Péld. 14 fejezet: A bölcseség dicsérete

 (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 14,1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el, és [rombolja le] azt.263

Péld. 14,2 Aki igaz [(jóšer hálaḵ): egyenes úton] jár, féli [(járé'): tiszteli] az Urat, [(jəhóváh): Jahvét az Örökkévalót]; aki pedig elfordult [(lúz dereḵ): eltávozott, letéved útjairól, és görbe utakon jár] megutálja [(bázáh): megveti] őt.

Péld. 14,3 A bolond [('ĕvíl): Isten nélkül élőnek] szájában van kevélységnek [(ga'ăváh): gőgnek, fennhéjázásnak, dölyfnek] pálcája, és [szájából gőg sarjad]; a bölcseknek pedig beszéde megtartja, és [megőrzi] őket.264

Péld. 14,4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége [(təḇú'áh (róḇ): a bő termés] pedig az ökörnek erejétől van. [Más fordítás: Ahol nincsen ökör, üres a jászol, ahol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje].265

Péld. 14,5 A hűséges [('émún 'émun): megbízható] tanú [(ʿéḏ): tanúságtevő] nem hazudik [(kázáḇ): nem csap be, nem téveszt meg]. A hamis [(šeqer): csaló, megtévesztő, félrevezető] tanú [(ʿéḏ): tanúságtevő] pedig [csupa] hazugságot bocsát [(púaḥ): lehel ki] szájából, [(kázaḇ): hazudik, hamis állítást tesz, hazugságot terjeszt, megcsal, becsap, hazugságot beszél].266

Péld. 14,6 A csúfoló [(lúc líc): gúnyolódó] keresi a bölcsességet, és nincs;267 a tudomány pedig az eszesnek könnyű. [Más fordítás: Pedig a (daʿaṯ): tudás, ismeret, megismerés annak, aki (bín): odafigyel, felfogja, megérti, (qálal) könnyű].

Péld. 14,7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét, [mert nem szerzel ajkáról tudást; [Más fordítás: Lépj a balga ember elé, és nem ismeri fel az okos ajkat].268

Péld. 14,8 Az eszesnek bölcsessége az ő útjának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. [Héber szerint: Az (ʿárúm): éles eszűnek (ḥḵəmáh): bölcsessége, hogy (bín) figyel, gondja van (dereḵ) útjára. A (kəsíl): bolond, önhitt embert ('ivveleṯ): bolondsága, ostobasága, butasága (mirəmáh): félrevezeti, tévútra vezeti].269 

Péld. 14,9 Az [('ĕvíl): Isten nélkül élő] bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. [Héber szerint: Az [('ĕvíl): Isten nélkül élő] bolond (lúc líc): csúfot űz, a ('ášám): bűnből, az igazak, az  (jášár): igazzá nyilvánítottak között pedig  (rácón rácôn): kegyelem lakozik].

Péld. 14,10 A szív tudja, a [(léḇ jáḏaʿ): benső ismeri] a maga keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

Péld. 14,11 Az istenteleneknek, [akik Isten nélkül élnek] háza elvész [(šámaḏ): elpusztul, megsemmisül]; de az igazaknak [(jášár): az igazzá nyilvánítottaknak] sátora felvirágzik.270

Péld. 14,12 Van olyan út, mely helyesnek [egyenesnek, igaznak] látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út, [végül a halálba vezet].271

Péld. 14,13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre [végül] az öröm fordul szomorúságra. [Görög szöveg: A (śəḥóq śəḥôq): nevetés (ká'aḇ): fájdalmat okoz (léḇ): a szívnek, bensőnek, és az (śiməḥáh): öröm ('aḥăríṯ): vége (túḡáh): szomorúság, bánat].272

Péld. 14,14 Az ő útjaiból elégszik meg az elfordult elméjű [elfordult szívû]; önmagából pedig a jó férfiú. [Görög szöveg: Az ő (dereḵ): útjából (śáḇéʿa śáḇaʿ): elégedik meg, telik el az (súḡ léḇ): elfordult szívű, bensőjű. Az (ṭôḇ'íš): igaz, az igazzá nyilvánított ember is a magáéból].273

Péld. 14,15 Az együgyű [tapasztalatlan] hisz minden [szónak] dolognak [minden beszédnek]; az eszes pedig a maga járására vigyáz. [Görög szöveg: Az (peṯí): együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható ('áman): elhiszi az (dáḇár): emberi szót, beszédet, ígéretet. Az (ʿárúm): éles eszű (bín): figyel a ('aššur 'ăšúr 'ášúr): lépésére].

