A vereségről

Készítette: Keresztény szépségportál

A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.

Ravasz László

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1909%3Aa-legnagyobb-vereség&Itemid=79

Tanmese egy kislányról

Készítette: Élő Víz

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot.

Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok

Az igazságról

Készítette: Bölcsesség Biblia

Mert mondom néktek, ha a ti igazságtok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál,
semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.Máté 5:20

Ron Kenoly - igazság, béke és öröm (a Szent Szellem)

János Evangélium 9. fejezet: Vak voltam, és íme látok; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 9,1 És amint eltávozék [és továbbment], láta [vagyis észrevett] egy embert, aki születésétől fogva vak vala.

Ján. 9,2 És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester [vagyis Rabbi], ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?^*

*A tanítványok azért tették fel ezt a kérdést, mert a törvény – amit a vallások tanítanak – azt mondja azokról, akik bálványimádók lettek: „…én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem” (2Móz. 20,5)

Ján. 9,3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett [(hamartanó): elvét, eltéveszt, elhibáz; eltéveszti a célpontot], sem ennek szülei; hanem [azért történt ez], hogy nyilvánvalókká [vagyis láthatókká] legyenek benne [és rajta] az Isten dolgai [és munkái]^*

*A szülők, és a fiuk is Ádám leszármazottai voltak, ebből következően céltévesztettek, erről így szól Isten Igéje: „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak (vagyis embernek), amely napon teremtetének. Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,1-3)

Ján. 9,4 Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]^*

*És folytatja az Úr Jézus: „Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak (vagyis a nappalnak)? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága” (Ján. 11,9-10).

Amikor kijelenti az Úr Jézus, hogy hogyan fog meghalni, így válaszolnak neki, és egyben kijelentést nyer, hogy mikor jön el az éjszaka: „… hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg (és hatalmába ne kerítsen) titeket: mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy” (Ján. 12,34-36).

Már Ézsaiás így prófétált a testi emberről, mert a testi ember sötétségben él: „Jövendölés Moáb (jelentése: az atya leszármazottai) ellen. Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb (jelentése: fallal körülvett főváros, erődítmény); igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb (jelentése: a téglafal városa)!” (Ésa. 15,1).

És: „Jövendölés Dúma (jelentése: hallgatás, csend; halottak birodalma) ellen: Seirből (jelentése: szőrös, durva, nyers, itt lakik Ézsaú, aki az edom, vagyis Ádám) így kiáltnak hozzám: Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt a vigyázó. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök” (Ésa. 21,11-12).

 Mindazok, akik befogadták az Urat, vagyis visszatértek és beteljesedtek Szent Szellemmel, azokhoz így beszél az apostol: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, …Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (1 Thess. 5,4-5).

Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8).

 Mert: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit” (Róm. 13,12)

„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4)

 „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)

És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

Ján. 9,5 Míg e világon vagyok, e világ világossága [fénye] vagyok.

Ján. 9,6 Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

Ján. 9,7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva^*

*Az Úr Jézus sok csodát – és teremtő csodát – cselekszik, így mutatva be, hogy mit jelent a „e világ világosságának lenni: „És hoznak néki egy nehezen szóló [egy dadogó] süketet [egy süketnémát], és kérik vala őt, hogy vesse [tegye] reá kezét. Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és [ujjára] köpvén illeté [megérintette] annak nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék [felsóhajtott], és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele [bilincse is azonnal] megoldódék, és helyesen [hibátlanul; értelmesen] beszél vala” (Márk. 7,32-35).

 „Azután Bethsaidába [jelentése: halászó hely] méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt [hogy érintse meg]. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeti őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén [itt nyállal megkente szemét] és [azután] kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat [Más fordítás: Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának]. Azután kezeit ismét ráveté [rátette] annak szemeire, és feltekintete véle [ő pedig körülnézett]. És megépült [és meggyógyult], és látá messze és világosan mindent [Más fordítás: mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott]” (Márk. 8,22-25).

Ézsaiás prófétán keresztül így kerül kijelentésre, hogy Isten van közöttünk: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak” (Ésa. 35,4-5).

Ján. 9,8 A szomszédok azért, és akik az előtt látták azt, hogy vak vala [és hogy koldus volt], mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?

Ján. 9,9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.

Ján. 9,10 Mondának azért néki: Mimódon [és hogyan] nyiltak meg a te szemeid?

Ján. 9,11 Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.

Ján. 9,12 Mondának azért néki: Hol van Ő? Monda: Nem tudom.

Ján. 9,13 [Elvezették, és] vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz [(Phariszaiosz): elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos elkülönült, elzárkózó. Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, vagyis szektája].

Ján. 9,14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat [(szabbaton): nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.

Ján. 9,15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása [és hogyan lett látóvá]? Ő pedig monda nékik: Sarat [(pélosz): agyagot] tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.

Ján. 9,16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös [(hamartólosz): vagyis céltévesztett] ember ilyen jeleket [(szémeion): csodákat]? És hasonlás [vagyis (szkhiszma): szakadás, megosztás, meghasonlás] lőn közöttük.

Ján. 9,17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.

Ján. 9,18 Nem hivék azért a zsidók [vagyis a júdeaiak] róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása [aki látóvá lett],

Ján. 9,19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?

