Jób könyve 8. fejezet: A hústesti ember sorsa.

Jób. 8,1 Akkor megszólalt, és válaszolt a sukhi Bildád, és monda:

Jób. 8,2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél, és üres hiábavalóság?

Jób. 8,3 Elforgatja-e az erős, hatalmas Isten a törvényt, vagy a döntését? Avagy a Mindenható elforgatja-e valaki igazságát, elferdíti-e, elcsavarja-e az igazságot?80

Jób. 8,4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, ha ők vétették el a lépést, és félrelépve letértek az útról, úgy az ő lázadásuk, elszakadásuk miatt vetette el hagyta magukra őket.

Jób. 8,5 De ha te az erős, hatalmas Istent szorgalmasan keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért, kegyelemért, irgalomért könyörögsz,81

Jób. 8,6 Ha tiszta, ártatlan és igaz vagy, akkor legott felserken, felkel éretted, és helyreállítja, éppé és biztonságossá teszi a te igazságodnak hajlékát.82

Jób. 8,7 És ha korábbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. És bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.83

Jób. 8,8 Mert kérdezd csak meg a letűnt nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról, az ő őseikről való tudakozódásra!84

Jób. 8,9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk, mert a mi életünk csak átsuhanó árnyék e földön.85

Jób. 8,10 Nem tanítanak-e meg azok téged? Nem mondják-e meg néked, és nem adják hírül a bensőjükből származó az Igék?

Jób. 8,11 Felnövekedik-e a káka mocsár nélkül, megnő-e a sás víz nélkül?

Jób. 8,12 Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb.

Jób. 8,13 Ilyenek az ösvényeik, és ilyen a sorsuk mindazoknak, akik az erős, hatalmas Istenről elfeledkeznek, akik Őt figyelmen kívül hagyják, és a képmutatónak, az Isten nélkül élő hitetlennek reménysége, és várakozása is elvész, semmivé lesz.86

Jób. 8,14 Mivel szertefoszlik bizakodása, megcsalja, mert úszó ökörnyál az ő reménysége, póknak hálója minden bizodalma.87

Jób. 8,15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, bízik benne, szorosan fogja, szorítja, erősen ragaszkodik hozzá, de nem marad meg. Hiába fogózkodik bele, az nem tartja meg, kapkod utána, de nincs semmi tartása.88

Jób. 8,16 Bő nedvességű friss, üde ez a napfényen, és ágazata túlnő a kertjén. Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet.

Jób. 8,17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon, átbújnak a kőrakáson; átfúródnak a szikla-rétegen és megkapaszkodnak a kőhalomban is.89

Jób. 8,18 De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!90

Jób. 8,19 Ímé ez az ő sorsának, az ö életének öröme! És egy másik sarjad ki a porból.91

Jób. 8,20 Ímé az erős Isten nem veti meg, nem utasítja el az ártatlant, a feddhetetlent, hanem támogatja, segíti, megerősíti. De a gonoszoknak, a számítóknak, az ártalmasoknak, a rosszat, gonoszat cselekvőknek, akik gonoszul élnek nem ad előmenetelt, és nem ad segítséget.92

Jób. 8,21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal, örömujjongással, és ujjongó csatakiáltással.

Jób. 8,22 Gyűlölő ellenségeid szégyenbe, gyalázatba öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.93

---

80 Jób barátai így szólnak Istenről: „Az esendő ember feddhetetlen, kifogástalan, tökéletes lehet-e Isten szemében? Vajon megállhat-e Isten előtt? Számára lehet-e valaki elfogadható? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban, az ő küldötteiben, hírvivő követeiben is észrevesz, és talál hibát, hamisságot, kivetnivalót” (Jób. 4,17-21) Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9). Ábrahám ismerve az Urat, így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” (1 Móz. 18,25).  Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10.12). Pál apostol kérdése és megvallása: „Mit mondunk tehát:… Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen! Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, és hogyan hozhatná helyre, és különböztetné meg a helytelent, és hogyan döntene Isten a teremtett, a látható világ, e világ felett?” (Róm. 3,6;9,14). Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).

81 És ezt tanácsolja az általa bűnösnek tartott Jóbnak Bildád: „Mindazonáltal én a Mindenhatóhoz, az erős, hatalmas Istenhez folyamodnám, és Hozzá járulva, tudakozódnék, és Isten elé terjeszteném ügyemet, segítségül híva Őt. Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe” (Jób. 5,8.27) . Igen: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz felépülsz, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól” (Jób. 22,23).

82 És így folytatják Jób barátai: „Majd megismered, megtapasztalod, hogy békességben lesz a te sátorod, hogy épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. Majd megtapasztalod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona” (Jób. 5,24-26). És az Úr mindazoknak ígéri ezt, akik az Övéi „Te békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1 Móz. 15,15). „… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26). „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsolt. 91,16). És folytatódik a Jóbnak mondott beszéd: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, te pedig teljesíted és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, ha valamit elhatározol, meglesz, és a te utjaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. Megszabadítja, és megmenti a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az” (Jób. 22,23.26-30). Igen, az Úr ígéri ezt: „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod, megigazultságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul” (Ésa. 58,8-9).

