Lukács Evangélium 7. fejezet: A cselekvő hit (szerkesztett)

Luk. 7,1 Mikor pedig minden ő beszédeit [rémáját = Igéjét, Isten aktuális, frissen megelevenedett szavának kijelentését] a nép hallatára elvégezte [és befejezte], beméne Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva]

Luk. 7,2 Egy századosnak (rab)szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt [akit nagyra értékelt,aki nála nagy megbecsülésnek örvendett, és akit nagyon kedvelt], igen rosszul lévén, már haló félben vala [mert rosszul lett és gonoszul szenvedett, és nagyon beteg volt, és már-már haldoklott].

Luk. 7,3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit [vagyis néhány júdeai azaz: vallási vezetőt], kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő (rab)szolgáját [mentse meg a rabszolga életét].

Luk. 7,4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen [buzgón és nagy igyekezettel] kérék őt, mondván: Méltó [megérdemli], hogy megtedd néki;

Luk. 7,5 Mert szereti a mi nemzetünket [a mi népünket], és a zsinagógát is ő építtette nékünk.

Luk. 7,6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó [és nem vagyok arra érdemes], hogy hajlékomba [vagyis az én házamba] jöjj [hogy fedelem (háztetőm) alá betérj];

Luk. 7,7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek [és méltónak] arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd [csak szólj egy igét /egy logoszt, egy vezényszót], és meggyógyul az én szolgám.

Luk. 7,8 Mert én is hatalom alá vetett [hatalommal, tekintéllyel rendelkező] ember vagyok, és vitézek vannak alattam [és nekem is vannak alárendelt katonáim]; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.

Luk. 7,9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen [nagy] hitet Izráelben sem találtam!

Luk. 7,10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg (rab)szolgát már egészségben találák

Luk. 7,11 És lőn másnap, hogy méne Nain [jelentése: kedves; zöld legelő; jóshely] nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság [nagy tömeg].

Luk. 7,12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele [jókora tömeg kísérte].

Luk. 7,13 És látván őt az Úr, megkönyörült rajta [megszánta, megsajnálta, megesett a szíve rajta], és monda néki: Ne sírj.

Luk. 7,14 És oda menvén, illeté [és megérintette] a koporsót; a vivők pedig megállnak. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl [kelj életre]!

Luk. 7,15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.

Luk. 7,16 És elfogá mind azokat a félelem [a rémület, riadalom, és ijedtség], és dicsőiték [magasztalják] az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette [meglátogatta] az ő népét.

[Más fordítás: és: Eljött Isten, hogy segítsen az Ő népének]

Luk. 7,17 És kiméne ő felőle [és elterjedt róla] e hír [e logosz, ez az Ige] az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba [és az egész környéken].

Luk. 7,18 És Jánosnak mindezeket elmondják [és hírül vitték, (beszámoltak mindezekről)] a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, [magához hívott, és]

Luk. 7,19 Elküldé Jézushoz [az Úrhoz], mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

Luk. 7,20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek [odamentek Jézushoz], mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

Luk. 7,21 Azon órában pedig sokakat gyógyít meg betegségekből [fájdalmakból, gyötrő bajokból; őket verő ostoroktól], csapásokból, tisztátalan [gonosz] szellemektől [szabadított meg], és sok vaknak adá meg szeme világát [és adta vissza a látását].

Luk. 7,22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik [és látnak], a sánták járnak, a poklosok [a leprások] megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a koldusszegényeknek az Evangélium prédikáltatik [hirdettetik].

Luk. 7,23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

[Más fordítás: [és boldog az (vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete annak) aki el tud fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik].

Luk. 7,24 Mikor pedig elmentek a János [hírvivő] követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába [a sivatagba, a magányos, elhagyatott helyre]? Szél ingatta [hogy széltől hajlongó] nádszálat [lássatok]?

Luk. 7,25 Hát mit látni mentetek ki? [finom] puha [előkelő] ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága [pompás; előkelő; és fényűző] öltözetben és gyönyörűségben vannak [és bőségben, fényűzésben, pompában és kényelemben élnek], a királyok palotáiban vannak.

Luk. 7,26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? [azt láttatok]. Bizony [sőt] mondom néktek, prófétánál is nagyobbat [prófétát is felülmúlóbbat].

Luk. 7,27 Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én [hírvivő] követemet, [angyalomat] a te orcád [a te megjelenésed] előtt, ki elkészíti [aki rendbe hozza] előtted a te útadat.

Luk. 7,28 Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb [fontosabb, nagyszerűbb] próféta Keresztelő Jánosnál; de aki (leg)kisebb az Isten országában [Isten királyságában], nagyobb őnála.

Luk. 7,29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adnak az Istennek [azzal, hogy], bemerítkeztek a János [bemerítésével];

Luk. 7,30 A farizeusok [jelentése: elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos emberek, vagyis: szekta] pedig és a törvénytudók [a törvényismerők] az Isten tanácsát [Isten akaratát elvetették, és] megveték [az Isten szándékát semmibe vették] ő magukra nézve, nem merítkeztek be ő tőle [ő általa].

»Más fordítás: De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították azt, amit Isten akart adni számukra, és ők nem akarták, hogy János bemerítse őket«.

Luk. 7,31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek] embereit? És mihez hasonlók?

Luk. 7,32 Hasonlók a piacon [a vásártéren] ülő [üldögélő] gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk [furulyáztunk, és fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket [siratót; gyászdalt] énekeltünk néktek, és nem sírtatok [nem zokogtatok, és nem siránkoztatok].

Luk. 7,33 Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög [gonosz szellem; démon] van benne [démon vette birtokába].

Luk. 7,34 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk [a nagyétkű] és borivó [iszákos; részeges] ember, a vámszedők és bűnösök [a célt eltévesztők] barátja.

Luk. 7,35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.

[Más fordítás: De a bölcsességet minden cselekedete igazolja].

Luk. 7,36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék [és ebédre hívta őt]; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leült enni [vagyis: az asztalhoz dőlt].

Luk. 7,37 És ímé a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült [hogy asztalhoz dőlt] enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet.

Luk. 7,38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

Luk. 7,39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti [aki őt érinti]: hogy bűnös.

[Más fordítás: ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös].

Luk. 7,40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester [Tanító], mondjad.

Luk. 7,41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel [ötszáz dénárral (1 dénár értéke egy munkás napszámának felelt meg)], a másik pedig ötvennel.

Luk. 7,42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek [kegyelemből] elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

Luk. 7,43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom [és úgy vélem], hogy az, akinek többet [vagyis több adósságot] engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél [helyesen válaszoltál].

Luk. 7,44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adtál: ez pedig könnyeivel öntözi az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Luk. 7,45 Engem meg nem csókoltál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.

Luk. 7,46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

Luk. 7,47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

Luk. 7,48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

Luk. 7,49 És akik együtt ülnek vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

Luk. 7,50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott [üdvözített, megmentett] téged. Eredj el békességgel, és maradj egészséges!