Ján. 9,20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:

Ján. 9,21 De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.

Ján. 9,22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól]: mert megegyeztek már a zsidók [a júdeaiak], hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből [azt ki kell zárni a zsinagógából, a közösségből, az kiközösítetté lesz]^*

*A nép sokat vitázott egymás között arról, hogy ki az Úr Jézus: „Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt” (Ján. 7,13).

Sőt: „… a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be (nem vallottak színt a farizeusok miatt), hogy ki ne rekesztessenek (vagyis nehogy kizárják őket) a gyülekezetből (a zsinagógából, a hitközségből)” (Ján. 12,42).

Ján. 9,23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős [már nagykorú], őt kérdezzétek.

Ján. 9,24 Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek [vagyis mond meg az igazat, vald meg a bűnödet, vald meg, hogy tévedtél]; mi tudjuk [(eidó oida): és tisztában vagyunk vele], hogy ez az ember bűnös [(hamartólosz): bűnös, vagyis céltévesztésben van]^*

*Istennek a bűnt elkövető úgy tud dicsőséget adni, hogy megvallja bűnét, ahogy az Istennek szentelt dolgokból ellopó Ákánnak kellett: „Ekkor azt mondta Józsué (jəhušuʿa jəhôšuʿa: jehósua, jósua = az Úr / JHVH: Jahve / a szabadulás) Ákánnak (ʿáḵán: Ákán = bajt okozó): Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el, (náḡaḏ: és valld meg) nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el  (káḥaḏ: és ne tagadj le) semmit előttem” (Józs. 7,19)

Ján. 9,25 Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, [(hamartólosz): vagyis céltévesztésben van-e] nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

Ján. 9,26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon [és hogyan] nyitotta meg a szemeidet?

Ján. 9,27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok [nem hallottátok meg, vagy nem értettétek meg]: miért akarjátok újra hallani? Avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?

Ján. 9,28 Szidalmazák [(loidoreó): gyalázzák, és becsmérlik] azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk^*

*Az Úr Jézus már korábban kijelentett nekik, hogy: „Ne állítsátok [nehogy azt gondoljátok, (dokeó): ne feltételezzétek, és ne higgyétek], hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek]” (Ján. 5,45-47).

De Az Úr Jézus a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

Hiszen már az Édenben így hangzik az ígéret a „mag”-ról a céltévesztett ember számára: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (vagyis minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek (és támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Ezt a „magot” kapja meg Ábrahám, és örökli Jákób, és Izsák: „Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,17-18).

Ez a „mag” fiúgyermekként fog belépni a világba: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, (örökkévaló Atyának) békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” (Ésa. 9,6-7).

Az lesz a jel, hogy beteljesedett az ígéret, hogy szűztől fog születni: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

Ez a gyermek Dávid magvából származik: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk (a mi megigazulásunk)!” (Jer. 23,5-6).

Ő király lesz: „És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik” (Ezék. 37,24).

És egyben próféta is lesz: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül olyat, mint én: azt hallgassátok” (5 Móz. 18,15).

És így folytatja a feltámadott Úr Jézus: „… Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében. [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem” (Luk. 24,44).

Ján. 9,29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való^*

*A vallási vezetők „tudják”, mert meg van írva. Amikor az Úr leszállt a Sínai hegyre: „Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, (és egészen füstbe borult) mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt szava (a kürt zengése) mindinkább erősödik vala; (és egyre erősebben hangzott) Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan” (2 Móz. 19,18-19).

Amikor az Úr a szent sátor ajtajában állt:  „És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék (és leborult) az ő sátorának ajtajában. Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból” (2 Móz. 33,10-11).

Ján. 9,30 Felele az ember és monda nékik: Bizony [ebben éppen az a] csodálatos [(thaumasztosz): megdöbbentő, meglepő, rendkivüli, furcsa, különös], hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet [mégis] megnyitotta.

Ján. 9,31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket [(hamartólosz): a célt eltévesztőket]; hanem ha valaki istenfélő, [ha valaki (theoszebész): Istent tisztelő] és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg^*

*A vallási vezetőknek tudniuk kellett volna, hogy Istentől van-e az Úr Jézus, hiszen számtalan igében már kijelentette az Úr, hogy: „Messze van az Úr az istentelenektől (vagyis az Isten nélkül élőktől); az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja” (Péld. 15,29).

Hiszen: „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsolt. 34,16).

És: „Beteljesíti az őt félőknek (az Őt tisztelőknek) kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).

De ha: „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos” (Péld. 28,9)

Ján. 9,32 Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna [Más fordítás: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát].

Ján. 9,33 Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék^*

*És meg is van írva, hogy: „Az Úr (JHVH=Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr (JHVJ=Jahve) felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8).

És:„Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld. 20,11)

Ján. 9,34 Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt [vagyis kidobták, kihajították őt, és kiközösítették a zsinagógából].

Ján. 9,35 Meghallá Jézus, hogy kiveték [kidobták, és hogy kiközösítették] őt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

Ján. 9,36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

Ján. 9,37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt [magát], és aki beszél veled, Ő az.

Ján. 9,38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És [leborulva] imádá Őt.

Ján. 9,39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak [vagyis látókká legyenek]; és akik látnak [a látók pedig], vakok legyenek.

