Római levél 6. fejezet: A SZENT SZELLEMBE VALÓ bemerítés Krisztus életében részesít. (revideált)

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, vagyis a céltévesztésben, hogy a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása annál nagyobb, és bőségesebb legyen? Hogy a kegyelem annál inkább áradjon, gyarapodjon, és megsokasodjon?

Róm. 6,2 Távol legyen: Semmi esetre sem. Akik egyszer már meghaltunk a bűnnek, azaz a céltévesztésnek, mimódon élnénk még abban^*

*Hiszen: „... aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7).

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?^*

*Az üdvösségünk Isten kegyelméből van: „Mert kegyelemből, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása által tartattatok meg, és részesültetek a megváltásban, és így üdvözültetek, mégpedig hit által. és ez nem tőletek van, ez nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9).

Bizony: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, vagyis üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3.5).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan és miért kell újonnan születni: „… Ha valaki nem születik, nem származik vízből és Szellemből, nem mehet be, mert nem tud, nem képes bemenni az Isten országába, Isten királyságába, birodalmába” (Ján. 3,5).

És a kijelentés az apostolokon keresztül így folytatódik: „… Térjetek meg, vagyis változtassátok meg gondolkozásotokat és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek, vagyis a céltévesztés bocsánatára, és eltörlésére; és veszitek, megkapjátok a Szent Szellemet ajándéként” (Csel. 2,38).

És hogy milyen vízbe kell bemerítkezni, arról így hangzik a kijelentés: „… Krisztus szerette a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, és Odaadta érte a saját életét. Hogy azt felkészítse, és megszentelje, vagyis Isten számára elkülönítse, és szentté tegye, megtisztítván a bemerítés fürdőjében az ige, az élet igéje által” (Ef. 5,25-26).

A Szent Szellembe való bemeritkezés következménye lesz: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27).

Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent szellem, hogy mibe kell bemerítkezni: „… Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy már eljött a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor mibe meritkeztetetek be? A János bemerítésébe ” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikor bemerített, megtérést, vagyis a gondolkozásmód megváltoztatását követelte, és azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Krisztus Jézusban. Amikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak” (Csel. 19,1-6).

János apostol így látja a megdicsőült Urat, az Úr Jézus Krisztust, és kijelentést nyer az Ő neve, amibe be kell merítkezni: „… vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik” (Jel. 19,13).

Róm. 6,4 Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Eltemettetvén, vagyis szellemben hasonlóvá válva, azaz hasonulva Ővele a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, vagyis a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, vagyis akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, melléfogások és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, és életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta” (Kol. 2,12-13).

És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek, és félretegyétek ama régi élet, vagyis a korábbi gonosz életmódotok, életviteletek, életvezetésetek, magatartásotok, viselkedésetek szerint való ó embert, mely meg van romolva, mert el van tévelyítve, és  csábítás áldozatául esett a csalárdság, a megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás kívánságai miatt.

[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek].

Megújuljatok pedig a ti elméteknek, a ti bensőtöknek szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új, vagyis újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban, azaz Hit által való megigazulásban, és valóságos szentségben az Ige által” (Eféz. 4,22-24).

És aki Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és imádni való az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak - a valóságnak - igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság – a valóság - beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyünk…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)^.

Hanem: „Most született csecsemők gyanánt, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi hamisítatlan, és megtéveszthetetlen tej, azaz Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, azaz amíg majd megmenekültök” (1Pét 2,2).

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk^*

*Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta, életre keltette az Urat, és hatalmával, és ereje által minket is fel fog támasztani, és életre kelt a halálból” (1Kor. 6,14).

