Kolossé levél 2 fejezet: Krisztus ismeretének teljes gazdagságára eljutni (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Kol. 2,1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen [észrevegyétek], hogy milyen nagy tusakodásom van [versenyez, küzd, harcol, igyekszik, törekedik] ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem [az én arcomat] személy szerint e (hús)testben;

Kol. 2,2 Hogy vigasztalást [bátorítást] vegyen az ő szívük, egybeköttetvén [egyesíttetve] a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,

[Más fordítás: „hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés (megértés) minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére (ismeretére)”]*

*És: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26)

„És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]” (Fil. 1,9)

„Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok” (Kol. 4,16)

Kol. 2,3 Amelyben [Akiben] van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]*

*Salamon tanácsa: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre), hajtod a te elmédet (és szívből törekszel) az értelemre, Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled (és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert (csak) az Úr ad bölcsességet, az ő szájából (ismeret és) tudomány és értelem származik” (Péld. 2,2-6)

Jakab apostol is azt tanácsolja, hogy: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje (a bölcsességet) Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (ne gondolja tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű (dipszükhosz: tétovázó, ingadozó), a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8)

„Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek)” (Márk. 11,24)

Mert: „… amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek (mert mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok)” (Mát. 21,22)

Mert: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak (gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle” (Luk. 11,13)

Mert a Szent Szellem: „…bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

És Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „…bölcsességül …Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

Kol. 2,4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [(pithanologia): hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis következtetésekkel].

Kol. 2,5 Mert jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén [örvendezve] és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. [szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát]

Kol. 2,6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne,

Kol. 2,7 Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással.

Kol. 2,8 Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson« *

*És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6)

„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19)

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1)

„… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11)

Inkább arra törekedjünk, hogy: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra): Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága által (az emberek csalásától), a tévelygés ravaszságához való csalárdság által (tévútra csábító ravaszságától); Hanem az igazságot követvén (az igazsághoz ragaszkodva) szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban (Őhozzá), aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,13-15)

Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek, amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol. 3,1-2)

„Mert sokan járnak (sokan élnek) másképen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20)

Kol. 2,9 Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész [maradéktalan] teljessége testileg (szómatikósz)*: lényében), [Más fordítás: Mert testileg őbenne (az Ő lényében) lakozik minden, ami az istenséget betölti]**

*A sómatikós szó fordítása elég nehéz. Régen így olvastuk: „testileg”, az új fordítás ezt hozza: „oszthatatlan egységben”. Még egyszerűbben is lehet ezt mondani: valósággal. Ellentétben mindennel, ami látszat.

**Mert Ő az: „Aki képe [képmása] a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; [az egész teremtés elsőszülöttje]. Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Kol. 1,15.19)

Ő: „… az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14)

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől (céltévesztésünktől) megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)

Mert magát: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Ján. 1,18)

A kijelentés pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30)

Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17)

És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt (amikor megpillantottam), leesém az ő lábaihoz (a lába elé rogytam), mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét (megérintett jobbjával), mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé (mégis) élek örökkön örökké Ámen…” (Jel. 1,17-18)

Kol. 2,10 És ti Őbenne [Krisztusban] vagytok beteljesedve[(pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/], aki feje [Ura] minden fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak (hatalomnak); [s benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg]

Kol. 2,11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel [(akheiropoiétosz): nem kézzel alkotott, nem mesterséges], levetkezvén az érzéki bűnök; (hús)testét [a hústestből való kivetkőztetéssel] a Krisztus körülmetélésében; [Más fordításban: Őbenne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn (hús)testének (tou szomato = személyiség th "szarx" = itt: emberi természet, vagy a hús természetének) a saját személyiségetek emberi természetének) levetése által”]*

*Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [látható]. Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [jön]” (Róm. 2,28, 29)

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=személyében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Fil. 3,3; Kol. 3,11)

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Kol. 2,12 Eltemettetvén [(szünthaptó): együtt elhantol valakivel, azaz szellemben hasonlóvá válik, hasonul] Ő vele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe [(energeia): cselekvés, munka, megvalósulás, beavatkozás] vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. [a halottak közül]*

*És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk.

Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk] (Róm. 6,3-5)

Mert: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,8)

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

A bemeritkezés következménye: Mert akik Krisztusba (vagyis a Krisztus Szellemébe) meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” ( Gal. 3,27)

Kol. 2,13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [akiket halottakká tettek az elesések; (paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített [életre keltett] együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, [az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta]

Kol. 2,14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a követelményeivel; rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe foglalt] kézírást [adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [mely vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínkaróra; kínoszlopra); *

*És minden újjászületett hívőkből álló gyülekezetnek hirdeti az apostol: „[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [következtében]. Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz): a teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik, tevékenykedik].

Akik között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is.

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [könyörületben], az Ő nagy szerelméből [szeretetéért] mellyel minket szeretett [De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk]. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt, megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg. (kaptátok a megváltást) [kinek kegyelme által megszabadultatok, üdvözültetek]!

És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6)

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára], a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek a halálnak.

Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6)

„Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk.

Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-6)

Kol. 2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtok abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]*

*Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz: „Ő ezt mondta nekik: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani (villámként leesni) az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19)

Az Úr Jézus mielőtt elindult a szenvedés útján, így szólt: „Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő (a Szent Szellem), mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet): az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11)

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33)

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói (a sötétség világának urai) ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12)

Kol. 2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat [(sabbat): nyugalom) a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás] dolgában*

*Egymást se ítélgessétek: „Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik. Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti] őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa].