Ján. 9,40 És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele [és a közelében] valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

Ján. 9,41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]^*

*Mert azt gondolod magadról: „És meg vagy győződve arról is, [mert elhitetted magaddal], hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és sötétben élők] világossága, [és fénye]. A balgatagok [tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok] tanítója, [nevelője, oktatója, fegyelmezője]. A kiskorúak [gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [és megismerés, és a tudás kiformálódását] és igazság [a valóság] (külső) formáját. [vázát, látszatát, vagyis a tartalom nélküli formát]” (Róm. 2,19-20)

Téged nézve nem félek már

Az Úr Jézus kijelentése

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak” (Luk. 13,24)

Spurgeon: A házasságban élőkről

 Ha a férj önző szeretetében nincs édesség, ne csodálkozzon azon, ha az asszony keserű lesz.

Lev Tolsztoj: Jézus tanításáról

Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.

Elengedni a mentőcsónakot

Írta:  Tóth-Simon Károly, bibliabúvár

Az ApCsel 27. fejezete leírja Pál hajóútját, miután tárgyalása során a császárhoz fellebbezett. Ebben a történetben van egy látszólag lényegtelen motívum, ami számomra nagyon tanulságos.

Sőt, azt is mondhatnám, hogy a keresztény élet egyik alappillére kell, hogy legyen. A történet egyik része így hangzik: “Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova” (ApCsel 27:16-17, MBT).

Emberileg, és tengerész szemmel nézve a legjobb megoldást hozták a vihar közepette. Igyekeztek megtartani a mentőcsónakot, ami egy esetleges hajótörés során az egyetlen menekülési lehetőség lehet. Átkötötték a hajót, hogy ezzel megerősítsék a hajótestet. Leeresztették a horgonyt is, hogy lassan és óvatosan tudjanak a viharban navigálni, elkerülve a zátonyt. Keresztényként azonban felmerül a kérdés, hogy vajon csak az emberi szempont létezik-e. Lehet-e egy ilyen helyzetben olyan megoldást keresni, amely a józan paraszti ésszel teljesen ellentétes, mégis a menekülés útját biztosítja.

És itt jön be a képbe a hit. A hit ugyanis látja a láthatatlant, elfogadja a felfoghatatlant, és cselekszi a lehetetlent. Egy gyülekezet elöljárójaként számos olyan élettörténettel találkozom, amely emberileg lehetetlen. Olyan helyzetekkel, amelyben nem tudunk mást tenni, mint letérdelünk, és imádkozunk. Próbálhatnánk emberi megoldásokat találni, de fölösleges lenne. Sokkal jobb ilyenkor elismerni, amit Jézus is mondott: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19:26).

Pál biztatására a legnagyobb vihar közepette emberi szemmel nézve a lehető legrosszabb megoldás született: “Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: ‘Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.’ A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár” (ApCsel 27:30-31). Amihez korábban annyira ragaszkodtak, arról most képesek voltak lemondani. Talán az segített nekik, hogy tudták, ebben a helyzetben emberi megoldások már nem segíthetnek — csodára van szükség. Isten pedig csodát tett: “Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre” (ApCsel 27:44). Ha megtartják a mentőcsónakot, abban mindenki nem fért volna el, és biztosan lettek volna a hajótörésnek halálos áldozatai. Így azonban, hogy lemondtak az emberi megoldásról, Isten cselekedni tudott, és mindenki megmenekült.

Mennyi minden lehet az életünkben, amihez úgy ragaszkodunk, mint ők a mentőcsónakhoz! Valakinek lehet a pénz, a munka, a házastársa, a hírneve, az ereje, a bölcsessége stb. Amiről önként nem vagyunk hajlandók lemondani, az csak hátráltat bennünket, és elválaszt Istentől, amennyiben bálvánnyá válik az életünkben. Az ilyen dolgokat pedig Isten erővel is elveheti tőlünk (Ez 24:25), hogy megtanuljunk csak tőle függni. Hasonló dolgot fogalmazott meg Jézus is: “Önmagunk megsegítése semmilyen segítséget nem jelent. Önmagad, igazi éned megtalálásának valódi útja, szerintem való útja az önfeláldozás” (Mt 16:25, MSG). Jézus szerint a lemondás és az önfeláldozás nem kudarcot jelent, sem azt nem, hogy szűkölködünk az életben, megtagadjuk magunktól a jót. Azt jelenti, hogy nem mi döntjük el, mi az igazán jó, ill. a járható megoldás, hanem rábízzuk ezt Istenre.

Az egyik ember learatja a pillanatnyi örömöket, bejárja emberi döntései útját. A másik pedig lemond minderről Istenért, és tőle kapja meg jutalmát már ebben az életben, és az eljövendőben is. Aki ezt az elvet nem érti, az valószínűleg még sosem vágta el egyetlen mentőcsónak kötelét sem a legnagyobb viharban...

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1675:elengedni-a-ment%C5%91cs%C3%B3nakot&Itemid=80

Isten remekműve vagy

 „És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.” 1Móz 1:31

Isten mesterműve vagy! Mit jelent ez? Te nem egy hétköznapi, átlagos, ember vagy, hanem egyedülállóan eredeti! Amikor Isten megteremtett mindent megtett, hogy pontosan olyan legyél, amilyennek Ő akart. Az Ő remekműve vagy.

