Jób. 12. fejezet: Csak Isten bölcs és hatalmas; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 12,1 Felele erre Jób, [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] és monda:

Jób. 12,2 Bizonyára [('ámənám): csakugyan azt hiszitek] ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség!134

Jób. 12,3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?135

Jób. 12,4 Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált, [ki az Istent hívja, hogy feleljen neki], és meghallgatja őt. Kikacagják [és gúnydallal csúfolják] az igazat, az ártatlant! [Héber szerint: (léḇáḇ): bensőm (náp̄al kəmô): elcsügged amikor (śəḥóq śəḥôq): gúny tárgya lettem (réʿa): barátaim előtt, amikor (qárá'): segítségért kiáltok Istenhez, és (ʿún): válasz jön rá. (śəḥóq śəḥôq): nevetség, gúny tárgya az (caddíq): igaz, tisztességes, becsületes, akinek igaza, igaz ügye van. Az (támím): ártatlan, feddhetetlen becsületes ember].136

Jób. 12,5 A szerencsétlen megvetni való gondolja, [a jómódban élő, a gondtalan] aki boldog; [rúgás vár azokra] akiknek lábuk roskadozó. [Héber szerint: (lappiḏ lappíḏ): fáklyaként lángol, ég a (búz): megvetés, lenézés, semmibevevés a (ša'ănán): gondtalan, kevély elbizakodott (ʿašətúṯ): gondolataiban, vélekedésében, Akinek

 (reḡel): lába (máʿaḏ): megcsúszik, megbotlik, tántorog, imbolyog. De (kún): felállíttatik, megerősíttetik, helyreállíttatik].137

Jób. 12,6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. [Héber szerint: Akik (šáḏaḏ): erőszakosan cselekszenek, elnyomnak, pusztítanak, azoknak ('óhel): sátra (šálév šáláh): nyugalomban, békességben, (baṭṭuḥôṯ): biztonságban van. (ráḡaz): Haragra ingerlik az ('él): erős, hatalmas Istent, és (jáḏ bô'): kezükben hordozzák ('ĕlóhah 'ĕlôhah): istenüket].138

Jób. 12,7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, [az állatokat azok is] majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked [azok is tudósítana; majd megjelentik neked].139

Jób. 12,8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Jób. 12,9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze alkotta őket?

Jób. 12,10 Az ő kezében van minden élőlénynek a léte és az emberi (báśár): hústestnek a (rúaḥ): lehelete.140

Jób. 12,11 Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, [különbözteti meg a szavakat], és az íny kóstolja [ízleli] meg az ételt?141

Jób. 12,12 A vén, az (öreg) emberekben van-e a bölcsesség, és az értelem, és [(tôḇunáh təḇúnáh): megértés] a hosszú életben-e, az [('óreḵ jôm): évek hosszúságában-e]?142

Jób. 12,13 Ő nála van a bölcsesség és hatalom, és az [(gəḇúráh): erő] övé a tanács és az értelem [és az (tôḇunáh təḇúnáh): értelmezés].143

Jób. 12,14 Ímé, amit leront, [(háras): ledönt, lerombol] nem épül föl, nem [(bánáh): áll helyre] az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. [Más fordítás: Ha oltalma alá zárja az embert, senki onnét ki nem veheti].144

Jób. 12,15 Ímé, ha a vizeket elfogja, [visszatartja] kiszáradnak; ha kibocsátja [elereszti] őket, felforgatják [elborítják a földet; szétáradnak a földön, (háp̄aḵ): átváltoztatják, átalakítják] a földet.

Jób. 12,16 Ő nála [Tőle] van az erő és okosság; [és az előrelátás; és a siker] övé [hatalmában van] az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz [Héber szerint: Övé az (ʿôz ʿóz): erő, hatalom, méltóság, dicsőség, dicséret, (túšijjáh): bölcsesség, maradandó siker. Övé a (šáḡaḡ): tévelygő is].145

Jób. 12,17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a bírákat megbolondítja. [Héber szerint: A (jáʿac): tanácsadókat, tanácsosokat, vezetőket (šôlál): mezítláb, és meztelenül foglyul ejtve (jálaḵ): vezeti. A (šáp̄aṭ): bírákat, kormányzókat (hálal): megbolondítja, ostobává teszi].146