Emez az egyik napot különbnek [ünnepnek] tartja [gondolja] a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel.

Aki eszik, az Úrért [az Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [az Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ad az Istennek. Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)] hanem igazság, [megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,2-6.17)

Mert: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8)

Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13)

Kol. 2,17 Melyek csak árnyékai [(szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra homályosan utaló jel] a következendő [jövendő] dolgoknak, de a valóság [(szóma): teljes lényetek, személyiségetek, az énetek] a Krisztusban van*

*A törvény szerint: „… minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek…Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak...” (Zsid. 8,3.5)

„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az eljövendő javaknak csak) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg (de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza), ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek (rendszeresen bemutatnak), sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)

Kol. 2,18 Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).

[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]*

*János apostol elragadtatásban látja mindazt, ami volt, van és lesz, és mindezt egy angyal – aki mellé adatott – mutatta meg neki: „És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd (vigyázz), ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak (testvéreidnek), akiknél (akikben) a Jézus bizonyságtétele (meg)van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele (a Jézusról való bizonyságtétel) a prófétaság szelleme” (Jel. 19,10)

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd (vigyázz), ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak (testvéreidnek) a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit (igéit). Az Istent imádd” (Jel. 22,8-9)

Kol. 2,19 És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik].

»És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést« .

//Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//*

*Hanem: „ Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben” (Eféz. 4,15-16)

Mert: „Ti pedig a Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és tagjai rész szerint (egyenként annak tagjai)” (1 Kor. 12,27)

Isten: „… Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,22-23)

Kol. 2,20 Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]*

*Hiszen Ő az: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz):: nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4)

Mert amikor még mi is: „… kiskorúak [gyermekek] valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként [rabszolgasorsra, a világ alapszabályainak rabszolgaságában]

»Más fordításban: Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk«: Most azonban, hogy [miután] megismertétek az Istent, sőt [még inkább; helyesebben] hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló [szegény; nyomorúságos] elemekhez [alapszabályokhoz, amelyeknek újra rabszolgáivá akartok lenni], amelyeknek megint újból szolgálni akartok

[Más fordításban: De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten ismert meg benneteket. De akkor miért tértetek vissza azokhoz a gyenge és értelmetlen szabályokhoz?! Talán újra azok rabjai akartok lenni?; hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?]” (Gal. 4,3.9)

Kol. 2,21 Ne fogd meg [ne nyúlj hozzá], meg se kóstold [meg se ízleld], még csak ne is illesd [érintsd].

Kol. 2,22 (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?

[Más fordítások: Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak (elfogyasztva megsemmisüljenek). Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó]

»Emberi tanításból folyó parancsolatokat követtek velük, s olyan dolgokhoz tapadtok, melyek elhasználás útján mind romlásra vannak szánva«

Kol. 2,23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test [(szóma): egész valótok] gyötrésében [sanyargatásában]; de nincs bennük semmi becsülni való [semmi érték és haszna nincs], mivelhogy [csak] a (hús)test [érzéki test] hízlalására valók. [kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezetnek]*

*Mert vannak: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, (és bizonyos ételek élvezetét) melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata (teremtménye) jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,3-5)

Pedig az Úr Jézus már kijelentette: „Mégsem értitek-e [nem gondoltok arra; nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?” (Mát. 15,17)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [(katargeó): teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi, szó szerint vagy átvitt értelemben] A test [(szóma):a teljes valótok] azonban … az Úrnak rendeltetett, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

„[Nagy] Áron vétettetek meg, [Nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái” (1 Kor. 7,23)

És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek (matén: hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek) engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)

Pedig: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén (elfordultak ezektől), hiábavaló beszédre hajlottak (és üres fecsegésre adták magukat): Kik törvénytanítók akarván lenni, (de) nem értik, sem (azt) amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek (amit bizonygatnak)” (1 Tim. 1,5-7)

„E bizonyság (ez a vélemény) igaz: annak okáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a hitük). Nem ügyelvén zsidó mesékre (ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az igazságtól elfordult) emberek parancsolataira/val.

Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind (a) lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek (és engedetlenek) és minden jó cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)

„Mert a test (szómatikosz: személy, egyén) gyakorlásának (gümnaszia: edzés, aszkétizmus) kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1 Tim. 4,8)

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1)

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

Hát: „Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«

És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2)

9-es ZSOLTÁR

80. és 73.Zsoltár

Kolossé levél 1. fejezet: A szentek buzdítása (szerkesztett)

Pál Apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele

Kol. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és Timótheus atyafi. [testvér, írják e levelet]

Kol. 1,2 A Kolosséban (jelentése: magas oszlopok) levő [a Krisztusban megszentelt] szenteknek és hívő atyafiaknak [testvéreknek] a Krisztusban. Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Kol. 1,3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]

Kol. 1,4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok

Kol. 1,5 A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]

Kol. 1,6 Mely eljutott hozzátok [jelen van nálatok], miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem [és gyarapszik; növekszik], úgy, mint nálatok is [attól] a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán. [valóságban]

Kol. 1,7 Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak

Kol. 1,8 Aki meg is jelentette [megmutatta; bebizonyította, leleplezte] nékünk a ti Szellemben való [(agapé): Isten szerinti] szereteteteket.