Láttam, hogy egy festőművészt ahogyan egy gyönyörű festményen dolgozott. Elképzelte, hogy mit fog készíteni és a remekmű a fejében jóval előbb megjelent, mint a festővásznon. Festés közben odafigyel minden egyes ecsetvonásra, és látja hogyan fog illeszkedni az adott vonás a kép egészébe. Én, aki csak részleteket láttam a képből, nem tudtam elképzelni mi lesz belőle.

De a barátom pontosan tudja mit csinál. Amikor a festménye elkészül, nagyon büszke rá! Nem tud betelni alkotásával, tudva, hogy minden egyes részletbe teljesen beletette önmagát. A művész szereti az alkotását, mert a saját kezével készítette pont olyannak, amilyennek elképzelte.

Kedves Barátom! Tudtad azt, hogy a világegyetem legnagyobb Művésze alkotott téged? Jóval előbb elgondolt, mint hogy megszülettél volna, vagy életedből egyetlen ecsetvonás megjelent volna. Lehet, hogy vannak olyan napjaid, amikor nem tudod elképzelni sem, hogy a nagy Művész mit alkot életed festővásznán. Lehet, hogy nem mindig érted a folyamatban lévő munkáját, de Ő tudja mit csinál, és mindig észben tartja, hogy mi a legjobb számodra.

Ő teljesen belehelyezi Önmagát az életedbe, szeretettel alakítva annak minden egyes részletét, mígnem az egy csodálatos remekművé áll össze. Ideje, hogy ma reggel úgy lásd magad, mint a nagy Művész értékes alkotását, akit Ő szeretettel formált.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/isten-remekmuve-vagy.html

Mi irányítja a gondolataidat?

Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2 Korinthus 10,5)

A minap egy étteremben ebédeltem egy kedves barátnőmmel. Az ebéd alatt észrevettem, hogy a barátnőm egyre idegesebb lesz a pincérre, aki meglehetősen feledékeny, figyelmetlen és lassú volt. Amikor a barátnőm frusztrációja már nagyon feltűnővé vált, megkérdeztem tőle, miért hagyta, hogy a pincér ennyire felhúzza. Azt válaszolta, hogy nagyon nehezen viseli azokat az embereket, akik olyanok, mint a lassított felvétel. Azok pedig, akik ímmel-ámmal, kelletlenül végzik a munkájukat, végképp frusztrálják. Elmondta, hogy annyira ki tud akadni rajtuk, hogy olyat mond, amit később persze megbán, és utána magára haragszik.

Mondtam neki, hogy sürgősen meg kell változtatnia a látásmódját. Megkérdeztem tőle, hogy éppen most mi jár a fejében, netán a pincér összes hibáját veszi számba? Erre elnevette magát, és azt mondta, hogy pontosan ezt teszi. Megkérdeztem tőle: „A hibái miatt képes vagy feláldozni ezt az egész ebédet? Tényleg annyira fontos ez, hogy több figyelmet érdemel, mint én?”

Azonnal vette az adást és elhatározta, nem fogja hagyni, hogy a körülmények irányítsák a gondolatait, hanem oda fog figyelni rájuk.

Veled is előfordult már, hogy ennyire kiakasztottak az emberek? Netán azon morfondírozol vezetés közben, vagy amikor sorban állsz a boltban, hogy ki mit csinál rosszul? Mi jár a fejedben, amikor az a bosszantó munkatárs feléd közeledik ebéd közben? Azt gondolod: „Ne, már megint!” Ha így van, akkor kérlek, vedd számba azt, hogy amikor múltbeli frusztrációkat húzol elő az emlékeidből, akkor annak teszed ki magad, hogy újra és újra átéld azokat. Ezáltal lehetővé teszed, hogy a negatív gondolatok irányítsák a napodat, ahelyett, hogy Isten Szent Szellemének a vezetésére hagyatkoznál. Ezért fontos, hogy minden gondolatot megragadjunk, és tudatosan válasszuk meg, hogy min gondolkodunk.

Ahelyett, hogy mások hibáin rágódnál, dönts a pozitív hozzáállás mellett. Amikor jönnek azok a frusztráló dolgok, hagyd az embereket leakadni a horogról, azáltal, hogy a legjobbat keresed bennük. Ha ezt teszed, akkor ez a másikat is arra fogja ösztönözni, hogy így tegyen. Biztosan észrevetted már, hogy a negatív látásmód mennyire ragadós. A körülötted lévők pillanatok alatt átveszik. Ne feledd, hogy a szavaid erővel bírnak, és képesek másokat befolyásolni.

Ne viszályt vess, hanem békességet. Ne hagyd, hogy a gondolataid irányítsanak téged, hanem te irányítsd a gondolataidat. Dönts úgy, hogy a legjobbat látod másokban, mert ha a jót nagyítod fel, akkor a jó fog növekedni, és viszonzásul áldást fogsz aratni az életedben.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/189-mi-iranyitja-a-gondolataidat.html

MI ATYÁNK

2 Jézus pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe." Lk 11,2-4.

                            MI ATYÁNK

Atyánk, szenteltessék meg a te neved. (Lk 11,2)

Szeretett nagymamámról sok tiszta emlékem maradt. Mindig bejött a szobámba lefekvés előtt, csak hogy meggyőződjön róla, elmondom-e az esti imámat.

