Zsolt. 25,1 Végig Dávid zsoltára, dicsőítése.
Uram, Jahve Örökkévaló, hozzád emelem fel szívemet.333
Zsolt. 25,2 Istenem! Benned bízom, Benned reménykedem; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hogy meg gyaláztassam, és meg ne piruljak. Ne örüljenek rajtam,
ne nevessenek ki, ne ujjongjanak fölöttem
ellenségeim,
és ne diadalmaskodjanak rajtam.334
Zsolt. 25,3 Senki se szégyenkezzen, és csalódjon
várakozásában, reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. Szégyenkezzen,
és csalódjon várakozásában, aki ok nélkül hűtlenkedik, elpártol, áruló módon
cselekszik.335
Zsolt. 25,5 Vezess hűségesen a Te igazságodban és
taníts engem, mert te vagy az én szabadító, megmentő,
üdvözítő Istenem,
és gyámolom. Mindennap várlak téged,
mindig benned reménykedem, és tebenned bízom szüntelen.337
Zsolt. 25,6 Emlékezzél meg Uram, Jahve
Örökkévaló,
irgalmasságodról, könyörületedről, kegyelmedről, és szeretetedről, hisz azok időtlen időktől fogva valók.338
Zsolt. 25,7 Ifjúságomnak tévedéseiről,
céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való letéréséről, és lázadásomról, elszakadásomról ne emlékezzél meg, ne tartsd emlékezetedbe, és ne tartsd számon, ne idézd
fel többé, ne gondolj vissza. Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam a te jóvoltodért, mert te
jóságos vagy Uram, Jahve Örökkévaló!339
Zsolt. 25,8 Jó és: igazságos az Úr, Jahve az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkezőket, a céltévesztőket.340
Zsolt. 25,9 Igazságban vezérli az alázatosokat, és az
ő útjára tanítja meg a szerény, szelíd elnyomottakat.341
Zsolt. 25,10 Az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak minden útja kegyelem, minden ösvénye szeretet, és hűség, szilárdság,
stabilitás, állandóság, biztonság azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megőrzik.342
Zsolt. 25,11 A te nevedért, Uram, Jahve
Örökkévaló,
bocsásd meg bűnömet, hogy elvétettem a
célt,
mert súlyos az.343
Zsolt. 25,12 Kicsoda az az ember, aki tiszteli az Urat, Jahvét
az Örökkévalót? Ő oktatja, hogy melyik utat válassza.344
Zsolt. 25,13 Annak élete boldog, sikeres,
áldott,
és magzatja, gyermeke birtokba veszi az
országot.345
Zsolt. 25,15 Szemeim szüntelenül, és
állandóan az
Úrra néznek, mert Ő húzza ki a
tőrből lábamat, Ő szabadít ki a hálóból.347
Zsolt. 25,16 Fordulj felém, és tekints reám! Könyörülj rajtam, légy kegyelmes hozzám, mert árva és magányos és elnyomott, szerencsétlen, nyomorult vagyok.348
Zsolt. 25,17 Igen megsokasodtak szívemnek, bensőmnek szorongásai, nyomorúságai, gyötrelmei. Adj enyhülést szívem gyötrelmének és
szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből,
ínségemből.349
Zsolt. 25,18 Lásd meg szegénységemet, nyomorúságomat, szenvedésemet, szorultságomat, és
gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat;
bocsásd meg, és vedd el minden bűnömet, minden
vétkemet.
Zsolt. 25,20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád
menekültem, oltalmat / menedéket Nálad kerestem.351
Zsolt. 25,21 Ártatlanság, feddhetetlenség,
igazság védelmezzenek,
és óvjanak meg engem, mert téged várlak, és benned
reménykedem.
Zsolt. 25,22 Mentsd ki, szabadítsd ki, ó
Uram Isten
Izráelt minden bajából, nyomorúságából, minden
szorongattatásából.
333 És így folytatja
Dávid: „Vidámítsd meg a te szolgádat, mert hozzád emelem fel Uram szívemet” (Zsolt. 86,4). „Hadd halljam
minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem,
melyik úton járjak, mert hozzád vágyódom” (Zsolt.
