2017. január 26.

Római levél 7. fejezet: A megigazultak és a törvény. (revideált)

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek-e atyámfiai, testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak annyi ideig uralkodik, csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, a férfi* ehhez van kötve, vele van összekapcsolva törvény szerint. Hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj, felszabadul, vagyis feloldoztatott az asszony** a férj törvénye alól.

*Férfi (ánér): jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel.

**Asszony (güné): az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli, de jelenti a nőnemű emberi lényt is. És jelenti a gyülekezetben élő, kíváncsiskodó embert is.

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében házasságtörőnek mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, vagyis megszabadul a törvényes kötöttségtől, úgy hogy nem lesz házasságtörő, ha más férfihoz megy*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, és aki elválik feleségétől, hanemha paráznaság miatt, - vagyis kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el, - és mást vesz el feleségül, az maga is házasságtörést követ el. És aki elbocsátottat vesz el, vagyis elvált nővel köt házasságot az maga is házasságtörővé lesz (Mát. 19,9).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén és elindulva, Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok is hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége, azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté! Azért ők többé már nem két, hanem egy hústest. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett, és egybekötött, ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12).

A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja, és elküldi feleségét, és elválik feleségétől, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, és aki elválik a feleségétől, paráznaság okán kívül, a házasságtörés esetét kivéve, házasságtörővé teszi azt, mert okot ad neki a házasságtörésre. És aki elbocsátott asszonyt vészen el feleségül, és összeházasodik vele, az is házasságot tör (Mát. 5,31-32)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, házasságban élnek, akiknek van házastársuk, hagyom és parancsolom, rendelem, és utasítást adok, de nem én, hanem az Úr, hogy az asszony, vagyis a feleség férjétől nehogy elváljék. A feleség ne hagyja el férjét. Hogyha pedig elválik is, vagy ha mégis elhagyná. maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg, rendezze el a nézeteltérést férjével. És a férj se bocsássa el a feleségét, és nehogy elhagyja” (1 Kor. 7,10-11).

És megismétli az apostol: Az asszonyt törvény köti, azaz le van kötve, össze van kapcsolva míg férje él, de ha férje meghal, vagyis elalszik, felszabadul, és szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De boldogabb, ha úgy vagyis ha ilyen állapotban marad, az én véleményem az én értelmem szerint, pedig hiszem, hogy bennem is Istennek Szelleme van, én is az Isten Szellemének birtokában vagyok(1 Kor. 7,39-40).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben, és legyen megbecsült mindenki előtt a házasság, és a szeplőtelen házaságy. És a házasélet legyen tiszta. A paráznákat pedig és a házasságrontókat, a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm, és megvetem azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak, és gonoszság tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az embert a maga képmására, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté” (1 Móz. 2,24).

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek, vagyis a törvény számára a Krisztus teste (szóma) = személye, lényege, ereje által, hogy legyetek máséi: azé / vagyis hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szómájában): személyében / aki a halálból feltámasztatott, és életre kelt, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek*

*Pál apostol megvallása, és tanítása:Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

[Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem].

 Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem(Gal. 2,19-20).

Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem  alatt / Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek” (Róm. 6,11.14).

 „… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Mert Krisztus az: Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszakból / létkorból az Istennek és a mi Atyánknak akarata, elhatározása, rendelése szerint” (Gal. 1,4).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 7,5 Mert mikor a hústestben voltunk, és a hústest szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak.

[Más fordítás: Mert mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy gyümölcsöt érleljenek a halálnak]*

*És folytatódik a kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek? Micsoda gyümölcsöt termett ez akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak az eredménye, a vége halál” (Róm. 6,21).

„Mert, ha a hústest kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog következni a halálotok, de ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, halálra juttatjátok, vagyis a halálba viszitek, éltek.

(Más fordítás: De ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok)” (Róm. 8,13).

Ezért: „Mondom pedig, és intelek titeket, hogy Szellem szerint járjatok, és éljetek, és a hústestnek kívánságát, vágyait, szenvedélyét ne teljesítsétek, és véghez ne vigyétek.  

(Más fordítás: Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni).

Mert a test, a hús kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen, vagyis a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket. Ezek pedig egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket szeretnétek, és akartok.

 (Más fordítás: Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a hústest arra vágyik, ami a Szellem ellenére van, a Szellem pedig, ami a hústest ellenére van. Mert ezek egymással ellenkeznek, és ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok)” (Gal. 5,16-17).

„Mert a hústest szerint élők, a húshoz igazodók, a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, a hústest dolgaira összpontosítanak. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, vagyis a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek.

 (Más fordítás: A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai, a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik).

Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, észjárása halálra visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, észjárása pedig élet és békesség.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya, ellenségeskedés és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.

(Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet).

Akik pedig hústestben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, teljesen odaszánja magát. Vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat megveti, megutálja, lenézi, lekicsinyli…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék… a bűn a ti halandó, és mulandó testetekben, vagyis (Szómátokban): azaz személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és vágyaiban” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, a (szómámat) =  énemet, egómat, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 7,6 Most pedig felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől, vagyis a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, vagyis a törvény számára, amely által lekötve tartattunk, és ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában, újszerűségében, és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában*

*Pál apostol megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)

De ez a szolgálat: „ … nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16).

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn, azaz céltévesztés -é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*

*Mert a törvény így szól: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2 Móz. 20,170).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, azaz Isten előtt: mert a bűn ismerete, és felismerése a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).

Róm. 7,8 De a tiltó] parancsolat által a bűn, azaz a cél elvétése alkalmat vett, ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott és nemzett, és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és mohó kívánást, és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt. Mert ugyanis törvény nélkül holt a bűn, azaz a céltévesztés*

*Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen, vagyis egykor a természeti, fizikai, biológiai életet a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével, megérkezésével felelevenedett, föléledt, életre kelt a bűn, azaz a céltévesztés.

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, és kitűnt, hogy az a parancsolat, mely életre való, amelynek életet kellett volna adnia, nékem halálomra van. Mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt*

*Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12).

Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én rendeleteimet, döntéseimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, és megtartja és hűségesen teljesíti, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten, az én Uram, az ÚR” (Ezék. 18,9).

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való a törvényből eredő igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat megtartja, betölti, teljesíti, megteszi él azok által” (Róm. 10,5)

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, ösztönzést, ugródeszkát, indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét / és kiinduló / tám / pontot talált ama parancsolat által, és végképp megcsalt, tévútra vezetett, és elcsábított engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény természetesen szent, és a parancsolat szent, igaz, és igazságos és jó*

*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11).

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn, azaz a céltévesztés az, hogy megtessék, megmutatkozzék, és kitűnjék a bűn, azaz a céltévesztés mivolta, mely a jó által nékem halált szerez, halált munkál, és valósít meg. Hogy felette igen bűnös legyen a bűn, azaz a céltévesztés a parancsolat által. Így a bűn a parancs által mutatta meg igazi céltévesztő jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz*

*Ugyanis:A halál fullánkja, tövise pedig a bűn, azaz a céltévesztés; a bűn, azaz a céltévesztés hatóereje, és hatalma pedig a törvény” (1 Kor. 15,56). 

A törvény pedig azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, eredményez, ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, valóban a törvényből volna az igazság, a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő nevelőnkké, és mesterünkké lett, hogy hitből, vagyis hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt, nem vagyunk a nevelőnek alávetve(Gal. 3,21-25).

 „Mert a bűn, vagyis a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, a Szent Szellem pedig örök élet, vagyis a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Róm. 7,14 Mert tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve, eladva rabszolgának a bűn alá*

*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn, vagyis céltévesztés alá rekesztett, és összezárt azért, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22).