Legtöbbször így imádkoztam: "Atyám, aki a mennyekben vagy." Nagymamám finoman kijavította "Mi Atyánk"-ra. Én mégis úgy éreztem, Isten csak az én Istenem. Ha jobban belegondolok ebbe a gyerekkori tévedésembe, látom, hogy nagymamámnak volt igaza. Isten valóban a mi Atyánk, az egész világ Atyja. Mi, mint testvérek, osztozunk a hitünkben. Isten szeretete összeköt bennünket. És ennek nagyon örülök.

Minden nap, mikor a Bibliát olvasom, eszembe jut, hogy egy nagy család vagyunk, egy közös Atyával. Tudom, hogy mindannyian együtt olvassuk nap mint nap ugyanazokat a sorokat. Jézus Krisztus által Isten mindenkit befogad az ő nagy családjába.

Imádság: Istenünk kérünk, segíts felfognunk, hogy valóban szerető Atyánk vagy. Nyugtass meg minket, hogy helyünk van melletted a mennyekben. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe." Ámen. (Lk 11,2-4)

Egy örökkévaló családnak vagyunk a tagjai.

John C. Holman (Minnesota, USA)

http://csendespercek.hu

Akár a lélegzet

Suchné S. Ilona: A megharcolt harc

Szembeszállni az ördöggel, a fejedelemségekkel vagy a területi szellemekkel, azt a pusztában kell elkezdeni. Fontos, hogy ennél a pontnál kezdjük, a pusztában. Mert meg kell értenünk, hogy a természetfölötti erővel nem a kényelmünkben ruház fel minket Isten, hanem az összecsapás olvasztótégelyében.

Gyönyörködtem abban a két képben, amikor a Szent Szellem megértette velem azt, hogy Jézusnak melyek voltak a legnagyobb harcai. És gyönyörködtem abban, amikor megértettem, hogy mi mikor mentünk át ezeken a harcokon a férjemmel együtt.

Jézus első nagy összecsapása a sátánnal, szolgálata kezdetén volt, ott a pusztában. Ennek a 40 napos harcnak a győzelme szabadította fel számára a kenetet, a természetfölötti erőt a földi szolgálatához.

Másik nagy harca a kereszten volt, a végső harc, amelynek győzelme már az egész emberiség számára adatott győzelem volt.

A Szent Szellem itt megmutatott néhány személyes dolgot és a szolgálatunk harcait, és azt hogy a szellemi harcok csúcspontját vívtuk meg az elmúlt időben a Salamon Tornáca Misszióban.

Az újjászületett hivőknek és különösen a szolgálati ajándékoknak végig kell menni a kereszt útján, ahhoz, hogy saját forrásból származó kenettel szolgáljanak és a természetfölötti erő, valóban felszabaduljon rajtuk keresztül.

Gyakran kérdezhetjük az Urat ott a pusztai harcaink közepette aszerint, amint Jézus kérdezte az Atyát a keresztfán: „Istenem miért hagytál el?” - miért hagysz magunkra a szükségeinkben, ezekben a nehéz körülményekben és helyzetekben? Miért nem tapasztaljuk meg a Te természetfölötti kezed áldását?

Azonban Jézus megharcolt harcának győzelmét fogják hirdetni és képviselni városainkban, nemzetünkben, a gyülekezetekben mindazok, akik valóban megharcolják a pusztában a harcot, és megharcolják kereszt harcát az életükben.

És hogyha nem lelki síkon végezzük a szellemi harcot (értelemből, érzelemből, lelkesedésből, vagy utánzásból)  nem emberi erő által generált harcot folytatunk, hanem Isten akarata szerinti valódi szellemi harcot, akkor az valóban fölszabadítja számunkra az angyalok szolgálatát  az életünkben és az adott területen.

Jézus legnagyobb harca a halállal volt, az utolsó pillanatban. Ott nem volt szükségek betöltése, nem voltak természetfölötti csodák a kereszten.

 Amikor Jézus a poklot az utolsó szemig teljesen legyőzte, akkor eljött a természetfölötti, a feltámadás dicsőséges győzelme a benne hivők számára is.

És amikor az Isten népe is megharcolja, megvívja ezt a legnagyobb csatát, akkor be fog robbanni az ébredés, a kenet, Isten természetfölötti ereje berobban, mint amikor Jézus feltámadt, azt földrengés jelezte és kísérte.

Feltámadnak a meghalt Istentől jövő álmok, Isten ígéretei elkezdenek megvalósulni, előjönnek a jelek és a csodák és bombaként fog robbanni az a sok csoda, amely követni fogja azok szolgálatát, akik végig mennek Jézussal a puszta olvasztótégelyében, és a magukra veszik a saját keresztjüket, vállalják, és végig harcolják a küldetésük kereszt harcait.

Hirdetem, hogy jöjjön szellemi földrengés, a feltámadás ereje az Isten népe álmaiba, amelyek Isten szerinti álmok, hogy  azok megszülethessenek.

Jézus dicsőséges feltámadásának ereje legyen érvényesítve az elhívásodba, abba a körülménybe és helyzetbe, amelybe most vagy.

