Az ötezer
megvendégelése: A tanítványok valami olyat mertek tenni, ami nevetségesen
lehetetlennek tűnt: elkezdték szétosztani azt a kevéske kenyeret, amijük volt
(Máté 14). Állhattak volna Jézus előtt, vagy imádkozhattak volna hozzá, hogy
tegyen valamit, valahogy. Ismerősen hangzik?
Hányszor van, hogy
Imádkozunk az Úrhoz, hogy tegyen valamit, miközben ő azt várja, hogy mi tegyünk
valamit. Mi haszna egyik imaalkalomról a másikra járni erőért, ha soha semmi
olyat nem teszel, amihez szükséged lenne erőre? Mi haszna napi huszonnégy órát
imádkozni, ha az imáid engedetlenséggel és hitetlenséggel vannak tele?
Olyan könnyen
beleesünk a kudarctól való félelembe, ami az ördög állandó kísértése!
Megpróbáljuk logikusan felmérni, mire elég az a néhány kenyér, amink van.
Sajnos, ezzel nem sokra jutunk, mert a hit nem logikából áll össze. Ahhoz, hogy
higgy, nincs szükséged teológiai diplomára. A mindenható ereje olyan kezeken
keresztül árad, amelyek szétosztják, amijük van.
Az engedelmesség viszi
be a hívőt - még a legbátortalanabbat is - a csoda-zónába. Az Úr áldjon
benneteket! Reinhard Bonnke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.