Zsoltár 26. szabadúlásért való könyörgés a világ romlottságából;

Zsolt. 26,1 Dávidé. Szolgáltass nekem igazságot Uram, Jahve Örökkévaló! Mert én ártatlanságban éltem s bizalmam az Úrban nem rendült meg. Meginogni, meglankadni nem fogok, és nem tántorgok.352  

Zsolt. 26,2 Próbálj meg Uram, Jahve Örökkévaló, és vizsgálj meg, mint az aranyműves az aranyat és kutasd át, fürkészd ki, próbáld meg tűzzel veséimet és szívemet, bensőmet.353

Zsolt. 26,3 Mert kegyelmed és szereteted szemem előtt van, és hűségedben szilárdan, biztonsággal járok-kelek, és élek.354

Zsolt. 26,4 Nem ültem együtt hivalkodókkal,355 a gonoszság, jogtalanság, rombolás, pusztítás, hazugság, hiábavalóság embereivel, és alattomosakkal nem barátkoztam. Elfordultam tőlük, elutasítottam őket és nem kerestem a közösséget velük.356

Zsolt. 26,5 Utálom a rossz szándékúak, a számítók, ártalmasak, gonoszok társaságát, az összesereglett gonoszokat, a gonoszoknak gyűlését. És a gonoszokkal, az Isten nélkül élő hitetlenekkel együtt nem ülök és nem időzöm.357

Zsolt. 26,6 Ártatlanságban, és tisztaságban mosom kezemet, és úgy járom körül oltárodat Uram, Jahve Örökkévaló!

Zsolt. 26,7 Hogy hangos hálaadó szóval, és hangos hálaéneket zengve dicsérjelek téged. És hangosan hirdessem dicsőségedet, és felsoroljam minden csodatettedet.358

Zsolt. 26,8 URam, Jahve Örökkévaló, szeretem házadat, és gyönyörködöm sátradban, ahol laksz, dicsőséged, fenséged sátorának helyét.359

Zsolt. 26,9 Ne veszíts, ne ragadj el engem az istentelenekkel, az Isten nélkül élőkkel, sem életemet a vérengző, a gyilkos emberekkel.360

Zsolt. 26,10 Erőszak, gonoszság tapad a kezükhöz, és elgondolásuk, tervük, szándékuk gonosz. Jobbjuk kész a megvesztegetésre és az ö jobb kezük rakva ajándékokkal.

Zsolt. 26,11 Én pedig ártatlanságban, és tökéletességben jártam. Ments meg, szabadíts meg, őriz meg és könyörülj rajtam. Találjak kegyelmet Nálad.361

Zsolt. 26,12 Lábam erősen áll az igazságban, egyenes úton járva. Áldom és térdet hajtva dicsérem, magasztalom az Urat a kihívottak közösségeiben.362

---

352 És így folytatja imáját Dávid: „… Bírálj meg engem, és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem Uram, az én igazságom, és ártatlanságom szerint!” (Zsolt. 7,9). „Tégy igazságot, oh Uram Istenem, hogy ne örüljenek rajtam. Ne engedd, hogy kinevessenek!” (Zsolt. 35,24). Mert: „Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” (Péld. 20,7). És: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr” (Jer. 17,7). Hiszen: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

353 És így folytatja Dávid: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23-24).

354 És folytatja Dávid megvallását: „Az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra néztem. Mindig szemem előtt lebeg az Úr, Jahve az Örökkévaló. Ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak, meg nem tántorodjak” (Zsolt. 16,8). „Szemeim szüntelenül, és állandóan az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat, Ő szabadít ki a hálóból” (Zsolt. 25,15). „… Hozzád emelem szemeimet, aki a mennyben laksz! Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2). „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, hadd magasztaljalak hárfával Isten, én Istenem!” (Zsolt. 43,3-4).