A Golgota győzelmének diadala áradjon be abba a látásba, amit az Úrtól vettél át, hogy átjöjjön a fizikai világba, és láthatóvá váljon.

A feltámadás ereje roppantsa szét a pokolnak minden erejét, roppantsa szét a sátán királyságát, oszlassa el a sötétség erejét és törje meg a halál és a Hádesz kapuit ott az életedben és a körülményeidben, az elhívásodban a Názáreti Jézus nevében.

A kereszten egy rejtett harc folyt, egy nagyon komoly szellemi harc. A vallásos világ és az emberek számára érthetetlen helyzet, de Jézus és Isten gondolkodása szerint a legnagyobb, a legdicsőségesebb szellemi harc és győzelem volt ott.

A látszólagos vereségből, nyomorúságból, Jézus az egész emberiség számára egy dicsőségesen megharcolt, elvégzett munkát, mesterművet hozott létre.

Jézus nyomorúsága ott a kereszten a legnagyobb győzelem csíráját hordozta.

Jézus szegénysége a kereszten az emberiség hatalmas gazdagságát eredményezte.

Ennek a megvívott győzelemnek az ereje áradjon most bele Isten népe életébe, helyzeteibe. Az a győzelem, amit Jézus megvívott a kereszten, mindenben érvényes rád is! Halleluja!

Jézus megharcolta a harcát a kiszolgáltatottsággal, a vereséggel, fájdalommal, a sajnálattal, megharcolta az önbecsülés harcát, a lesújtottság, gyengeség harcát és megharcolta a lecsupaszítással a harcot. A férfiassága meg lett alázva, az identitása halálba adva, a kényelem az alapvető szükségek hiánya fölötti harc volt ez. Mindezek fölött, teljes volt a győzelme, sokszor mindezeket nekünk is meg kell harcolnunk, azonban számunkra Jézus megszerezte a teljes győzelmet. Most érvényesítsd az Ő győzelmét, az Ő erejét a személyes életedben, a családodban, és a szolgálatodban is.

A kereszten Jézus harca – a feltámadás ereje által megharcolt harc!

A kereszten Jézus harcának végső győzelme berobbant a látható világba a csodákkal.

A kereszten Jézus harca megharcolt harc volt, és halottak feltámadását eredményezte.

A kereszt igazi harca a láthatatlan világban zajlott, de a győzelme a látható világra volt óriási hatással! Halleluja!

A kereszten Jézus Krisztus harca a természetfölötti jelek, és csodák győzelmét eredményezte itt a földön a számunkra, az eklézsia számára!

A kereszten elvégzett Jézus Krisztus megharcolt harcának győzelme most berobban a mi körülményeinkbe is, a látható világba itt, most a Jézus nevében!

2013-05-26

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35751757

Isten megjelent hústestben...

Készítette: Szapáry-Erdei István

Isten eljött emberi alakban ez azonban nem tette Őt másik Istenné! Ő Isten volt kezdetben és testben ugyan az az Isten! Ez egy kinyilatkoztatás volt akkor és az ma is!

Dr-Kováts György: ÉLŐ VÍZNEK FOLYAMAI - 1.

Jn 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.

38 Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

39 Ezt pedig mondta a Szellemről, amelyet veendők voltak az őbenne hívők: mert még nem volt Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttetett meg.

Az Úr Jézus kiáltott. Biztos lehetsz benne, hogy nem véletlen, ha Ő kiált. Annak jelentősége van. Egy vallásos ünnepen. Ahol emberek tízezrei jönnek a templomba, hozzák áldozataikat, öntik ki a vizet Isten előtt, jelezve, hogy mennyire múlandó, semmi az életük. Mindenki el van foglalva, a szokások a meghatározók – közben az emberek persze a saját énjüknek, vágyaiknak, presztizsüknek megfelelően megkeresik az érdekeiket szolgáló kiskapukat és lehetőségeket – és az Úr Jézus hangosan kiált.

 Megtöri a szokások menetét, és beleszól abba, amit az emberek elképzelnek, elvárnak.

Reinhard Bonnke: Napi gondolatok

Készítette: Bölcsesség Biblia

Jézus evangéliuma az egyetlen olyan fegyver, amivel ha eltalálunk egy halott embert, az életre kel. REINHARD BONNKE

Az egyik országos csatorna meghívott egy tévé vitára vallási témákban. Adás közben a beszélgetés hirtelen a lóversenyre terelődött - egy olyan témára, amelyről édeskeveset tudok. Aztán valami átvillant a szellememen, és a moderátorhoz fordulva ezt mondtam neki: „Tudja, én minden pénzemet feltettem Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből.”  Ő furcsán nézett rám, és visszakérdezett: „Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből?”

Szegény ember, totál nem volt képben, és zavarában megkérdezte tőlem, hogy ki a zsokéja.  Azt feleltem: „A Jelenések 19. leírja a zsoké nevét: „Hű és Igaz, az Isten Igéje”. Jézus Krisztus, Isten Fia”.

Aztán még gyorsan hozzátettem, hogy világos legyen: „Nem csak minden pénzemet tettem fel rá; az egész életemet, a sorsomat tettem fel Jézusra, mert tudom, hogy ő a biztos befutó!” 'Tuti tipp', ahogy a versenypályán mondják.