Jób. 12,18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. [Héber szerint: (meleḵ): királyokat, uralkodókat] (músár): figyelmeztet, és útmutatást ad (páṯaḥ): megnyitja füleiket a kijelentésre, és (máṯənajim 'ézôr) csípőjüket felövezi erővel].147

Jób. 12,19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. [Héber szerint: A papokat (šôlál jálaḵ): mezítláb járatja, és ('éṯán 'êṯán): folyamatosan (sálap̄): csúszóssá teszi útjukat].148

Jób. 12,20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. [Héber szerint: A ('áman): hűséges megbízhatóktól (śúr súr): elveszi a (śáp̄áh): beszédet. A (záqén): vénektől, presbiterektől (láqaḥ): elveszi az (ṭaʿam): ítélőképességet].

Jób. 12,21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. [Héber szerint: (búz): megvetés, lenézés, semmibevevés, gyalázat, szégyen, (šáp̄aḵ): árad a (náḏíḇ): fejedelmekre, mint ('áp̄íq): hatalmas folyó. (mézaḥ məzíaḥ): Meggyengíti, védtelenné teszi őket, hatalmukat (ráp̄áh): gyengíti, bátorságukat elveszítik].149

Jób. 12,22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. [Héber szerint: (gálah): leleplezi, felfedi, kijelenti a (ḥóšeḵ): sötétség, homály (ʿámóq): rejtélyes, kifürkészhetetlen, kikutathatatlan titkait, és a (caləmáveṯ): mélységes sötétségnek, a halál árnyékának titokzatosságát is ('ôr): világosságra hozza, és (jácá'): ismertté teszi].150

Jób. 12,23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti, őket. Nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. [Héber szerint: (gój gôj): Népeket (śáḡá'): tesz naggyá, majd ('áḇaḏ): tévelyegve elpusztulnak; (šáṭaḥ): népek határát terjeszti ki messzire, majd (náḥáh): odavezeti őket].151

Jób. 12,24 Elveszi eszüket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. [Héber szerint: De: (śúr súr): elhajol, elfordul, eltávolodik, (léḇ): szívük, bensőjük a (ró'š): forrásuktól.(dereḵ): vallási szokásaik, istentiszteleti módjuk, életútjuk, sorsuk (tóhú): üresség, hiábavalóság, és (táʿáh): félrevezetve bolyonganak, tévelyegve elpusztulnak].152

Jób. 12,25 És világtalan sötétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. [Héber szerint: ('ôr): fény, világosság nélkül (ḥóšeḵ): sötétségben (mášaׁš): tapogatóznak, és (táʿáh): félrevezetve tévelyegnek, tántorogva bolyonganak , mint a (šikkór šikkôr): részegek].153

---

134 Vajon: „Te születtél-e az első embernek; előbb formáltattál-e, mint a halmok? Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, (kihallgattad Isten titkát) és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e?” (Jób. 15,7-8). És az apostol kérdése: „Kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, szándékát, elgondolását, elhatározását? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki? (Róm. 11,34).

135 Hiszen: „Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok” (Jób. 13,2).

136 Igen: „A szerencsétlent [(más): bajbajutott, reménytelen helyzetűt] barátjától részvét [(ḥeseḏ): jóindulat] illeti meg…” (Jób. 6,14). „A ki igazán jár, és féli az Urat…” (Péld. 14,2). De: „Még mindig csúfot űznek belőlem, és gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem” (Jób. 17,1).

137Mert: „Aki megcsúfolja, kigúnyolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; aki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!” (Péld. 17,5). Hát: „Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján! Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. Amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; amit te fizettél, visszaszáll fejedre” (Abd. 1,12.15).

138 Dávid megvallása: „Irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét, és jólétét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, (kövér a testük) és az ő erejük állandó. A halandók nyomorúságában (gyötrelmében) nincs részük, és nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük gondolatai csaponganak. (Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak). Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással (elnyomással fenyegetőznek dölyfösen). Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,3-9). Jób is ezt kérdezi: „Ha rágondolok, mindjárt felháborodom, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak (sőt meg is gazdagodnak)? Az ő magvuk előttük nő fel ő velük, (jómódba jutnak) az ő sarjadékuk szemeik láttára. Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje” (Jób. 21,6-9). Jeremiás Istent kérdezi: „Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek, az isten nélkül élők útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő szívüktől!” (Jer. 12,1-2).