Péld. 14,16 A bölcs félvén eltávozik, [(śúr súr): elfordul, eltávolodik, és megmenekül] a gonosztól; a bolond [aki (kəsíl): Isten nélkül él] pedig dühöngő [(ʿáḇar): gőgös, nemtörődöm] és elbizakodott.274

Péld. 14,17 A hirtelen haragú [(qácér): türelmetlen] bolondságot [('ivveleṯ): ostobaságot] cselekszik, [(ʿáśáh): követ el], és a cselszövő [(məzimmáh): bosszúállásról gondolkodó, alattomos, ravasz, ármánykodó] férfi gyűlölséges [(śáné'): gyűlöletessé] lesz.275

Péld. 14,18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. [Héber szerint: Az (peṯí 'ivveleṯ): együgyű, naiv, hiszékeny nyitott a bolondságra. Az (ʿárúm): éles eszűt pedig  (daʿaṯ): bölcsesség, ismeret, tudás (káṯar): koronázza]. 

Péld. 14,19 Meghajtják magukat, [(šáḥaḥ): leborulnak] a gonoszok a jók előtt, és a hamisak [s az Isten nélkül élők] az igaznak [(caddíq): az igazzá nyilvánítottak] kapujánál.276

Péld. 14,20 Még az ő felebarátjánál is utálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. [Héber szerint: Még az ő (réʿa): bizalmas barátja is (śáné'): meggyűlöli a (rúš ríš): szegényt. A (ʿášír): gazdagnak azonban (raḇ): sokan ('áhéḇ): szeretnének barátja lenni].277

Péld. 14,21 Aki megutálja [(búz): megveti, lenézi] az ő felebarátját, [embertársát] vétkezik [(ḥáṭá'): eltéveszti a célt, megbotlik, félrelép]. Aki pedig a szegényekkel, a [(ʿání): szegény elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakkal] kegyelmességet cselekszik, [(ḥánan): könyörül, kegyelmet gyakorol], boldog [és ('ešer 'ášár): áldott] az!278

Péld. 14,22 Nemde tévelyegnek, akik gonoszt szereznek? Kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek. [Héber: (táʿáh): tévelyeg aki (raʿ): gonosz bajt, károkozást, bajkeverést (ḥáraš): tervez, gonoszságot forral. (ḥeseḏ): Szeretet, kegyelem, ('ĕmeṯ): hűség a (ṭôḇ): jót (ḥáraš): tervezőnek].279

Péld. 14,23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak [üres] beszédéből csak szűkölködés. [Héber: Minden (ʿeceḇ): kemény munkának, fáradságnak, vesződségnek megvan a maga (môṯár): haszna, de akinek csak a (śáp̄áh dáḇár): szája jár, az (maḥəsór maḥəsôr): ínségbe jut].

Péld. 14,24 A bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság. [Héber: A bölcseknek (ʿăṭáráh): koronája az ő gazdagságuk; a (kəsíl): bolond, Isten nélkül élőknek pedig ('ivveleṯ): ostobaságuk, butaságuk].

Péld. 14,25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok. [Héber: (nep̄eš): életeket (nácal): ment, és szabadít meg ('ĕmeṯ ʿéḏ): az igaz tanú. Aki (kázáḇ púaḥ): hazugságot liheg, az (mirəmáh): csaló megtévesztő, félrevezető.280

Péld. 14,26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke. [Héber: Aki az Urat (jirə'áh): tiszteli, annak (ʿôz ʿóz): erős (maḥəeseh): oltalma és (miḇəṭáḥ): biztonsága van, és a gyermekeinek is menedékül szolgál].

