Bővített Biblia: 2018. 08. 01.

Jób. 5,1 Kiálts csak, emeld föl hangodat! Van-e, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?41

Jób. 5,2 Mert a bolondot, az istentelent, aki Isten nélkül él, a harag, a düh öli meg, pusztítja el. Az együgyű hiszékenyt, naivat, elcsábítottat, rászedettet, félrevezetettet pedig halálba kergeti a heveskedés.42

Jób. 5,3 Észrevettem, hogy egy bolond, istentelen, azaz Isten nélkül élő gyökerezni kezdett, de hirtelen, váratlanul átok szállt szép hajlékára, és hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.43

Jób. 5,4 Fiai távol vannak a szabadulástól a segítségtől, biztonságtól, jóléttől, üdvösségtől. A kapuban összetöretnek, letapostatnak, mert nincs, aki kimentse, kiragadja, megszabadítsa, megvédje, megmentse őket, mert nincs védelmezőjük.

Jób. 5,5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg, és szürcsöli a szomjazó.44

Jób. 5,6 Mert nem a földből származik a hazugság, csalás, romlottság, gonoszság, igazságtalanság, baj, csapás, szerencsétlenség, és nem a földből nő ki a fáradságos munka, erőfeszítés, szenvedés, gyötrődés, vesződés.

Jób. 5,7 Hanem az emberi faj úgy teremti, hozza létre a fáradozást, vesződséget, kellemetlenséget, fáradtságot, kimerültséget, fájdalmat, szenvedést, mint ahogy a láng fia gőgösen, dölyfösen, fennhéjázóan magasra repül.45

Jób. 5,8 Mindazonáltal én a Mindenhatóhoz, az erős, hatalmas Istenhez folyamodnám, és Hozzá járulva, tudakozódnék, és Isten elé terjeszteném ügyemet, segítségül híva Őt.46

Jób. 5,9 Aki számos, hatalmas, végére mehetetlen dolgokat művel kikutathatatlanul, és csodákat megszámlálhatatlanul.47

Jób. 5,10 Aki esőt ad a földnek felszínére, és vízzel öntözi az egész határt.48

Jób. 5,11 Az alacsonyrendű megalázottakat, magasra helyezi, a gyászolókat magas, biztonságos helyre teszi, oltalomba helyezi, megszabadítja, megvédi, üdvözíti.49

Jób. 5,12 Aki meghiúsítja a ravaszak, agyafúrtak elgondolását, terveit, célját, hogy maradandó sikert kezeik, erejük, fegyvereik ne vihessenek véghez.50

Jób. 5,13 Aki foglyul ejti a bölcseket az ő ravaszságukkal, fortélyaikkal, és csavaros, fonák tervük, szándékuk meghiúsul.51

Jób. 5,14 Nappal sötétben botorkálnak, és fényben is tapogatva járnak, mint éjszaka.52

Jób. 5,15 Aki megszabadítja, segíti, támogatja, és győzelmet ad a szegénynek, az elesettnek, mert megmenti a fegyvertől, a kardtól, az ő szájuktól, és az erősnek, a szilárd, makacs ellenálló, a hatalmas vitéz kezéből fegyverétől, erejétől a szegényt az elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szorulót.53

Jób. 5,16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság, a gonoszság befogja az ő száját és elnémul.54

Jób. 5,17 Ímé, boldogság a halandó, esendő embernek, akit Isten megvizsgál, kikérdez. Azért a Mindenható, figyelmeztetését, tanítását, útmutatását ne utasítsd el, és ne utasítsd vissza!55

Jób. 5,18 Mert ha szenvedsz a fájdalomtól, bekötözi, bepólyálja a sebet, és belemárt az Ő erejébe, és meggyógyít, helyreállít.56

Jób. 5,19 Hat bajodból, nyomorúságból, gyötrelemből kiragad, megment, megszabadít, megvéd, és a hetedikben sem illet, nem érint a veszedelem, a veszélyes, rosszindulatú gonosz téged.57

Jób. 5,20 Az éhínségben megment, megszabadít, megőriz téged a romlástól, haláltól, pusztulástól, és a háborúban, a csatában a fegyveres kezektől, s a hadban a kardnak erejétől.58

