Kol.
1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és
Timótheus atyafi, testvér,
írják e levelet.
Kol.
1,2 A Kolosséban levő, a Krisztusban megszentelt
szenteknek és hívő atyafiaknak, testvéreknek.
Kegyelem, azaz Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, - vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában -
Istentől, a mi Atyánktól, vagyis az Úr Jézus Krisztustól.
Kol.
1,3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus
Atyjának, mindenkor, valahányszor
tiértetek könyörögvén, imádkozunk*
*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott
– és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk: „Hálát adok
szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért,
amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)
„Először is hálát adok az
én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész
világon híre van” (Róm. 1,8)
„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor
megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk
és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő
fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek
állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok.
Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel
könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek, és közösséget vállaltatok velem
az evangélium, örömüzenet szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind
ez ideig” (Fil. 1,3-5)
„Annakokáért én is,
hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,
nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben,
imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)
„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad
imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és
minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).
Kol.
1,4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban,
és azt az Isten szerinti szeretetet,* amellyel
minden szentekhez vagytok**
*Isten szerinti szeretetet (agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember
iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a
szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik
jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
**Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és
hogyan kell imádkozni: „Ezért tehát, attól a
naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk
értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi
bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)
„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a
bennetek minden szent iránt megnyilvánuló Isten szerinti szeretetről,
szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és
kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek
a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek Őt” (Eféz.
1,15-17)
„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én
imádságaimban, Mert hallom a te Isten szerinti szeretetedet és ama te hitedet,
mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, és imádkozom
azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a
megismerésére, amely Krisztusban van bennünk” (Filem.
1,4-6).
Kol.
1,5 A mennyekben néktek eltett
reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság, a valóság
beszédében,
azaz
Isten Igéjében, mely az evangélium* az
örömhír; a győztes hadvezér érkezésének híre**
*Evangélium (euangelion): jó hír,
örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.
**A
kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő
reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan,
szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva
számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
„Mert
meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.
Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
„Mert
reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert amit már teljesedni látunk, miért reméli is azt? Ha pedig, amit nem
látunk, azt reméljük, békességes tűréssel, és türelemmel várjuk” (Róm.
8,24-25)
„Mert
a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil.
3,20)
„Az
örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte”
(Tit. 1,2)
Kol.
1,6 Mely eljutott hozzátok, és jelen van nálatok, miképpen az egész világra is, és
gyümölcsöt terem, és gyarapszik, növekszik,
úgy, mint nálatok is attól a naptól fogva, melyen hallottátok
és megismertétek az Isten kegyelmét igazán*
*A
világhoz így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem hallották?
Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség
széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18)
És hogy miért
hatott el, arról Pál apostol megvallása az Ő szolgálatáról, mely az Evangélium
hirdetése: „De semmivel sem gondolok, sőt
még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten
kegyelmének evangéliumáról” (Csel.
20,24).
Kol.
1,7 Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes, Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, megbízható rabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak*
*Epafrás
hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel
együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt
titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak rabszolgája, mindenkor
tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes
meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle,
hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak”
(Kol. 4,12-13)
„Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a
Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23)
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így
jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak
tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik
csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok.
Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem,
azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
Kol.
1,8 Aki meg is jelentette, megmutatta, bebizonyította, leleplezte nékünk a ti Szellemben való Isten
szerinti szereteteteket. [Más fordítás: „S aki velünk is
megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik]*
*Mert
már megmutatkozik: „… a Szellemnek gyümölcse: amely a szeretet,
öröm, békesség, béketűrés, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség, önmegtartóztatás” (Gal.
5,22)
Mégpedig az az
Isten szerinti szeretet, amely: „… hosszútűrő, nagyon türelmes,
Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes, jóságos, kedves, szeretetre
méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng,
nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem
henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem
fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, vagyis nem tapintatlan, nem
viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó. Nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a
maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra nem bőszül fel, nem válik
ingerültté. Nem rója, nem számítja fel, nem tartja számon a rosszat, sérelmet,
nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, gonoszságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az
igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének
győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül
eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, mindig
bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher
alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy, nem szűnik meg
soha, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem
merül ki” (Kor. 13,4-8)
„És azért imádkozom, és könyörgök, hogy a ti
Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék, és gyarapodjon
ismeretben, teljes igazi megismerésben. Tudományban, megértésben, és minden
értelmességben. A teljes tapasztalatban és mindenféle
észlelésben, érzékelésben” (Fil. 1,9)
És „… az Úr gyarapítson és gazdagítson a
szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.
Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi
Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő
szentjeivel egyetemben” (1 Thess.
3,12-13).
Kol.
1,9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, hírül vettük, nem szűnünk meg érettetek
imádkozni, és kérni, esedezni,
hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi
bölcsességben és értelemben, és megértésben*
*Minden gyülekezetért folyamatosan imádkozik az apostol, hálát adva az
Úrnak azért, amit elvégzett bennük: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett
hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről,
szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban” (Eféz.
