Zsoltár 27. BIZALOM AZ ÚRBAN;

Zsolt. 27,1 Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék. Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én világosságom, fényem, ragyogásom és szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, az üdvösségem: kitől tartsak, kitől féljek, kitől remegjek? Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én virágzó, sikeres, prosperáló életemnek erőssége, védelme, menedéke, ereje, oltalmazója: kitől rettegnék?363

Zsolt. 27,2 Ha gonosz, rossz szándékú ártalmasok közelednek felém, és jönnek ellenem, hogy hústestemet egyék, és elpusztítsák: háborgatóim és ellenségeim - ők botlanak meg és hullnak el - ők hajtják meg, és vetik földre magukat.364

Zsolt. 27,3  Ha hadsereg áll is velem szemben, és ha egy egész tábor jön is ellenem, szívem akkor sem remeg, és nem ijed meg; és ha harcra kelnek ellenem, ha háború tör is rám, mégis ő benne bízom én.365

Zsolt. 27,4 Egyet kérek az Úrtól, csak egyetlen vágyam van, azért esedezem, és azért könyörgök: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében. Hogy nézhessem az Úrnak szépségét hadd láthassam pompáját, ragyogását, és láthassam, milyen jóságos az Úr, és élvezhessem az Úr kedvességét, és gyönyörködhessem az ő templomában.366

Zsolt. 27,5 Bizony elrejt, megóv, megvéd, megőriz engem az ő hajlékában a veszedelem napján, a veszélyes, gonosz napon; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel, és magas kősziklára helyez engem.367

Zsolt. 27,6 Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, akik minden oldalról körülvesznek, és én diadalkiáltással mutatok be áldozatot hajlékában. Énekelek, dicséretet mondok és hangszeren játszva zsoltárt zengedezek az Úrnak.368

Zsolt. 27,7 Figyelj rám, és halld meg Uram, Jahve Örökkévaló hangomat, Hozzád kiáltok segítségért! Kegyelemért, irgalomért könyörgöm. Hallgass meg engem és válaszolj nékem!369

Zsolt. 27,8 Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat az én jelenlétemet kívánjátok és keressétek! A te orcádat, a Te jelenlétedet keresem, és kívánom oh Uram! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!”370

Zsolt. 27,9 Ne rejtsd el, orcádat előlem. Ne fordítsd el tőlem tekintetedet. Ne utasítsd el szolgádat haraggal. Te voltál segítőm, oltalmazóm, támaszom, ne taszíts el, ne utasíts vissza, ne távozzál el én tőlem és ne hagyj el engem végképp, se ne vess meg, üdvösségemnek Istene, szabadító Istenem, megmentőm!371

Zsolt. 27,10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr fölkarol, és magához fogad engem.372

Zsolt. 27,11 Taníts meg engem a te utadra. Mutasd meg ösvényedet, oh Uram! Hordozz, vezess engem a helyes ösvényen, az én üldözőim, az én ellenségeim miatt.373

Zsolt. 27,12 Ne adj át, ne szolgáltass ki, és ne dobj oda ellenségeim indulatának, bosszújának. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hazug tanúk léptek föl ellenem, és kegyetlen bosszút lihegve hazugságot szólnak, és gonoszat forralnak.374

Zsolt. 27,13 Bizony hiszem, és biztos vagyok benne, hogy meglátom az Úr jóságát, és dicsőségét az élőknek földjén!375

Zsolt. 27,14 Várjad az Urat, és reménykedj az Úrban. Légy erős és bátor szívű, légy férfias, és megerősíti a te szívedet. Várjad az Urat, és reménykedj az Úrban.376

---

363 És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, Uram. S az Úr fénysugarat ad nekem, és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29). Mert: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, a megigazultra, és a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11). Igen: „Az igazakra, a megigazultakra világosság fénylik, és ragyog a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4). Az Úr Jézusban teljesedtek be ezek a próféciák is, aki kijelenti: „Én vagyok a világ világossága, fénye. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad” (Ján. 8,12). „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46). És: „Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