Péld. 14,27 Az Úrnak félelme, [(jirə'áh): tisztelete] az életnek kútfeje [(máqór máqôr): az életnek forrása], a halál tőrének [a halál (môqéš): csapdáinak] eltávoztatására.281

Péld. 14,28 A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe.

Péld. 14,29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az. [Héber: Aki ('áréḵ): türelmes, szelíd, nyugodt, higgadt, nem lobbanékony, az (raḇ): bővölködik, gazdag (tôḇunáh təḇúnáh): értelemben, megértésben, ismeretben, tudásban.  Aki pedig (rúaḥ): indulatos, türelmetlen, (qácér): hirtelen haragú, (rúm): felmagasztalja ('ivveleṯ): bolondságát, ostobaságát].282

Péld. 14,30 A szelíd [tiszta, nyugodt] szív [(léḇ marəpé' marəpéh ḥaj): benső, egészség, gyógyulás, gyógymód, felfrissülés, megújulás, és élet] a (báśár: hús)testnek. Az irigység, és [(qinə'áh): féltékenység] pedig a csontoknak [(ráqáḇ): sorvadása], rothadása.

Péld. 14,31 Aki elnyomja [(ʿášaq): sanyargatja] az [(dal): alacsonysorsú] szegényt, gyalázattal illeti, [(ḥárap̄): ócsárolja, gúnyolja, szidalmazza, megveti] annak teremtőjét. Az pedig tiszteli, [(káḇéḏ): dicsőíti] aki könyörül a szűkölködőn, az [('eḇəjôn): elnyomott, szerencsétlen, segítségre szorulón].283

Péld. 14,32 A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, aki Isten nélkül él. az igaznak pedig halála idején is reménysége van, [(ḥásáh): oltalmat, menedéket talál].284

Péld. 14,33 Az eszesnek, az [bín): értelmes embernek] elméjében [(léḇ): szívében, bensőjében] nyugszik [(núaḥ): letelepedik, és ottmarad] a bölcsesség; ami pedig a tudatlanokban [(kəsíl): bolond Isten nélkül élők (qereḇ): bensőjében] van, magát hamar megismerteti, [(jáḏaʿ): feltárulkozik].285

Péld. 14,34 Az igazság [(cəḏáqáh) a megigazultság] felmagasztalja [(rúm): fölemeli, magasra emeli] a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára ((ḥeseḏ): szégyenére) van a népeknek.

Péld. 14,35 A királynak jóakarata van az eszes [(śáḵal): az értelmes] szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

---

263 Mert: „Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. És ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel” (Péld. 24,3-4).

264 És folytatódik a kijelentés a hívőről, és a hitetlenről: „Az eszesek, az [(bín): ismerettel rendelkező értelmesek] ajkain [(śep̄eṯ śáp̄áh): beszédében] bölcsesség találtatik; De: botot érdemel (ḥásér léḇ gév): a bölcsesség híján lévő szív, a benső” (Péld. 10,13). „A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt, és (a tudást); a bolondoknak pedig elméje nem helyes, és (a szíve sem tiszta)” (Péld. 15,7). „Bölcsességet beszél az igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ): ami helyes]. Istenének [('ĕlóhím)] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] van szívében…” (Zsolt. 37,30-31). Továbbra is a hívő, és hitetlen különbségéről: „A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre, (és ajka önmagának a csapdája)” (Péld. 18,7). „Az eszes ember (nem fitogtatja tudását), és elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot, (esztelen pedig kérkedik bolondságával)” (Péld. 12,22). „Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát, és (terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16). „Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)! (Zsolt. 59,13).