143,8). Erre buzdít a próféta is: „Emeljük
fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez, aki a mennyekben van” (Siral. 3,41).
334 Dávid újra -
és újra így kiált az Úrhoz: „Nézz ide, tekints
rám, hallgass meg, és felelj nékem Uram, Jahve
Örökkévaló Istenem; világosítsd meg, és ragyogtasd fel szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra. Hogy ne
mondja, és ne dicsekedjék ellenségem:
legyőztem őt, végeztem vele, hatalmat vettem rajta.
Háborgatóim, ellenfeleim,
szorongatóim ne örüljenek, ne
örvendezzenek, és ne ujjonghassanak, hogy tántorgok” (Zsolt. 13,4-5). Mert: „Te benned bíztam, Hozzád menekülök Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts
meg engem. Ments meg engem irgalmasan. Kezedre bízom életemet, te váltasz meg
engemet, oh Uram, hűséges Isten” (Zsolt. 31,2.6). És most is csak: „Te benned
bízom, Hozzád menekülök Uram! Ne
szégyenüljek meg soha. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem;
hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem” (Zsolt. 71,1-2). Már: „Korán hallasd velem kegyelmedet. Hagy halljam minden reggel, hogy hűséges
vagy, mert bízom Benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád
vágyódom. Szabadíts meg engem ellenségeimtől Uram; hozzád menekülök, nálad
keresek oltalmat!” (Zsolt. 143,8-9).
335
Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram, ne
szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és
pusztuljanak és tűnjenek el a holtak hazájában. A hazug ajkak némuljanak el, amelyek
vakmerően, kihívóan, gőgösen szólnak, és beszélnek kevélységgel és megvetéssel
az igaz ellen” (Zsolt. 31,18-19). „Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre
törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!” (Zsolt. 35,4). „Szégyenüljenek meg és piruljanak mind,
akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje,
akik bajomat kívánják” (Zsolt.
40,15). Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de
ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk
háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer.
17,18). Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség,
aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti
ellenségetek, az ördög ...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1
Pét. 5,8-9). „Mert nem vér és hústest ellen van nékünk
tusakodásunk, harcunk, és kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk, birkóznunk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet, e létkor
sötétségének világbírói, és a világ ura ellen, és a gonoszság rosszindulatú szellemei
ellen, azaz: a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek,
erők és hatalmak ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl, és hordozzátok az Istennek minden
fegyverét, hogy ellenállhassatok, és
szembeszállhassatok, harcolhassatok ama gonosz napon - a veszedelmes időben, - és mindeneket elvégezvén megállhassatok a gonosszal
szemben. Álljatok hát elő, körül övezvén csípőtöket igazlelkűséggel, azaz Krisztus valóságával,
és felöltözvén a megigazultság mellvasába,
és a hit páncéljába,
mellvértjébe. És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának, az örömhír
hirdetésének készségével. Így
legyetek állandóan készenlétben az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének
hírét hirdetni. Mindezekhez fölvéve, és hordozva a hitnek hatalmas pajzsát,
amellyel ama gonosznak, annak a veszélyes ellenségnek minden tüzes és izzó nyilát
megolthatjátok, elfojthatjátok, és megszüntethetitek. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és ragadjátok meg a Szellem harci kardját, a hatalom támadó fegyverét, amely az Isten beszéde, az Isten kijelentése. Minden helyzetben imádkozzatok Szent Szellemben. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok
éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,12-18). Mert: „azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg
nem szégyenül” (Róm.
10,11). És a harcot
megvallással folytatja Dávid: „Benned
bíztak atyáink, bíztak és te
megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem
szégyenültek meg” (Zsolt. 22,5-6). „Megszégyenülnek,
pirulnak, megzavarodnak, és félelem szállja meg majd, és igen megháborodik
minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek, menekülnek, távoznak mind
hirtelen” (Zsolt
6,11).Még pedig azok, akik: „Árulók, olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a
másikat ellenségei kezébe. Vakmerők, meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek,
felfuvalkodottak, önteltek, dölyfösen viselkedők, inkább a
gyönyörnek, az élvezeteknek
szeretői, és hajhászói, mint
Istennek szeretői, és keresői” (2
Tim. 3,4).
