Jól vagyon jó és hű szolgám,
kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután. (Máté 25:23.)
Régen volt egy ilyen mondás:
a hold egész éjjel szolgált. Vagy ezt is mondták: A nap sugara beszolgál az
ablakon. Ez azt jelentette, hogy létével, azzal, amit egyébként is tesz,
szolgál. A szolgálat nem egy cselekvési kényszer. Nem azért szolgálok valamivel,
mert mindenképpen meg akarom mutatni, mennyire jó vagyok. Sőt ezek az érzések
térítenek el minket szép lassan és észrevétlenül a szolgálatból a
szolgáltatásba. Mert akkor már elvárásaim vannak: a jó érzésre, a sikerre, de
legalább egy jó szóra várok.
Aki szolgál, az egyszerűen a
jóban létezik. Van. Ahogyan Wesselényi mondta a rendeknek, annak idején:
"Utolsó pihenésemig kész vagyok tehetségem szerént szolgálnom a
hazát." Nem nagy dolgokra gondolt, hanem hűségre. Persze ma, ebben a
látványkultúrában nehéz még elmagyaráznunk is, hogy a szolgálat lényegileg nem
lehet a plakátokon.
Mint ahogyan egészen más a
most elhangzott beszámoló alapján egy diakonissza testvér hűsége, mint egy
felhívás cipős-doboz akcióra. A szolgálat lényege ugyanaz kétezer éve: Jézus
Krisztus hív és én követem őt. Igyekszem teljes valómmal a nyomába szegődni.
Persze vannak szolgáltatások,
bizonyára a mai kor szükséges kellékei ezek, de legalább az egyházban ne
tévesszük össze ezt a "mindenáron csináljunk valami jót" létérzést a
valódi és hűséges szolgálattal. Mert Isten a szolgát áldja meg. "Jól van
jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután".
Leírhatatlan az az érzés, amikor az ember
Isten hűségéből él. Nem az emberek dicsérő szavából, nem a sikerből, hanem
Isten mosolyából. Ezt adja meg a Mindenható.
(Fekete Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.