265 Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem érettünk mondja-e inkább? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, a szántóvetőnek elváró reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban az elváró reménységben teszi, hogy részesül a termésben” (1 Kor. 9,9-10)

266 Dávid így kiált az Úrhoz: Jöjj, segíts Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség. Hamisságot, hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást szól, és beszél egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. Hízelkedő ajakkal, mézesmázos, alakoskodó beszéddel, kettős szívből szólnak, kétszínűen beszélnek” (Zsolt. 12,2-3). És: „A ('ĕmeṯ): megbízható, őszinte (śáp̄áh): ajak (kún): megerősít, erőssé tesz (ʿaḏ): örökké. A (šeqer): hazug, megtévesztő, félrevezető (lášón lášôn): nyelv pedig (ráḡaʿ): felkavar, háborgat, megháborít, nyugtalanná tesz, egy pillanat alatt]” (Péld. 12,18). És az apostol folytatja a következményt is bemutatva: Ezek rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18). „Ezek... érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” és: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19).

267 És mert: „Magas a bolondnak a bölcsesség; ne nyissa ki száját a kapuban” (Péld. 24,7).

268 A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót a rossz, káros, ártalmas gonoszt, nyer magának szidalmat: és aki megfeddi a latrot, az istentelent, az Isten nélkül élőt, szégyenére lesz, és magát szennyezi be” (Péld. 9,7). Mert: „Nem szereti a csúfoló a tanítást, és a bölcsekhez nem megy” (Péld. 15,12). És: „A bolondnak, az esztelen, buta, értetlen, és ostoba, önhitt hitetlen füle hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét, és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden” (Péld. 23,9) Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan hallgatják őt: „A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor pedig meglátták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel. 13,44-45) És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését: „… azoktól eltávozván, otthagyta őket, és elszakasztá, és távol tartotta tőlük a tanítványokat is, és mindennap egy bizonyos Tirannus nevű ember iskolájában prédikálván tanított” (Csel. 19,9). Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne adjátok azt, ami szent, a szent dolgokat, az ebeknek, és ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak. Se a ti drága gyöngyeiteket ne hányjátok, és ne szórjátok, és ne dobjátok oda a disznók elé, nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak, és szét ne tépjenek titeket. Mert azután visszafordulnak, és belétek hasítanak” (Mát. 7,6).

269 És: „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt” (Péld. 15,28).

270 Mert: „Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen. Az igaznak pedig örökké való fundamentuma van. [Más fordítás: Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő. De:(caddíq): megigazultnak (ʿólám ʿôlám): soha véget nem érő (jəsôḏ): alapja van]” (Péld. 10,25).  Bizony: „Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. [Héber szerint: [(háp̄aḵ rášáʿ): romlás éri a bűnösöket, az Isten nélkül élőket], a (caddíq): megigazultak  (bajiṯ): háza pedig (ʿámaḏ): erősen, mozdulatlanul áll, megmarad]” (Péld. 12,6). Az Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő, és a hívő sorsát, kijelentve az okot is: „Valaki azért hallja, és mindenki, aki valóban meghallgatja én tőlem e beszédeket, az én logoszaimat: igéimet, és megcselekszi azokat, és tettre váltja őket, hasonlítom azt a bölcs emberhez, és hasonló lesz az okos, és az olyan eszes, megfontolt és meggondolt emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És eleredt, ömlött, zuhogott, szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár. És feltámadtak és fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, és nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták azt a házat; de nem dőlt, nem omlott össze: mert a kősziklára építtetett, mert alapja a kősziklára volt vetve. És valaki hallja, és mindenki, aki meghallgatja én tőlem e beszédeket, logoszaimat: Igéimet, és nem cselekszi és nem váltja tetté azokat, hasonlatos lesz a bolond, az olyan ostoba, és balga emberhez, aki a fövényre, a parti homokra építette házát: És ömlött, eleredt és szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók, és ömlött az ár. És feltámadtak, és fújtak, süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, és rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; és mert ostromolták azt a házat, összeomlott: és nagy lett annak romlása, és romhalmazzá vált” (Mát. 7,24-27). Így mutatja be Isten igéje azoknak az embereknek sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a sátán uralma alatt maradnak: „… a gonoszok (a törvényen kívüliek, vagyis az Ige, a Logosz nélküliek) világa (és világossága) kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája (és tüzük lángja). A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke (vagy mécsese) kialszik mellette. Erős léptei aprókká lesznek (és erőteljes léptei megrövidülnek), saját tanácsa rontja meg (és buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár, (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad (és csapda ragadja meg), és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és (kergetik, és) üldözik őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Más fordítás: Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa). Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. (Más fordítás: Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához (a sátánhoz, az ellenséghez) folyamodik ő. (Más fordítás: Mert el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, (az idegen) és hajlékára (és lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad, és) levágatik az ága. Emlékezete (eltűnik, és) elvész a földről, (és nem emlegetik nevét az utcán, sőt) még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságból a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája (vagyis sem utódja és annak sarjadéka) nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján (mert senkije sem marad lakóhelyén). A (végnapján, az) ő pusztulásától megborzadnak, (és elszörnyednek az utódok, és az utókor) akik következnek és rettegés (és rémület és iszonyat) fogja el (és ragadja meg) a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (Más fordítás: Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni). (Jób. 18,5-21). Mert: „Szűkölködés, szegénység száll és van a gonosznak [a céltévesztőnek, istentelennek, vagyis Isten nélkül élőknek] házán [és háznépén; leszármazottain, utódain, és javain]; de az igazaknak [megigazultaknak] lakhelyét [és családját, háznépét] megáldja” (Péld. 3,33).