1,15-16)
Azért,
hogy Isten beszédét befogadták: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek,
hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi
beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és
annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessz. 2,13)
És
kéri az Urat, hogy: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és
békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. Én
pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok
jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani” (Róm.
15,13-14)
„és imádkozom azért, hogy az Isten szerinti szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi
megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok
legyetek a Krisztus napjára” (Fil. 1,9-10)
Egyben
a gyülekezetekhez is szól, figyelmeztetve őket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki
titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek
hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő (szómájában)
személyében. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét
találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott,
olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő hústestének értelmével.
Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta
istentiszteletben, az alázatoskodás és a test, azaz (szomato)
egész
lényünk sanyargatása által,
valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt
felfuvalkodottsághoz vezet” (Más értelmezés szerint: Mert
ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni) (Kol. 2,8-9.18.23)
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az
Úr akarata” (Ef. 5,17).
Kol. 1,10 Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz,
teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az
Isten megismerésében*
*Az
apostol így szól a hívőkhöz, mégpedig az efézusi szentekhez: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón
ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és
szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást Isten szerinti szeretetben.
Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében” (Eféz.
4,1-3)
A Filippiben élőknek is így
beszél az apostol: „Csakhogy a
Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és
látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok
egy szellemben, egy érzéssel, egy emberként viaskodván az
evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami
azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van.
Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne,
hanem hogy szenvedjetek is Őérette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent
láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27-30)
„Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12).
Kol.
1,11 Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma
szerint minden kitartásra, teljes
állhatatosságra, hosszútűrésre, és béketűrésre
örömmel; [Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle
képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre képesít]*
*Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket:„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak,
legyetek erősek! Minden dolgotok Isten
szerinti szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,13) Az Úrhoz pedig
így imádkozik kérem:
„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja annak a bölcsességnek
és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet
az ő megismerése nyújt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy
tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő
öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek számára. És mi az Ő hatalmának
felséges nagysága mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája
szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból” (Eféz. 1,17-20)
„aki az ő dicsőséges
testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, vagyis a (szómánkat), azaz egész lényünket, azzal az erővel,
amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
„Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a
kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy
részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a
megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az
állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a
reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten
szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm. 5,2-5)
Ezért vallhatjuk meg,
hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz.
6,10).
Kol.
1,12 Hálákat adván örömmel
az Atyának, ki alkalmasakká képessé, és méltókká
tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; [Más fordítás: Úgyhogy örömmel fogtok
hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a
világosságban, a fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]*
*Az Úr
Jézus kijelentése a világosságról: „… Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a
sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága, fénye” (Ján.
8,12)
„És a
világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Ján.
1,5)
Ebbe a
világosságba: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a
hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol.
2,7)
„És mindent,
amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében
cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17)
Nem úgy, mint a
pogányok, mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert
hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,4)
„Kik
értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság
miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük” (Eféz. 4,18)
Az apostol
megvallása arról, hogy mit mondott neki az Úr: „Azért küldelek el, hogy
nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából
az Istenhez térjenek; hogy az énbennem
való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok
között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18)
„És hogy
megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől,
amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett
a Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,9)
„Mert valátok
régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy
járjatok. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak
nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,8.20)
Erről tesz
bizonyságot János apostol is: „És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk
és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és
nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a
világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának
vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,5-7)
És így lettetek: „Ti
pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Pét. 2,9)
Pál apostol
megvallása: „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is
elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel” (2
Tim. 2,10).
Kol.
1,13 Aki kiragadott,
és
megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának országába, királyságába*
*Abba
az országba, ahová a mi Urunk is felvitetett: „minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a
Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - És együtt feltámasztott és
együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,5-6)
És tette ezt: „Kegyelme
dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben” (Eféz.
1,6)
Így figyelmeztet az apostol: „Ha tehát
Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat
olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők” (Kol.
2,20)
És akik
hallgatnak rá és befogadják a hallott igét, azokhoz szól a Szent Szellem:
„És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
örök országába” (Pt. 1,11)
Kijelentés a
Jézus Krisztusról szóló, hirdetett Evangéliumról:„A világosság a sötétségben
fénylik, de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Jn. 1,5)
És mert a
világosság már eljött: „Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos.
Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog
neked a Krisztus” (Ef. 5,14)
„Isten ugyanis,
aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott
világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete
Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Ezt az örömhírt
hirdeti az apostol: „Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem
látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az
Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).
Kol.
1,14 Akiben van a mi váltságunk, váltságdíjunk kifizetése az Ő vére által, bűneinknek, azaz céltévesztésünknek bocsánata, eltörlése,
elengedése.
