Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye? Mi tekintetben különb, vagy
felsőbbrendű hát a júdeai a
nemzetbelinél? Vagy mi a körülmetélés haszna, vagy előnye?
Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten először rájuk bízta igéit, beszédét, ígéretét, kijelentését.
Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak
hitetlensége, és engedetlensége
nem teszi-e hiábavalóvá, vagyis
hatálytalanná, teljesen működésképtelenné, és erőtlenné az Istennek hűségét?*
*Isten ígérete
mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az
Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem
nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik
néked a te magod. Azaz, nem a hústestnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret
fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő
elhívása” (Róm. 11,29)
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem
tagadhatja” (2 Tim. 2,13).
Róm. 3,4 Távol legyen! Szó sincs róla! Sőt, azt kell
mondanunk: igaz, és igazmondó, őszinte az Isten, az emberek pedig legyenek bár valamennyien
hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, hogy
igaznak találtassál logoszaidban, Igéidben és győznöd kell, amikor perelnek, és perlekednek veled”*
*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall
Istennek: „… igaz légy beszédedben,
és igazmondónak bizonyulj rémáidban, kijelentéseidben” (Zsolt. 51,6)
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk, és igazságtalanságunk,
istentelenségünk teszi nyilvánvalóvá, mutatja és erősíti meg; hozza napfényre
Isten igazságát, szentségét, tisztaságát, és igazságosságát, akkor mit
mondjunk? Emberi módon, emberi okoskodással szólok: igazságtalan,
vagy hamis, és hűtlen az Isten,
hogy kiönti haragját?*
*Jób barátai így
szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő
angyalaiban is talál hibát” (Jób.
4,17-21)
Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam,
és tisztán tartottam szívemet, tiszta
vagyok, nincs vétkem, és nem
tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).
Dávid értette az Urat, ezért
így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi
gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben”
(Zsolt. 51,6).
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg,
vagyis hogyan hozza helyre, vagy különbözteti meg a
helytelent, és hogyan választja ki Isten a világot, a
teremtett világot, alátható világot, vagyis evilágvilágot?*
*Ábrahám így
könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot
cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a
gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é
igazságot?” (1 Móz. 18,25).
Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám!
Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága, vagyis Igéje, ami a valóság,
az én hazugságom, vagyis az én hazug állításom vagy magatartásom által lett
naggyá, kiemelkedővé, és növekedett, fokozódott az ő dicsőségére, és az Ő
dicsőítésére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös, vagyis
mint a célt eltévesztő?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak, és amivel
hamisan vádolnak is minket, és amit állítanak, és hangoztatnak némelyek? Hogy
tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, a káros,
ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a
gonoszt hogy a jó következzék, és származzék belőle. Mert némelyek állítása
szerint mondjuk is ezt! Az ilyeneket méltán sújtja, és igazságosan éri az
ítélet, és jogos az elmarasztalásuk*
*Sőt az apostol azt
hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim. Csakhogy a szabadság ürügy, kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom,
indok, indíték, ösztönzés ne legyen a
hústestnek. Sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak”
[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek
kívánságaira. Ne olyan szabadságra
használjátok, mely ugródeszka a húsnak (Gal. 5,13).
És folytatódik a
figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok,
hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok,
feljogosult voltotok valamiképpen
botránkozásukra ne legyen, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9).
Hanem:
„Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójának, és használják, hanem
mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).
Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben
vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már
kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, vagyis a
júdeaiak, és a görögök, vagyis pogányok is mind bűnben, azaz: céltévesztésben
vannak. vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak*
*És folytatják az
apostolok, mert: „… az Írás
mindent és mindenkit bűn, vagyis a céltévesztés alá rekesztett, és összezárt, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből
vagyis Jézus Krisztus hite által
adassék a hívőknek” (Gal.
3,22).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság
alá rekesztett, és mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis
mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön,
és irgalmasságot gyakoroljon”
(Róm. 11,32).
Isten azonban – aki maga a Szeretet –
megoldást adott erre a problémára: „Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el
nem kárhozik, vagyis az nem jut
ítéletre. aki pedig nem hisz, immár
elkárhozott, már ítélet alatt van, mivelhogy
nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11).
Mert: „Most
van e világ kárhoztatása megy végbe
az ítélet e világ felett, most
vettetik ki e világ fejedelme” (Ján.
12,31)
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy
megigazult ember egy sem,
Róm. 3,11 nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja,
nincsen senki, aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek
valamennyien. mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak,
elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen,
nincs egyetlen egy sem*
*Ez pedig így lett
megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs,
aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy
meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak,
nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, vagyis egyetlen ember sincs”
(Zsolt. 53,2-4)
Róm. 3,13 Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk,
nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot
beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon.
Róm. 3,14 szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel,
keserű beszéddel van tele*
*A hitetlenekről,
és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük
csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt.
5,10)
De: „Szája telve
átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és
álnokság” (Zsolt. 10,7)
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk,
viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*
*A próféciák már
előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz
cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, vagyis Krisztust, eljárásuk nem
törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez,
vagyis Krisztushoz” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton
futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
Róm. 3,16 Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság,
és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a
nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon.
Róm. 3,17 És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik*
*Mert nem ismerték
meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így
szóltak „… és hívják nevét:… békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról
így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek!
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs
szemük előtt*
*A hústesti ember: „A bűnös
ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal
hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és
csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a
jó úton jár, nem veti meg a rosszat”
(Zsolt. 36,2-5).
Róm. 3,19 Mi azonban
tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis
azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és
elhallgattassék, bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az
egész teremtett világot Isten ítélje meg, azaz az egész teremtett világ igazságos döntésnek legyen alárendelve*
*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, vagyis a
törvény szerint élnek, és akik a
törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, és azokat átok
sújtja; minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, vagyis aki nem tartja meg
hűségesen, amik megírattak a
törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).
És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek
igéit, hogy cselekedje azokat, és nem
a szerint cselekszik! És mondja az
egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember,
és mindenki, aki meg nem hallja e
szövetségnek igéit, és aki nem
hallgat annak a szövetségnek az igéire. Amelyet
akkor és azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból,
mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek. akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek
néktek” (Jer. 11,3-4).
„Mostan azért ha figyelmesen, és engedelmesen
hallgattok szavamra és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én
tulajdonom. mert enyém az egész föld.
És lesztek ti nékem papok birodalma, királysága, és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel
fiainak” (2 Móz. 19,5-6)
„Mert az Isten mindeneket, minden embert
engedetlenség, hitetlenség csökönyös és
lázadó makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, és mindenkin,
mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, és irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit
bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus
Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban
vetett hit alapján adassék a
hívőknek, azoknak, akik hitre
jutottak” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése;
végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki
hisz” (Róm. 10,4)
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis
olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul
meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés
ismerete és felismerése a törvény
által vagyon*
*És így folytatódik
a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é, vagyis
céltévesztés? Távol legyen: sőt
inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném,
ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De
a tiltó parancsolat által a bűn
alkalmat vett, ösztönzést,
indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és
mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis
törvény nélkül holt a bűn” (Róm.
7,7-8).
Mert a kívánság pedig – ha
gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság
megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak.
1,15).
Dávid így imádkozik,
megvallva, hogy: „… egy élő, vagyis
természeti, a biológiailag élő ember sem
igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)
Róm. 3,21 Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül
lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről
bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek]*
*Ezért: „Tudván azt,
hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá”
(Gal. 2,16)
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti
megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való
hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és
mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között*
*És tette ezt
Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel
ellenünk szóló, és tételekbe
foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és
mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az
útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).
Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből
származik, hanem amely ember
cselekszi, betölti, és megteszi azokat,
élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt
ki bennünket, és váltságdíj ellenében
felszabadított a törvény
átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).
Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen
a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének
megtartása. Csak az fontos, és ér
valamit” (1 Kor. 7,19).
Isten parancsa pedig az, hogy
„Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).
Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó
meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek,
vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)
Róm. 3,23 Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot,
és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat
azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják
a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a
világot Nem tulajdonítván nékik az ő
bűneiket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás
lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a
kiengesztelődés igéjét”
[Más
fordítás: Isten volt a
Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte.
