Luk. 8,1 És lőn ez után, hogy ő jár vala városonként és falunként, [tanítván, és] prédikálván és hirdetvén az Isten országát [az Isten királyságáról, Isten uralmáról szóló örömhírt, az Evangéliumot], és vele [volt] a tizenkettő
Luk. 8,2 És némely asszonyok, akiket tisztátalan [gonosz] szellemektől [szabadított meg] és betegségekből gyógyított meg, [a magdalai] Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög [hét gonosz szellem, hét démon] ment ki,
Luk. 8,3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének [Heródes tiszttartójának, intézőjének, gondnokának] felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálnak néki
Luk. 8,4 Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe [nagy tömeg csatlakozott hozzá], és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
Luk. 8,5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre [az út szélére]; és eltapostatik, [vagy] az égi madarak megevék [fölcsipegették] azt.
Luk. 8,6 És némely esék a kősziklára [vagyis köves talajra hullott]; és mikor kikelt [amikor kihajtott], elszáradt, mert nem vala nedvessége.
Luk. 8,7 Némely esék a tövis [a szúrós bogáncs] közé; és a tövisek [a szúrós bogáncsok] vele együtt növekedvén, megfojtják azt.
Luk. 8,8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt [mikor felnövekedett, és szárba szökött], százannyi hasznot [százszoros termést] hoza. Ezeket mondván, [emelt hangon] kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]
Luk. 8,9 És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet [mit jelent] e példázat [mi a példabeszéd értelme]?
Luk. 8,10 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának [az Isten királyságának] titkait [megismerjétek, és] értsétek; egyebeknek [vagyis a többieknek] példázatokban [adatik], hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek [és belátásra ne jussanak]
Luk. 8,11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde [az Isten: igéje].
Luk. 8,12 Az útfélen valók pedig azok, akik hallják [vagyis meghallották az igét (a logoszt)]; aztán eljő az ördög [a vádló, a rágalmazó, a félrevezető, az ellenség], és kikapja [kiragadja; kitépi] az igét [a logoszt] az ő szívükből [a bensőjükből, a szellemi életük központjából], hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.
Luk. 8,13 És a kősziklán [köves talajon] valók [vagyis a sziklás földbe esettek] azok, akik, mikor hallják [vagyis meghallják, és megértik], örömmel [ujjongással] veszik [elfogadják, és befogadják] az igét [a logoszt]. De ezeknek nincs gyökerük [de nem gyökerezik meg bennük; de nem ver bennük gyökeret], akik egy ideig hisznek, a kísértés [a megpróbáltatás] idején pedig [amikor nehézségek jönnek, többé már nem hisznek Istenben] elszakadnak [elfordulnak, elpártolnak tőle].
Luk. 8,14 És amelyik a tövis [a szúrós bogáncs] közé esett, ezek azok, akik hallották [a logoszt, az igét]. De elmenvén, a (földi)élet [és a megélhetés miatti aggodalomtól, és] gondjaitól [a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés miatt], vagy gazdagságától [a vagyoni javak bőségétől] és gyönyörűségeitől [élvezeteitől, és vágyaitól] megfojtatnak, [úgyhogy gyümölcsérésig nem jutnak] és gyümölcsöt nem teremnek [és nem érlelnek termést].
Luk. 8,15 Amelyik pedig a jó [alkalmas, és megfelelő] földbe esett, ezek azok, akik a meghallott igét [a logoszt] tiszta [igaz] és jó [őszinte] szívvel [hallgatják, és] megtartják [megőrzik azt, és birtokukba veszik, és ragaszkodnak hozzá], és gyümölcsöt teremnek béketűréssel [türelemmel, kitartással, és állhatatossággal]
Luk. 8,16 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, vagy mécsest] gyújt, be nem fedi azt valami edénnyel [vagy vékával], sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra; vagy a mécses tartóra] teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot [a világosságot, a fényt]
Luk. 8,17 Mert nincs oly titok [titkos, elrejtett helyen lévő dolog], mely nyilvánvalóvá ne lenne [ami ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá ne válna, és elő ne kerülne]; és nincs oly elrejtett [eldugott, elrejtett, titokban tartott] dolog, mely ki ne tudódnék [és ismertté ne válna], és világosságra ne jőne [amely napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne]
Luk. 8,18 Meglássátok azért [és vigyázzatok], mi módon [és hogyan] hallgatjátok [a logoszt, az igét]: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is, hogy van, [hogy az övé, hogy birtokolja], elvétetik tőle [elragadják tőle]
Luk. 8,19 [Egyszer] jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (vagyis testvérei), de nem tudtak hozzá [vagyis Jézushoz] jutni a sokaság miatt.