[Más fordítás: Aki által a megváltás és a
céltévesztés bocsánata is birtokunkká lett]*
*Az
apostol minden gyülekezetben ezt az életbevágó fontos igazságot hirdeti: „Őbenne van - az ő vére által - a mi
megváltásunk, bűneink, azaz céltévesztésünk bocsánata is, kegyelme
gazdagságából” (Ef. 1,7)
Akik ebben
hisznek: „… Isten ingyen igazítja
meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás:
Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus
kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó
munkája fordított felénk]” (Róm. 3,24)
Mert Isten
akarata, hogy az Úr Jézus: „… a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten
fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)
„Az ő munkája
az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé,
igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)
„Krisztus
megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg
van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal. 3,13)
Az Úr Jézus pontosan ismerte az Atya akaratát, és ezt ki is jelentette:
„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt. 20,28).
Kol.
1,15 Aki képe, képmása
a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Ő a legelőször
előhozott*
*Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete, (A görög szöveg szerint: Ő a teremtett világ eredete” (Jel.
3,14)
És: „mert Ő
Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem
megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és
magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, azaz a kínoszlopon történő haláláig” (Fil. 2,6-8)
Pedig: „Ő
Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával
hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől, azaz céltévesztésünktől megtisztított, és a
mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)
„Övé egyedül a
halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek
közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló
hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)
Mert magát: „Az
Istent soha senki nem látta; az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az
jelentette ki őt” (Ján. 1,18)
A kijelentés
pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek
vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát;
mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az Atya egy
vagyunk” (Ján. 14,9;10,30)
Pál apostol így
dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan
egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17)
És hogy ki Ő,
arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban
látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig
láttam őt, amikor megpillantottam),
leesém az ő lábaihoz, vagyis a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az
ő jobb kezét, és megérintett jobbjával, mondván
nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
És az Élő; pedig halott valék, és ímé mégis
élek
örökkön örökké. Ámen…”
(Jel. 1,17-18).
Kol.
1,16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van az egekben és a
földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár uralmak* felsőbbségek, hatalmasságok,
akár fejedelemségek**
kormányzatok, birodalmak,
akár fennhatóságok***Mindenek
Őáltala és Őreá nézve, Őbenne,
és Őérte teremttettek****
*Uraságok (küriótész):
szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben uralkodik; Angyali hatalmak
jelölése: hatalmasok, uralkodók.
Dánielhez is angyal küldetett, aki által kijelentést nyernek a
birodalmak uraságai: „De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy
napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és
én ott maradék a perzsa királyoknál. Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem
hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia fejedelmével, és ha abból a
harcból kikerülök, a görögök fejedelme következik” (Dán. 10,13.20)
**Fejedelemségek
(arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy
ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom
jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére
szolgál a szó. Például mennyei angyalok: Mária
kérdésére a mennyei küldött így válaszol: „És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten
előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat
jelentsem néked” (Luk. 1,19).
***Hatalmasságok (exúszia): a kifelé megmutatkozó,
látható (telj)hatalom; hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői
és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok.
****Isten mindent az Ige által teremtett: „Minden, vagyis a mindenség Őáltala
lett, Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre, és nála
nélkül, Tőle különválasztva semmi
sem lett, semmi sem teremtetett, ami létrejött; s egyetlen létező sem lett
Őnélküle. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami
létrejött” (Jn. 1,3)
És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a
Szent Szellem: „Kezdetben
teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1)
De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, Isten megnyilatkozása,
által teremtetett, hogy a világokat Isten szava, rémája=kijelentése alkotta,
hogy ami látható, a láthatatlanból és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3)
Mert: „Az Úr
szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét
szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)
Nehémiás
megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül
az Úr! Te teremtetted, Te
alkottad az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a
földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt;
és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
Ézsaiáson
keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr,
Jahve, megváltód és alkotód, anyád
méhétől fogva, aki az anyaméhben formált. Én
vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az ÚR Jahve, alkottam
mindent. Aki egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24)
A
világokat teremtő Igéről így hangzik a bizonyságtétel: „És az Ige testté lett és
lakozék mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)
Isten
Őt: „Akit tett
mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő, azaz Isten dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki
hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki miután minket
bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3)
És
aki tette: „Felül minden fejedelemségen és
hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely
neveztetik, és amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a létkorban, hanem a következendőben is” (Eféz.
1,21)
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)
A feltámadott dicsőség Urának
kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a
hű és igaz bizonyság,a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14)
Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette
zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai
formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is
embernek bizonyult” (Fil. 2,6-7)
Agur elmélkedése: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan
leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a
vizet az ő köntösébe? Ki állapította, és ki határozta meg a földnek minden határit,
talán tudod? Kicsoda
ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld. 30,4)
És a hústestté lett Ige válasza: „És mert senki sem ment fel a
mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13)
Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment,
mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki
leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy
mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz.