(2 Kor. 5,19)
„Megigazulván azért hit
által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)
„Akiben
van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény
átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)
„hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő, vagyis Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette
nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor.
1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Róm. 3,25 Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. A frigyláda fedele
a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az
előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és
megbocsátotta,
Róm. 3,26 türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és
megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e
mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki
igazságát. És kimutatta
igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt
is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való*
*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden
nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)
És: „A tudatlanság
időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy
mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)
„Járuljunk tehát bizalommal
a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor
segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember
számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné
vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény
által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye”
által.
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által
igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis
tettei eredményeként igazult meg,
akkor van mivel dicsekednie, és akkor
lenne alapja a dicsekvésre, de nem
Isten előtt. Mert nincs erre
lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám
az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki
igazságul, ez szolgált megigazulására. Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből,
és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem
visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki igazzá, vagyis megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, vagyis
azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite
tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint.
Ahogyan
Dávid is azt az embert mondja, és
hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az
Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül
tulajdonít, és számítja be az igazságot:
vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten
igazit meg tettek nélkül. „Boldogok,
és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog
és áldott ember, vagyis az a személy,
akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem
számítja fel]” (Róm. 4,1-8).
Dávid is így prófétál arról,
hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek
hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az
ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).
És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se
dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az
Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát
áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön,
esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert
elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17).
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
És a továbbiakban is így
vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
hústest sem” (Gal. 2,16).
És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit
által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy
senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Mert Isten: „Nem
az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz
cselekedetekért, hanem az ő
irgalmasságából tartott meg, és
üdvözített minket az újjászülő és
megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).
Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az
ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan
messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az
ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt.
103,10-13).
„Isten ugyanis
Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik
bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a
nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is.
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis
megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a
körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül*
*Hiszen Ábrahám: „…
a körülmetélkedés jelét, jegyét,
és jelképét is körülmetéletlenül
tanúsított hite igazságának pecsétjéül, a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként kapta,
hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak
fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak,
akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének
nyomdokait” (Róm. 4,11-12).
És
így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)
Már Ézsaiáson keresztül: „Így
szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób
nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a
népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).
Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen
bemeritkezés van; Egyetlen az
Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, aki uralkodik
minden felett, mindenek által
és mindenen
keresztül, és mindnyájatokban
munkálkodik, cselekszik,
és mindent átjár, és mindenhol jelen van” (Eféz. 4,5-6).
Róm. 3,31 Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, érvénytelenítjük,
megszüntetjük, vagy eltöröljük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla!
Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, és érvényre emeljük a hiten át*
*Az Úr Jézus kijelenti,
hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne
gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, azaz Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten
kijelentett akaratának, az IGÉ-nek vagy a prófétáknak
eltörlésére vagy megszüntetésére,
fölbontására, visszavonására. Nem
jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam,
hanem inkább, hogy betöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem,
vagyis tartalmat adni jöttem”
(Mát. 5,17).
Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr
Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége,
bevégzése, végcélja, beteljesedése,
megszűnése befejeződése Krisztus
minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm.
10,4).
Ugyanis: „… az Írás
mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit
alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény
őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a
törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy
hitből, azaz: hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk
többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra” (Gal.
3,22-27)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a
törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest
miatt, mert a hústest gyengévé tette.
Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve
bűn, vagyis a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, és hasonmásában
és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt. És
kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt a
céltévesztést a hústestben. Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel
eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint
járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli,
hanem a Szellem (Róm. 8,3-4)
„Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk,
mentesültünk, feloldoztattunk a
törvénytől, a törvény hatálya alól
minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami
fogva tartott bennünket, hogy
szolgáljunk a Szellemnek újságában újszerűségében,
új voltában és nem a betű óságában.
S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az
Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)
„Az által, hogy eltörölte
a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a követelésével minket terhelő
adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt,
és azt eltette eltávolította az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14)
Mert
így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az
én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam,
akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé,
törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt
igazán jelenti és hirdeti meg
(Ésa. 42,1.3)
Ez
a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm.
3,27)
Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó
hité” (Gal. 5,6)
„… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a
különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a
törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki betöltötte, beteljesítette,
véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a
szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)
„Mert az egész törvény ebben az egy igében
teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.