355 Hivalkodók (šavə' šávə'): gonoszság, jogtalanság, rombolás, pusztítás, hazugság, hiábavalóság emberei.

356 Mert: „Boldog ember, aki nem indul, nem követi, és nem jár a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, az Isten nélküli emberek tanácsa szerint. Aki nem jár, és meg nem áll a bűnösök, a célt eltévesztők útján és nem vegyül, nem téblábol, nem lézeng, és nem tartózkodik, nem időzik a csúfot űzők közé. Nem ül, és nem telepedik le a csúfolódók, a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek székébe” (Zsolt 1,1). Ezért így figyelmeztet Az Úr: „Szerelmes fiam, ha a bűnösök, az Isten nélkül élő szentségtörők el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket, ne engedj nekik, és ne egyezz bele! Szerelmes fiam, ne indulj, és ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől, és ne lépj rá ösvényükre” (Péld 1,10.15). „A hitetlenek, az Isten nélkül élők útjára ne menj, és ne gyönyörködj a rosszak útjában. Életvitelükkel vagy szokásaikkal ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, mert ez rossz, hitvány és veszélyes életmód, és szokás - hogy szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen” (Péld. 4,14). Mert: „Hamisságot, hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást szól, és beszél egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. Hízelkedő ajakkal, mézesmázos, alakoskodó beszéddel, kettős szívből szólnak, kétszínűen beszélnek” (Zsolt. 12,3). „Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek” (Zsolt. 59,13). „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az Ige. Belsejük, szívük csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul forgatják” (Zsolt. 5,10). Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3) „Szája telve átokkal, és túlcsorduló átkozódással, csalárdsággal, ravaszsággal, csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, hazugsággal és erőszakossággal. Telve elnyomással, durvasággal, keserűséggel. Nyelve alatt hamisság hazugság, csalás, szenvedés, gyötrődés, vesződés, kellemetlenség, fájdalom, zaklatottság, gond, baj, fáradtság, és álnokság, romlottság, gonoszság, igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség, romlás és gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz” (Zsolt. 10,7) „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4) „Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33) „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8) „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

357 És Dávid újra -és újra megvallja, hogy: „Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, és csak az Úrban bízom én” (Zsolt. 31,7). „Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és mindenben helyeslem utasításaidat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm” (Zsolt. 119,113.128). Azokat: „Akik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel,  a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne utáljam-e? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,20-22). És Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy ki az ellenség: „… a ti ellenségetek, az ördög…” (1 Pét. 5,8).

358 És Dávid újra -és újra dicséri az Urat: „Dicsérlek, dicsőítlek, magasztallak, és hálát adok Uram, Jahve Örökkévaló teljes szívemmel, és szívem mélyéből. Hirdetem, és elbeszélem minden csodatételedet, és csodálatos tetteidet” (Zsolt. 9,2). Dicséri Istent kegyelméért, szabadításáért: „Dicsérlek téged Uram Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13). És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33). Dávid - a szeretett - magasztalja az Urat a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Dávidé. Magasztallak téged Uram teljes szívemből; Az angyalok színe előtt énekelek neked. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és hűséges szeretetedért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet a Te Igédet” (Zsolt. 138,1-2). Dicséri a gyülekezetben nagy tetteiért: „Alleluja! Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2). Ézsaiás minden népet arra buzdít, hogy dicsőítsék az Urat: „Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben” (Ésa. 42,11-12).

359 Ezért így folytatja Dávid: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét, hogy láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékában, az ő sátrában a veszedelem napján; eltakar, elrejt engem sátra mélyén. Sziklára emel fel engem, magas kősziklára helyez engem” (Zsolt. 27,4-5). „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3). „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, és sóvárog, sőt eleped lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5). „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; erő és ékesség van szentélyében. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!” (Zsolt. 96,5-7).

360 És ismét: „Ne sorolj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig rossz szándék, és gonoszság van szívükben” (Zsolt. 28,3).

361 És így folytatja Dávid: „Ments ki, szabadíts ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem” (Zsolt. 31,5). „Jöjj, légy közel hozzám és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!” (Zsolt. 69,19).

362 És így folytatja Dávid: „Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, és nem zárom be számat, te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, beszélek hűségedről és szabadításodról, nem titkolom el kegyelmedet, szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11). És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).