[Más fordítás: „s aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik”]

Kol. 1,9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk [hírül vettük], nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni [esedezni], hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben [és megértésben]

Kol. 1,10 Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében

Kol. 1,11 Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra [teljes állhatatosságra] és hosszútűrésre [béketűrésre] örömmel;

[Más fordítás: Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]

Kol. 1,12 Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;

[Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]

Kol. 1,13 Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes [szeretett] Fiának országába [királyságába]

Kol. 1,14 Akiben van a mi váltságunk [kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek [céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]

Kol. 1,15 Aki képe [képmása] a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; az egész teremtés elsőszülöttje]

Kol. 1,16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben [az egekben] és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek [trónusok], akár uraságok [uralmak; felsőbbségek, hatalmasságok], akár fejedelemségek [kormányzatok, birodalmak], akár hatalmasságok [fennhatóságok]. Mindenek Őáltala és Őreá nézve [őbenne; őérte] teremttettek; [mindeneket (a mindenséget) rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtett]

Kol. 1,17 És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]

Kol. 1,18 És Ő a feje a testnek [(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]

Kol. 1,19 Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]

Kol. 1,20 És hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]

Kol. 1,21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]

Kol. 1,22 Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket, támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé

Kol. 1,23 Ha ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává

Kol. 1,24 Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége]

Kol. 1,25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága [rám vonatkozó terve] szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve [az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem], hogy betöltsem [teljesítsem; érvényre juttassam; teljesen feltárjam előttetek] az Isten Igéjét [(logosz)]

Kol. 1,26 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek

Kol. 1,27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége:

[Más fordítás: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a megdicsőülés reménye]

Kol. 1,28 Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban

Kol. 1,29 Amire igyekezem is, tusakodván [versenyez, küzd, harcol, igyekszik, törekedik] az Ő ereje szerint [ezért fáradok és küzdök az Ő hatóerejével], mely én bennem hatalmasan [hatékonyan (hatalommal)] munkálkodik (működik)

Aplified Biblia: 121.Zsoltár

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=121_zsoltar_0XY

Felemelem a tekintetemet a Jeruzsálem körüli hegyekre, a szent Sion hegyére, és Mórija hegyére. Innen jön az én segítségem

Az én segítségem az Úrtól jön,érkezik, aki teremtette a mennyet és a földet. Ő nem fogja megengedni, hogy a lábam megcsússzon és meginogjon.

Ő megtart engem, nem szunyókál, szundít, nem szendereg (szunnyad) [nem késlekedik] [semmiképpen nem, soha, nem semmi esetre].

Íme [lám], Ő az, aki megtartja Izraelt [jelentése: Isten győzedelmeskedik], se nem szunyókál, se nem alszik [semmiképpen nem, soha, semmi esetre].

Az Úr az én Megtartóm [erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, őriz, rajtam tartja a szemét], az Úr az én árnyékom jobb kezem felől, azon az oldalon, ahol nem tartok pajzsot. A nap nem fog megszúrni nappal, sem a hold éjszaka [semmiképpen nem, soha, nem semmi esetre].

Az Úr meg fogja tartani [erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, rajtam tartja a szemét, megmenti az életemet minden gonosztól, minden káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól ,szerencsétlenségtől, betegségtől, ördögtől.

Meg fog tartani erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, rajtam tartja a szemét, megment az én ki- és visszajövetelemet [kilépés (átv.ért. halál), belépés] mostantól fogva mindörökké. (Amplified Bible [és görög])

Amplified Biblia: 112-es Zsoltár,

http://www.mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=24h9p71tdt_pej_Pz5

- A 112. Zsoltárt az Amplified Bible-ból fordítva, göröggel és magyarázattal.

1.Dicsérjétek az Urat! [dicsérjétek Jah(vét)!, Halleluja!] Áldott, boldog, szerencsés, és irigylésre méltó (a legteljesebb mértékben boldog; szerencsés, jómódú) az, aki féli az Urat, dicséri, és imádja Őt. Aki nagy [rendkívül(-i módon), nagymértékben, erősen, nagyon] örömét leli az Ő parancsolataiban [utasítás]. 2. Az Ő szellemi leszármazottai (az újjászületettek) hatalmasak [erős, képes] lesznek a földön, és az igaznak a generációja áldott lesz. 3. Bővölködés és jóllét van az Ő házában, és az Ő igazsága (igazságosság, jogosság) örökké tart.

4. Világosság, fény ragyog fel a sötétségben (homály) az igaz (kegyelmes, szeretettel teli és igazságos, megigazult) számára. 5. Jól van a dolga annak, aki nagyvonalú és kölcsön ad [együtt érez, megszán], aki a dolgait igazságban intézi. 6. Sohasem fog elmozdulni [nem inog meg, rendíthetetlen], a kompromisszumok nélküli igaz, igazságos, aki helyesen áll az Istennel, örökkévaló emlékezetben lesz. 7. A gonosz hírek miatt nem aggódik, a szíve szilárd, bízik, rátámaszkodik, bizalma az Úrban van. 8. Szíve megalapozott és szilárd [rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlen], és nem aggódik [fél], amíg vár, hogy meglássa a kívánsága beteljesülését az ellenségein [ellenség, ellenfél, különösen sátán].

9. Szabadon osztogatott és adott [elfecsérel, szétszór, azaz elpazarol, eltékozol, bőkezű] a szegényeknek [éhező, rászoruló] és a szükségekre, az ő igaz volta, és az Istennel való igaz állapota örökké tartó, és szarva felemeltetik tiszteletben [dicsőség (mint ami nagyon nyilvánvaló), méltóság, megbecsülés]. 10. A gonosz [bűnös, céltévesztett] látni fogja ezt, és megkeseredik, dühös lesz, csikorgatni fogja a fogait és eltűnik keserűségében. A gonosz kívánsága [vágyódása, epekedése] megsemmisül és semmivé lesz [elolvad].