Jób. 5,21 A nyelvek ostora, miden rágalmazás, átkozás elől biztonságban vagy és rejtve leszel, és nem kell félned, remegned, megijedned, megrémülnöd, hogy a pusztulás rád következik, hogy a pusztulás rád tör, elér, rád szakad.59

Jób. 5,22 A rombolást, pusztulást, drágaságot és éhínséget neveted. Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned.60

Jób. 5,23 Mert a mezőn való kövekkel is szövetséged lesz, és a mezei vad is békességben, és barátságban lesz veled.61

Jób. 5,24 Majd megismered, megtapasztalod, hogy békességben lesz a te sátorod, hogy épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Jób. 5,25 Majd megtapasztalod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.62

Jób. 5,26 Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.63

Jób. 5,27 Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe.

41 Már a próféta is így kiált: „Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!” (Hab. 1,2).

42 Ezért figyelmezteti Krisztus népét a Szent Szellem: „Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után” (Gal. 5,26). „Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok” (Fil. 2,3).

43 Dávid is erről prófétál: „Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; De elmúlt, eltűnt és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36). „Az Úrnak átka, szűkölködés, szegénység száll és van a gonosz céltévesztőnek, istentelennek, Isten nélkül élőknek házán és háznépén, leszármazottain, utódain, és javain…” (Péld. 3,33). Mert: „Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral és viszálykodást szít minden időben, és háborúságot indít. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, hirtelen tör rá a veszedelem és egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül, s nem lesz gyógyulása” (Péld. 6,14-15). Ézsaiáson keresztül folytatódik a kijelentés: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24). Az engedetlenség következményéről beszél a törvény is: „ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor kapcsolatba, közösségbe kerülsz az átokkal, és az birtokba vesz” (5Móz. 28,1.2.15) „Mert akiket ő… megátkoz, kivágattatnak azok”(Zsolt.37,22) „Az istenteleneknek háza elvész;…” (Péld. 14,11) Mert Isten azt mondja: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Csel. 16,31) Mert: „Krisztus váltott meg minket, és váltságdíj ellenében felszabadított, kivásárolt a törvény átka alól, és átok alá került helyettünk… ” (Gal. 3,13). S az engedetlenek: „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

44 Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mit jelent a tövis: „… a tövis az evilág dolgai miatti aggódás és a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés…” (Luk. 8,14). Így figyelmeztet az Úr: „És ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, akkor: …Hiába vetitek el a magot, ellenségeitek eszik meg a termését” (3 Móz. 26,15-16). És bár: „Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem. Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort” (Mik. 6,14-15).

45 Mikor az ember Isten szava helyett a sátán szavát és ezzel természetét fogadta be, így szólt az Úr, kijelentve ennek következményét: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

46 Maga Isten is arra bátorít, hogy: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És az apostolon keresztül megerősíti az Úr ígéretét: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét megtartatik, üdvözül” (Róm. 10,13). Már Mózes ezt a kijelentést kapja az Úrról: „Aki irgalmas marad, és megtartja szeretetét ezer íziglen; megbocsátja a bűnt, a céltévesztést, hitszegést és vétket. De nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. (A héber szerint: Aki megtartja szeretetét, és megigazulttá teszi a törvénynélküli állapotban lévő, Isten nélkül élő, céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a vádolhatókat ártatlannak nyilvánítja, fölmenti. És a törvényszegő apák gyermekeit a harmadik és negyedik generációhoz / nemzedékhez tartozó unokákat és dédunokákat is” (2 Móz. 34,7). Dávid ismerve az Urat azt kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: „Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!” (Zsolt. 35,23-24) S a Szent Szellem Isten igazságáról így tesz bizonyságot: „Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm. 3,22).

47 Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7) „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6) A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28) .Az apostol is erről tesz bizonyságot: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok, kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei, tevékenysége” (Róm. 11,33).

48 Dávid így énekel Isten hatalmáról, és jóságáról, Aki: „Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból” (Zsolt. 135,7). „Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből” (Jer. 10,13).Bizony: „Meglátogatod a földet és elárasztod. Gondoskodsz a földről, és megöntözöd; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója, és patakja tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, és gabonával látod el az embereket, mert úgy rendelted azt, és így gondoskodsz a földről. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, termését és növényzetét megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te javaiddal, és a te nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői, és legelők sarjadnak a pusztán és a halmokat vígság és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és nyájak lepik el a legelőket, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és ujjonganak, és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14) És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben, az előző nemzedékek során hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni, megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17). És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8).