A mi futamunk a célnál kezdődik, ott kapcsolódunk be a versenybe.

Jézussal győztesek vagyunk! Ő az Örök és Egyetemes Győztes, aki azt mondja:

„és ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Amen.” Mt 28,20

Csak a mi betegségeinket

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Ő megvetett volt, és elhagyták az emberek, fájdalmak férfia és betegség ismerője; és mint, aki elrejti az arcát tőlünk, utált volt, mi pedig nem becsültük meg Őt. Pedig Ő csak a mi betegségeinket viselte Önmagán, és a mi fájdalmainkat hordozta: mi pedig valóban azt hittük, hogy Isten ostorozza, vereti és kínozza. Őt azonban a mi törvényszegéseink miatt sebezték meg, a mi bűneink miatt lett összezúzva sebekkel: a mi békességünk büntetése volt Őrajta; és az Ő sebein keresztül adatott meg nekünk a gyógyulás. (ÉSAIÁS 53,3-5. Leeser ford.)

Bátran ki akarom jelenteni, hogy az nem Isten, a mi Atyánk akarata, hogy rákban és más szörnyű betegségekben szenvedjünk, amelyek fájdalmat és gyötrelmet hoznak ránk. Isten akarata az, hogy mi meggyógyuljunk! Honnan tudom ezt? Onnan, hogy Isten az új szövetségben gondoskodott a gyógyulásunkról. Az Ésaiás 53 élénk képet fest az eljövendő Messiásról. Ez a fejezet foglalkozik a betegség és a bűn problémájával, amelyekkel ma az Egyház szembekerül. Isten megváltása az ember testére éppúgy vonatkozott, ahogy a szellemére és a lelkére is. Isten a vétkeinket és bűneinket Jézusra helyezte — és Jézus elvitte azokat. Isten a mi gyengeségeinket és betegségeinket Jézusra helyezte — Jézus pedig elhordozta azokat. Miért? Azért, hogy mi szabadok legyünk!
Megvallás: Jézus Krisztus, az Isten Báránya elhordozta az én bűneimet és vétkeimet. Ezért nekem már nem kell hordoznom. Ő hordozta az én betegségeimet és fájdalmaimat is. Ezért nekem már nem kell viselnem. Jézusnak köszönhetően, szabad vagyok. Az Ő sebeivel én gyógyultam meg!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Charles Capps: Teremtő ereje veled van!2 rész.