4,9-10)
János
apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk,
amit szemléltünk, és megfigyeltünk, és kezeinkkel is illettünk, megtapintottunk, az
életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent és mi láttuk és tanúbizonyságot
teszünk róla és hirdetjük néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál
vala, most pedig megjelent nékünk. Amit
tehát hallottunk és láttunk, azt hirdetjük néktek is, hogy néktek is közösségetek
legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus
Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)
János apostol elragadtatásban így látta az
Urat: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala
egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan
ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sokágú
korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül. És vérrel
hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a
név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13)
Ezékiel
is látta látomásban Őt: „És vala mintegy mennyezet az élőlények feje fölött, olyan, mint a
csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett. És a mennyezet alatt
szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő
vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik
vala amonnan az ő testüket. És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek
zúgását, úgy, mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját,
mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. És
lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejük felett, és ők megállván,
leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala,
látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek
formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként
ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és
fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És
fényesség vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott
lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr, Jahve dicsőségének formája, és
látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,22-28)
János
apostol látomásában lát egy királyiszéket: „És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a
kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy élőlény,
szemekkel teljesek elől és hátul. És a négy élőlény, amelyek közül mindeniknek
hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem
szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a
mindenható Isten, aki vala és aki van, és aki eljövendő. És mikor az élőlények
dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak,
aki örökkön örökké él. Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben
ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé
teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt.
Mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel.
4,6.8-11).
Kol.
1,17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és
illeszkedik egybe. [Más
fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll
fenn]*
*Erről tesz bizonyságot János apostol is: „Ő
kezdetben az Istenben vala. A mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett,
rajta keresztül támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem
teremtetett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett
Őnélküle” (Ján. 1,2-3).
Kol.
1,18 És Ő a feje a testnek, (szóma): egész személyének, az eklézsiának,
a kihívottak közösségének: aki az eredet, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; / Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első
példánya / a halottak közül; hogy Övé legyen az elsőség mindenben*
*Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „És mindeneket vetett az Ő
lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé, Mely az Ő teste, az Ő (szóma): lénye, teljessége
Őnéki, amely
telítve van azzal,
aki mindent
teljessé tesz”
(Eféz. 1,22-23)
És
minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma): lénye vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor.
12,27)
„Mert miképpen egy testben, (szóma): személyben sok tagunk van, minden
tagnak pedig nem ugyanazon tennivalója, feladata, szerep, működése, rendeltetése van: Azonképpen sokan egy
test (szóma: személy vagyunk, egy testet (szómát: személyt
képezünk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5)
Az
Írás pedig már előre mondja: „Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és
a pogányoknak” (Csel. 26,23)
„Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van
a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük
fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a
megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek
nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében
dicsérlek téged” (Zsid. 2,10-12)
Ő
Isten elsőszülötte: „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet, a legelőször előhozottat a
világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!” (Zsid. 1,6)
János
apostol látomásában így szól a gyülekezetekhez: „És a Jézus Krisztustól, aki a hű
tanúbizonyság, a halottak közül az
elsőszülött a legelőször előhozott, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki
minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” (Jel.
1,5)
Mert
Isten: „…
akiket eleve ismert, öröktől fogva tudott, és kiválasztott, eleve el is rendelte, és a
többiektől előre különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához, képéhez
hasonlatosak
legyenek. Hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy ő legyen az
elsőszülöt, a legelőször előhozott sok atyafi, sok testvér között” (Róm. 8,29)
„És ti Ő benne vagytok
beteljesedve, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,10)
„Azért, hogy
megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal a kihívottak közössége által
az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz.
3,10).
Kol.
1,19 Mert jónak látta, hogy Őbenne lakozzék az egész
teljesség*
*Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert Őbenne lakozik az isteni mivolt egész
teljessége testileg (szóma): az
Ő személyében” (Kol. 2,9)
Őbenne: Aki képe, és
képmása a
láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Ő az egész teremtés elsőszülöttje, / LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT-ja / (Kol. 1,15)
„Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt,
hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett
fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult” (Fil.
2,6-7)
Így magyarázza ezt a
titkot a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige, a (logosz. És az Ige
vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben az Istenben vala. A
mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül támadt, általa
jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett semmi sem teremtetett, ami létrejött; s egyetlen
létező sem lett Őnélküle. És az Ige (logosz): hústestté lett és lakozék, itt
élt, és sátorozott, sátrat vert, letáborozott
mi közöttünk, vagyis közöttünk vett szállást. És láttuk, és szemléltük az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala
kegyelemmel és igazsággal, azaz VALÓSÁGGAL
vagyis: Igével; akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan,
mert mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele kegyelmet is
kegyelemért,kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent
soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az
jelentette, és nyilatkoztatta ki Őt. Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül,
tette nyilvánvalóvá (Ján. 1,1-3.14.16.18)
A testté lett Ige, az
Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk”
(Ján. 10,30)
A tanítványoknak –
vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg
engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az
Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy
én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket
én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi
végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn.