271 Így folytatódik a figyelmeztetés: „A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt, de aki tanáccsal él, bölcs az. [Héber szerint: A ('ĕvíl): bolond, Isten nélkül élő (ʿajin): véleménye szerint (jášár): igaz, helyes az ő (dereḵ): életvitele, vallási szokása, istentiszteleti módja. A (ḥáḵám): bölcs, értelmes, okos pedig (šámaʿ): meghallgatja, és oda figyel a (ʿécáh): tanácsra]. (Péld. 12,14). Van út, amely az ember előtt igaznak, egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet” (Péld. 16,25).

Mert: „Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt (helyesnek tartja az ember); de az Úr megvizsgálja a szellemeket!” (Péld. 16,2). És: „Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent” (Péld. 15,24).

Ezért tanácsolja a Szent Szellem: „Bizodalmad legyen [és teljes szívvel bízzál] az Úrban [Istenben] teljes elmédből [szívedből, teljes bensődből]; a magad értelmére [a magad eszére, okosságára; (bínáh): ítélőképességére, megértésére, értelmedre, belátására] pedig ne támaszkodjál [és ne hagyatkozzál]’ (Péld. 3,5).

272 A prédikátor így elmélkedik: „Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!” (Préd. 2,2-3; 7,3.6). Az apostolon keresztül világítja meg a Szent Szellem a fentiek jelentését: „Mert az Isten szerint való, az Istennek tetsző szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan, és megingathatatlan megtérést, és más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs megbánni való. A világ szerint való szomorúság pedig halált szerez, a halálba visz” (2 Kor. 7,10).

273 Így folytatódik a figyelmeztetés: „A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt, de aki tanáccsal él, bölcs az. [Héber szerint: A ('ĕvíl): bolond, Isten nélkül élő (ʿajin): véleménye szerint (jášár): igaz, helyes az ő (dereḵ): életvitele, vallási szokása, istentiszteleti módja. A (ḥáḵám): bölcs, értelmes, okos pedig (šámaʿ): meghallgatja, és oda figyel a (ʿécáh): tanácsra]” (Péld. 12,14). Mert: „Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt (helyesnek tartja az ember); de az Úr megvizsgálja a szellemeket!” (Péld. 16,2). Pedig: „… akik hamisságot (bajt) szántanak és gonoszságot (vészt, gyötrelmet) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8). És: „Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba” (Jób. 20,11). Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8). Hát: „Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele” (Ézs. 3,10-11). És: „Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent” (Péld. 15,24).