Készítette: Élő Víz

Az Efézus 5:1 szó szerint azt mondja, hogy úgy kövessük, utánozzuk Istent, ahogy a gyerekek
követik, utánozzák a szüleiket.
Ha Istent akarjuk utánozni, akkor úgy kell beszélnünk, mint Ő, és úgy kell viselkednünk, mint
Ő.
Ő nem kérne tőlünk olyat, amit nem vagyunk képesek megtenni.
Amikor itt járt a földön, Jézus a hitnek azon alapelvei szerint élt, amelyeket a Márk 11:23-ban
és a Máté 17:20-ban olvasunk. Szólt a szélhez és a tengerhez. Szólt a démonokhoz. Szólt a
fügefához. Sőt még a halott emberhez is szólt.
A szél, a tenger, a fa, a démonok, sőt még a halott ember is engedelmeskedett a szavának.
Az a fajta hit, működött benne, ami Istenben volt.
Isten a hit Istene. Isten a hitét a szavaival, az Igéjével fejezte ki.
Jézus utánozta a Mennyei Atyját, és ugyanazokat az eredményeket is érte el, mint az Atya.
A János 14:12-ben Jézus azt mondta: „...aki hisz bennem, az is véghezviszi majd azokat a
tetteket, amiket én, sőt ezeknél nagyobb dolgokat fog tenni...”
A hitnek ezek az alapelvei szellemi törvényeken alapulnak.
Bárki működésbe tudja őket hozni, ha alkalmazza őket.
A saját szavaink hozzák működésbe ezeket a törvényeket.
Valóban azt akarod, hogy mindazok a negatív dolgok, amelyeket megvallottál,
megvalósuljanak? Tényleg ezekben a dolgokban gyakorlod a hitedet?
Ha Jézus maga személyesen látogatna meg, és azt mondaná neked, hogy mostantól fogva
minden pontosan úgy fog történni, ahogy mondod, akkor vajon másképp kezdenél el
beszélni?
Azt hiszem, igen.
Oldás és kötés
A Máté 19:6-ban Jézus a következőket mondta: „Neked fogom adni a mennyek királyságának
kulcsait, és minden, amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben, s minden, amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben!”
A 119. zsoltár 89. verse pedig így szól: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.”
Amit Isten mond, az maradandó.
Most rajtad a sor.
Te mit szólsz hozzá?
Isten nem változtatja meg, amit kimondott „Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami
kijött az én számból, el nem változtatom.” (Zsoltárok 89:35)
Te kinek a szavait teszed maradandóvá a földön?
Az oldás és kötés hatalma itt van a földön.
A kimondott szavak
A kimondott szavak beprogramozzák a szellemedet (szívedet) a győzelemre illetve a
vereségre.
A szavak nem üresek. Vagy hitet, vagy félelmet hordoznak magukban, és azt adják tovább,
amit tartalmaznak.
„A hit az üzenet meghallásából származik, az üzenetet pedig Krisztus beszédén keresztül lehet
meghallani.” (Róma 10:17) A hit gyorsabban létrejön benned, ha saját magadat hallod, amint
elismétled azokat a dolgokat, amiket Isten mondott. Jobban be tudod fogadni Isten beszédét a
szellemedbe, ha a saját szavaidból, és nem más szájából hallod azt.
Élj az Ige tekintélye alatt!
Isten Szelleme szólt hozzám az Ige hangos megvallásával kapcsolatban: azzal, amikor az
ember a saját szavaival is hallja az Igét.
Azt mondta: „Ez Isten bölcsességének tudományos alkalmazása az ember pszichológiai adottságainak
figyelembe vételével.”
És a dolog működik, hála Istennek. Ideje, hogy Krisztus teste megtanuljon az Ige tekintélye
alatt élni. Isten Igéjének ugyanis teremtő ereje van. Ez a teremtő erő a szívünkben fogan meg,
a nyelvünk önti azt formába, és a szavaink által nyer kifejezést.
1973 augusztusában az Úr így szólt hozzám: „Ha az emberek hinnének nekem, nem lenne szükségük hosszú imákra. Elég kimondani az Igét, és az megvalósítja a kívánságaidat. A
teremtő erőmet az Ige formájában adtam az embereknek. Egy ideje már befejeztem a teremtő
munkámat, viszont az embernek adtam a teremtő erőm könyvét. A teremtő erő még mindig
ott van a beszédemben.
„Ahhoz, hogy ez a beszéd működjön, az embereknek hittel kell kimondaniuk. Jézus ezt a beszédet szólta, amikor a földön járt, és ahogy akkor működött, úgy fog működni most is. Szükséges azonban, hogy kimondásra kerüljön. Az embereknek hátat kell fordítaniuk a passzivitásnak, és hatalmat kell venniük a gonoszság ereje fölött a beszédem által. A legfőbb
vágyam az, hogy a népem jobb életet teremtsen a kimondott Ige által. Az Igém ugyanis nem veszítette el az erejét attól, hogy egyszer kimondtam. Ma is pontosan olyan erőteljes, mint amikor azt mondtam „legyen világosság.”
„Ahhoz azonban, hogy az Igém hatékony is legyen, az embereknek ki kell mondaniuk, és akkor a teremtő erő felszabadul, hogy megvalósítsa mindazt, ami hitben kimondásra került.”
„Az én Beszédem nem erőtlen.”
„A népem néma. A világot hallgatják, és úgy beszélnek, mint a világ. Miközben a
körülményekre figyelnek, szem elől vesztik az én Beszédemet. Sőt azt mondják, amit az ellenség, és tönkreteszik a saját örökségüket a félelem és a hitetlenség romlott beszédeivel.”
„Minden szavam tele van erővel, csak akkor erőtlen, ha nem mondják ki.”
„Ahogy teremtő erő van a kimondott szavaimban, ugyanúgy gonosz erő van az ellenség
szavaiban is, hogy elnyomja azokat, akik kimondják ezeket a gonosz szavakat, és rossz dolgokat hozzon létre az életükben.”
„Ne a világot kövessétek, hanem hitben éljetek! Ne feledkezzetek meg róla, hogy az én Beszédem örökké él! Higgyétek el, mondjátok ki és ragadjátok meg a magatok számára, azért, hogy az örömetek teljes legyen és teljesek legyetek Bennem.”
Ezek az igazságok megváltoztatták az életemet. Azóta más emberré lettem.
Valld meg a győzelmet akkor is, ha a vereség nyilvánvalónak tűnik! Valld meg a bővölködést akkor is, ha a szűkölködés nyilvánvaló!

Térjetek meg!

Készítette: Bölcsesség Biblia

„Térjetek meg, és mindnyájan merítkezzetek alá az Úr Jézus nevére, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. Mert tiétek az ígéret, és gyermekeiteké, és mindazoké, akik távol vannak, akiket csak elhívott magának az Úr, a mi Istenünk.”
Apcsel. 2:38 SzPA

Szeretni soha sem késő - 4dUjdimenzio

Ige: A Fiúról

 „Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): az ősszülőknek] a próféták* által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által” (Zsid. 1,1)

[Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk]**

*Próféta: (prophétész): Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket. Isten nevében szóló isteni akaratot közvetítő személy.

**Zakariás – Bemerítő János atyja – így prófétál, bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az emberhez: „Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől] fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek). Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,70-73).

A prófétákról így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam, aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „… Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok (és beszélek) ővele, és nyilvánvaló látásban, (világosan, nem rejtélyesen); nem homályos beszédek által, és az Úrnak hasonlatosságát (is megpillanthatja, és) látja. Miért nem féltetek (és hogy mertetek) hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,6-8).

A zsidók elutasították az Úr Jézust, ezt mondva: „Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való” (Ján. 9,29).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Vigyázzatok, meg ne vessétek (és el ne utasítsátok) azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót (és aki a földön adott kijelentést) megvetették, (és elutasították) sokkal kevésbé (menekülünk meg) mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon (és a mennyből szól hozzánk)” (Zsid. 12,25).

**Filep azt kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát, mire az Úr: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mi módon (és hogyan) mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)

Szívem Rád szomjazik Uram