Zsoltár 45. Üdvözlő ének a király menyegzőjére; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 45,1 Az éneklőmesternek [(nácaḥ): a karmesternek] a sosannimra, [(šóšán šôšán šúšán): A liliomok kezdetű ének dallamára].  Kóráh [jelentése: kopasz, tarfejű; jégeső, hideg] fiainak tanítása [(maśəkíl): verse]; ének [(šíráh šír): dal] a [(jáḏíḏ): szeretettről]*

*Dávid: „beállítá a Lévitákat (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) az Úr (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló) házába cimbalmokkal, (cintányérokkal) lantokkal és citerákkal (kinnôr: hárfa) Dávidnak (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) és Gádnak (jelentése: szerencse, jó sors, ostromló) a király prófétájának, és Nátán (jelentése: az Úr adta) prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által” (2 Krón. 29,25).

 Ők ajtónállók voltak, akik az ő beosztásuk szerint szolgáltak: Az ajtónállók (kapuőrök) rendje (beosztása) ez: A Kóriták közül Meselémiás, (jelentése: Isten által helyreállított; akit az Úr barátjának tekint) a Kóré (jelentése: fogolymadár, kiáltó, felszólító) fia, aki az Asáf (jelentése: gyűjtő) fiai közül való volt” (1 Krón. 26,1).

És ők dicsérték folyamatosan az Urat. „A Kéhátiták (jelentése: gyülekezet) fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, (jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót), Izráel Istenét nagy felszóval (egyre hangosabban) dícsérjék” (2 Krón. 20.19).

Erre a dallamra írt Dávid, és Aszáf is több dicséretet: „Az éneklőmesternek (a karmesternek) a susanheduthra, (Liliomok bizonysága kezdetű ének dallamára) Dávidnak tanító miktámja (tanító bizonyságtétele)” (Zsolt. 60,1).

„Az éneklőmesternek (a karmesternek) a sósannimra; (Liliomok kezdetű ének dallamára) Dávidé” (Zsolt. 69,1).

És Aszáf: „Az éneklőmesternek (a karmesternek) a sosannim-éduthra (Liliomok bizonysága kezdetű ének dallamára); Aszáf zsoltára” (Zsolt. 80,1).

Zsolt. 45,2 Fölbuzog szívem [(léḇ): bensőm] szép [(ṭôḇ):, vidám, boldog, igaz] beszédre. Mondom: művem [(maʿăśeh mּeleḵ): alkotásom az uralkodó] királynak szól. Nyelvem [(máhir máhír): képzett], és gyors [(sáp̄ar): írástudó] írónak [(ʿéṭ): íróvesszeje] tolla. [Más fordítás: Szívem zsong a szép szavaktól, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje]*

*És így szól Dávid beszéde a Királyról: „Nagy az ő dicsősége [(gəḏóláh gáḏôl, káḇóḏ káḇôḏ): és nagy lett a hírneve, tisztessége] a te segítséged [(jəšúʿáh): üdvösséged, szabadításod] által; fényt [(háḏár): pompát adtál neki] és méltóságot adtál reája [(hôḏ): fenséggel és dicsőséggel övezted, és nagy ékességgel ruháztad fel őt]. És: „Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2).

Ézsaiás is ír a királyról: „A királyt ékességében látják szemeim; látnak széles (tágas) országot” (Ésa. 33,17).

Zsolt. 45,3 Szebb, szebb, és [(jáp̄áh): ragyogóbb] vagy az emberek fiainál, kedvesség, ömledez ajakidon [(ḥén jácaq śep̄eṯ śáp̄áh): kegyelem árad szavaidból], azért áldott meg az Isten örökké*

*Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot Isten igéje: „És mindnyájan …elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott. Majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti…”(Luk. 4,22).

„Az ő ínye csupa édesség, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!” (Én. 5,16).

Zsolt. 45,4 Kösd derekadra kardodat [(gibbór gibbôr): erős, hatalmas, hős] vitéz! Dicsőségedet [(hôḏ): fenségedet, méltóságodat] és ékességedet*

*Dávid – és minden hívő – megvallása: „Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2)

És az apostolon keresztül világosítja meg a Szent Szellem, hogy kiről is szól a prófécia: „Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája” (Zsid. 1,8)

Mert Ő a: „...Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen” (Róm. 9,5).

Zsolt. 45,5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. »Más fordítás: Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon; Csodákra tanítson jobb kezed!«. //Egyszerű fordítás: Így lovagolj előre, győzelmesen, az igazságért és a helyes ítéletért! Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!//. [Héber szerint: [(háḏár): fenséggel (ráḵaḇ): lovagolva, és (cáléaḥ cálaḥ): sikeresen, befejezve, bevégezve, és ('ĕmeṯ): megbízhatóvá téve az (dáḇár) igében tett ígéretet az (ʿănáváh) : alázatosoknak, szelídeknek, és (ceḏeq járé'): valóságos  csodákkal, (járá' járáh) megalapozva az (jámín) áldást]*

*János apostol így látja a testben megjelent Krisztust: „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön” És Ő: hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan dönt és hadakozik” (Jel. 6,2; 19,11).

És Ő teszi győzelmessé Isten igéjét, amely: „élő energia. És élesebb, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a szív szándékait, gondolatait” (Zsid. 4,12).

Zsolt. 45,6 Nyilaid élesek; népek hullnak alád [(náp̄al): vetik földre és hajtják meg magukat]; a király ellenségeinek szívében*

*Pál apostol így ír a népekből megtérteknek: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok, mert azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok, gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, és most nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21).

 És most már a Király: „… Jézus Krisztus bennetek van, bennetek él]” (2 Kor. 13,5). És azért imádkozik: „Hogy állandóan ott lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,17).

Zsolt. 45,7 Trónod, oh Isten örökkévaló, és [mindörökké megmarad]; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája [uralmad jogara az igazság jogara].

Zsolt. 45,8 Szereted az igazságot, [(ceḏeq): megigazultságot] gyűlölöd a gonoszságot, [(rešaʿ): gonoszság, jogtalanság, bűnösséget, a céltévesztést] azért kent fel Isten, a te Istened öröm [(śáśón śáśôn): örvendezés, ujjongás] olajával társaid fölé [(ḥáḇér): egyesülve társaiddal]*

*És így folytatja Dávid a próféciát: „Szereti az igazságot, és [(cəḏáqáh): igazságosságot, egyenességet, irgalmasságot, hitet] és törvényt [a jogosságot; rendet, döntést]; az Úr kegyelmével [(ḥeseḏ): irgalmával; jóvoltával, szeretetével] telve a föld” (Zsolt. 33,5).

„Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes, és (maradandó).  Megingathatlanok (rendíthetetlenek) örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak (igazán és helyesen vannak megalkotva)” (Zsolt. 111,7-8).

Ezt vallja meg az apostol is: „De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3).

Mert: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

 És hogy kiről prófétál Dávid, azt a Zsidólevél fejti ki: A fiúról így szól az Úr: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara]. Szeretted [(agapaó): és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné): igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a te társaid felett. [Más fordítás: Te mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra]” (Zsid. 1,8 -9).

Pál apostol vallástétele Istenről: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).  

Zsolt. 45,9 Mirha, áloé, kácia illatú minden öltözeted; elefántcsont palotából [hárfák] vidámítnak téged zeneszóval, és az [elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra]*

*A Király menyasszonya így énekel Uráról: „Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem” (Én. 1,12-13).

Az apostolok jelentik ki a prófécia beteljesedését, mindhárom evangéliumi író által:  „És mikor Jézus Bethániában [jelentése: a nyomorúság, szomorúság, szegénység háza], a poklos [leprás] Simon házánál [tartózkodott] vala. Méne [és odalépett] Őhozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje [akinél egy alabástromedény volt valódi és igen drága, illatos (nárdus) olajjal, és eltörvén az alabástrom edényt], és az Ő fejére tölté, amint az asztalnál ül [az étkezéshez ledőlt] vala. ” (Mát. 26,12-13).

Márk így írja le a történteket: „Mikor pedig Bethániában [Jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza] a poklos [leprás] Simon házánál vala, amint asztalhoz üle [asztalhoz dőlt], egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény [korsócska] vala valódi és igen drága nárdus olajjal [kenettel]; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt [a kenetet] az ő [Jézus] fejére” (Márk. 14,3).

A János bizonyságtétele: „Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele. Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. (Ján. 12,1-3).

Zsolt. 45,10 Királyok leányai a te ékességeid, [királyleányok vannak díszes udvarodban, ők viselik ékszereidet]; jobb kezed felől királyné [a te jegyesed] áll ofiri aranyban*

*János apostol így látja a menyegzőt: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és (dicsőítsük Őt) adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei, (igaz igéi)” (Jel. 19,7-9).

Zsolt. 45,11 Halld csak leány, nézd csak [(rá'áh): figyelj ide]; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

Zsolt. 45,12 [(jŏp̄í): ragyogó] Szépségedet a király kívánja;* hiszen Ő Urad [('áḏón 'áḏôn): Istened, férjed], hódolj hát néki [(šáḥáh): borulj le előtte]!**

*Azért: „… hogy majd a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát. Hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen” (Eféz. 5,27).

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert férjed (aki alkotott), a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,5).

Zsolt. 45,13 Tyrus [jelentése: sziklák, sziklák városa] leánya is, a nép dúsai [(ʿášír): gazdagjai], ajándékkal hízelegnek néked [(páním): személyednek].

Zsolt. 45,14  Csupa ékesség [(kəḇuddáh): dicsőség, pompa] a király leánya bent, vont [(mišəbəcáh záháḇ): fényes, csillogó, ragyogó] aranyból van a ruhája*

*János apostol így prófétál erről: „Örüljünk és örvendezzünk (ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát” (Jel. 19,7-8).

Ezékiel is prófétál Krisztus feleségéről: „És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolccsal s befedélek selyemmel. És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépültél felette igen, s királyságra jutál” (Ezék. 16.10.13).

És Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés, ezek a díszek nem külső pompát jelentenek: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel. Mert így ékesítették, és díszítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és bíztak engedelmeskedvén, és alárendelve magukat az ő férjüknek” (1 Pét. 3,3.5).

Zsolt. 45,15 Hímes öltözetben [(riqəmáh): színes, tarka, hímzett ruhákban] viszik [(esztjḇl): vezetik] a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. [Más fordítás: a királylányt aranyba foglalt drágakövekkel, színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és társnői hozzád vezetik].

Zsolt. 45,16 Bevezetik őket [(gíl): ujjongó] örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába [(hêḵál): templomába].

Zsolt. 45,17 Atyáid helyett fiaid lesznek, [('áḇ): Őseid helyébe fiaid lépnek] megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön az [('erec): országok felett]*

*Krisztus népének boldog megvallása. „És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.” (Jel. 5,10). És beteljesült az ígéret: „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép….” (2 Móz. 19,6)

Zsolt. 45,18 Hadd hirdessem a te nevedet [(záḵar jáḏáh): megemlékezve, és megvall] nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek [és magasztalnak] majd téged a népek!