14,9-11).
Kol. 1,20 És hogy Őáltala engeszteljen ki, békéltessen meg mindent, vagyis a mindenséget Magával, és visszamenően helyreállítsa a harmónia korábbi állapotát, békességet
szerezvén az Ő keresztjének,* azaz kínkarójának vére, vagyis a kínoszlopon
kiontott
vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a az egekben**
*Kereszt
(sztaurosz): egy
cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz: egy pózna (mint egy
kivégzőeszköz halálbüntetésnél); képletesen: halálnak kitettség, azaz
önmegtagadás;
**Azt
az örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „Miután a tételes
parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a
kettőt egy új emberré teremtse önmagában, megbékéltette mindkettőt egy testben (szómati): egy személyben az Istennel,
miután a kereszt, azaz a kínoszlop
által megölte az ellenségeskedést
önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és
békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy
Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17)
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért,
azaz a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2)
„Mindez pedig
Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki
nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten
ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem
tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21)
„Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén,
amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az
Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres
áldozatul - fedélnek - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy
igazságát megmutassa nekünk.
Isten ugyanis a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm. 3,24-25)
„Mert ha,
mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert Ő megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább
megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. [Más fordítás:
Akkor mennyivel inkább üdvözíteni fog
a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)
„Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett
minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10).
Kol.
1,21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok, mert azelőtt elszakadtatok,
ezért idegenek,
és ellenséges gondolkozásúak
voltatok, gonosz cselekedetekben,
haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most
mégis megbékéltetett, és most
nektek is megszerezte a kiengesztelődést*
*Minden
gyülekezetnek hirdeti az apostol: „Vele együtt titeket is megelevenített,
életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak
valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek,
azaz céltévesztésetek következtében. Melyekben
jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint.
Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most
az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik”
(Eféz. 2,1-2)
Mert: Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus
nélkül valók voltatok, Izráel társaságától-közösségétől idegenek, tőlük
elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények. Reménységetek
nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon. Most pedig hogy a Krisztus
Jézusban éltek, ti, kik egykor távol valátok, közel valókká lettetek a Krisztus
vére által, az Ő vére árán. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette,
eggyé forrasztotta mind a két nemzetséget, mind a két népet, és lerontotta,
eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte, lebontotta saját húsában a
közbevetett és közéjük emelt választófalat. Az ellenségeskedést
kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való
törvényét eltörölvén, megszüntette, érvénytelenné tette, hatályon kívül
helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet
szerezvén, és békességszerzővé tegye. És hogy megbékéltesse,
kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben
a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva ezen az
ellenségeskedést. És eljövén békességet hirdetett - örömhírként -
néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk mindkettőnknek egy
Szellemben az Atyához” (Eféz.
2,12-18)
Ezért így
figyelmeztet a Szent Szellem: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében,
hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk
szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző
élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük” (Eféz.
4,17-18)
Azoknak pedig,
akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna
férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság
ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt,
ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4)
Ezért: „Ne
szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot
szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van,
hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).
Kol.
1,22 Az Ő emberi, halandó
hústestében a halál által, azaz halála
árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat,
kifogástalanokat, szeplőteleneket és feddhetetleneket, vádtól menteseket,
támadhatatlanokat
állasson titeket Őmaga, vagyis az Ő színe
elé*
*Ő: „így állítja maga elé az egyházat
dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem
hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27)
„Mert őbenne
kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk előtte Isten szerinti szeretetben.
Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által,
akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel
megajándékozott minket szeretett Fiában” (Eféz. 1,4-6)
És: „hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül
szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján” (Luk.
1,74-75)
Ő: „aki az ő
dicsőséges testéhez (szóma): személyéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket
(szóma)= személyünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet
mindeneket” (Fil. 3,21)
Ezért: „… az
Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres
áldozatul - fedélnek - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. nekünk. Isten ugyanis a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, megbocsátotta” (Róm. 3,25)
És: „Mivel a
gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a
halálon, tudniillik az ördögöt” (Zsid. 2,14)
Ugyanis: „A
törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül
nincs bűnbocsánat” (Zsid. 9.22)
És mert Ő
bemutatta ezt az áldozatot: „Nincsen azért immár semmi elmarasztaló ítéletük azoknak,
akik Krisztus Jézusban vannak, Őbenne élnek, kik nem hústest
szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének
törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a
törvénynek lehetetlen vala, mivel
a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő
saját Fiát elbocsátván, és elküldve
bűn hústestének hasonmásában és
a bűn miatt, hogy elítélje a
hústestben levő bűnt” (Róm. 8,1-3)
Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Az Isten
Szellemét erről ismeritek meg: amelyik szellem vallja, hogy Jézus Krisztus
hústestben jött el, az Istentől van” (1 Ján. 4,2)
Kol.