336 Már Mózes így könyörög az Úrhoz:
„Most azért ha kedvet találtam szemeid
előtt, ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem, és mutasd meg
nékem a te útadat, hogy megismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted…” (2
Móz. 33,13). Jób azt kéri: „Amit át nem látok, arra te taníts meg
engemet; ha gonoszságot cselekedtem, vagy álnokságot követtem el, többet
nem teszem!” (Jób. 34,32). Dávid pedig így folytatja könyörgését: „Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass,
vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör
ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat,
ösvényedet, és utamat színed előtt!” (Zsolt. 5,9). „Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül!
Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes
szívvel tiszteljem nevedet” (Zsolt.
86,10-11). „Taníts meg
engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Szellemed
vezéreljen engem az egyenes úton” (Zsolt. 143,10). Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborúságot
szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; viperaméreg van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4). Ezért kérem, hogy: „Taníts meg
engem a te utadra, oh Uram! Vezess engem a helyes ösvényen, az én üldözőim
miatt, mert ellenségeim vannak” (Zsolt.
27,11). És az Úr válasza: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az
útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8). Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek
igazsága pedig a Jézus Krisztusban
való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm.
3,22). És az Isten útja pedig: „...
Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Ján.
14,6).
337 És az
Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton
járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).
338 És ismét megvallja Dávid: „De az Úr kegyelme, és szeretete öröktől
fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága még az unokáikon is” (Zsolt.
103,17). Ezért arra buzdít, hogy: „Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, és
adjatok hálát az Úrnak mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart
szeretete” (Zsolt.
106,1). És: „Mily
bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a
te benned bízókon az emberek fiai előtt. Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései, és áskálódása elől;
sátorban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21). Mert Ő: „Megemlékezett
az ő kegyelméről és Izráel házához való; látták a föld határai mind a mi
Istenünknek szabadítását” (Zsolt.
98,3). Hát: „Magasztaljátok az Urat, és adjatok
hálát az Úrnak mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart
szeretete” (Zsolt.
107,1). Mert hűséges: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, nemzetek; magasztalják őt mind a népek! Mert
nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és nagy az ő szeretete irántunk. És az
Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt.
117,1-2). Mert csodákat művel: „Magasztaljátok az Urat, adjatok
hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete.
Magasztaljátok az istenek Istenét; mert
örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Magasztaljátok az uraknak
Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete. Aki nagy csodákat
művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme, örökké tart szeretete” (Zsolt. 136,1-4). János apostol pedig látja a feltámadott dicsőség
Urát, aki az urak Ura: „És látám, hogy az
ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek
és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő ruháján és tomporán oda
vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel.
19,11.16). Ézsaiás is az Úr kegyelmét hirdeti, azét az Úrét, aki
megváltott: „Az Úrnak kegyelmességeiről
emlékezem, az Úr hűségét magasztalom.
az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk; az Izráel házához való
sok jóságáról, és sok jótéteményéről, amelyet velük cselekedett irgalma és
kegyelmének sokasága szerint. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és
dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó, féltő szerelmed és hatalmad? Szívednek
dobogása és irgalmad megtartóztatják magukat én tőlem! Miért marad távol tőlem?
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer
minket, és nem törődik velünk. Te, Uram vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved
öröktől fogva” (Ésa. 63,7.15-16). És az Úr válasza: „Ezt
mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen, amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom
nélkül való, a Júda városaiban és
Jeruzsálem utcáiban, amelyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és
oktalan állat nélkül vannak. Felhangzik
még a vidám örvendezés hangja, örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava
és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek
Urát, adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő
kegyelme, örökké tart szeretete. Akik hálaadó énekkel jönnek az Úr házába, mert
visszahozom e föld népét a fogságból, mint annak előtte, azt mondja az Úr” (Jer.
33,10-11). „… és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek
titeket minden nemzet közül és mindama
helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e
helyre, ahonnan számkivetettelek titeket”
(Jer. 29,14). És a
Szent Szellem kijelenti, hogy honnan lett kiűzve az ember: „… kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből
vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a
kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (1
Móz. 3,23). És hogy hova visz
vissza az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A
győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának
közepette van” (Jel. 2,7).
