Zsoltár 58. Bizony, Isten igazságot tesz e földön; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 58,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek] az altashétre; [a ne veszíts el; Ne töröld el; Ne semmisíts meg; kezdetű ének dallamára] Dávid miktámja, [bizonyságtétele].

Zsolt. 58,2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-e meg [oh gyülekezet]? Avagy igazán ítéltek-e ti embernek fiai? [Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött]?^*

*És folytatódik a kérdés: „Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela” (Zsolt. 82,2).

 „Mert amilyen ítélettel ítéltek és amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok, olyannal ítéltettek és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni” (Mát. 7,2)

Zsolt. 58,3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. [Más fordítás: Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek]. »A héber szerint: (ʿavəláh ʿável ʿevel): gonoszságot, csalást, jogtalanságot (páʿal): tesztek (léḇ): bensőtökbe. (jáḏ): Kezetek (ḥámás): erőszakot, kárt, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást (pálas): mér ki az ('erec): országban«.^*

*És tovább folytatódik a kérdés: Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen? És miért akarjátok mindnyájan megölni? Csak arról tanácskoznak, mi módon vessék őt le méltóságából, hogyan taszítsák le a magasból. Szeretik a hazugságot, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela” (Zsolt. 62,4-5).

„Egybegyülekeznek az igaznak élete ellen, és elítélik az ártatlannak vérét” (Zsolt. 94,21).

„Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek.(Más fordítás: Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek)” (Ésa. 59,4).

De: „Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek. (Más fordítás: Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki)” (Ésa. 10,1).

Zsolt. 58,4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjuk méhétől kezdve. [Héber szerint: (zúr): elfordult, eltávolodott, elszakadt a (rášáʿ) bűnösök, a céltvesztettek (reḥem): bensője. (táʿáh): Eltévedtek, tévelyegnek,  (kázáḇ): hazugságot, valótlanságot, becsapást, megtévesztő dolgot (dibbér): szólnak, beszélnek (beṭen): anyjuk méhétől kezdve].^*

*Ők azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).

„Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]…” (Mát. 23,33).

Aki: „Végül, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, mint a vipera, megszúr, megsebez” (Péld. 23,32).

Zsolt. 58,5 Mérgük olyan, mint a (peṯen): mérges kígyónak mérge; mint a süket áspisé, mint a süket viperáé, amely füleit bedugja.

Zsolt. 58,6 Amely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, aki bűbájakban jártas. [Más fordítás: Hogy ne hallja a  (láḥaš): kígyóbűvölő (qól qôl): hangját, a  (ḥeḇer ḥáḵam): varázslásban jártas igézőt].

Zsolt. 58,7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram [jəhóváh): Jahve Örökkévaló]! [('ĕlóhím): Istenem, (háras): törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze Uram, jəhóváh): Jahve Örökkévaló az oroszlánok állkapcsát]!

Zsolt. 58,8 Olvadjanak el, folyjanak széjjel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. [Héber: Legyenek (má'as): megvetettek, mint a (hálaḵ): kiömlő, kifolyó (majim): víz. Ha (dáraḵ): nyilával céloz, (ḥéc): nyilai legyenek (múl): eltompultak].^*

^*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. [Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]. (Zsolt. 11,2).

„Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 10,8-10; 64,3-5).

Zsolt. 58,9 Legyenek mint a csiga, amely szétfolyván, elmúlik [(hálaḵ): elpusztul]. Mint az asszonynak idétlen szülötte, [(nép̄el nep̄el): elvetélt magzata], amely nem látta a napot.^*

*Jób nyomorúságában így panaszkodik Istennek: „Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!” (Jób. 10,18).

„Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, [ṭáman): eltemetett] idétlen gyermek [vagy mint az (nép̄el nep̄el): elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött]. Mint a világosságot [('ôr): napvilágot] sem látott kisdedek [csecsemők, mint a magzat, amely fényt sose látott]?” (Jób. 3,16)

Zsolt. 58,10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. [Héber: Mielőtt tüske, (síráh: tövis nőne cserjéteken, (sír'áṭáḏ): tüskebokrotokon, ragadja el a forgószél, akár élő, (ḥaj): friss, zöldellő, akár elszáradt, (ḥárón ḥárôn): égő, (śáʿar): ragadja el, söpörje el a vihar].^*

*Így folytatóik a kijelentés: Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen. [Más fordítás: Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő]” (Péld. 10,25).

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).

Zsolt. 58,11 Örül, és [(śámaḥ): örvendezik] az igaz, a [(caddíq) megigazult], mikor látja a bosszúállást, az [(náqám): igazságszolgáltatást]; lábait mossa a gonosznak, az [(aszebész): istentelen, Isten nélkül élő] vérében.^*

*Így folytatódik a kijelentés: „Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. [Más fordítás: Mint juhok roskadnak a holtak hazájába; a halál pásztorolja őket. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük s az igaz szívűek taposnak sírjaikon]” (Zsolt. 49,15).

Zsolt. 58,12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön]!^*

*Hát: „Ügyelj [(šámar): figyelj] a feddhetetlenre, a [(tám): tökéletes, ártatlan becsületesre] nézd a becsületest [(jášár): az igazzá nyilvánítottat], mert a jövendő a béke emberéé. [Más fordítás: Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad]. De a bűnösök, akik [(pášaʿ): elszakadtak, fellázadtak] mind elvesznek [(jaḥaḏ šámaḏ): egyszerre, teljesen elpusztulnak,megsemmisülnek]; a gonosznak [(rášá'aḥăríṯ ʿ): az Isten nélkül élő sorsának] vége pusztulás, [a gonoszok hada elenyészik]” (Zsolt. 37,37-38)

„Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.  Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki” (Ésa. 3,11-12).

Mert Isten: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint. Azoknak, akik állhatatosan, és kitartóan jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra, romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök életet ad, természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját adja,  De fizet majd haraggal és megtorlással, búsulással; bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó, perlekedő, önérdek keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan és önfejűen az igazságnak, nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz. Mindenkit, minden embert, aki gonoszat, rosszat, haszontalan, hibás dolgot művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, a görögöt. Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, azaz: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül mindenkinek, aki jót tesz, és aki a jót folyamatosan munkálja. Kezdetben a júdeaiakra, azután a pogányra, görögre. Mert ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció” (Róm. 2,6-11)