1,23 Ha ugyan megálltok, és megmaradtok a hitben alaposan, megalapozottan, és erősen, állhatatosan, egyenesen,
mozdíthatatlanul, szilárdan állva az alapon.
És el nem távoztok, el nem tántorodtok, ki nem
mozdulva az evangélium, az
örömhír; örömüzenet reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett, prédikáltatott, és hírül
adatott minden teremtménynek az egész
teremtett világon az ég alatt. Amelynek lettem én, Pál, szolgájává*
*És
tegyétek ezt azért: „hogy a
Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és
megalapozva” (Eféz. 3,17)
Az Úr Jézus
kijelentette, hogy: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak
tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn. 15,7)
Mert rajta kívül: „… nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az
embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,12) Hiszen:
„… az örömüzenet, a jó hír jelen van nálatok, és mint az egész világon,
úgy nálatok is gyümölcsöt terem és növekszik attól a naptól fogva, amelyen
meghallottátok, és az Isten kegyelmét igazán, és valóságosan megismertétek”
(Kol. 1,6)
„Ezért, szeretett
testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az
Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1
Kor. 15,58)
„Kérlek, és
buzdítlak pedig
titeket atyámfiai, testvérek, tartsátok szemmel, és vigyázzatok azokra, akik szakadásokat, egyenetlenséget,
széthúzásokat, meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek a tudomány körül. Akik más tudományra
tanítanának, és az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el, és kerüljétek őket” (Róm. 16,17)
Ilyen tudomány a
hústest körülmetélése is, amelyről: „Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha
körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ” (Gal. 5,2).
Kol.
1,24 Most örülök a ti érettetek elviselt szenvedéseimnek, és a magam
részéről betöltöm helyettetek, ami híja van a
Krisztusért való szorongattatás, megpróbáltatás, gyötrődésnek az én hústestemben az Ő testéért, az Ő (szóma): személyéért,
ami az egyház, azaz az eklézsia, a
kihívottak közössége*
*És az
apostol megvallása az üldözésekről: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi
szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil. 2,17)
És a fogságáról:
„Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, testvére], hogy
az én dolgaim, a jelen körülményeim, és helyzetem inkább előmenetelére, gyarapodására,
hasznára vannak az
evangéliumnak; Mert: az
örömüzenet előrehaladását, terjedését
szolgálják. Annyira, hogy a
Krisztusban híressé lett az én fogságom a császári testőrség
egész házában, az egész
pretóriumban, és mindenki más
előtt. A többiek körében is
köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. És többen az Úrban való atyafiak, testvérek közül bízván az én fogságomban, és a fogságom körülményeiből bizalmat merítve, fölbuzdultak, és nagyobb bátorsággal, félelem nélkül merik szólani az igét, és terjesztik az Isten szavát” (Fil.
1,12-14)
Lukács így számol
be az apostol fogságáról: „Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a
foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön
lakjék az őt őriző vitézzel” (Csel. 28,16)
„Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig
saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Hirdette az
Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden
akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,30-31)
Az apostol megvallása:
„Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges
a mi vigasztalásunk, és megbátorodásunk is Krisztus által” (2 Kor.
1,5)
Hiszen a Szent
Szellem már Dávidon keresztül kijelentette, hogy: „Sok baj, nyomás, szorítás, , szorongattatás, szorult
helyzet - lelki-szellemi értelemben is – gyötrődés, nyomorgatás, nyomorúság,
elnyomás, megpróbáltatás, baj, üldözés, kínzás éri az igazat, de
valamennyiből kimenti az ÚR. Megőrzi
minden csontját, egy sem töretik meg azokból” (Zsolt. 34,20-21)
Ezért Dávid –
példát adva nekünk, akik hiszünk – így vallja meg Istenbe vetett bizalmát: „Ha
megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdít engemet” (Zsolt. 94,19)
Erről vall az
apostol is: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk,
hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók” (2 Kor. 4,17-18)
„Mert azt tartom, és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk
megjelentetik, és amely majd megnyilvánul, láthatóvá lesz rajtunk, melyre
értünk egyszer a lepel le fog hullani” (Róm. 8,18)
Hát: „Ne
csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ” (1Jn. 3,13)
Már előre
figyelmeztetett erre az Úr Jézus: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg,
hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból valók volnátok, a világ
szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én
választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az
uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet
megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért
teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Ján. 15,18-21)
Ezt ismerve
vallja az apostol: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben,
bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert
amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2 Kor. 12,10)
Mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil.
4,13)
Bár: „Jézus
halálát mindenkor testünkben (szóma):
egész lényünkben
hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben (szóma): a mi egész valónkban. Mert életünk folyamán szüntelen a halál
révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó
hústestünkben” (2 Kor. 4,10-11).
Kol.