139 Pál apostol megvallása: „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma, és istensége, és az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén megértetvén megláttatik. És világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők...” (Róm. 1,20).

140 És így folytatódik a kijelentés: „Isten, aki leheletet ad minden hústestnek! (4 Móz. 16,22). Erről tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert ('áḏám: emberiséget, az ádámi fajt) a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7). És az embernek: „Ha kifújja leheletét, visszatér földébe, és aznapon elvesznek, semmivé válnak az ő tervei, okoskodása, számvetése” (Zsolt. 146,4). Pál apostol bizonyságtétele az emberről:  „Így is van megírva: Teremtetett az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő, és éltető Szellemmé. Az első ember földből való, földi és a porból alkották; a második ember, az Úr, mennyből való, mennyei. (1 Kor. 15,45.47).

141 De igen: „Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt” (Jób. 34,3).

142 A bölcsesség forrásáról: „Megszólalt a Búztól (jelentése: megvetés, gúny, gúnyolódás) való Elihu, (jelentése: maga az Isten) Barakeél (jelentése: Isten megáld, ó, áldj meg Isten) fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély (még fiatal) vagyok, ti pedig élemedett (öreg) emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek amit tudok. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok, (a korosabbak); és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! De csak a szellem az az emberben (a halandóban) és a Mindenható lehelése, ami értelmet ad néki (ami értelmessé teszi)! Nem a nagyok (nem az idősek) a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet” (Jób. 32,6-9) „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat, Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, és apostolokat…” (Luk. 11,49).

143 Azt mondja az Úr: „Enyém [az én tulajdonom] a tanács és a valóság, a [(tušijjáh túšijjáh): hatékony, praktikus bölcsesség, és a maradandó siker], én vagyok az eszesség [(bínáh): az értelem, ítélőképesség, megkülönböztető képesség, felismerés, megértés], enyém az erő, a [(gəḇúráh): hatalom, a hősiesség, vitézség, bátorság]. (Péld. 8,14). Dániel megvallása: „Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán. 2,20-22). Pál apostol is azt kéri az Úrtól a mindenkori szentek számára: „Hogy szívük felbátorodjék, … és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3). Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30). Akit Isten népe vezetőjéül jelölt ki, annak ad mintát és példát, hogy mit kell kérnie, és mit ad az ilyen imára Isten: „Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni” (2 Krón. 1,10). Jakab apostolon keresztül erre biztat a Szent Szellem: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jak. 1,5). „Mert [csak] az Úr, Jahve az Örökkévaló, jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld. 2,6).

144 A feltámadott Úr kijelentése: „…Ezt mondja a Szent, az Igaz, a Valóság, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, aki szellemi meglátásban részesít, és azt senki el nem zárja. És bezárja és senki meg nem nyitja” (Jel. 3,7). A feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: ”nálam vannak, a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és nekem vannak alárendelve a pokolnak, a holtak hazájának és a halálnak kulcsai, nálam van a nyitás és zárás hatalma” ((Mát. 28,18); Jel. 1,18). Ezt a hatalmat adja át a feltámadott Úr az Övéinek: „És néked adom a mennyek országának, az Isten Királyságának kulcsait” (Mát. 16,19). És ez a hatalom a teljes eklézsiáé: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, és ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön, a mennyben is kötve lészen. És amit megoldotok, szabaddá tesztek, eltöröltök, érvénytelenítetek a földön - ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön, - a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18). Ézsaiás így prófétál arról, aki amit bezár, azt senki ki nem nyitja: „És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, (jelentése: Isten által feltámasztott) a Hilkiás (jelentése: az Úr tulajdona vagy öröksége)  fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjuk Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának. (Más fordítás: palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának); S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának. S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá” (Ésa. 22,20-25). És: „Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? [Héber szerint: Ha: (ḥálap̄): áthatol, áthalad ezen a világon, ismét feltámad megváltozva, kicserélve, erőben megújulva, (sáḡar): körülzár, (qáhal): összegyűjt, és (šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállít, megújít]” (Jób. 11,10)

145 És így folytatódik a kijelentés: „Bölcs szívű [(léḇáḇ): bensőjű], [('ammic 'ammíc), szilárd] és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? [Héber: bensője bölcs, ereje szilárd, és hatalmas, kinek van (kôaḥ kóaḥ qášáh): képessége, és ereje nehezet kérdezni]? (Jób. 9,4). Salamon megvallása: „Mert [csak] az Úr, Jahve az Örökkévaló, az Ő jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld. 2,6). Dánielen keresztül megismételtetik a kijelentés: „Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán. 2,20-22).