Luk. 8,20 És [ezért] tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai [a testvéreid] künn [azaz kívül] állnak, téged akarván látni.
Luk. 8,21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai [testvéreim] ezek, akik az Isten beszédét [az Isten logoszát, igéjét] hallgatják, és megcselekszik [és tetté is váltják] azt
Luk. 8,22 Lőn [vagyis történ] pedig egy napon, hogy beméne [azaz beszállt] a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulnak [elhajóznak].
Luk. 8,23 De hajózásuk közben elszenderedék [és álomba merülve elaludt]; és szélvész [szélvihar, szélroham, azaz forgószél] csapott le a tóra, és [a hajó kezdett vízzel megtelni, és] megmerülnek, és veszedelemben valának [és veszélyben, veszedelemben forogtak].
Luk. 8,24 És hozzá menvén, felköltik [felébresztették] őt mondván: Mester, Mester, elveszünk [teljesen elpusztít a vihar]! Ő pedig felserkenvén, [felkelt] megdorgálá a szelet és a víznek habjait [és ráparancsolt a hullámokra]; és megszűnnek [vagyis azok lecsillapodtak, és megszűnt a háborgás, megszűnt a tenger hullámzása], és lőn csendesség [és lett szélcsend].
Luk. 8,25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel [megrettenve; rémülten és döbbenten] csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és [azok] engednek [és engedelmeskednek] néki?
Luk. 8,26 És eveznek a Gaderénusok [jelentése: végén levő jutalom] tartományaiba, mely Galileával [jelentése: alacsony, megvetett; a pogányok körzete] átellenben [Galileával szemben a Genezáreti-tó túlsó partján] van.
Luk. 8,27 És mikor ő kiment a földre [vagyis partra szállt], jöve elébe [vagyis szembejön vele] a városból egy ember, kiben ördögök [azaz gonosz szellemek] voltak sok időtől fogva [és már régóta démonok szálltak meg, és birtokoltak, birtokba vették], sem ruhába nem öltözött [és ruha nélkül volt], sem házban nem lakott [nem maradt meg], hanem a sírboltokban.
Luk. 8,28 És mikor meglátta [észrevette] Jézust, felkiálta [hangosan felüvöltött, felsikoltott] és lábai elé esék néki [leborult eléje, a földre vetve magát], és felszóval monda [és azt ordította]. Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia [mit akarsz tőlem, Jézus, a Magasságos, a Legfelsőbb Isten Fia; mi közöm hozzád, mi dolgod, mi bajod van velem]. Kérlek téged, ne gyötörj [könyörgök, ne kínozz, ne bánts] engem.
Luk. 8,29 Mert [Jézus] azt parancsolá annak a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal és békókkal [és lábbilincsekkel] megkötözve őriztették; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől [a gonosz szellemektől] a pusztákba hajtatik.
[Más fordítás: A gonosz szellemek (a démonok) már régóta hatalmukban, fogva tartották őt, ezért az emberek láncokkal és lábbilincsekkel kötözték meg és őrizték őt. Ő azonban mindig letépte magáról a láncokat, és a gonosz szellem (a démon) a pusztába (a magányos, elhagyatott sivatagba) vezette űzte, hajszolta, és kergette].
Luk. 8,30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió [kb. 6000 fő]; mert sok ördög ment vala bele.
[Más fordítás: Sok gonosz szellem költözött bele, és sok démon tartotta megszállva].
Luk. 8,31 És kérék őt [könyörögnek Jézusnak], hogy ne parancsolja nékik, hogy a [feneketlen] mélységbe menjenek.
Luk. 8,32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj [egy nagy konda], legelészve [és turkálva] a hegyen; és [a gonosz szellemek; a démonok] kérék őt [és könyörögnek Jézusnak], hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
Luk. 8,33 És minekutána kimentek az ördögök [az ördögi szellemek; a démonok] az emberből, bemenének a disznókba [és megszállták a disznókat]; és a disznónyáj [a konda] a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.
Luk. 8,34 A pásztorok pedig [vagyis a kanászok, akik legeltették őket] látván mi történt, elfutnak, és elmenvén, hírré adák [elhíresztelték] a városban és a falukban.
Luk. 8,35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök [a gonosz, ördögi szellemek, a démonok] kimentek, felöltözve és eszénél [és ép elmével], a Jézus lábainál; és megfélemlének [nagyon megrémültek; megrettentek].
Luk. 8,36 Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mi módon szabadult meg az ördöngős [akiben a gonosz szellemek voltak, a démontól megszállott, a démonizált].
Luk. 8,37 És kéré őt a Gaderénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülük menjen el, mert felette igen félnek vala [mert nagy félelem lett úrrá rajtuk]: ő pedig beülvén a hajóba, visszatért
Luk. 8,38 Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök [az ördögi, gonosz szellemek] kimentek [akiből kiűzte a démonokat], hogy ő vele lehessen [hogy hadd menjen vele]; de Jézus elbocsátá őt, mondván:
Luk. 8,39 Térj vissza házadhoz [térj haza], és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus [hogy milyen nagy jót tett] ővele.
Luk. 8,40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.
Luk. 8,41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus [jelentése: akit Isten megvilágosít] vala neve, ki a zsinagógának [a helyi zsinagóga] feje [vezetője, elöljárója] volt; és Jézus lábai előtt leesvén [Jézus lába elé a földre borulva], kéré őt, hogy menjen be az ő házába;
Luk. 8,42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt [haldoklott]. Mikor pedig ő méne, a sokaság [a tömeg] szorongatá [tolongott, összezsúfolódott és szorosan körülvette] őt
Luk. 8,43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát [minden pénzét] az orvosokra költötte [az orvosokra fecsérelte], de senki meg nem tudta [senki nem volt képes] (meg)gyógyítani,
Luk. 8,44 Hátulról hozzá járulván, illeté [és megérintette] az ő ruhájának peremét [ruhája szélét; szegélyét; felsőruhájának szegélybojtját]; és azonnal elálla vérének folyása.
Luk. 8,45 És monda Jézus: Ki az, aki engem illete [ki érintett meg]? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter, és akik ővele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged [hiszen az emberek tolonganak körülötted], és azt mondod: Ki az, aki engem illete [aki megérintett]?
Luk. 8,46 Jézus pedig monda: Illete [vagyis megérintett] engem valaki; mert én észrevettem [és éreztem], hogy erő származék ki tőlem [hogy erő áradt ki belőlem].
Luk. 8,47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban [hogy nem maradt észrevétlen], reszketve [és remegve] előjöve és előtte leesvén [és földre borulva], megjelenté [és elmondta] néki az egész sokaság [az egész nép] előtt, miért illette [és miért érintette meg] őt, és hogy azonnal meggyógyult.
Luk. 8,48 És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott [meggyógyított, éppé tett] téged; eredj el békességgel [és maradj egészséges]
Luk. 8,49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [a zsinagóga vezetőjének, elöljárójának] házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd [ne zavard tovább] a Mestert [a tanítót]!
Luk. 8,50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik [életben marad és meggyógyul, a lányod].
Luk. 8,51 Bemenvén pedig a házba [a lakásba], senkit nem bocsáta [nem enged] be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
Luk. 8,52 Sírának pedig mindnyájan, [jajgatnak, és zokogva] gyászolják azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
Luk. 8,53 És kinevették [és kigúnyolták] Őt, tudván [és tisztában voltak vele, hiszen látták], hogy meghalt.
Luk. 8,54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj [ébredj, és támadj] fel!
Luk. 8,55 És visszatért annak szelleme, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni.
Luk. 8,56 És elálmélkodnak [és nagyon meg voltak döbbenve; és magukon kívül, extázisban / önkívületben voltak] annak szülei; ő pedig megparancsolá [és szigorú parancsot adott], hogy senkinek ne mondják, ami történt
AMEN
VálaszTörlés