"Áldott
vagy a mezőn" (5Móz 28,3).
Milyen gyakran
találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok
és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás
után?
Ilyen áldást
nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa
fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe eresztik! Minden gazda
számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten
szavának.
Kimegyünk a
mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a
föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást
hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.
Kimegyünk a
mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja
kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk
felhasználni.
Kimegyünk a
mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész
látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem
látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.
Végül
kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk kerül a sor, mások
visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de akár gyászolunk egy sírhant
fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak vagyunk.
C. H.
Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.