Zsoltár 2. Prófécia a Krisztus országáról. (héberrel és kapcsolódó igékkel).

Zsolt 2,1 Miért háborognak, dühösködnek, tombolnak, agyarkodnak, dühöngnek, zúgolódnak, morognak, és miért fennhéjázók a pogányok, a nemzetek? A népek miért kovácsolnak, és miért gondolnak, terveznek hiú, céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan terveket?*

*Hiszen: „Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld” (Zsolt. 46,7).

„Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10).

„Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal” (Zsolt. 21,12-13).

És: „Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,3-4).

És mindez azért történik: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká  lettek, belevesztek üressé gondolataikba, és az ő balgatag, érteni nem akaró, oktalan szívük sötétségbe borult, megvakult (Róm. 1,21).

A nemzetek az Úr és az Ő népe ellen háborognak, és terveket szőnek az Úr munkájának megakadályozására. És hogy az Úr hogyan harcol, azt egy prófécián keresztül mutatja be az Ige. Példát adva Krisztus népének: „És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A kőfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a kőfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk! Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig” (Nehem. 4,15-21).

A fegyvereket, és a harcot így mutatja be a Szent Szellem. Amikor az apostoloknak megtiltották, hogy a Jézusban való hitet hirdessék, a gyülekezet így harcolt: „Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel, közös akarattal felemelék szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak, és zúdultak fel a pogányok, és gondoltak a népek, és nemzetek hiábavalókat? Felkeltek a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek, és megegyeztek az Úr ellen és az ő Krisztusa, az Ő Felkentje ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a te szent Szolgád, a Jézus ellen, akit felkentél, és megegyezett Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal, a nemzetekkel és Izráel népével, Hogy véghezvigyék, hogy végrehajtsák, amikről a te kezed és a te akaratod eleve elrendelte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, hogy hirdessék igédet, a te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a te szent Szolgádnak, a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét, igéjét bátorsággal hirdették vala” (Csel. 4,24-30).

Zsolt 2,2 A föld királyai fölkelnek, összegyűlnek; nagyjai, a fejedelmek összeesküsznek* és együtt tanácskoznak az Úr ellen és Fölkentje - Krisztusa – ellen**

*Összeesküsznek (szünagó): - együvé vezet, azaz összegyűjt, vagy összehív; felhalmoz, összeszed, begyűjt; vendégül lát, befogad; passzív alak: összegyűlik, összeverődik; tartózkodik valahol;

**És a hívők így kiáltanak az Úrhoz, betöltve a próféciát: „Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened” (Zsolt. 83,2-6).

Az egybegyűltekről és az Úr ellenségeiről így ad hírt az Evangélium: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4).

Már amikor az Úr Jézust Isten felkente hatalommal és erővel, az Ő Szent Szellemével, beteljesült a prófécia, amely így hangzott: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refaim-völgyet. Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat! Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak. Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát. És úgy cselekedék Dávid, amint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe  mennél” (2 Sám. 5,17-20.22-25) .

János apostol ezt így látta látomásában, azt is kijelentve, hogy ki áll az Úr Jézus és az Ő népe elleni harc élén: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen” (Jel. 19,19).

„És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják” (Jel. 11,18).

A hűséges szentek jutalma: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét” (Luk. 22,28-30).

És megítéltetnek a halottak - a pogányok, - s az ítélet pedig örök élet: „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Eféz. 2,1).

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,13)

Zsolt 2,3 „Törjük össze, szaggassuk le bilincsüket, tépjük szét, dobjuk le magunkról; szakítsuk széjjel rabláncukat* köteleiket, igájukat!**

*Rabláncukat (dzügosz): - összekapcsolás, vagyis (átvitt értelemben) szolgaság (törvény vagy kötelezettség felé); - továbbá (szó szerint) a mérleg karja (amely összekapcsolja a mérleg serpenyőit). Mérleg, iga.

**Azt mondja az Úr, az Ő népéről: „Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, aki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott” (Jer. 10,19-21).

Zsolt 2,4 Aki a mennyekben lakik, az mosolyog rajtuk, és kineveti megcsúfolja, kigúnyolja őket az Úr*

*A gonoszokról így szól az Úr: „Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja” (Zsolt. 37,12-13).

Én … a ti nyomorúságtokon, a ti bajotokon nevetek, megcsúfollak, kigúnyollak, mikor eljő az, amitől féltek, amitől rettegtek” (Péld. 1,26).

A hívő imája a gonosz és csapata ellen:  „Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.” (Zsolt. 59,6-9).

Zsolt 2,5 De egyszer majd izzó haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. [Más fordítás: Majd szól nékik és megrettenti, megháborítja, szétzavarja őket gerjedelmében, búsulásában, és bosszúságában*

*És a következmény: „Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld” (Zsolt. 46,7).

„Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregükre. Megátkozá, halálra adta őket” (Ésa. 34,2).

 És János apostol látja a dicsőség Urát, aki halálra adja a népeket, hogy Őbenne feltámadhassanak: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19, 13.15-16).

„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel. 6,15-17).

Az Úr Jézus megy a Golgotára, hogy megváltsa a céltévesztett embert, és ezt mondja: „Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,30-31).

