2014. február 14.

Ige: Küldetésünk

„…nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot, az örömüzenetet hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel* hogy a Krisztus keresztje, azaz: kínoszlopa**el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé, hasztalanná, üressé, hiábavalóvá / hatástalanná ne legyen” (1Kor. 1,17)

*Ezért (írja Pál): „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4).

**Kereszt: (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva.

És az Úr Jézus kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne” (Ján. 3,14-15)

A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9).       




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.