általa a sátán családjából Isten családjába.

Isteni természet

Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Amikor Isten gyermekévé lettél, Isten a saját természetét – az örök életet – plántálta el benned. Isten élete, természete, létezése benned, azonnal megváltoztatta a szellemedet. Átmentél a szellemi halálból – a sátán birodalmából – az életbe, Isten birodalmába. (1Ján. 3,14) A sátán uralmából átkerültél Krisztus Királyságába. Amikor megkaptad az örök életet, a sátáni természet eltávozott belõled. Az a romlás, amibõl kimenekültél, a szellemi halál, a sátáni természet. (2Pét. 1,4) A sátáni természet eltávozott tõled, nem elméletileg, hanem ténylegesen. A 2Korintus 5,17 kijelenti: a régiek elmúltakÉs Isten természete került beléd. Immár részese vagy az Õ isteni természetének – Isten természetének – Isten életének!

Dzoé Mert amiként az Atyának élete [dzoé] van Önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete [dzoé] legyen Önmagában. (JÁNOS 5,26.) 

A mai szövegünkben ‘élet’-nek fordított görög szó a dzoé. Ha végigolvasod a Károli, vagy bármely más fordítást, és az “élet” szóval találkozol, úgy vélheted, mindig ugyanarról van szó, de nem így van. Három másik görög szót is életnek fordít az Újszövetség. Íme, röviden ezek a fogalmak és a jelentésük:

Pszükhé, természetes élet, vagy emberi élet;

biosz, élet- mód; és anasztrophé, viselkedés.

Dzoé az örök élet, azaz Isten élete. Ez Isten természete. Ez az isteni fajta élet – az Atya élete – és a megtestesült Fiú élete is. Nevezi ezt az Ige “örök élet”-nek, “örökké való élet”-nek, olykor egyszerûen csak “élet”-nek. Nem számít milyen az életstílusod, vagy a lelkialkatod, ezek csak akkor érnek valamit, ha benned van a dzoé! Jézus pedig azért jött, hogy ezt elhozza neked!

Megvallás: A szellemem részesedett Isten életébõl. Én élõvé váltam Isten elõtt. A szellemem részesedett Isten természetébõl. Hagyom, hogy Isten bennem lévõ élete és természete uralkodjon felettem. Isten élete van bennem. Isten természete van bennem. Isten képessége van bennem. Isten bölcsessége van bennem. Ahhoz, hogy kudarcot valljak, Istennek kellene kudarcot vallania. Isten azonban sohasem vallhat kudarcot! Én pedig részese vagyok az Õ isteni természetének. (2PÉTER 1,4) Amiként az Atyában megvan a dzoé, úgy megadta a Fiúnak is, hogy a dzoé lakozzon benne. Jézus azt mondta: „Én azért jöttem, hogy tiétek legyen a dzoé, és hogy bõségében legyetek.” Én birtokolom a dzoét önmagamban bõségesen.

Kenneth E. Hagin

Ha elmúlik karácsony

Piramis - Kívánj igazi ünnepet

Szeretet himnusz - Karácsony - Üdvözlet

Lukács Evangélium 2. fejezet képekben.

Cendes puha éjben titkot súg a csend.

Eljött a nap..mpg Karácsonyi ének.

Boldog karácsonyt az Úr Jézussal!

Karácsonyi mix 3

Jézussal mindennap

Jézussal mindennap

‎"Az Úr legyen előttetek, hogy a jó utat mutassa nektek.
Az Úr legyen mellettetek, hogy titeket karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögöttetek, hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tibennetek, hogy megvigasztaljon, ha szomorúak vagytok.
Az Úr legyen körülöttetek, hogy megvédjen, ha mások rátok rontanak
Az Úr legyen fölöttetek, hogy megáldjon benneteket.
Így áldjon meg titeket a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben. Ámen."
Áldott Karácsonyt Kívánok
Jézusi Út A Mindennapokban

Caramel - Krisztus urunknak (HD)

Humor

Papp László

Két fegyveres férfi rohan be az Istentisztelet alatt.
-Aki hajlandó Jézusért meghalni, az maradjon bent!
Az összes ember kiszaladt, csak a lelkipásztor maradt bent. A két fegyveres ember leült, majd így szóltak:
-Pásztor! Megtisztítottuk a terepet a képmutatóktól, mehet az Istentisztelet! :))

My Clumsy Best Man Ruins Our Wedding - THE ORIGINAL

Pintér Béla-Csoda vár.wmv

Jézus Élete - Összefoglaló üzenet

Biró Lally:Én hirdettem......