146 Hiszen azok: „Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek” (Róm. 1,22). Már Ézsaiás így prófétál evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit határozott a seregeknek Ura Égyiptom felől?” (Ésa. 19,12). Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, …Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25). E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10).  És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (jelentése: szilárd hely /a föld) vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) ( (Aigüptosz): = " kettős teher, dupla nehézség") "Ptah szellemének háza" (Ptah az ókori egyiptomi vallás egyik istene) felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf (jelentése: felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot, a tartományok, és a nemzetek vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot, azaz: e világot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14).  Mert meg van írva: „Elvesztem, eltörlöm, megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosok, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm. Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a törvénymagyarázó? Hol e világ, e létkor vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem minősítette-e balgasággá, oktalansággá, ostobasággá Isten evilág bölcsességét, a világi tudományt?” (1Kor. 1,19-20). Azért, mert: „... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14) Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).

147 És: „Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek” (Dán. 2,21). „Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti” (Dán. 4,14).

148 És folytatódik a kijelentés: „… mert akik engem tisztelnek, és (dicsőítenek) azoknak tisztességet és (dicsőséget) szerzek, akik azonban engem megutálnak, és (megvetnek) megutáltatnak, és (gyalázatra jutnak)” (1 Sám. 2,30).

149 Dávid próféciája: „Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben (és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk)” (Zsolt. 107,40).

150 Az Úr Jézus kijelentése: „Azért ne féljetek, ne rettenjetek, és ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg tőlük. Mert nincs oly rejtett, vagy leplezett, és eltitkolt dolog, ami egyszer napfényre ne jönne, és le ne lepleződnék; és oly titok, vagy olyan rejtett, titkos, vagy színlelt dolog, ami ki ne tudódnék” (Mát. 10,26). Lukács is idézi az Úr Jézus szavait: „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne, és amely le ne lepleződne; és oly titok, mely ki ne tudódnék” (Luk. 12,2) És meg is ismétli: „Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne, és olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne; és nincs oly elrejtett dolog, olyan titok, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne, és ismertté ne válna” (Luk. 8,17) Márk is ír erről: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék, és ami ki ne derülne; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. És semmi titok nincs, ami napfényre ne jutna” (Márk. 4,22). Az apostol is megerősíti a kijelentést: „az Úr az, aki világosságra hozza, és megvilágítja, fénybe borítja a sötétségnek titkait, rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait…” (1 Kor. 4,5). Dániel is erről tesz megvallást: „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22).

151 És így folytatódik a kijelentés, bemutatva, hogy miért pusztulnak el: „Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt” (Zsolt. 107,38-39).

152 És csak: „Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, úttalan utakon; lakó-város felé utat nem találtak vala. Éhesek és szomjasok valának, és elerőtlenedtek” (Zsolt. 107.4-5).

153 És folytatódik a kijelentés, az okot is kijelentve: „Nappal sötétségre bukkannak [(ḥóšeḵ): sötétben botorkálnak], és délben is [(cóhar): fényben is tapogatóznak] tapogatva járnak, mint éjszaka” (Jób. 5,14). A sötétség okáról így szólnak a próféták: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk, (hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője). Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. És lészen, hogyha megéhezik, felgerjed (és fölháborodik) és megátkozza (és gyalázza) királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!” (Ésa. 8,20-22). „Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, (és ne legyetek kevélyek) mert az Úr szólott! Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, (és sötétséget támasztana) és mielőtt (botladoznátok) és megütnétek lábaitokat a (homályba borult), sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá (és sűrű sötétséggé) fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik (bizony fogságba kerül az ÚR nyája)” (Jer. 13,15-17). „És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben; és szerencsétlen leszel a te újaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson” (5 Móz. 28,29). Mert: „A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, (eljárásuk nem törvényes) ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az igazságosság, (a törvény) és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, (napfényre) és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs, megütközünk (botladozunk fényes) délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt” (Ésa. 59,8-10). Emiatt: „Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” Róm. 3,16-17). Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6) Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6). És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).