Mert: „... ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta, életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta, életre keltette Krisztus Jézust a halálból, halottak közül, megeleveníti, életre kelti a ti halandó testeiteket (szómátokat) a ti éneteket, személyeteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez, és megbízható az ige (a logosz). Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, (amartias szóma): a céltévesztett én. És megsemmisüljön, vagyis elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test vagyis a: (szóma) = az egó, azaz az én, hogy ezután ne legyünk  rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk  a céltévesztés rabszolgái^*

*És azért rörtént ez: „Hogy levetkezzétek, és félretegyétek ama régi élet, a korábbi gonosz életmódotok szerint való óembert, mely meg van romolva, és eltévelyedett, csábítás áldozatául esett a csalárdság a megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás kívánságai miatt.

[Más fordítás: Hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek]” (Eféz. 4,22).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

És mi: „Azért nem csüggedünk, és nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket, és bátorságunkat; sőt ha a mi külső emberünk megromol, tönkre is megy, és elfogyatkozik, a belső emberünk mindazáltal napról-napra megújul, és minden nap épül” (2 Kor. 4,16).

Róm. 6,7 Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult; vagyis igazságossá lett, felmentést nyert a bűntől, azaz a cél ELVÉTÉSÉTŐL^*

*Ezért tehát: „… atyámfiai, testvéreim, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk” (Róm. 8,12).

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is Ővele^*

*A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

 „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

Róm. 6,9 Tudván, és biztosak vagyunk abban, hogy Krisztus, aki miután feltámadt a halálból, vagyis a halottak közül, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik^*

*Mert Ő az: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)

Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35).

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek, vagyis a céltévesztés miatt halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él.

[Más fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek, a cél elvétése ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti].

Róm. 6,11 Ezenképpen vegyétek számításba, és gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban^*

*Őbenne: „Aki a mi bűneinket, céltévesztésünket, tévedéseinket, maga vitte fel testében (szóma): teljes lényében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, a vétkekre ne legyünk kaphatók, és megigazultan folytassuk életünket. Akinek sajgó, véres sebeivel szógyultatok meg, és megszabadultatok a betegségekből, akiket teljessé, éppé tettek véres zúzódásai” (1 Pét. 2,24).

Róm. 6,12 Ne engedjétek, hogy uralkodjék tehát a bűn, a céltévesztés következménye a ti halandó, és mulandó testetekben (szóma): személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és ne engedjetek az ő vágyainak és szenvedélyének^*

*Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma) = az énemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27)

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23).

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11)

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 6,13 Se ne szánjátok, és ne adjátok át, ne állítsátok oda a ti tagjaitokat, vagyis a test egy-egy funkciót végző részét hamisságnak támadó fegyvereiül a bűnnek, az igazságtalanságnak, és gonoszságnak szolgálatára. Hanem szánjátok és adjátok oda, és bocsássátok rendelkezésre magatokat az Istennek szolgálatára, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat, a ti testetek egy-egy funkciót végző részét a megigazulás fegyvereiül az Istennek^*

*És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón) = halandó személyeteket földi formáját élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek, azaz (biosz) = földi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3).

Mert ha továbbra is: „… hústest szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek, vagyis halálra adjátok a test (szóma): a testi természetetek cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13).

Róm. 6,14 Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt^*

*Azért mert: „… a törvény a valóságban csak haragot nemz, haragot eredményez. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem, vagyis ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).

Róm. 6,15 Mit is tehát? Mi következik ebből? Vétkezzünk-é és újra céltévesztők legyünk-e? Mivelhogy nem vagyunk a törvény uralma alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok, és alárendelitek magatokat szolgákul, vagyis rabszolga gyanánt az engedelmességre, annak vagytok szolgái, vagyis rabszolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek halálra, azaz ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet^*

*Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „... Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt, vagyis a cél elvétését cselekszi, rabszolgája a bűnnek, vagyis a cél elvétésének” (Ján. 8,34)

És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „... mert akit valaki legyőzött, az annak rabszolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20).