364 És így folytatja Dávid: „Követem őket, és a nyomukban vagyok, míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, nem hagyom abba, míg be nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza nem hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket. Megrázom őket, míg nem lesznek képesek felállni, és szilárdan állva maradni. Nyomukban leszek, és követem őket, míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat” (Zsolt. 18,38-39. Én pedig: „Örülök és örvendezek, vigadok, és ujjongok Tebenned. Benned van örömöm. Zengedezem, és magasztalom, zsoltárral dicsőítem, oh, Magasságos, és Felséges a te nevedet. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, visszafordultak. Elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek. Elvesztek semmivé lettek, elpusztultak a Te orcád, a Te színed előtt” (Zsolt. 9,3-4).

365 Bizony: „Nem félek, és nem ijedek, nem rémülök meg sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek” (Zsolt 3,7). Mert: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk….” (Zsolt. 46,2-3). „Mivelhogy… az igaz, a megigazított semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve; nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire” (Zsolt. 112,6-8).

366 Ezért így folytatja Dávid: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3). „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, sóvárog, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5). „Ó Isten! Te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet” (Zsolt. 63,2-3). És mert az Úr meghallgatta Dávidot, ezért ezt vallja meg: „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem, és szereteted kísér életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig, örök időkön át” (Zsolt. 23,6). Mert: „URam, Jahve Örökkévaló, szeretem házadat, és gyönyörködöm sátradban, ahol laksz, dicsőséged, fenséged sátorának helyét” (Zsolt. 26,8). Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mát. 5,8). „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4). De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek, és váltsátok tettekre, és ne csak hallgatói legyetek, megcsalván magatokat, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, és cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti, hústesti ábrázatát. Mert megnézte, és megszemlélte magát, és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24). Azokról, akik Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem: „Mi pedig mindnyájan, akik fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át az Úr Szelleme által” (2 Kor. 3,18).  Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt, a teljes megismerésig” (Kol. 3,10) .

367 És így folytatja Dávid: „Tégy csodát híveddel. Tedd csodálatossá szerető kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől. Őrizz, óvj, védj meg engemet, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem. A gonoszok, az Isten nélkül élők elől, akik pusztítanak, elnyomnak, nyomorgatnak, erősen szorongatnak, akik erőszakoskodnak velem, akik szenvedést okoznak, megnyomorítanak engem. Halálos ellenségeim, az életemre törő ellenségek elől, akik bőszülten, dühöngve körülkerítettek engem” (Zsolt. 17,7-9). És Dávid folytatja: „Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!” „Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. A bölcs az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” „Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 31,21-22; 107,42-43; 117,2). Hiszen, még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5Móz. 32,9-11). „Azért hozzád fohászkodjék minden hívő, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével!” (Zsolt. 32,6-7). „Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek” (Zsolt. 36,8). „Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodom hozzád, jobboddal támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-9). És így folytatja Dávid panaszát, és az Úr segítségének kérését: „Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, a megigazított egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék” (Zsolt. 11,2). Bizony:„Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Mert: Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5). Mert: „A gonosznak  eszközei csalárdok. Ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7). Mert az ellenség szavakkal és tettekkel is harcol az igaz, a megigazult ellen, felhasználva erre az embereket is: „És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül” (Zsolt. 109,3). „Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!” (Zsolt. 59,13-14).

368 És így folytatja Dávid. Mert: „Te, oh Uram, azért védőpajzsom, oltalmazóm vagy. Te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, és felmagasztalod” (Zsolt 3,4). Te vagy az:„Aki megment, megszabadít, biztonságba helyez engem haragos, dühödt, kegyetlen ellenségeimtől. Még az ellenem támadók fölött is felmagasztalsz engem, sőt támadóim fölé emelsz. Azért dicsérlek, magasztallak, áldalak téged, és hálát adok neked Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt. 18,49-50). „Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; vidám, és örvend szívem és énekemmel dicsérem őt, és énekelve adok neki hálát” (Zsolt. 28,6).

