János evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló Ige testté lett.

Ján. 1,1 Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

Ján. 1,2 Ő kezdetben az Istennél vala.

Ján. 1,3 Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]

Ján. 1,4 Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]

Ján. 1,5 És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]

Ján. 1,6 Vala [föllépett; megjelent] egy Istentől küldött ember [kit Isten maga mellől küldött el], kinek neve János.

Ján. 1,7 Ő jött tanúbizonyságul [tanúként; tanúságtétel végett], hogy bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy mindenki higgyen Őáltala [rajta keresztül mindenki hihessen].

Ján. 1,8 Nem ő vala a világosság [fény], hanem jött, hogy bizonyságot tegyen [csak tanúságot kellett tennie] a világosságról [a fényről]

Ján. 1,9 [Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba].

Ján. 1,10 A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt.

Ján. 1,11 Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek

Ján. 1.14 És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«

Ján. 1,15 János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt hirdette] mondván: Ez vala [Ő volt az], akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép; megelőz engem], előttem lett, [nagyobb nálam] mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,16 És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelem fejében] [kegyelmet kegyelemre halmozva].

Ján. 1,17 Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a kegyelem pedig és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett [a Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre,]

Ján. 1,18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik], az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]

Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].

Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda [kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.

Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?

Ján. 1,23 Monda [ezt felelte]: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.

Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem Illés, sem [pedig] a próféta?

Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek.

Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala

Ján. 1,29 Másnap [amikor] látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy Jézus feléje tart], monda [így szólt: nézzétek]: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi [hordozza; magára veszi; eltávolítja] a világ bűneit [(hamartia): céltévesztését]!

Ján. 1,30 Ez [Ő] az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő [nyomomba lép] egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,31 És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem én, aki vízbe meritek be.

Ján. 1,32 És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s rajta is maradt]

Ján. 1,33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe

Ján. 1,34 „És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy ez (Ő) az Isten Fia”

Ján. 1,35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;

Ján. 1,36 És ránézvén Jézusra, amint ott jár [járt-kelt] vala, monda [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt]: Ímé [nézzétek] az Isten Báránya!

Ján. 1,37 És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és [e szavak hallatára] követék Jézust [nyomába szegődtek].

Ján. 1,38 Jézus pedig hátrafordulván és látván [észrevette], hogy követik azok, monda nékik

Ján. 1,39 Mit kerestek [mit akartok]? Azok pedig mondának [így feleltek] néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi [jelenti]: Mester) hol lakol [hol van a lakásod; (maradandó szállásod)]?

Ján. 1,40 Monda nékik: Jöjjetek és lássátok [gyertek, nézzétek] meg. Elmenének és megláták [megnézték], hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra [körülbelül délután négy óra volt ekkor].

Ján. 1,41 A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

Ján. 1,42 Találkozék ez [reggel] először a maga testvérével, Simonnal, és monda [elújságolta] néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus [azaz: Felkent];

Ján. 1,43 És vezeté [odavitte] őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén [ráemelte tekintetét], monda [s így szólt hozzá]: Te Simon vagy, a Jóna [jelentése: galamb] fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva [lefordítva]: Kőszikla). (minek fordítása Petrosz, azaz Kő)

Ján. 1,44 A következő napon [másnap] Galileába akart menni [Galilea felé tartott] Jézus; és [ekkor] találkozék Fileppel, és monda néki [felszólította: Gyere]: Kövess engem!

Ján. 1,45 Filep pedig Bethsaidából [jelentése: halászat, vagy halfogás háza], az András és Péter városából való volt [származott].

Ján. 1,46 Találkozék Filep [jelentése: aki a lovakat kedveli //vagyis: a testi erőt//] Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki. Aki felől írt Mózes a törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. és a próféták [vagyis az egész Ószövetség], megtaláltuk a názáreti [Náceret = "ág, hajtás"] Jézust, Józsefnek fiát.

Ján. 1,47 És monda néki [erre megjegyezte] Nátánael: Názáretből támadhat-e [jöhet-e] valami jó? Monda néki [felelte] Filep: Jer és lásd meg [gyere és győződjél meg róla]!

Ján. 1,48 [Amikor] Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni [amint feléje tartott], és monda ő felőle: Ímé egy igazán [igazi; valóságosan] Izráelita, akiben hamisság [semmi álnokság; csalárdság; kétszínűség; ravaszság] nincsen

Ján. 1,49 Monda néki [megkérdezte tőle] Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál (A fügefa alatt ülni, képes kifejezésnek számít az írástudományban, azt jelenti: „a tóra igéjével foglalkozni. //Jubileumi kommentár//).

Ján. 1,50 Felele [erre felkiáltott] Nátánael és monda néki: Rabbi [azaz: Mester], te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

Ján. 1,51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

Ján. 1,52 [Majd hozzátette] És monda néki: Bizony, bizony [Ámen, Ámen] mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait [hírvivő követeit], amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára