Hangzik a figyelmeztetés az újjászületettet ember számára:

 „Meg ne szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,30).

*Szomorít (lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért.

Hogy mivel szomoríthatjuk meg a Szent Szellemet, arról így beszél Isten

igéje:

 „Minden mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagyis istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. (Eféz. 4,31)

És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett ember számára: „Most pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el magatoktól ti is mindazokat. Haragot, és ne haragudjatok többé senkire, fölgerjedést, vagyis az indulatot, és a rosszindulatot, rosszakaratot, és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány beszédet, az átkozódást, és a gyalázatos mocskos, trágár beszédet.

Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt” (Kol. 3,8-9)

Hanem: „vessetek le, és tegyetek hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást, megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).

És: „Ne szóljátok meg, ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim.  Aki megszólja, vagy rágalmazza atyjafiát, testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki megmenthet és elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).

A helytelen beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, vagy önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).

Az Úr Jézus jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből, a jó tárházából hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz, káros, semmirekellő, hitvány kincseiből, tárházából hozza elő, és szórja ki a rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, amit beszélnek, és amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel, és szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te beszédedből ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).

Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az embert…” (Mát. 15,18-20).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó beszéd, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet, a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).

És: „Ezek azok a dolgok, ezek az Igék, amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).