- Ez egy nevezetes zsoltár, 22 sor és minden sora a zsidó abc betűivel kezdődik. Hasonlóan a 111. Zsoltárhoz, de míg az a szent Istennek állít tiszteletet, ez a szent embernek.

- Gyönyörűsége= hafet, örülni valamiben, valami felé fordulni, örömmel valaminek odaszánni magát, szeretni és kívánni. Prófétikus neve ez Izraelnek, mert az Úr az Ő népében és földjében talál gyönyörűséget, nagyon kívánatos az Ő szemeiben.

Itt egy áldott egyén talál örömöt Isten parancsolataiban, nagyon kívánatosnak és tetszetősnek találja azt.

- 112,9: osztogat, adakozik a szegényeknek... osztogat= 2 Kor.9,9-ben is szerepel, itt Pál apostol bátorítja a keresztény jótékonyságot. Az Ószövetségben a szarv szimbolizálja a társadalmi helyzetet.

- 112,10 dühöng, megkeseredik=ha valaki azt választja, hogy nem adakozó életet él, annak a konzekvenciáit várhatja.

91. Zsoltár (Amplified Bible)

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=lmzoGkvvrM

91. Zsoltár

91,1 Aki a Felséges (Magasságos, Isten) titkos helyén [takarás, búvóhely, menedék, oltalom] lakik (folyamatosan tartózkodik), megmarad stabilnak, megállapodottnak és szilárd alapokon állónak a Mindenható (El Shaddai) árnyékában (mint védelem), Akinek az erejét (hatalmát) semmilyen gonosz, rosszakaró ellenfél nem tudja visszatartani.

91,2 Azt mondom az Úrnak: Ő az én menedékem (viharban, veszélyben), erődítményem (erősségem, segítségem) (csapda, háló, kelepce ellen), és Istenem. Őrá támaszkodom, rá számítok és benne teljes bizalommal bízom.

91,3 Mivel (akkor) Ő meg fog szabadítani (menteni) (ez a szabadítás végig a 91,3-13 versekben, a démonikus támadásokra értendő) téged a madarász [fosztogató, vadász] tőrétől [csapda, kelepce, fortély, trükk, csábítás, vágy, kívánság] és a halálos [megsemmisítő, pusztító] járványoktól [balsors, csapás, szerencsétlenség, betegség, vész].

91,4 (és ekkor) Ő be fog takarni téged a tollaival [beárnyékol, természetfölötti befolyással vesz körül] és a szárnyai alatt bizalmat és menedéket találsz majd. Az Ő igazsága (igaz igérete) [valósága] és hűsége [megbízhatósága, szavahihetősége] páncél és pajzs [védőburok] [körülvesz, körülfog].

Magyarázat: Az Úr három neve jelenik meg itt: Jahve - Úr, Elion - Fenséges, El Shaddai – Mindenható: mindenre képes, minden erővel rendelkező, ez a név ötvenszer jelenik meg az Ószövetségben. Visszavezetik arra: hatalmas, legyőzhetetlen. Mások szerint: Hegy= Isten nagyságára, erejére, örökkévaló természetére vonatkozik. Megint mások: két szó összetétele: mindenre elégséges Isten, és az örökkévaló Isten, aki képes a népének minden szükségét betölteni.

91,5 Nem kell félned [semmiképpen sem, soha, nem fogsz félni] az éjszakai rettegéstől [rémület, “fóbia”, terror], sem a nyilaktól (gonosz beszéd), (a gonosz cselvetéseitől, összeesküvéseitől és rágalmazásaitól), amik nappal repülnek (suhannak).

91,6 Sem a járványoktól (betegségektől), amelyek a sötétségben járnak, titokban lopakodva pusztítanak, Sem a romlástól, sem a hirtelen haláltól [megsemmisüléstől, pusztulástól], amely meglep, és váratlanul ér (pusztít) nappal.

91,7 Ezer elesik az oldaladon, és tízezer jobb kezed felől, de hozzád nem tud [semmiképpen sem, soha] közel jönni [közeledik, kéznél van (karnyújtásnyira)] (téged akkor sem ér el, hozzád semmi sem közeledik.)

91,8 Te csak szemlélője (nézője) leszel mindennek, mert elérhetetlen (hozzáférhetetlen) leszel a Felséges (Legmagasabb) titkos helyén, ahogy tanúskodsz a gonosz [bűnös, hitetlen, ellenséges Istennel] jutalmazásánál [ellenszolgáltatás, díj, viszonzás].

91,9 Mivel az Urat tetted [jelölted, nevezted ki] menedékeddé [oltalom, rejtekhely, reménység, bizalom] és a Felségest [Magasságos] a lakóhelyeddé (ahol folyamatosan tartózkodsz),

91,10 Nem fog veled semmilyen gonosz [rossz, kellemetlen, ártalmas] történni, semmilyen járvány, baj, (szerencsétlenség, szerencsétlen helyzet, súlyos elemi csapás [ostor, korbács – átv.ért.betegség], balsors) vagy romlás (vész, szerencsétlen helyzet) nem jön a sátorod (a test, mint a lélek bérlakása) közelébe sem.

91,11 Mert Ő az angyalainak ad különleges parancsot (utasítást), hogy (elkísérjenek, csatlakozzanak hozzád) őrizzenek (oltalmazzanak) téged, veled legyenek (egy társaságban legyenek veled), megvédjenek (vigyázzanak rád) minden utadon, amelyet engedelmességben (Isten akaratában) és (vagy) szolgálatban teszel meg.

