Ige: Az üldözésekről

 „nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk, háborúságunk, szorongattatásunk, üldöztetésünk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk. Hogy képességünket messze felülmúló teher, és nyomás nehezedett reánk, úgyhogy életünk, és életben maradásunk felől is kétségben voltunk, sőt bizonytalanok, és végsőkig tanácstalanok valánk*

Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem abban az Istenben, aki feltámasztja, és életre kelti a holtakat**

Aki ilyen nagy halálból, ilyen nagy életveszélyből, megszabadított, kiragadott bennünket, és megszabadít minket: akiben reménykedünk és megbízunk, akire elváró reménységgel számítunk, hogy ezután is meg fog szabadítani, és ki fog menteni*** (2 Kor. 1,8-10)

*Az apostol utolsó jeruzsálemi útja előtt: „Milétoszból azután elküldött Efézusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek... Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle?...” (ApCsel. 20,17-19; 1Kor. 15,31-32).

**Mert Isten azt tanácsolja: „Ne bízzatok... egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, Az Úr megszabadítja az elfogottakat” De: „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és hústesti erőre támaszkodik!” Mert: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni” (Zsolt. 146,3.5-7; Jer. 17,5; Zsolt. 118,8)

És hogy ki az az Isten, Akiben bízni kell, Aki feltámasztja a halottakat, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon” (Ján. 6,47.54).

***Az Istenben való hit és bizalom teszi lehetővé, hogy az állandó életveszély ellenére hirdettessék a Krisztus: „hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek” (1 Tim. 4,10)

És bár: „Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” De: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké” (1 Kor. 15,31; 2Tim. 4,18)

De szükség van imatámogatásra: „Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban én érettem Isten előtt, Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeában...” (Róm. 15,30-31).