339 És az
Úr válasza: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy
pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja
megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém,
hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg
nem feddelek. Mert a hegyek
eltávoznak, és a halmok megrendülnek,
de az én irgalmasságom tőled el nem
távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, nem inog meg. Így szól
könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10).
340 És így
folytatja Dávid, megvallva, hogy: „Jó vagy te és jótevő, taníts meg engem a te
rendeléseidre” (Zsolt.
119,68). És az Úr válasza: „Bölccsé
teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak
téged” (Zsolt. 32,8).
341 Dávid
így kéri az Urat: „Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a
te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s
tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed
előtt!” (Zsolt. 5,9). „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram!
Vezérelj engem egyenes ösvényen, az
én üldözőim miatt” (Zsolt.
27,11). És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt
mondja: Én vagyok az út, az igazság
és az élet...” (Ján. 14,6). És Dávid
folytatja imáját: „Mert kősziklám és
védőváram vagy te; vezess hát engem a
te nevedért és vezérelj engemet” (Zsolt.
31,4). Az apostol megvallása: „… E kőszikla pedig a Krisztus volt” (1
Kor. 10,4). És az Úr válasza az imára: „A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem
ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; ismeretlen ösvényeken viszem őket. Előttük a
sötétséget világossággá teszem, és a rögös utat egyenessé, és simává; ezeket
cselekszem velük, és őket el nem hagyom”
(Ésa. 42,16). És a hívő boldogan
vallja meg, hogy: „Az igazságnak útján
járok, és a megigazulás ösvényének közepén” (Péld. 8,20). És: „Visszahoz, helyreállít, megújít engem, és a
megigazulás útjára visszavezet az Ő nevéért” (Zsolt. 23,3).
342 Mert: „Az Úr irányítja, és szilárdítja meg a megigazult
ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, nem marad fekve, mert
az Úr támogatja, és kézen fogja” (Zsolt.
37,23-24). Mert: „az Úr kegyelme, és szeretete
öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak
fiain, az unokákon is; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és
megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék” (Zsolt.
103,17-18).
343 Mert: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, kicsoda
maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsolt. 130,3-4). És az Úr válasza: „Én,
én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidről meg nem
emlékezem!” (Ésa.
43,25). Dávid megvallása: „Vétkemet bevallottam néked, bűnömet el nem
fedeztem, nem takargattam. Azt mondtam: Bevallom hűtlenségemet az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek
terhét. Szela” (Zsolt. 32,5).
344 Mert az Úr megígérte, hogy: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az
útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,8).
345 Dávid megvallása: „Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket
gyönyörűségeid folyóvizéből. Örömöt árasztasz rájuk, mint patakot” (Zsolt.
36,9). Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz. Nézed a helyét és nincsen ott. Körülnézel,
de nyomát sem találod. A szelídek,
a jóságosak, szerények, engedelmesen
készségesek pedig öröklik a földet,
és gyönyörködnek nagy békességben, mert
teljes békességet élveznek” (Zsolt.
37,10-11) Mert: „… aki bennem bízik, és hozzám folyamodik, örökségül bírja a földet, és részt kap szent hegyemen” (Ésa. 57,13) És a Felkenthez: „Így
szól, és ezt mondja az Úr: Jókedvem, azaz a kegyelem idején én
meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak, és megőrizlek, és nép szövetségévé teszlek, és
megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd, és hogy te
állítsd helyre a földet, és kioszd az
elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8). „És az ő szolgáinak maradékai, az Ő utódai
öröklik azt, és abban laknak majd, akik
szeretik az ő nevét” (Zsolt.
69,37). „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid
békessége” (Ésa. 54,13). „És én ő velük ily szövetséget
szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, igéim, amelyeket szádba adtam, el nem
távoznak, és nem fogynak ki szádból, és magodnak szájából, és magod magvának
szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,21). „És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak
Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19). A
testté lett Ige ígérete: „Boldogok a
szelídek, jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek: mert ők veszik
birtokba a földet, és örökségül bírják” (Mát. 5,5)
346 Mert „a rossz úton járóktól, csúfolóktól, elvetemültektől
iszonyodik az Úr, ez utálatosság Előtte. Az igazakkal, a megigazultakkal meg
közösségben van, barátságára méltatja őket, velük van az ő együttléte, bizalmas
beszélgetése, és tanácsa” (Péld. 3,32).