91,11-12: a sátán idézte Jézus megkísértésekor, hogy belevigye olyan cselekedetbe, amely visszafordíthatatlan.
Mindegyikünknek vannak őrző angyalaink. Billy Graham észrevette a többes számot, és szerinte legalább két angyalunk van, akik vigyáznak ránk.
Mivel Istennek nincsenek szárnyai és tollai, néhány vélemény szerint ezek az őrzőangyalok tollai és szárnyai, amelyek védelmezőn borítanak el minket, hogy megőrizzenek minket a láthatatlan szellemvilágban az eleséstől, úttévesztéstől, és attól, hogy belebotoljunk valami ismeretlen veszélybe.

91,12 Kézen (tenyerükön) (a kéz=erő, hatalom) fognak tartani (hordozni) (felemel, el-, fel-visz) téged [kézen fogva vezetnek], nem engedik, hogy lábad megüsd (beleütközik, azaz elbotlik, összeütközik, megbotlik) a kőbe.

91,13 Oroszlánon és áspiskígyón (vipera) jársz, megtaposod (lábaddal meg kell taposnod) az oroszlánkölyköt és a sárkányt, (kígyót). [Oroszlánok és kígyók (viperák) között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el]

91,14 Mivel ő eldöntötte (elhatározta), hogy szeret engem (számít rám, megbízik bennem) (hű volt hozzám, bennem bízott), én megszabadítom (oltalma leszek, megmentem, védelmezem) őt, magas helyre állítom, mert ismeri (megismerte) és érti az én nevemet. (Személyes ismerete van az én irgalmamról, szeretetemről és jóságomról. Bízik bennem, számít rám, és rám támaszkodik, tudván, hogy soha el nem hagyom Őt, soha-soha!)

91,15 Ő hív engem, és én válaszolok neki, vele leszek bajaiban (szorongatásban, a szorongatás idején, nyomorúságban), meg fogom szabadítani (kiragadom onnan), és tisztességet adok neki [Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki]

91,16 Hosszú élettel elégítem meg őt [napok teljességével áldom meg], és megmutatom néki az én üdvösségemet [bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás].

Ezekben a versekben válaszol a zsoltárírónak Isten. A legjobb imádság a dialóg és nem a monológ. Ha még el is térünk Tőle, az Úr biztosít minket arról, ha segítségül hívjuk Őt, akkor Ő meg fog szabadítani minket és tisztelni, nagyra becsülni, kitüntetni fog minket.

91,3-13: Mt 9,34= a farieusok azt mondták: démonokat űz ki a démonok ura által: a zsidó teolóiának nagy részét tette ki a démonológia.

9-13: 106 Zsoltár = vannak igazságok, amelyeket tanít, és cselekedetek, amikre felhív a zsoltár. A hit egy folyamatos összpontosítás Istenre, Igéjére és ígéreteire. De folyamatos visszanézés is az áldásaira, hogy erőt nyerjünk. A hit megengedi nekünk, hogy bizalommal odaszaladjunk Istenhez, ha bajban vagyunk, elrejtőzzünk, és benne maradjunk, hogy Ő megvédjen minket. Maradj Krisztusban, ez ennek a résznek az üzenete! Határozd el, hogy ragaszkodsz hozzá, ismerd meg őt mindenben, amit csak teszel. Nyugodj meg az ő védelmében és az üdvösségben.

91,13: Róm16,20 = és a békesség Istene megrontja a sátánt a lábaitok alatt hamar. Pál kijelenti Krisztus mindent elsöprő győzelmét, és gyülekezetének győzelmét minden gonosz fölött. Az 1Mózes 3,15-ben a rövidesen nem csak azt jelenti, hogy hamarosan, hanem azt is, hogy gyorsan, sebesen megtörténik.

Fordította: (Amplified Bible) Orbán Tibor
(kiegészítve göröggel)
Magyarázat a Spirit Filld Bible-ból.

Amplified Bible: 34. Zsoltár

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=vvS12jX0HT(A 34. Zsoltár angol bővített

Biblia (Amplified Bible) szerinti fordítását, a Spirit Filled Bible magyarázatával)

Áldani fogom az Urat mindenkor, minden időben.
Az Ő dicsérete mindig, folyamatosan a számban lesz.
Az én életem dicsekedése az Úrban van, hallja ezt az alázatos és az üldözött, és legyen boldog.
Magasztald az Urat velem, emeljük fel az Ő nevét együtt.

Kerestem, igényeltem az Urat, és elvártam Őt (a szükségemben, és az Ő igéjének a hatalma által), s Ő meghallgatott engem és megszabadított minden félelmemből. Akik ránéztek, azok ragyogtak, s azoknak arca soha nem szégyenül meg, és nem zavarodnak össze.

Ez a szegény ember kiáltott, s az Úr meghallgatta őt, és kimentette minden bajából.
Az Úr angyala tábort jár azok körül, akik félik őt (akik imádják őt félelemmel, tisztelettel), s Ő mindegyiket megszabadítja (egyenként). Ó ízleld és lásd meg, hogy a mi Istenünk jó.
Áldott, boldog, szerencsés, irigylésre méltó az az ember, aki bízik benne, és menedéke Őbenne van.

Féljétek az Urat ti szentjei. Tiszteljétek és imádjátok Őt. Mert nincsenek szükségben azok, akik valóban tisztelik és imádják Őt isteni félelemmel.

