Jób. 8. fejezet: A hústesti ember sorsa. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 8,1 Akkor [(ʿánáh): megszólalt], és felele [('ámar): válaszol] a sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád, [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas] és monda:

Jób. 8,2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél, és [(rúaḥ): üres hiábavalóság]?

Jób. 8,3 Elforgatja-é az [('él): erős, hatalmas] Isten az ítéletet, vagy a [(mišəpáṭ): döntését]? Avagy a Mindenható [(šaddaj)] elforgatja-é [valaki igazságát, elferdíti-e, elcsavarja-e] az igazságot?*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9).

Ábrahám ismerve az Urat, így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10.12).

Pál apostol kérdése és megvallása: „Mit mondunk tehát:… Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen!” (Róm. 9,14).

„Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, és hogyan hozhatná helyre, és különböztetné meg a helytelent, és hogyan döntene Isten a teremtett, a látható világ, e világ felett?” (Róm. 3,6).

Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).

Jób. 8,4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, ha ők [(ḥṭ'): vétették el a lépést, és félrelépve letértek az útról] úgy az ő gonoszságuk [(pešaʿ): lázadásuk, elszakadásuk] miatt vetette el [(šálaḥ): hagyta magukra] őket, így [a saját lázadásuk, elszakadásuk miatt estek, az (enantiosz) ellenség kezébe].

Jób. 8,5 De ha te az [('él): erős, hatalmas] Istent buzgón [(šáḥar): szorgalmasan] keresed, és a Mindenhatóhoz [(šaddaj)] bocsánatért [(ḥánan): kegyelemért, irgalomért] könyörögsz,*

*És ezt tanácsolja az általa bűnösnek tartott Jóbnak Bildád: „Azért [('úlám): mindazonáltal] én a Mindenhatóhoz, az [('él): erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá [(drš): járulva], tudakozódnék, és az Istenre bíznám [Isten elé (śím śúm): helyezném, terjeszteném] ügyemet, [segítségül híva Őt]. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. [Más fordítás: Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe]” (Jób. 5,8.27) .

 Igen: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz felépülsz, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól” (Jób. 22,23).

Jób. 8,6 Ha tiszta és becsületes [(jášár): megigazult] vagy, akkor legott felserken [(ʿúr): felkel] éretted, és békességessé [(šálam): helyreállítja, éppé és biztonságossá] teszi a te igazságodnak [(ceḏeq): a te megigazulásodnak] hajlékát.*

*És így folytatják Jób barátai: „Majd megtudod [(jḏʿ) megismered, megtapasztalod], hogy békességben lesz a te sátorod, hogy [(šálóm šálôm) épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban] s ha megvizsgálod a te hajlékodat [('óhel): otthonodat], nem találsz benne hiányt [(ḥṭ'): céltévesztést]. Majd megtudod [(jḏʿ): megtapasztalod], hogy a te magod [(zeraʿ): utódod] megszaporodik [(raḇ): gyarapszik], és a te sarjadékod, [(ce'ĕcá'): leszármazottaid] mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba [(qiḇəráh qeḇer): a sírba], amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona” (Jób. 5,24-26).

És az Úr mindazoknak ígéri ezt, akik az Övéi „Te békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1 Móz. 15,15).

„… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26).

„Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsolt. 91,16).

És folytatódik a Jóbnak mondott beszéd: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, (felépülsz) és az álnokságot (eltávolítod) távol űzöd a te sátorodtól. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, (te pedig teljesíted) és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, (ha valamit elhatározol, meglesz) és a te utjaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. (Más fordítás: Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét). Megszabadítja (megmenti) a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az” (Jób. 22,23.26-30).

Igen, az Úr ígéri ezt: „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod (megigazultságod) előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni (Más fordítás: Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul)” (Ésa. 58,8-9).

Jób. 8,7 És ha előbbi [(ré'šíṯ): korábbi] állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. [Héber szerint: Bár először (micəʿár): kicsiny voltál, ('aḥăríṯ): végül igen (śáḡáh): naggyá leszel].*

*Akkor majd a Zsoltár szavaival megvallhatod, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet” (Zsolt. 138,7).

Mert: „Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? …Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszik ('erec): az országot]” (Zsolt. 25,12-13).

És minden fiai az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiai békessége” (Ésa. 54,13).

„És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim (igéim), amelyeket szádba adtam, el nem távoznak (nem fogynak ki) szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,21).