274 És így folytatódik a kijelentés: „Az okos meglátja a bajt, a veszedelmet és elrejti magát; a bolondok (akik Isten nélkül élnek) pedig neki mennek és kárát vallják” (Péld. 22,3). És ismét: „Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják” (Péld. 27,12).

275 És Jakab apostol így folytatja: „Azért tudjátok, és értsétek meg szeretett atyámfiai, nagyon szeretett drága testvéreim, legyen minden ember gyors a meghallásra, megértésre, késedelmes a megszólalásra, a beszédre, késedelmes a haragra, dühre, felháborodásra. Mert ember haragja, indulata, dühe, felháborodása Isten igazságát, Isten akaratát, az Isten által ajándékozott megigazulást, vagy a hit által való megigazulást nem munkálja, nem szolgálja” (Jak. 1,19-20). Hát ezért: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra, és ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen; mert a harag és a bosszankodás a bolondok kebelében nyugszik, az Istentelenek, az Isten nélkül élők szívében tanyázik” (Préd. 7,9).

276 És az Úr Jézus kijelenti a kaput, ahol az Isten nélkül élők leborulnak, hogy lehessen Istenük: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok … a kapu. Én vagyok a kapu…” (Ján. 10,7-9). Dávid pedig így prófétál: „Már híremet hallva engedelmeskednek nekem, idegen ország fiai jönnek hozzám hajlongva” (Zsolt. 18,45)

277 És folytatódik a kijelentés: „A szegényt minden testvére gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltűnnek” Mert: „A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja is elválik” (Péld. 19,7.4).

278 És ismét: „Megutálja [(búz): megveti, lenézi, lebecsüli, jelentéktelennek tartja] felebarátját [(réjaʿ réʿa): embertársát, barátját] a bolond [(ḥásér léḇ tôḇunáh təḇúnáh táḇún): az Isten nélkül élő, akinek nincs értelem a szívében]. Az eszes férfiú [('íš): az értelmes ember] pedig [(ḥáraš): csendben marad], és hallgat. [Más fordítás: Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit, meghallgatja]” (Péld. 11,12). Dávid megvallása: „Boldog, aki a nyomorultra gondol; [(dal śáḵal): akinek gondja van a nincstelenre, a szűkölködőre, és könyörül a nyomorulton] a veszedelem [(ráʿ): a csapás] napján [ha bajba kerül] megmenti azt az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló]. Az Úr, [(jəhóváh): Jahve az Örökkévaló] megőrzi, és [(šámar): biztonságban tartja] azt [(ḥájah): megeleveníti, életre kelti, visszaadja az életnek] és élteti azt. Boldog [('ášér 'ášar): szerencsés, sikeres] lesz e földön, és nem adhatod oda [(náṯan): nem engedi át] ellenségei kívánságának [(nep̄eš): akaratának, szándékának, dühének; s nem adja ellensége hatalmába]. Az Úr megerősíti őt, és [enyhülést ad] az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében [jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik]” (Zsolt. 41,2-4). Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok az irgalmasok, a könyörülők: mert ők irgalmasságot nyernek. Mert majd nekik is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni fognak” (Mát. 5,7). Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen, sőt diadalmaskodik az ítélet felett. Mi a haszna, és mit használ, atyámfiai testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e, üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha pedig az atyafiak, a testvérek, férfiak vagy nők, mezítelenek, nincs ruhájuk, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, mert nincs meg a mindennapi kenyerük, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van az ő egész valójuknak; mi annak a haszna és mit használ az? Azonképpen, és ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak. 2,13-17) Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság, a részvét, szánalom, könyörületesség, és az igazság, a hűség és hit ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3) „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az az irgalmasság… mert amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség” (Péld. 19,22).