49 És így folytatódik a kijelentés: „Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!” (Zsolt. 75,7-8). Mert: „Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal; Felemeli a porból a szegényt. És a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok mellé. És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai. És azokra helyezi a föld kerekségét” (1 Sám. 2,7-8).

50 Mert azt mondja az Úr: „Tanácskozzatok, szőjetek csak terveket, de haszontalan lesz, majd meghiúsulnak. Beszéljetek beszédet, tárgyaljatok csak, de úgysem sikerül, mert Isten van mi velünk!” (Ésa. 8,10). Így amikor a templom építői ellen terveztek cselt ellenségeik: „És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, az ő tervüket, és hogy Isten meghiúsította, és semmivé tette az ő tanácsukat: visszatértünk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához” (Nehem. 4,15). Mert: „Az Úr elforgatja és semmivé teszi a nemzetek tanácsát, és tervét, meghiúsítja a népek gondolatait és szándékait” (Zsolt. 33,10).

51 Bizony: „Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen” (Péld. 21,30). Mert azt mondja az Úr: „A csalók jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, és leleplezem, hogy tudományuk bolondság” (Ésa. 44,25). És: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, aki Isten nélkül él, és a saját bűnének, céltévesztésének köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22). Bizony: „Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nékik?” (Jer. 8,9). „Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Zsolt. 94,11). A prédikátor pedig a testi emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Préd. 2,15.17). Bizony: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22). „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” (1Kor. 1,20). Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8). „Mert hiszen e világ, ennek a létkornak a bölcsessége bolondság, butaság, ostobaság, értetlenség, oktalanság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban, ravaszságukban, mesterkedésükben. És ismét: Ismeri, és tudja az Úr a bölcsek gondolatait,fontolgatásait, érveléseit, okoskodásait, mert tárva vannak előtte, hogy holtpontra jutottak elgondolásaikkal, hogy hiábavalók, haszontalanok, fölöslegesek, értéktelenek, tévesek” (1 Kor. 3,19-20).

52 A sötétség következményéről így szólnak a próféták: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk, úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!” (Ésa. 8,20-22). „Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, és ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólott! Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támasztana, és mielőtt botladoznátok és megütnétek lábaitokat a homályba borult, sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá és sűrű sötétséggé fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik, bizony fogságba kerül az Úr nyája” (Jer. 13,15-17). „És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben; és szerencsétlen leszel a te újaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson” (5 Móz. 28,29). Mert: „A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban. Eljárásuk nem törvényes, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az igazságosság, és a törvény és nem ér el minket az igazság. Várunk világosságra, és ímé, sötétség, napfényre és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs. Megütközünk, botladozunk fényes délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt” (Ésa. 59,8-10). Emiatt: „Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,16-17). Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6) Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6) Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27) És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

53 Mert: „Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az az éles borotva, te álnokságnak mestere! A rosszat szereted inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. Szeretsz minden ártalmas beszédet, és szeret bántó szavakat mondani álnok a nyelved” (Zsolt. 52,4-6).

54 Ezért: „… dicséri őt mindaz, aki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája” (Zsolt. 63,12). És: „Aki megcsúfolja, kigúnyolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; aki gyönyörködik másnak nyomorúságában, és aki a veszedelemnek örül büntetlen nem lészen!” (Péld. 17,5). Mert Ő: „felemeli a nyomorultat az ínségből, és a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban; és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság befogja az ő száját” (Zsolt. 107,41-42).