„És nagy örömük lesz a szenvedőknek, mert újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19).

Jób. 8,8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti [(ri'šón ri'šôn): a letűnt] nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról, az ő [('áḇ): őseikről] való tudakozódásra!*

*És a Jób barátai folytatják: „Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyezte, Az istentelenek (az Isten nélkül élők vigadozása), és vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?” (Jób. 20,4-5).

„Mert tudakozzál csak a régi időkről, és (kutasd át a régi időket) amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig” (5 Móz. 4,32).

És: „Emlékezzél meg az ősidőkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te vénjeidet és megmondják néked!” (5 Móz. 32,7).

Jób. 8,9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink [életünk] csak [átsuhanó] árnyék [(cél): árnyék (az erőtlenség, múlandóság jelképe is)] e földön.*

*Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)

Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2).

„Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16).

Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4).

Mert: „… a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15).

Dávid is így panaszkodik: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam” (Zsolt. 102,12).

„Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska” (Zsolt. 109,23).

Jób. 8,10 Nem tanítanak-é meg, nem [(járá' járáh): felvilágosítanak-e fel] azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívük szerint néked? [(léḇ jácá' milláh): bensőjükből származik az Ige]!

Jób. 8,11 Felnövekedik-é a káka [(góme'): a nád] mocsár nélkül, felnyúlik-é [(śáḡáh): megnő-e] a sás víz nélkül?

Jób. 8,12 Még gyenge korában, [('éḇ): amikor még zsenge] ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más fordítás: Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb].

Jób. 8,13 Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ): ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él): erős, hatalmas] Istenről elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége, és [(tiqəváh): várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz].*

*És így folytatódik a kijelentés: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, (az Isten nélkül élőt) és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22).

Mert:  „A gonoszt gonoszság öli meg…” (Zsolt. 34,22).

 Igen: „… a gonoszok [hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba [semmibe] visz” (Zsolt. 1,6);

„Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20).

És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28).

Jób. 8,14 Mivel szertefoszlik bizakodása, [(kesel): megcsalja  az ő reménysége] és bizodalma [(miḇəṭáḥ): biztonsága] olyan lesz, mint a pókháló. [Más fordítás: Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma].*

*Bizony: „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető (nem takarózhatnak készítményükbe); cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, (készítményük csak bajt okoz) és erőszak tette van kezeikben (erőszakos tetteket követnek el)” (Ésa. 59,56).

Ezért: „… az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) várakozása elvész (semmivé lesz)” (Péld. 10,28).

És: „Mikor meghal az istentelen (az Isten nélkül élő) ember, elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld. 11,7).

Jób. 8,15 Házára [(bajiṯ): lakóhelyére] támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, [(šáʿan): bízik benne, (ḥázaq): szorosan fogja, szorítja, erősen ragaszkodik hozzá], de nem marad meg. [Más fordítás: Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása].*

*És folytatódik a kijelentés: „(Azt képzelik), és a gondolatuk ez: az ő házuk (örökké megmarad), örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön, és (földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak. (Más fordítás: De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak)” (Zsolt. 49,12-13).

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy életerő van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, (nem különb az ember az állatnál) mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. (Más fordítás: Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lett, és újból porrá lesz). »Héber szerint: „Az ('áḏám): emberi - ádámi - faj (miqəreh): sorsa olyan, mint az (bəhémáh): állat (miqəreh): sorsa ('eḥáḏ): ugyanaz a (miqəreh): sorsuk. (máveṯ): csapás, romlás, pusztulás éri úgy az (zeh): egyiket, mint a másikat, és ('eḥáḏ): ugyanaz a (rúaḥ): a teremtő, életet meghatározó erő van az egyikben, mint a másikban; és az ('áḏám): emberi - ádámi fajnak nincs (môṯár): előnye az (bəhémáh): állatokkal szemben, mert (haḇél heḇel): hiábavalóság. ('eḥáḏ): ugyanazon a (máqômáh máqóm máqôm) helyen (hálaḵ): pusztul el, hal meg az egyik, mint a másik, mert (ʿáp̄ár) porból lett, és a porba (úḇ): tér vissza«” (Préd. 3,19-20).

Jób. 8,16 Bő nedvességű [(ráṭóḇ): friss, üde] ez a napfényen, a (šemeš páním: napon), és [(jôneqeṯ): hajtása] ágazata túlnő a kertjén. [Más fordítás: Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a (gannáh): kertet].