369 Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem megigazulásomnak Istene. Könyörülj rajtam. A nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt 4,2). „Uram, Jahve Örökkévaló, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam; értsd meg az én sóhajtásomat. vedd füleidbe esdeklésemet, kiáltásomat, panaszomat! Ügyelj, és méltasd figyelmedre, jusson eléd az én hangos kiáltozásom, imádságom, könyörgésem, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat! Virradatkor, minden dolgaim előtt, már hajnalban hallod kiáltozásomat. Korán reggel készülök hozzád, eléd állok, eléd tárom kérésemet, és várlak, rád vetem pillantásom, és várom a te segítségedet” (Zsolt. 5,2-4). „Hallgasd meg Uram, igaz ügyemet. Vedd észre, és figyelmezzél könyörgésemre, esedezésemre. hajtsd füledet az én kiáltásomra, fogadd el imámat, amely tiszta, álnokság nélküli ajakról száll fel. Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat” (Zsolt. 17,1-2). „Serkenj föl, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben, oh Uram, Istenem, intézd te az ügyem. Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam” (Zsolt. 35,23-24) A próféta pedig már örvendezve énekel az Úrnak: „Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!” (Hab. 3,19).

370 Mert még ha a bálványok közül is kiáltasz Hozzá, és még: „ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt” (Móz. 4,29). Hát: „Dicsekedjetek az ő szent nevével, és dicsőítsétek szent nevét; örvendezzen azoknak a szíve, akik keresik az Urat. Kívánjátok az Urat, és az ő erejét; Folyamodjatok az Ő hatalmához, keressétek az ő orcáját szüntelen” (Zsolt. 105,3-4).

371 És Dávid így folytatja könyörgését: „Siess Uram, hallgass meg. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódom. Ments meg ellenségeimtől Uram, nálad keresek oltalmat!” (Zsolt. 143,7-9).

372 És a prófétán keresztül válaszol az Úr: „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel, tenyerembe véstelek be téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen” (Ésa. 49,15-16).

373 Már Mózes így könyörög az Úrhoz: „Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem, és mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted…” (2 Móz. 33,13). Jób azt kéri: „Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, vagy álnokságot követtem el, többet nem teszem!” (Jób. 34,32). Dávid pedig így folytatja könyörgését: „Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, és vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet színed előtt!” (Zsolt. 5,9). „Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel tiszteljem nevedet” (Zsolt. 86,10-11). Ezért kérem, hogy: „„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged és benned reménykedem” (Zsolt. 25,4-5). „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Szellemed vezéreljen engem az egyenes úton” (Zsolt. 143,10). Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4) És az Úr válasza: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8). „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21). Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát, és az utat, amelyen járjunk: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22) És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Ján. 14,6).

374 És így folytatja Dávid: „Könyörülj rajtam, légy kegyelmes Uram, mert bajban vagyok, mert szorongattatom; szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem” (Zsolt. 31,10). És hogy kiről prófétál Dávid, azt az Evangélium jelenti ki: „És elvezették Jézust a főpaphoz. És oda gyűltek, és összeültek mindnyájan a főpapok, a papi fejedelmek, a vének és az írástudók. A főpapok, a papi fejedelmek pedig és az egész tanács, a Szanhedrin bizonyítékot keresnek vala Jézus ellen, hogy halálra adhassák, hogy halálra ítélhessék őt; de nem találnak vala. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot, hamis tanúvallomást ellene, de a bizonyságtételek, a vallomások nem valának megegyezők, nem voltak egybehangzók” (Márk. 14,53.55-56).

375 És folytatja Dávid: „Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! Vezess ki engemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem” (Zsolt. 142,6-8). „Minthogy megmentettél engem a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az elbukástól, az Úr színe előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,8-9). „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom egész életemben örök időkön át” (Zsolt. 23,6).

376 És így folytatja Dávid: „Várom az Urat, várja az én egész valóm, és bízom az ő ígéretében. Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt” (Zsolt. 130.5-6). Hát: „Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk, benned reménykedünk; Légy segítségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak, és nyomorúságnak idején!”  (Ésa. 33,2). És az Úr válasza: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom győzelmes jobbjával támogatlak” (Ésa. 41,10.) Ezért így bátorít Dávid: „Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat, és Benne reménykedtek!” (Zsolt. 31,25)