55 És így folytatódik a kijelentés: „Az Úrnak nevelését, tanítását, figyelmeztetését, oktatását, és képzését fiam ne utáld meg. Ne hárítsd el, ne vesd meg, és ne állj ellene, se meg ne und, ne erőtlenítsd meg, és ne szüntesd meg az ő feltárását, felfedését, mert Ő ismertté teszi – napvilágra hozza – a tényeket, meggyőz, és beláttat” (Péld. 3,11). „Mert akit szeret az Úr, azt tanítja, oktatja, képezi, neveli, és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel, akinek javát akarja, és akiben örömét leli” (Péld. 3,12). Az Úr szeretetének a jele, ha Ő nevel, tanít: „Akit én szeretek, megvizsgálom, tanítom, oktatom, nevelem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel. 3,19). Jakab apostolon keresztül hangzik a magyarázat: A betegség, csapás, nyomorúság nem Istentől van, hanem az ellenségtől: „Teljes és nagy örömnek tartsátok, atyámfiai, testvéreim, valahányszor különféle, és változatos, bonyolult kísértésekbe estek, mikor megpróbálnak elcsábítani bűnre, céltévesztésre. Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, a kísértés idején, amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, céltévesztésre kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elveszi, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek, azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,2.12). A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben, a szerencsétlenség, nyomorúság elszenvedésében, a baj elhordozásában és béketűrésben, állhatatosságban, kitartásban a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését kitartását, állhatatosságát hallottátok, és ha megértettétek, akkor az Úrtól való végét, eredményét is láttátok, hogy hogyan intézte a sorsát az Úr, mert igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jak. 5,10-11).

56 Hiszen: „Közel van az Úr a megtört, megsebzett, töredelmes szívekhez, bensőkhöz, és meggyógyítja és megmenti a töredelmes szelleműeket” (Zsolt. 34,19). És: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3).

57 És: „Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz, és nem rettensz fel; hanem lefekszel és jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol és gyönyörűséges lesz a te álmod. Nem kell tartanod hirtelen és váratlan ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod a gonoszok, az Isten nélkül élők támadásától, hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek” (Péld. 3,24-25). Te: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, és a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,5). Mert az Úr a te üdvözítő Istened, ezért: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, sem rémségektől vagy az éji kísértettől, sem a repülő és suhanó nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár, és a sötétben terjed; a döghaláltól, a ragálytól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít és téged akkor sem ér el, és téged nem találnak el. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam és menedékem; a Felségest választottad a te hajlékoddá és hívtad oltalmadra: Nem illet téged a veszedelem, sem baj, és csapás nem közelget és közel sem férhet a sátorodhoz” (Zsolt. 91,5-7.9-10). Bizony: „Az Úr a te őriződ a te oltalmazód, az Úr a te árnyékod Ő védelmez a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, és nem éget, és nem árt neked, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz és megóv téged minden gonosztól, minden bajtól, megőrzi a te életedet, ő vigyáz életedre. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsolt. 121,5-8).

58 Azt mondja az Úr: „Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert bíztál bennem, azt mondja az Úr” (Jer. 39,18). Mert: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében, és szeretetében bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19). „Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, örömre derülnek és arcuk meg nem pirul. Ez a szegény nyomorult kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette, kiszabadította őt. Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és tábort jár az őt félők körül, és megmenti, kiszabadítja őket. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,6-8.11). „Nem szégyenülnek meg a gonosz, veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban is” (Zsolt. 37,19). „Az Úr nem hagyja éhezni a megigazultat…” (Péld. 10,3).

59 Mert: „Célt téveszt minden ellened készült fegyver, és nem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, mely törvénykezni mer veled meghazudtolsz, ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa. 54,17). „Tollaival takar be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4). Ezért: „Még ha a halál mélységes sötétségén megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és pásztorbotod támogat, bátorít, és biztonságot ad” (Zsolt. 23,4). És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6). Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége kitől remegjek?” (Zsolt. 27,1). Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt. 73,24). „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21).

60 Mert: „Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt. 91,13). Mert: „Erő és méltóság árad rólad, és nevetve nézel a holnap elé” (Péld. 31,25) „Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön” (3 Móz. 25,18).

61 Amikor megtérnek: „azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, a földön csúszó-mászó állatokkal, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik” (Hós. 2,17). „És szerzek ő velük békességnek szövetségét és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy biztonságban, és bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben” (Ezék. 34,25). „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:

Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa. 11,6-9). „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” (Ésa. 65,25).

62 Hát: „Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő” (5 Móz. 7,11-14). És: „Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése” (5 Móz. 28,4). Mert: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3). Dávid is erről prófétál: „Grádicsok éneke. Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat. És megláthatod fiaidnak fiait!” (Zsolt. 128,1-4.6). Azt mondja az Úr: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És növekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).

63 Az Úr mindazoknak ígéri, akik az Övéi „Te békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1 Móz. 15,15). „… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26). „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsolt. 91,16)