 És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett, mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyi mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon (Róm. 11,32)

Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)  

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert a sátán hatalma alatt maradt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most megy végbe az ítélet e világ felett; mert most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Róm. 7,15 Mert hiszen amit cselekszem, nem ismerem: nem szeretem, és magam sem értem. Mert gyakorlatilag nem azt művelem, s nem azt hajtom végre, amit akarok, vagy amit tervezek és szándékozok tenni, hanem a rosszat, amit gyűlölök, utálok, amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek, azt cselekszem, és azt teszem meg*

*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).

És az Úr Jézus jelenti ki Dávid megvallásának értelmét: „Ami hústesttől született, test az, vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az; és ami Szent Szellemtől született, Szent Szellemből jön létre, szellem az” (Ján. 3,6).

 Mert a hústest a bűn teste, amelynek természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a hústest arra vágyik, ami a Szellem ellenére van, a Szellem pedig ami a hústest ellenére van. Mert ezek egymással ellenkeznek, ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

De Isten megáoldotta ezt a problémát: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, a céltévesztés miatt, elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben, vagyis, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, a céltévesztést (Róm. 8,3).

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem akarok, megegyezem, és egyetértek a törvénnyel, és elismerem róla, hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért valójában már nem is én cselekszem és művelem azt, hanem a bennem lakozó, és bennem, az egómban / énemben otthonra lelt bűn vagyis céltévesztés.

Róm. 7,18 Mert tudom ugyanis, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben semmi jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes*

*Ennek oka az, hogy az első ember a sátán szavát, és ezzel a sátán természetét fogadta be:És látá az Úr, hogy megsokasult és mennyire elhatalmasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása és minden szándéka és gondolata szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

És hogy: „… az ember szívének gondolatja és szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

És az Úr Jézus kijelenti, hogy a szív, vagyis az ember bensőjének gonosz volta mit eredményez: „Mert a szívből, vagyis a bensőtökből származnak, és erednek és törnek elő a gonosz gondolatok és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúbizonyságok, és hamis tanúskodás, káromlások, az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás (Mát. 15,19).

 Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd, én bűnben, vagyis céltévesztésben, és ezért törvénynélküli állapotban születtem, anyám vétekben, vagyis a céltévesztés miatt törvénynélküli állapotban fogant engem” (Zsolt. 51,7).

Erre csak egy megoldás van, és ezt az Úr Jézus így jelenti ki: „Szükség néktek újonnan, vagyis felülről születnetek, fentről kell származnotok. Mert ami hústesttől született, hústest az, vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az. És ami Szent Szellemtől született, Szent Szellemből jön létre, szellem az (Ján. 3,7.6).

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, és nem azt teszem, melyet akarok; hanem a gonoszt, a rosszat, károst, ártalmast cselekszem, és azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg, melyet nem akarok*

*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn, vagyis a céltévesztés” (Róm. 7,17).

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem akarok, nem is én művelem, munkálom, és viszem véghez már azt, hanem a bennem lakozó bűn, vagyis a céltévesztés.

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn, a rossz, káros, ártalmas megvan bennem.

[Más fordítás: Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva, mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz, a gonosz, káros, ártalmas áll közel hozzám, és van a kezem ügyében; és a rosszra vagyok készen.

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm, és gyönyörűségemet és örömömet lelem az Isten törvényében a belső ember szerint.

Róm. 7,23 De látok, és érzek, és észlelek egy másik, egy ellenkező törvényt az én tagjaimban szómám: személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében, mely ellenkezik, és küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll a szellemem értelmének törvényével. És engem rabul, vagyis foglyul ád a bűn, azaz a céltévesztés törvényének, mely van az én tagjaimban, vagyis az énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn, vagyis a céltévesztés törvényébe zárva, fogolyként vezet*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1).

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Róm. 7,24 Óh én nyomorult, szegény, szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog kiragadni engem e halál-testből? Ebből a halálra ítélt testből szóma thanatosz = halott személyből, ebből a testből, amely a halálé;

[Más fordítás: Ki szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből]?

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én magam a szellemem értelmével az Isten törvényének, de a hústestemmel a bűn törvényének szolgálok.

[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája].


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.