279 Így folytatódik a kijelentés: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az!” (Mik. 2,1-3). „Mert aludni sem tudnak azok, ha rosszat nem cselekesznek, és nem ártanak valakinek. Nincs nyugtuk, kerüli őket, fut tőlük az álom, ha nem vethetnek gáncsot, ha mást tőrbe nem csalhatnak, valaki botlását, bukását nem okozzák. Gonoszsággal szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. Az igazzá nyilvánítottak életútja, sorsa pedig olyan, mint a derengő fény pirkadása, mint a felragyogó, fénylő világosság, mely növekedik, erősödik, és fényessé, ragyogóvá válik, mely megvilágít, fénybe borít, láthatóvá tesz, és megerősíttetik, elkészíttetik a sorsdöntő napig” (Péld. 4,16-18). És: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,25).

280 És így folytatódik a kijelentés:  A ('ĕmeṯ): megbízható, őszinte (śáp̄áh): ajak (kún): megerősít, erőssé tesz (ʿaḏ): örökké. A (šeqer): hazug, megtévesztő, félrevezető (lášón lášôn): nyelv pedig (ráḡaʿ): felkavar, háborgat, megháborít, nyugtalanná tesz egy pillanat alatt]” (Péld. 12,18). Mert: „Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. [Héber szerint: A (pešaʿ): vétkes ajak veszedelmes (môqéš): csapda, de az (caddíq): igaz, a megigazult (jácá'): kikerül a bajból, a (cáráh): nyomorúságból, gyötrelemből, szorult helyzetből]” (Péld. 12,12). „A haszontalan, mihaszna ember gonoszul áskálódik, és az ő ajkain mintegy égő tűz van” (Péld. 16,27). „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében [(léḇ): bensőjében] háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák [(pəṯíḥá): kivont éles kardok] azok” (Zsolt. 55,22). Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ): mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ): meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel. (Zsolt. 64,4). „Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, [ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn a szájukban]. fogattassanak meg kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban, dölyfösségükben]; mert csak átkot és hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar): beszélnek]” (Zsolt. 59,13). Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége, a jogtalanságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, gaztettnek, gonoszságnak egész világa. Úgy van a nyelv a mi tagjaink, a mi testrészeink között, hogy megszeplősíti, beszennyezi az egész testet, a teljes lényünket és lángba borítja életünk folyását, és lángra lobbanva egész életutunkat fölégeti; Maga is lángba boríttatván a gyehenna tüzétől” (Jak. 3,6).

281 Igen: „Az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete] hosszabbítja [szaporítja, sokasítja] meg a napokat, és [(jôm): éveket]…” (Péld. 10,27). „napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet, [boldogulást, jólétet, boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven. [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]” (Péld. 3,2). „Sőt még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget... És ha az én útjaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat...: meghosszabbítom életed idejét” (1 Kir. 3,13-14) Ezért: „Hagyjátok el az együgyűséget, és éljetek, és járjatok az értelem útján!” (Péld. 9,6) „Mert én általam sokasodnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit” (Péld. 9,11).

282 Ezért: „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Péld. 16,32). Mert: „Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart” (Péld. 15,18). És: „A haragos háborgást szerez, viszályt szít; és a dühösködőnek, az indulatos embernek sok a vétke” (Péld. 29,22). Az Úr Jézus így figyelmezteti Övéit a haraggal, indulatossággal kapcsolatosan: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik, aki haragot tart, és neheztel az ő atyjafiára, az ő testvérére, méltó az ítéletre, és ki van téve a vádolónak. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának, vagy a felebarátjának: Ráka, azaz hitvány, oktalan, ostoba, buta, méltó a főtörvényszékre, a főtanács ítéletére; és állítsák a nagytanács, a Szanhedrin elé. Aki pedig ezt mondja: Bolond, ki lesz téve a gyehenna tüzének, mert őt megfogta már a tüzes gyehenna” (Mát. 5,22). Hát ezért: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra, és ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen; mert a harag és a bosszankodás a bolondok kebelében nyugszik, az Istentelenek, az Isten nélkül élők szívében tanyázik” (Préd. 7,9). Jakab apostol is figyelmezteti a szenteket: „Azért tudjátok, és értsétek meg szeretett atyámfiai, nagyon szeretett drága testvéreim, legyen minden ember gyors a meghallásra, megértésre, késedelmes a megszólalásra, a beszédre, késedelmes a haragra, dühre, felháborodásra. Mert ember haragja, indulata, dühe, felháborodása Isten igazságát, Isten akaratát, az Isten által ajándékozott megigazulást, vagy a hit által való megigazulást nem munkálja, nem szolgálja” (Jak. 1,19-20).