347 És így folytatja Dávid: „Grádicsok éneke, zarándokének. Hozzád emelem szemeimet, aki a mennyben laksz!
Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya
kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül
rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2).
348 Hát: „Hallgass meg engem,
Uram,
jóságos szeretettel, mert jó a te
kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és fordulj
hozzám. Ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon és
nagy bajban vagyok: siess, hallgass
meg engem” (Zsolt. 69,17-18). „Fordulj felém, és tekints reám! Könyörülj
rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin ” (Zsolt. 119,132). És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az
Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled,
és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize;
miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm
meg, hogy rád többé nem haragszom, és
téged meg nem feddelek. Mert a hegyek
eltávoznak, és megszűnhetnek, és a
halmok megrendülnek és meginoghatnak; de az én irgalmasságom tőled el nem
távozik és hozzád való hűségem nem szűnik meg, békességem szövetsége meg nem
rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa.
54,8-10).
349 Dávid így kiált az Úrhoz, megprófétálva a Messiás szenvedését: „Könyörülj
rajtam és kegyelmezz Uram, mert ellankadtam, elcsüggedtem,
és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok. Gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak, remegnek,
és kiszáradtak csontjaim, és reszket minden tagom. Egész
személyem, egész lényem is igen megháborodott. Csupa reszketés, és mélyen
megrendült, teljesen összezavarodott, és te, oh Uram, Jahve Örökkévaló, meddig
késlekedsz még?” (Zsolt. 6,3-4).„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; könyörülj rajtam a nyomorúságban,
vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban
tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat!” (Zsolt.
32,2-4).
„Nézz ide, tekints rám, hallgass meg, és felelj nékem, Uram, Jahve Örökkévaló Istenem; világosítsd meg, és ragyogtasd fel szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra” (Zsolt.
13,4). Én: „Te benned bíztam ezért Hozzád menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal
szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám és fordítsd felém füledet, siess, és hamar
szabadíts meg engem; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts
engem” (Zsolt.
31,2-3). Hát: „Hallgass meg engem, Uram,
jóságos szeretettel, mert jó a te
kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és nagy
irgalmaddal fordulj hozzám. És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert
szorongattatom nagyon, és nagy bajban vagyok: siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18). És: „A te igazságod szerint ments meg és
szabadíts meg engem. Fordítsd felém,
és hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem” (Zsolt. 71,2). „Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok hozzád, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled
az én kiáltozásomra, és figyelj esedezésemre! Mert betelt az életem
nyomorúságokkal, tele vagyok bajokkal, és közel került a holtak hazájához” (Zsolt. 88,2-4). „Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, fordítsd felém és, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok. siess, és
hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3). „Fordulj felém, tekints reám és
könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin” (Zsolt. 119,132).
350 Így folytatja Dávid: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok
nélkül gyűlölnek engem, és sok hazug ellenségem akar elnémítani. Hatalmasok a
vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül…” (Zsolt. 69,5). De
Uram: „Ne engedd, hogy kinevessenek hazug
ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt.
35,19). Mert: „Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem” (Zsolt. 109,3). És: „Vadászva vadásztak reám, mint valami
madárra, ellenségeim ok nélkül” (Siral. 3,52).
351 És így folytatja Dávid: „Ments meg engem a
fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából” (Zsolt. 22,21). „Kelj fel, oh Uram! Előzd meg, Te támad meg, ronts rá és térdeltesd le, hódoltasd meg
őt, és szabadítsd, mentsd
meg, és ragadd
ki életemet. Helyezz
biztonságba a
gonosztól, a hitetlen céltévesztettektől, az Isten
nélkül élőktől kardoddal” (Zsolt.
17,13). „Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék
belé a veszedelembe” (Zsolt. 35,8). És az Úr válasza: „Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok
ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek”
(5 Móz. 32,41).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.