Jób. 8,17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon [átbújnak a kőrakáson]; átfúródnak a szikla-rétegen [megkapaszkodnak a kőhalomban is].*

*Dávid így prófétál róluk: „Láttam elhatalmasodni a [(ʿáríc): vad, erőszakos] gonoszt, az istentelent [az Isten nélkül élőt] és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa]. (Zsolt. 37,35)

 Ézsaiás is róluk beszél: „Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, a szél csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát” (Ésa. 40,24).

Jób. 8,18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak. [Más fordítás: De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak]!*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye [lakóhelye] nem ismeri őt többé, [nem tud róla többé]” (Jób. 7,10). Dávid is erről tesz megvallást: „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy (ha végigsöpör) rajta a szél, (vége van) nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé” (Zsolt. 103,15-16).

„Láttam elhatalmasodni a [(ʿáríc): vad, erőszakos] gonoszt, az istentelent [az Isten nélkül élőt] és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa [mint egy terebélyes (raʿănán): zöldellő fa]. De elmúlt [(ʿáḇar): egyszer csak eltűnt] és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36).

És így folytatódik a gonoszok, az Isten nélkül élők sorsáról a kijelentés:  „Láttam, [(rá'áh): észrevettem] hogy egy bolond [('ĕvíl): esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett [(šáraš): gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm piṯə'ôm): hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára, és [hirtelen elkorhadt a lakóhelyén]. [Héber szerint: „Mert nem a (ʿáp̄ár): földből (jácá'): származik a ('áven): hazugság, csalás, romlottság, gonoszság, igazságtalanság, baj, csapás, szerencsétlenség, és nem a ('ăḏámáh): földből (cámaḥ): nő ki a (ʿámál): fáradságos munka, erőfeszítés, szenvedés, gyötrődés, vesződés. Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái. [Héber szerint: Hanem az ('áḏám): emberi faj úgy (jálaḏ): teremti, hozza létre a (ʿámál): fáradozást, vesződséget, kellemetlenséget, fáradtságot, kimerültséget, fájdalmat, szenvedést, mint ahogy a (rešep̄): láng (bén): fia (gḇhh): gőgösen, dölyfösen, fennhéjázóan (ʿúp̄): magasra repül]” (Jób. 5,3-7).

Ézsaiáson keresztül folytatódik a kijelentés: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24).)

„Az istenteleneknek (az Isten nélkülieknek) háza elvész…” (Péld. 14,11).

Jób. 8,19 Ímé ez az ő pályájának [(dereḵ): sorsának

az ö életének] öröme! És más, egy [('aḥér): másik] hajt ki [(cámaḥ): sarjad ki ] a porból.*

*A Prédikátor is a testi ember életének értelmén elmélkedik: „Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik (minden fáradozásából, ha fáradozik) a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; (nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek) a föld pedig mindörökké megmarad. (Préd. 1,3-4).

Jób. 8,20 Ímé az [('él): erős] Isten nem veti meg [nem (má'as): utasítja el] az ártatlant, [(tám ḥázaq): a feddhetetlent, hanem támogatja, segíti, megerősíti]. De a gonoszoknak, a [(ráʿaʿ): számítóknak, az ártalmasoknak, a rosszat, gonoszat cselekvőknek, akik gonoszul élnek] nem ad előmenetelt, és nem ad [(jáḏ): segítséget].*

*Mert: „Az Úr szilárdítja meg, és [(kún): megerősíti, irányítja] az igaz ember, és [(geḇer): mindenki] lépteit, és útját kedveli. [Más fordítás: Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki, akinek (ḥáp̄éc): gyönyörködik útjaiban]” (Zsolt. 37,23).

Mert: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, (aki azt hajhássza) ő magára jő rossz” (Péld. 11,27).

Jób. 8,21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal [(tərúʿáh): örömujjongással, ujjongó csatakiáltással].

Jób. 8,22 Gyűlölőid [(śáné'): gyűlölő ellenségeid] szégyenbe [(bóšeṯ): gyalázatba] öltöznek, [(láḇéš láḇaš): szégyen borítja őket] és a gonoszok sátora megsemmisül.*

*És így folytatódik a kijelentés: (Romlás éri a bűnösöket a céltévesztőket). Leomlanak az istentelenek, (az Isten nélkül élők) és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll (megmarad)” Péld. 12.6)

„Az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11).

Dávid is erről tesz megvallást: „Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]” (Zsolt 6,11)