Ige: Isten kegyelmével járunk

„Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk, vagyis Szellemmel való együttészlelésünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, tettetés vagy önzés nélkül, nem hústesti bölcsességgel, és nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk, éltünk, és jártunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek*

*Hiszen: „… mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék...

Mert... azért küldött engem a Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa hiábavaló ne legyen...

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban...Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek”(1 Kor. 2,1.4-5; 1,17; 2 Kor. 2,17;1;  Thess. 2,10).

Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig, és amit felismertek majd, és teljesen meg fogtok érteni.

Aminthogy némi részben megismertetek minket, és el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek, és büszkeségetek vagyunk, éppen úgy, mint ti is nékünk az Úr Jézus napján*(2 Kor. 1,12-14)

*Ezért: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van... Életnek beszédét tartván elébük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (2Kor. 5,12; Fil. 2,16).