Róm. 6,17 De hála az Istennek az Ő kedvezéséért, jóindulatú gondoskodásáért, és felmentéséért, vagyis kegyelméért, hogy jóllehet a bűn, a cél elvétésének rabszolgái voltatok, de szívetek szerint, és most már szívből azaz: bensőtökből engedelmeskedtek a tudomány és tanítás azon alakjának, és követendő mintájának, amelyre adattatok, és amelyre rendelve vagytok.

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól, vagyis a céltévesztés kötelékéből, az igazságnak, azaz a megigazultságnak rabszolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok, és fejezem ki magam a ti hústesteteknek erőtlensége, és gyarlósága miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak, a törvény nélküli állapotnak rabszolgáiul a hamisságra, a törvénytelenségre: azonképpen szánjátok, és adjátok oda most a ti tagjaitokat (szóma) = személyetek egy-egy funkciót végző részét rabszolgáiul a megigazulásnak a megszenteltetésre.

[Más fordítás: A hústest gyönge, ugyanis enged a kísértésnek. Ezért amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak, és a törvény nélküli állapotnak rabszolgáiul a törvénytelenségre: most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]^*

*Péter apostol megvallása: „Mert elégséges nékünk, hogy életünk elfolyt, vagyis már eltelt idejében a pogányok, vagyis a nemzetek akaratát, vágyát, tetszését követtük, és cselekedtük. Járván feslettségekben, kicsapongásokban, bujaságban, gyönyörök közt, kívánságokban, érzékiség, vágy, és epekedésben, részegségekben, borozásokban, mértéktelenségben, dobzódásokban, vagyis dorbézolásban, dáridózásban, és zavargásban, tivornyázva, ivásokban és undok, törvényt félretevő, tiltott bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

 Így figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a hústest erőtelen” (Mát. 26,41). 

Ezt ismerve így beszél Pál apostol: „… megsanyargatom, és megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és így alávetem, és leigázom testemet (szóma): egész lényemet és rabszolgává teszem, vagyis rabságba kényszerítem, hogy míg másoknak prédikálok, tanítok, hirdetem az Igét, vagy amikor másokat versenybe hívok, magam valami módon méltatlanná és alkalmatlanná ne legyek” (1 Kor. 9,27).

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn, vagyis a céltévesztés rabszolgái valátok, az igazságtól, vagyis a megigazulástól szabadok, függetlenek valátok.

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége, az eredménye halál^*

*Ugyanis: „… amíg hústest szerint éltünk, a bűnök, törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5).

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn, vagyis a céltévesztés alól, rabszolgáivá lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, az Isten céljaira való elkülönítésre / elkülönülésre, a vége, azaz eredménye pedig örök élet.

[Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: a természetfeletti élet, az életnek egy más létezési formája].   

Róm. 6,23 Mert a bűn, azaz a cél elvétésének zsoldja, vagyis a bér, amellyel a bűn fizet, halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása pedig örök élet, a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban^*

*Isten már az első embert figyelmezette: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,17).

De a test kívánságának erőssége megerőtlenítette Isten Igéjét: „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz. 3,6).

 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés arról, ami halált eredményez: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.

[Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett].

Mert aki vet az ő hústestének, vagyis aki a hús világába vet, a hústestből arat veszedelmet, azaz pusztulást, és saját húsából fog romlást aratni. Aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet.

[Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök, azaz természetfeletti életet]” (Gal. 6,7-8).

 Meg van írva, hogy: „Az istentelen, vagyis az Isten nélkül élő, a nem hívő munkál és szerez álnok és hamis keresményt; az igazságszerzőnek, vagyis a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos

 (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot / alétheia: valóságot, azaz Igét / vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő haragjának, gőgjének, kevélységének, arroganciaúájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű, és a jóságos tekintetű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9).

Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt, a rosszat. Bizonyságul, tanúul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd hát az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna, azaz: Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni és a világgal barátságot köt, az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

 Mert: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot, azaz vészt vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt].

Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis a bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt legyőzték indulataival és kívánságaival együtt^” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)