1,25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága, és rám vonatkozó terve szerint, amelyet nékem adott
tireátok nézve. Vagyis az
eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem, hogy betöltsem, teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen
feltárjam előttetek az Isten Igéjét [(logoszát)]*
*Az
apostol megvallása: „Mert ha
önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok
megbízva” (1Kor. 9,17)
Ezért: „Úgy
tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak
sáfárait” (1Kor. 4,1)
Aki Isten
hatalmával végezte munkáját: „Jelek és csodák ereje által, hatalmával, az
Isten Szellemének ereje által; csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől
elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével” (Róm.
15,19)
„Mert az Istennek beszéde, az Istennek
(logosza):
igéje élő és ható, működő, tevékeny,
hatékony élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden
kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a
szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más
fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők
szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, vagyis a
szellemi élet központjának indulatait és szándékait, gondolatait, nézeteit,
véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
Az Úr Jézus
kijelentése arról, hogy milyennek kell lennie egy jó sáfárnak: „Monda pedig
az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza
népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit
az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy
minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig ezt mondaná szívében az a
szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat,
elkezdene enni, inni és részegeskedni; Megjő annak a szolgának az ura, amely
napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a
hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem
végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel
büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat
bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk. 12,42-48)
Ezt ismerve
Tituszt figyelmezteti az apostol: „A püspök, vagyis a felvigyáz,
azaz egy keresztény szolgáló, aki a kihívottak közösségének felügyelője ugyanis, mint Isten
sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem
kötekedő és nem haszonleső” (Tit. 1,7).
Kol.
1,26 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők -
világkorszakok - óta
és nemzetségek, generációk, nemzedékek
óta az emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett, kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá
tétetett, láthatóvá vált az Ő szentjeinek*
*Azért:
„hogy szívük felbátorodjék,
összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret
egész gazdagságára: az Isten titkának,
Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse
elrejtve” (Kol. 2,2-3)
Ez volt az: „Amely egyéb, vagyis korábbi időkben, más nemzedékek idejében meg nem ismertettetett
az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett, kinyilatkoztatott,
felfedetett, lelepleztetett, a leplet levonták róla az Ő szent - Istennek, az Ő
szolgálatának fenntartott, és a világtól elválasztott – apostolainak. Az
evangélium nagyköveteinek, a csodatevő erőkkel meghatalmazottainak, és
prófétáinak, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek a
Szellem által. Hogy tudniillik a
pogányok, azaz a nemzetek örököstársak
és egyugyanazon test (szóma): személy
tagjai, mert egy testbe (szómába): személybe
vannak szerkesztve, és részesei, azaz részestársai az ő ígéretének a Krisztus
Jézusban az evangélium, örömhír, a jó hír, az örömüzenet által”
(Eféz. 3,5-6).
Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát
az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és
elrendelt magában, és amelyet kijelentett Őbenne; Az idők, a korszakok
teljességének rendjére, a befejezettség, és tökéletesség
megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt,
egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra
egyesíti a mindenséget a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a
mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak / élnek, hogy Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük
el az örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és
végzésének megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott
minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő
szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint
munkásságával a mindenséget áthatja, és működésben tartja. S azon munkálkodik,
hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére,
akik előre reménykedtünk a Krisztusban. [Más fordítás: Mi, akik már korábban is Krisztusba
vetettük elváró reményünket].
(Eféz. 1,9-12)
És: „Nekem,
minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak
hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki
előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől
fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház (a kihívottak közössége által a
mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Ez
felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi
Urunkban” (Eféz. 3,8-11)
Ezért kérlek
benneteket, hogy: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk
az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is
vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol.
4,3-4)
„Annak pedig,
aki titeket megerősíthet, megszilárdíthat
az én evangéliumom, örömüzenetem
és a Jézus Krisztus hirdetése,
prédikálása szerint, ama titoknak
kijelentése, kinyilvánítása, leleplezése folytán, mely örök időktől fogva el volt hallgatva, amelyre ősidők óta
csend borult. Amelyről most lehullt a lepel és nyilvánvalóvá lett, kijelentetett,
és tudtul adatott a prófétai
írások által. Az örök Isten parancsolata, rendelkezése szerint, és minden nemzet és nép előtt ismertté tettek, mert
kihirdettetett, hogy így a hit
befogadására, és engedelmességére eljussanak; (Róm.
16,25-26).
Kol.
1,27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni, tudtára akarta adni azt, hogy milyen nagy, és bőséges a pogányok, azaz a nemzetek között eme titok dicsőségének
gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek, és tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.
[Más fordítás: Velük, Isten szentjeivel
akarta ugyanis megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a
pogányok, azaz a nemzetek számára ez a titok. Hogy miben áll e titoknak, a
bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között: Krisztus
bennetek, Ő a mi dicső reménységünk, a megdicsőülés reménye]*
*És: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt
számunkra az út; szabadon járulhatunk
hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben
most élünk és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei
lehetünk” (Róm. 5,2)
„úgyhogy
örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy
a világosságban, a fényben részt nyerjetek a szenteknek szánt
örökrészben. Aki megszabadított, kiragadott minket a sötétség
hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának országába, királyságába” (Kol. 1,12-13)
„Mert
meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.
Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
Mert
reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert amit már teljesedni látunk, miért reméljük is azt? (Róm. 8,24)
Ti, akik: „…
abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek,
közösségüktől elkülönítve, jövevényként, és az ígéret szövetségeitől
távolvalók, abból kizárva,
reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz.
2,12-13)
Ám: „Hogyha
pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma): az egó, az én holt a bűn
miatt, de a szellem örökéletet ad
megigazultság által (Róm. 8,10)
Hogy megvallhassátok azt, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem,
azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a
Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben
élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20)
„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz.
3,17).
Kol.
1,28 Akit mi prédikálunk, Ő az,
akit ismertté teszünk, emlékeztetve,
és figyelmeztetve minden embert, és tanítván minden embert minden
bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, és bevégezetten,
felnőtt, érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban*
*Azt
hirdetve, amit Urunk is hirdetett, hogy: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg,
és higgyetek az evangéliumban” (Mk. 1,15)
És így folytatja az apostol: „Az
Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs, és gondos építőmester,
alapot vetettem, de más épít
rá. Kiki azonban nézze meg, és folyton ügyeljen arra, hogy mi módon épít rá. Mert
más alapot, más fundamentumot
senki sem vethet a meglevőn kívül,
a lerakott alapon kívül, amely egyszer
vettetett, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
Aki: „Titeket
is, kik azelőtt idegenek ellenséges gondolkozásúak voltatok, gonosz tetteitekben gyönyörködő értelmetek
miatt, most mégis megbékéltetett, és nektek is megszerezte a kiengesztelődést.
Az Ő emberi halandó hústestében a halál által a saját
halála árán, hogy mint szenteket,
tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket és feddhetetleneket, vagyis vádtól
menteseket állasson titeket Őmaga azaz
az Ő színe elé” (Kol. 1,21-22)
„Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt
minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt” (2 Kor. 4,14)
Hiszen: „Ki is
volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi
Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?” (1 Thessz. 2,19)
És teszi ezt az
apostol azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tovahány a hab
és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés
ravaszságához való csalárdság által” (Eféz. 4,14)
Hanem, hogy: „Ti
azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt. 5,48)
De amíg hústest
szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek,
nem szólhattam, nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak,
mint hústestiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Mert még
kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok”
(1 Kor. 3,1)
„A
tökéletesek, akik érettek, bevégzettek, teljességre jutottak között azonban mi is bölcsességet szólunk,
és hirdetünk, de nem e világnak, nem ennek a létkornak, sem e világ múlandó
fejedelmeinek, és nem e létkorszak
vezetőiét, - akik eltöröltetnek, elpusztulnak, megsemmisülnek - bölcsességét, miknek hatása elvész. Hanem
Isten titkos, és titokzatos
bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől
fogva a világkorszakok előtt
jelölt ki, és rendelt el külön a mi
dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)
És hogy érett
férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én
imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4)
Hogy: „A
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes
bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol.
3,16).
Kol.
1,29 Amire igyekezem, és törekszem is, tusakodván, küzdve, harcolva, az Ő ereje szerint, az Ő
hatóerejével, mely én bennem hatalmasan, és hatékonyan munkálkodik, működik*
*Az
apostol megvallása: „Ezért
tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, amint a kegyelmet nyertük, nem
csüggedünk el” (2 Kor. 4,1)
Mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem
megerősít” (Fil. 4,13)
„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel
mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá, feljebb, sőt azon felül is, hogysem mint kérjük
vagy elgondoljuk, - vagy amit mi
kérünk vagy megértünk, - a mibennünk munkálkodó erő, a bennünk ható hatalma szerint, Annak
légyen dicsőség a kihívottak
közösségében, az eklézsiában, - a Krisztus Jézusban - nemzedékről nemzedékre, minden nemzedéken át
örökkön örökké. Ámen!” (Eféz.
3,20-21)
És hogy ez nem
tőle van, arról így vall Pál apostol: „Nem
mintha magunktól, mintegy saját erőnkből volnánk alkalmatosak, elegendőek, és
képesek valamit gondolni, vagy megítélni úgy, mint magunkból, vagyis mintegy a
saját erőnkből. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen
gondolataink. Ellenkezőleg a mi alkalmatos, és elégséges voltunk, képességünk,
rátermettségünk az Istentől van” (2 Kor.
3,5)
„…Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és
az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok
mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10)
És ez azért van:
„Hogy megítélhessétek, és el tudjátok
dönteni és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos. És az eltérő dolgokat meg tudjátok
vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták,
egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtól
mentesek és botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem
eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak
napjára” (Fil. 1,10)
Hát én: „Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából,
amelyben hatalmának ereje által részesített engem” (Ef. 3,7)