283 Így folytatódik a kijelentés: „Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; aki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!” (Péld. 17,5). Jakab apostol így folytatja: „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, ha hiányzik a létfenntartásukhoz szükséges táplálék, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van, ami nélkülözhetetlen a testnek, az ő egész lényüknek? Mi hasznát látnák ők annak?” (Jak. 2,15-16). „Akinek pedig van miből élnie e világon, a földi élethez, a megélhetéshez szükséges javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy az ő atyjafia, testvére szükségben van és szűkölködik, és elzárja attól az ő szívét, a bensőjét, miképpen és hogyan lakhat, és marad meg abban az Isten szeretete?” (1 Ján. 3,17). Mert: „… az igaz irgalmas és adakozó” (Zsolt. 37,21). Hiszen: „Önmagával tesz jól a hívő férfiú.... Mert: A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld. 11,17.25). „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17). Tégy jót a hitben testvéreiddel: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal. 6,10). És testszerinti rokonaiddal is: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8). Hát: „Ne fogd meg, ne tartsd vissza a jótéteményt, a jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel azoktól, akik szűkölködnek, ha hatalmad és lehetőséged van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27-28). Mert azt mondja az Úr, hogy ez az: „… amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek. Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és testvéred előtt el ne rejtsd magadat, és ne zárkózz el testvéred elől? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, és ha segítségül hívod az Urat, Jahvét az Örökkévalót, ő válaszol. Jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszülsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégít tégedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak” (Ésa. 58,6-12). „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről, a ti fáradozásotokról és a szeretetről, melyet tanúsítottatok, és megmutattatok az ő nevében, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsid. 6,10).

284 És folytatódik a kijelentés: „Sok baja van az igaznak, a megigazult   embernek, mert sok szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsolt. 34,20). „De a bűnösök, akik [(pášaʿ): elszakadtak, fellázadtak] mind elvesznek [(jaḥaḏ šámaḏ): egyszerre, teljesen elpusztulnak, megsemmisülnek]; a gonosznak [(rášá'aḥăríṯ ʿ): az Isten nélkül élő sorsának] vége pusztulás, [a gonoszok hada elenyészik]. : Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15). „Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód] »Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan; egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése«”(Péld. 6,15). Az igazak [(caddíq): az igazzá nyilvánítottak] segedelme [(təšuʿáh təšúʿáh): segítsége] pedig az Úrtól van [ő az ő erősségük [(máʿôz): védelmük, menedékük] a háborúság, a [(cáráh): nyomorúság, gyötrelem] idején” (Zsolt. 37,38-39).

285 Továbbra is a hívő, és hitetlen különbségéről: „A bölcsek tudományt [(daʿaṯ): bölcsességet, ismeretet, tudást] rejtegetnek, és [(cáp̄an): őriznek, tudásukkal csöndben meghúzódnak, kincsként halmozzák fel]. A bolondnak [('ĕvíl): Isten nélkül élő hitetlennek] szája pedig közeli romlás, [(məḥittáh): rombolás, összeomlás, pusztulás, kész veszedelem]” (Péld. 10,14) „A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre, (és ajka önmagának a csapdája)” (Péld. 18,7). „Az eszes ember (nem fitogtatja tudását), és elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot, (esztelen pedig kérkedik bolondságával)” (Péld. 12,22). „Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát, és (terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16). „A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája (szájából gőg sarjad); a bölcseknek pedig beszéde (megőrzi), és megtartja őket” (Péld. 14,3).„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)! (Zsolt. 59,13).