Zsolt 2,6 Én szenteltem fel, én választottam, rendeltem Királyomat a Sionon, szent hegyemen*

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,7 Az Úr végzését, dekrétumát, parancsszavát kihirdetem: Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Ma nemzettelek téged*

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a pogányokat, a népeket, és nemzeteket birtokodul, a föld határait* a földkerekséget**

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,9 Vasvesszővel* verheted** őket, és mint a cserépedényt*** összetörheted.**** [Más fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozd őket]*****

*Vasvessző jelentései: (rabdó szidéreosz; szidérúsz)); BOT; a királyi pálca; Vessző, bot, vándorbot, pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős, szilárd, rendíthetetlen.

**Verheted (poimainó): - 1) pásztorként felügyel, (állatokat) őriz, legeltet. 2) jóllakat, dédelget. - pásztorként felügyel (átvitt értelemben: felvigyázó). Táplál (marhát), vezet (uralkodik). Legeltet, nyájat őriz; óv, oltalmaz, gondoz. Valahova visszavisz, visszaszállít; vezet; gondoz; táplál; óv; őriz; legeltet (juhnyájat).

***Cserép (kerameusz):- fazekas. KJV: fazekas. Cserépedény készítő. Cserépedényt (szkeuosz): - egy edény.

****Összetörheted (szüntribó): - teljesen összetör, azaz összezúz (szó szerint vagy képletesen). (darabokra) tör, szilánkokra tör (+ megtört (töredelmes) szívű), zúz(-ódik). Megsemmisít; megtör. VISEL, hord. Cserépedényt, összetörheted: más lehetséges fordítás: ahogyan a fazekas az edényt alakítja; vagy: széttöri. (Lásd: Jeremiás prófétát elküldi az Úr a fazekas házába: „Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely, mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni” (Jer. 18,3-4).

*****Dávid így prófétál Izráel Királyáról: „Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. [Héber szerint: Követem őket, és a nyomukban vagyok, míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, nem hagyom abba, míg be nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza nem hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket]. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullanak. [Héber szerint: megrázom őket, míg nem lesznek képesek felállni, és szilárdan állva maradni. nyomukban leszek, és követem őket, míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat]. Mert Te öveztél Te ruháztál fel engem erővel, hatalommal, bátorsággal a harcra, a küzdelemre, és győzelemre. alám görbesztetted meghódoltattad, térdre kényszerítetted az ellenem felkelőket, támadóimat, ellenfeleimet, az ellenem állókat. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és megfutamítottad, megszalasztottad ellenségeimet és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és elnémíttattad” (Zsolt. 18,38-41).

„Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet” (Zsolt. 21,8-9).

Mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján” (Zsolt. 110,5).

Ézsaiás pedig azt mondja Róla: „Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,3-5).

Amikor a sárkány, az ősi kígyó levettetik akkor: „…álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. És szüle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez” (Jel. 12,4-5).

De visszajön a győzedelmes hadvezér, azokkal együtt, akik elragadtattak Isten trónjához, s ezt így látja elragadtatásban János apostol: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel… És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

„És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól” (Jel. 2,26-27).

Zsolt 2,10 Nos, királyok, térjetek észre, okuljatok, és értsétek meg. Föld urai, bírái, kik a földet ítélitek hadd oktassalak, tanítsalak benneteket!

Zsolt 2,11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, rettegéssel, és örüljetek ujjongással, és reszketve vigadjatok, rettegéssel örvendezzetek neki, ujjongjatok előtte remegve*

*Isten parancsa: „Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki” (Zsolt. 72,11).  

A parancs beteljesedéséről hangzik a prófécia: „Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, amelyet nem ismertem. Amint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nékem. Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből” (Zsolt. 18,44-46).

Az Úr Jézus kijelentése: „Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni” (Mát. 11,27).

A feltámadott Úr bejelenti tanítványainak, hogy a prófécia Őbenne teljesedett be: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

És Pál apostol megerősíti a kijelentést: „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,11).

Pál apostol megvallása Korinthuszban, és egyben a Szent Szellem kijelentése: az apostol ezt az igazságot is betöltötte: „És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok” (1Kor. 2,3).

Zsolt 2,12 Csókoljátok a Fiút* hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja.** Boldogok*** mindazok, akik ő benne bíznak. [Más fordítás: Fogadjátok el, és ragadjátok meg a Fiút, nehogy fölgerjedjen ellenetek, és hogy el ne pusztuljatok a megigazult útról. Mert hirtelen fellobban, föllángol felháborodása. De boldogok, akik hozzá menekülnek]****

*Mert Isten így szólt: „És hang hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” (Luk. 9,35).

„Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét” (Zsolt. 110,5-6).

„Vasvesszővel kormányozod őket, és mint a cserépedényt megtöröd” (Zsolt 2,9).

**Azonban az Úr türelme hosszantartó, mert: „De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ésa. 30,18).

***Boldogok: Szerencsések (Az anyagi jólétet is magában foglalja). A boldogság az Istennel való közösségből fakad.

****Hát: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk” (Zsolt. 34,9-10).

Mert: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban” (Péld. 16,20)