Az oroszlánkölykök éheznek, és nincs ételük. De azok, akik keresik, kutatják az Urat, az ő szükségük jogán és az Ő igéjének hatalma által, egyikük sem fog nélkülözni semmilyen jó dolgot.

Gyertek gyermekek, hallgassatok engem, megtanítalak benneteket tisztelni, és imádóan félni az Urat.

Milyen az az ember, aki kívánja az életet, és szeret hosszú napokat, és jó dolgokat látni? Tartsd meg nyelvedet a gonosztól és ajkaidat a csalárd beszédtől. Távozz el a gonosztól és cselekedj jót, keresd, kutasd és vágyakozz a békességre, és törekedj és menj utána.

Az Úr szemei a kompromisszumok nélküli igaz emberen van, és fülei nyitottak az ő kiáltására.

Az Úr orcája azok ellen van, akik gonoszt cselekszenek, és kivágja az ő emlékezetüket a Földről.

Amikor az igaz kiált segítségért, az Úr meghallgatja, megszabadítja őt minden elnyomásból és bajból.

Az Úr közel van a megtört szívűekhez, s megmenti azokat, akik a bűn miatti szomorúság miatt szét vannak morzsolva, és akik alázatosak, és bűnbánók.

Sok gonosz támad a következetesen igazra, de az Úr megszabadítja őt mindegyikből, megtartja minden csontját, egyik sem törik el.

A gonosz halálát a gonosz okozza, és azokat, akik gyűlölik az igazat, és az igazságost, bűnösnek fogják tartani, és vádolni fogják.

Az Úr megváltja az Ő szolgáinak életét, és egyetlenegy sem lesz azok közül vádolva vagy bűnösnek tartva, akik Őbenne találnak menedéket és bíznak Őbenne.

Magyarázat
Ezt a Zsoltárt idézi legtöbbet az Újszövetség. Alfabetikus zsoltár, vagyis minden sora a megfelelő héber betűvel kezdődik.

8. versszak: ízleljétek – 1Péter levél 2,3: mint újjászületett csecsemők, kívánjátok az ige tejét... ízleljétek (Taham= megenni, különbséget tenni, befogadni, értékelni.) Ez az ige felszólít, hogy érzékeljük az Ő jóságát. Arra utal, hogy a jónak a megízlelését érzékszerveinkkel érezzük. Ne az étel érzékeléséhez, (fizikai érzékeléshez) hasonlítsuk, hanem ez azoknak a jó dolgoknak a kiértékeléséből származik, amik velünk történtek meg. Arra a képességre utal, mellyel ki tudjuk választani a jó dolgokat, és örvendezni tudunk ezekben.

Példabeszéd 11,22: nincs ízlelése egy nőnek, nem tud különbséget tenni jó és rossz dolgok között.

Példabeszéd 31,18: a derék asszony: elemezzétek ki a jó dolgokat, melyek az Úr által történtek veletek, és fel is kell ismerni, hogy mi az, ami Tőle jött.

34,12-16 – 1Péter levél 3,10-12: nyelvekről szóló rész

34,13 – Jakab levél 1,26:nyelvekről szóló rész: a kontrollálatlan nyelv és a megcsalt szív kéz a kézben járnak. A kontrollálatlan nyelv eredménye a megcsalt, becsapott szív. A valódi hit a gyakorlati életben a tiszta beszédben, tiszta szeretetben és tiszta jellemben jelenik meg. Aki csak hallja az igét, az gyorsan elfelejti azt, aki viszont hallja és cselekszi, és folyamatosan így él, csak az áldott. Isten igéje a szabadság tökéletes törvénye, nem tesz rabszolgává minket, a törvénykezés kötelékeit sem adja ránk, hanem inkább felszabadít minket, hogy megtartsuk az igét belső késztetés által. Egy üres vallásosság elárulja magát a kapcsolatokban. Ha különbséget teszünk az emberek között, és jobban szeretjük azokat, akiknek van valami pozíciójuk vagy presztízsük, ez összeegyeztethetetlen az Úr hitével, amely kizárja azt, hogy valakit jobban kedveljünk gazdagsága vagy társadalmi helyzete miatt.

19. vsz: sok baja van... 2Timótheus 3,11-12: Pál hozzáteszi hogy a keresztények mind üldözést fognak szenvedni

20. vsz: csontja nem töretik meg: prófétikus kijelentés Jézusról: János ev.19,31

Római levél 16. fejezet: A házaknál működő gyülekezetek üdvözlése ( (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét [ragyogó, tiszta], a mi nénénket [nővérünket; (nő)testvérünket], ki a Kenkhréabeli [szükség-tábor] (kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] szolgálója.

Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, [méltóan] és legyetek mellette, [segítségére; támogassátok] ha valami dologban [minden olyan ügyben, amiben csak] rátok szorul. Mert ő is sokaknak [segített] pártfogója [támasza; gyámolítója] volt, nékem magamnak is*

*Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek” (Fil. 2,29)

„És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek”(1 Thess. 5,13)

Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát [tiszteletre méltó] és Akvilát, [sas] kik nékem munkatársaim [segítőim] Krisztus Jézusban*

*A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből [bizonytalanság] eltávozván, méne Korinthusba [jóllakott]. Ott találkozott egy Akvila [sas] nevű pontuszi [tenger] származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, [borjúszerű] feleségével, Priszcillával, [ősi, tiszteletre méltó; szigorú] mivel Klaudiusz [sánta, béna] elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. [fenséges, hírnév] Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3)

Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le [Ők életüket (saját fejüket) kockáztatták értem]; akiknek nemcsak én mondok köszönetet [Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás], hanem a pogányok [nemzetek] minden (kihívott)gyülekezete [eklézsiája] is.

Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házukban [g. (oikosz) HÁZ, otthon, állandó tartózkodási hely, - egy lakás (terjedelemben kisebb vagy nagyobb)] van. Köszöntsétek az én szerelmetes [kedves; szeretett] Epenétusomat, [dicséretreméltó, híres] aki Akhája [gyász, fájdalom, szorongás, baj] zsengéje [első gyümölcse] a Krisztusban. [akit Ázsia [mocsár] első zsengéjeként vittem a Krisztusnak]

*Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19)

És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15)

És így köszönti az apostol Filemont:… „…és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2)

Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, [látó] ki sokat munkálkodott [fáradozott] körülöttünk. [mi mellettünk; értetek]

Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust [a győzelem férfia] és Juniát [uralkodó] az én [szüggenész = vérszerinti] rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek [jelentősek, kiemelkedők] az apostolok között [akiket az apostolok körében nagyra becsülnek], akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban [s akik előttem tértek Krisztushoz)].

Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, [akit felmagasztaltak] ki nékem szerelmesem [akit nagyon szeretek] az Úrban.

Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt [finom, udvarias], a mi munkatársunkat [segítőnket] a Krisztusban, és [és az én kedves] Stakhist(omat) [gabonakalász] az én szerelmesemet. [szeretettemet]

Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest [akit a gyülekezet tart], aki a Krisztusban megpróbáltatott [a Krisztus kipróbált (dokimosz = a szó szoros értelmében: elfogadható (elemző vizsgálat után érvényben maradó), azaz jóváhagyott), megbízható emberét]. Köszöntsétek az Aristóbulus [a legjobb tanácsadó] háznépéből valókat. [házához tartozókat]

Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont [hősies] az én [vérszerinti] rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus [elkábítás] háznépéből azokat, akik az Úrban vannak.

Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát [hallgatag, vonzó] és Trifósát [Fényűzően élő], kik munkálódnak [fáradoznak] az Úrban. Köszöntsétek a szerelmetes [szeretett] Persist [a földre vetett], aki sokat munkálódott [fáradozott] az Úrban.

Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust [vörös]* aki kiválasztott [kiválogatott,kedvenc] az Úrban [az Úr választottját], és az ő anyját, aki az enyém is. [és anyját, aki nekem is anyám]

*Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig kicsúfolták őt (az Úr Jézust), levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítenek egy mellettük elmenőt, bizonyos czirénei (megérkezés) Simont (meghallgattatás), aki a mezőről jő vala, Alekszándernek (bajt elfordító) és Rufusnak (rókavörös) az atyját, hogy vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21)

Alexanderről pedig így szól az Írás, Efézusban (a vég): „A sokaság közül pedig előállatták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akart a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34)

Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust [Páratlan; a hasonlíthatatlan], Flégont [tűzről pattant; égő, buzgó, sugárzó], Hermást [fordító, magyarázó, hirdető], Pátrobást [az atyjának köszönheti az életét], Merkuriust [fordító, magyarázó, hirdető], és az atyafiakat, kik velük vannak. [és a náluk levő (hozzájuk tartozó) testvéreket]

Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust [Az Ige kedvelője] és Júliát [hajadon], Néreust [lámpás] és az ő nénjét [nőtestvérét], és Olimpást [Mennyei] és minden [a hozzájuk tartozó összes] szenteket, akik velük [náluk] vannak.

Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele.]* Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei. [eklézsiái]

*Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20)

„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

„Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

„Köszöntsetek minden testvért szent csókkal” (1 Thess. 5,26)

Róm. 16,17 Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]*

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által.

A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.

Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.

Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.

És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11)

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.

Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)

Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak. És nyájas [szenteskedő] beszéddel [szép (jóságtól csöpögő) szavakkal; ékesszólással; mézes-mázoskodással], meg hízelkedéssel [hízelgő szavakkal; áldó szójárásukkal; jól hangzó szólamokkal] megcsalják [megtévesztik; elámítják; becsapják; tévútra vezetik] az ártatlanoknak [gyanútlanok; jóhiszeműek; álnokság nélküliek; tapasztalatlanok; járatlanok] szívét. [elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság]*

*És az apostol folytatja a figyelmeztetést: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,19)

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.

Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,4.6-10)

Már Dávid emiatt így könyörög az Úrhoz: Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,2-4)

Isten Igéje egy történeten keresztül mutatja be, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik: „Reggelenként odaállt Absolon (az atya jólét) a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged.

Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala” (2 Sám. 15,2-6)

Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott [minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [örömöm is telik bennetek]; de akarom [mégis szeretném], hogy bölcsek [járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [együgyűek] pedig [járatlanok] a rosszban. (gonoszban) [képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben]*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek (egy cél felé irányuló törekvésűek) legyetek” (1 Kor. 14,20)

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15)

Róm. 16,20 A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen*

*Az az Isten, aki ígéretet tett, a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15)

Ám: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: akinek álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1 Pét. 5,8-9)

„De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)

Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus [aki Istent tiszteli], az én munkatársam [segítőm], és Lucius [világító (fényt árasztó)], Jáson [orvos], és Sosipáter az én (vérszerinti) rokonaim.

Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius [harmadik], ki e levelet (le)írtam.

Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus [földi], aki nékem és az egész (kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] (házi)gazdája. Köszönt titeket Erástus [a szeretett] a városnak kincstartója [aki a város vagyonát kezeli; várossáfár], és Kvártus [a negyedik] atyafi. [testvér]

Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.

Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az én evangéliumom [örömüzenetem; a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva el volt hallgatva, [elrejtetett volt; amelyre ősidők (/aioni/ idők) óta csend borult; amelyről most lehullt a lepel]*

*És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11)

„és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,9)

Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett; kijelentetett (tudtul adatott)] a prófétai írások által [kinyilatkoztattak láthatóvá és közismertté lettek] az örök [világkorszakos] Isten parancsolata [rendelkezése] szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván (megmagyaráztatott). [és minden nemzet »nép« előtt ismertté tettek, »kihirdettetett« hogy így a hit befogadására »engedelmességére« eljussanak]*

*És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27)

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.

Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12)

„amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.

Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9)

Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [a világkorszakoknak a világkorszakaiba /aionok aionaiba]! Ámen*

*Az Úr Jézus által: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz (az Úr Jézus) nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15)

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogysem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21)

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17)

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25)

„Mert Őtőle, Őáltala és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36)

8. ZSOLTÁR.

Zsoltár 4-es.

Római levél 15. fejezet: A hitben erőtlenek felemlése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk.

[Más fordítás: az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]*

*Az apostolon keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1)

„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben (egy félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban), ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2)

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35)

A szeretet pedig ezt parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát. 18,15-17)

Ebben a szellemben tanít Pál apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14)

Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23)

Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére)

[Más fordítás: közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]*

*Minden hívőnek újra és újra szól az Úr: „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33)

„és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5)

Mert Ő a szeretet, és: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5)

„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga javát (kedvét; tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai [szidalmai] hullottak reám*

*Az Úr Jézusról szóló prófécia: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt. 69,10)

„… akinek háza mi vagyunk…” (Zsid. 3,6)

Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes [reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk legyen.

[Más fordítás: hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]

Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.

[Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3)

„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)

„Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14)

„Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1 Pét. 3,8)

Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös elhatározásból; egyhangúlag] dicsőítsétek [magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját*

*Már Dávid így szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4)

Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [karoljátok fel] egymást, miképpen Krisztus is befogadott [felkarolt; elfogadott] minket az Isten dicsőségére.

Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért).

[Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit;

űRóm. 15,9 A pogányok [népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért.] dicsőítik [magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [megvallást] teszek rólad [magasztallak] a pogányok [népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [zsoltárt zengek] a te nevednek*

*És így van megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50)

Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [Vigadjatok; örvendezzetek] pogányok [népek; nemzetek] az ő népével együtt*

*Már Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43)

Ézsaiás pedig így kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel (a béke megalapozása, Krisztus)! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” (Ésa. 66,10)

És azért örüljetek népek, mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10)

Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [Dicsőítsétek] az Urat minden pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [nemzetek]*

*Dávid ezt így írta meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)

Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [az Úr segítsége] így szól: Lészen a Jessének [Isten embere] gyökere, és aki felkel, [előáll, fellép, trónra kerül] hogy uralkodjék a pogányokon [és aki abból támad a nemzetek vezérlésére]; Őbenne reménykednek [bíznak majd] a pogányok. [nemzetek; (népek)]*

*Ézsaiás így szól az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.

Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.

És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma (anapauszisz: megszűnés; pihenés) dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10)

Az Evangélium bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát. 12,21)

És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.

[Más fordítás: A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, [vagyis azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája, és hatalmából)]*

*Az apostol bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17)

Ezért az én: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

Ezért: „… a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az igét” (1 Thess. 1,5-6)

Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal]* képesek lévén [tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]

*Az apostol megvallása: „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9)

„Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12)

És „…mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben…” (2 Kor. 8,7)

Róm. 15,15 Bátorságosabban [merészebben] írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,

Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [nemzetek] között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]*

*És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13)

Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [Van okom az ujjongásra] a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. [Isten előtt]

Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel.

[Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]*

229 És így folytatja a megvallást az apostol: „Aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).

Mert: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”.

„de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26)

Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát.

[Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]*

*Ezek a jelek az apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)

Mert ahová küldte az Úr az apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,11-12)

Az Úr Jézus ígérete így valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján. 14,12)

Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

[Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]*

*Az apostol megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával.

Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16)

„Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15)

Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, [hírét sem] megértik. [belátásra jutnak]*

*Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15)

Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben. [Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok eljussak]

Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem [munkaterületem] e tartományokban [ezen a tájon már nem akad tennivalóm], vágyódván pedig [él bennem a sóvárgás] sok esztendő óta, hogy elmenjek [eljussak] hozzátok

Róm. 15,24 Ha Hispániába [hiányosság, elégtelenség] megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha majd egy kissé felüdülök köztetek]

Róm. 15,25 Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [a béke megalapozása, tanítása] szolgálván a szenteknek.

Róm. 15,26 Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a nagy, a karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg adakozzanak.

[Más fordítás: jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]

Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele. [de adósaik is nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni]*

*Az apostol azt kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?” (1 Kor. 9.11

Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába (hiányosság, elégtelenség). [utazom].

Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [örömüzenete] áldásának teljességével megyek. [a Krisztus teljes áldását viszem magammal]

Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt,

[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]*

*Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17)

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11)

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4)

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19)

Róm. 15,31 [azért] Hogy szabaduljak [meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [hitetlenek (szándékosan és önfejűen)] Júdeában* és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [jól fogadott] a szentek előtt;

*Az ima célja: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2)

Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [érkezzem] hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. [hogy körötökben felüdüljek; felfrissüljek]

Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.