János apostol 2. levele: Az ekklézsia Buzdítása a Krisztusban való megmaradásra; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Ján. 1,1 [Én] a presbiter [(preszbüterosz): az elöljáró, a vén] a kiválasztott asszonynak [(eklektosz küria): a kiválasztott Úrnőnek] és az ő gyermekeinek, akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten szerinti szerettettel] szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét]*

*Vagyis az Úr Jézust, mert Ő jelentette ki: „Én vagyok … az igazság (alétheia: a valóság)” (Ján. 14,6).

2 Ján. 1,2 Az igazságért [(alétheia): a valóságért, az Igéért, vagyis az Úr Jézusért], amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké

[Más fordítás: akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké]:

2 Ján. 1,3 Kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalom [(eleosz): gyengéd, szerető irgalma], békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal [(alétheia): valóságban]  és szeretettel [(agapé): Isten szerinti szeretetben].

»Más fordítás: Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és gyengéd, szerető irgalma, és békessége, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Kísérjen minket az Atyában, Istenben, és az Úr Jézus Krisztusban az Atyának Fiában, vagyis a valóságban, és Isten szerinti szeretetben«

2 Ján. 1,4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban [(alétheia): vagyis a valóságban] járnak [(peripateó): és élnek], amint parancsolatot vettünk [(lambanó): és befogadtuk] az Atyától

[Más fordítás: Ahogyan az Atya parancsát befogadtuk]*

*Az Atya parancsa pedig az, hogy: „Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [vagyis felülről] születnetek [és fentről kell származnotok]” (Ján. 3,7)

2 Ján. 1,5 És most kérlek téged, Asszonyom [(küria): úrnőm], nem mintha új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk [(arkhé ekhó): vagyis eredetileg befogadtunk, és birtokoltunk], hogy [(agapaó): Isten szerinti szeretettel] szeressük egymást!*

*Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8)^.

Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25).

A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25).

És ismét: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. Az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

 Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [irgalmas bensőt], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent].

»Más fordítás: mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség Összefogó ereje«.” (Kol. 3,12-14).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]” (Mát. 5,45).

És az apostolon keresztül újra -és újra arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

„Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10).

„A testvéri szeretet legyen maradandó…” (Zsid. 13,1-2).

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

„Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

Ezért hát: „…járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

Azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.  

Hiszen az Úr Jézus ezt az egyetlen parancsolatot adta: „Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34). Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

Ján. 1,6 És ez az [(agapé): Isten szerinti] szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok

[Más fordítás: Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek]*

*És így folytatja az apostol: „Mert az az (agapé): Isten (szerinti) szeretet, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

Ez a parancsolat pedig az Ige: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (vagyis az Ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk; Atyámfiai, (szeretteim) nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok” (1 Ján. 2,5.7.24).

2 Ján. 1,7 Mert sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött  e világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus]*

*Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit:  „… Meglássátok [vigyázzatok, és figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [és nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat [sok embert] elhitetnek [megtévesztenek majd]. Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [fognak fellépni, és állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat [a kiválogatottakat; még az Isten választottait] is” (Mát. 24,4-5.24).

Lukács bizonyságtételében jelenti ki a Szent Szellem, hogy mit fognak hirdetni: „… Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért utánuk (és ti ne kövessétek őket)” (Lk 21,8).

 És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [és nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás (a hittől, és az egyháztól) és megjelenik (lelepleződik, vagyis amikor előlép a függöny mögül az ad­dig mögötte rejtőző személy), a bűn [a céltévesztés] embere [az ellenség; Az egész mondat így is fordítható: mert csak ha előbb bekövetkezik a hittől való elszakadás, akkor lepleződik le a céltévesztés embere], a veszedelemnek [a romlás, pusztulás, romba döntés, vagy: a pusztulás / pusztítás fia] fia

[Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]” (2 Thess. 2,3).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16).

Jeremiáson keresztül is így figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.

(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

2 Ján. 1,8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk [vagyis amit elértünk munkánkkal], hanem teljes jutalmat nyerjünk.

2 Ján. 1,9 Aki félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik,

továbbmegy, vagy aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya is, meg a Fiú is]*

*Az apostol is így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

2 Ján. 1,10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt [vagyis nem ezt a tanítást] viszi, ne fogadjátok azt be a házba, és azt ne köszöntsétek [(legó): és ne beszéljetek vele]^*

*Ezek azok: „Kiknél megvan (megtartják, megőrzik) a kegyességnek [istenfélelemnek; az evangéliumi mintának, Isten szerinti valóságnak, istenfélelemnek, és szentségnek] látszata [formája, akik istenes életet színlelők ugyan], de megtagadják [és elutasítják] annak erejét [a lényegét, a csodatevő erőt és magát a csodát]. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,5)

2 Ján. 1,11 Mert aki [örvendezve] köszönti azt, [és beszél vele] részes [és kapcsolatba kerül] annak gonosz [(ponérosz): rossz, káros] cselekedeteiben/vel.

2 Ján. 1,12 Sok írni [és mondani] valóm volna néktek, de nem akartam papirossal [vagyis hártyán] és tintával [elintézni], hanem reménylem, hogy elmegyek [és eljutok] hozzátok, és szemtől szembe [vagyis személyesen] beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

2 Ján. 1,13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.