83 Akkor majd a Zsoltár szavaival megvallhatod, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet” (Zsolt. 138,7). Mert: „Kicsoda az az ember, aki tiszteli az Urat, Jahvét az Örökkévalót? Ő oktatja, hogy melyik utat válassza. Annak élete boldog, sikeres, áldott, és magzatja, gyermeke birtokba veszi az országot” (Zsolt. 25,12-13). És minden fiai az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiai békessége” (Ésa. 54,13). Mert azt mondja az Úr: „És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, igéim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak, és nem fogynak ki szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,21). „És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19).

84 És a Jób barátai folytatják: „Tudod-e azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyezte, Az istentelenek, azaz az Isten nélkül élők vigadozása, és vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?” (Jób. 20,4-5). „Mert tudakozzál csak a régi időkről, és amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig” (5 Móz. 4,32). És: „Emlékezzél meg az ősidőkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te vénjeidet és megmondják néked!” (5 Móz. 32,7).

85 Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7) Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és tele van nyugtalansággal. Mint a virág, kihajt, és kinyílik, majd elfonnyad és elhervad, árnyékként tűnik el és nem marad meg” (Jób. 14,1-2). „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, vége van, még a helyét sem lehet felismerni” (Zsolt. 103,15-16). Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint a tűnő árnyék” (Zsolt. 144,4). Mert: „… a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15). Dávid is így panaszkodik: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam” (Zsolt. 102,12). „Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska” (Zsolt. 109,23).

86 És így folytatódik a kijelentés: „A saját törvényszegése csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése” (Péld. 5,22). Mert:  „A gonoszt gonoszság öli meg…” (Zsolt. 34,22). Igen: „… a gonoszok, az Isten nélkül élő hitetlenek útja pusztulásba visz, és a semmibe vész” (Zsolt. 1,6). „Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20). És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28).

87 Bizony: „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető. Nem takarózhatnak készítményükbe; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, készítményük csak bajt okoz, és erőszakos tetteket követnek el” (Ésa. 59,56). Ezért: „… az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek, várakozása elvész, semmivé lesz” (Péld. 10,28). És: „Mikor meghal az Isten nélkül élő ember, elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld. 11,7).

88 És folytatódik a kijelentés: A gondolatuk ez: az ő házuk, örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön, és földeket neveznek el róluk. Pedig a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,12-13). „ „Az emberi - ádámi - faj sorsa olyan, mint az állat sorsa. Csapás, romlás, pusztulás éri úgy az egyiket, mint a másikat, és ugyanaz a teremtő, életet meghatározó erő van az egyikben, mint a másikban. Az emberi - ádámi fajnak nincs előnye az állatokkal szemben, mert ugyanazon a helyen pusztul el, hal meg az egyik, mint a másik, mert porból lett, és a porba tér vissza” (Préd. 3,19-20).

89 Dávid így prófétál róluk: „Láttam elhatalmasodni a vad, erőszakos gonoszt, az Isten nélkül élőt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, mint egy terebélyes zöldellő fa” (Zsolt. 37,35).  Ézsaiás is róluk beszél, de: „Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, a szél csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát” (Ésa. 40,24).

90 És így folytatódik a kijelentés: „Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő lakóhelye nem tud róla többé” (Jób. 7,10). Dávid is erről tesz megvallást: „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha végigsöpör rajta a szél, vége van, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé” (Zsolt. 103,15-16). „Láttam elhatalmasodni a vad, erőszakos gonoszt, az Isten nélkül élőt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, mint egy terebélyes zöldellő fa. De: egyszer csak eltűnt és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36). És így folytatódik a gonoszok, az Isten nélkül élők sorsáról a kijelentés: „Észrevettem, hogy egy bolond, Isten nélkül élő gyökerezni kezdett, de hirtelen, váratlanul átok szállt szép hajlékára, és hirtelen elkorhadt a lakóhelyén” (Jób. 5,3). Ézsaiáson keresztül folytatódik a kijelentés: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24). „Az Isten nélkül élőknek háza elvész…” (Péld. 14,11).

91 A Prédikátor is a testi ember életének értelmén elmélkedik: „Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, a föld pedig mindörökké megmarad” (Préd. 1,3-4).

92 Mert: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki, akinek gyönyörködik útjaiban” (Zsolt. 37,23). Mert: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, és azt hajhássza, ő magára jő rossz” (Péld. 11,27).

93 És így folytatódik a kijelentés: Romlás éri a bűnösöket, a céltévesztőket. Leomlanak az Isten nélkül élők és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll ” Péld. 12.6) „Az Isten nélkül élőknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11). Dávid is erről tesz megvallást: „Megszégyenülnek, pirulnak, megzavarodnak, és félelem szállja meg majd, és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek, menekülnek, távoznak mind hirtelen” (Zsolt 6,11)