Lukács Evangélium 7. fejezet: A cselekvő hit (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 7,1 Mikor pedig minden ő beszédeit [rémáját = Igéjét, Isten aktuális, frissen megelevenedett szavának kijelentését] a nép hallatára elvégezte [és befejezte], beméne Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva]*

*A pusztai kísértés után Galileába (jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete) költözött, ahogy erről Máté beszámol: „És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain” (Mát. 4,13)

Luk. 7,2 Egy századosnak (rab)szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt [akit nagyra értékelt,aki nála nagy megbecsülésnek örvendett, és akit nagyon kedvelt], igen rosszul lévén, már haló félben vala [mert rosszul lett és gonoszul szenvedett, és nagyon beteg volt, és már-már haldoklott].

Luk. 7,3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit [vagyis néhány júdeai azaz: vallási vezetőt], kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő (rab)szolgáját [mentse meg a rabszolga életét].

Luk. 7,4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen [buzgón és nagy igyekezettel] kérék őt, mondván: Méltó [megérdemli], hogy megtedd néki;

Luk. 7,5 Mert szereti a mi nemzetünket [a mi népünket], és a zsinagógát is ő építtette nékünk.

Luk. 7,6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó [és nem vagyok arra érdemes], hogy hajlékomba [vagyis az én házamba] jöjj [hogy fedelem (háztetőm) alá betérj];

Luk. 7,7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek [és méltónak] arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd [csak szólj egy igét /egy logoszt, egy vezényszót], és meggyógyul az én szolgám.

Luk. 7,8 Mert én is hatalom alá vetett [hatalommal, tekintéllyel rendelkező] ember vagyok, és vitézek vannak alattam [és nekem is vannak alárendelt katonáim]; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.

Luk. 7,9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen [nagy] hitet Izráelben sem találtam!

Luk. 7,10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg (rab)szolgát már egészségben találák*

*Máté így írja le a történteket: „Mikor pedig beméne [beérkezett] Jézus Kapernaumba, egy százados méne [vagyis lépett] hozzá, kérvén őt [és segítségül hívta]. És ezt mondván: Uram, az én (rab)szolgám otthon gutaütötten [bénán] fekszik, és nagy kínokat szenved [és szörnyű kínjai vannak, és borzasztóan gyötrődik, nagy fájdalmai vannak].

És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok [én arra elég] méltó [nem vagyok érdemes rá; nem érdemlem meg], hogy az én hajlékomba [az én házamba, otthonomba, fedelem alá] jöjj [betérj; belépj]; hanem csak szólj egy szót [(logoszt): Igét], és meggyógyul [éppé lesz] az én (rab)szolgám.

Mert én is hatalmasság alá vetett [hatalom (fennhatóság) alatt álló] ember vagyok, és vannak alattam vitézek [és nekem is vannak alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok]. És mondom egyiknek: Eredj el [indulj útnak], és elmegy [elindul]; és a másiknak: Jöszte [jer csak], és eljő; és az én (rab)szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék [meglepődött, megdöbbent], és monda az őt követőknek [kísérőinek]: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet [senkinél]. És monda Jézus a századosnak: Eredj el [(menj) haza], és legyen néked a te hited szerint [Ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [legénye] abban az órában” (Mát. 8,5-13).

És beteljesült a prófécia: „Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette...” (Zsolt. 107,20)

Luk. 7,11 És lőn másnap, hogy méne Nain [jelentése: kedves; zöld legelő; jóshely] nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság [nagy tömeg].

Luk. 7,12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele [jókora tömeg kísérte].

Luk. 7,13 És látván őt az Úr, megkönyörült rajta [megszánta, megsajnálta, megesett a szíve rajta], és monda néki: Ne sírj.

Luk. 7,14 És oda menvén, illeté [és megérintette] a koporsót; a vivők pedig megállnak. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl [kelj életre]!

Luk. 7,15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.

Luk. 7,16 És elfogá mind azokat a félelem [a rémület, riadalom, és ijedtség], és dicsőiték [magasztalják] az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette [meglátogatta] az ő népét [Más fordítás: és: Eljött Isten, hogy segítsen az Ő népének]*

*Amikor a tömeg látja a csodákat, akkor dicsőíti Istent: „A sokaság [a tömeg] pedig ezt látván, elálmélkodik [félelem fogta el őket; elcsodálkozott; megrémültek], és dicsőíté az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [felhatalmazást, jogot, jogosultságot] adott az embereknek” (Mát. 9,8).

És azt mondják, és kérdezik, hogy:„Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra” (Ján. 6,14)

Egy előképben mutatja be a Szent Szellem azt a hatalmat, amivel felruházta Isten az Ő Fiát. Illés feltámasztja egy özvegyasszony fiát. Ezzel azt is bemutatja Isten Igéje, hogy az emberek elhiggyék, a próféta (az Úr Jézus) szájában az Ige igazság,: „Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir. 17,23).

Hiszen így hangzott Isten ígérete Mózesen keresztül „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).

Péter apostol él az Úr által adott hatalommal, és feltámasztja Dorkást: „Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holttesthez fordulván, monda: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki, felemelé (és talpra állította) őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, (megmutatta nekik, hogy él, és) eleikbe állatá őt elevenen. És tudtára lőn az egész Joppénak (mert elterjedt ennek a híre); és sokan hittek az Úrban” (Csel. 9,40-42).

Az Úr Jézus ezzel a hatalommal felruházva küldte, és küldi ki mindenkori tanítványait. „És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [gonosz] szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és gyengeséget]” Azt mondva: Betegeket [erőtleneket; gyengélkedőket] gyógyítsatok, poklosokat [leprásokat] tisztítsatok [meg], halottakat támasszatok [keltsetek életre], ördögöket [ördögi, gonosz szellemeket, démonokat] űzzetek. Ingyen vettétek [ajándékba kaptátok], ingyen [ajándékba] adjátok” (Mát. 10,1.8).

Az Úr Jézus akkor – és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek (és hogy semmi se árthasson nektek)” (Luk. 10,19).

Luk. 7,17 És kiméne ő felőle [és elterjedt róla] e hír [e logosz, ez az Ige] az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba [és az egész környéken].

Luk. 7,18 És Jánosnak mindezeket elmondják [és hírül vitték, (beszámoltak mindezekről)] a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, [magához hívott, és],

Luk. 7,19 Elküldé Jézushoz [az Úrhoz], mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

Luk. 7,20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek [odamentek Jézushoz], mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

Luk. 7,21 Azon órában pedig sokakat gyógyít meg betegségekből [fájdalmakból, gyötrő bajokból; őket verő ostoroktól], csapásokból, tisztátalan [gonosz] szellemektől [szabadított meg], és sok vaknak adá meg szeme világát [és adta vissza a látását].

Luk. 7,22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik [és látnak], a sánták járnak, a poklosok [a leprások] megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a koldusszegényeknek az Evangélium prédikáltatik [hirdettetik].

Luk. 7,23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik [Más fordítás: [és boldog az (vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete annak) aki el tud fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]*

*Bemerítő János elbizonytalanodásának egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárja [bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35).

Ennek ellenére Bemerítő János tömlöcbe volt, és a Szabadító őt nem szabadította ki: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle (megintette őt) Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20).

Pedig az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek (életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19).

„És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19).

„És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24).

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

Luk. 7,24 Mikor pedig elmentek a János [hírvivő] követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába [a sivatagba, a magányos, elhagyatott helyre]? Szél ingatta [hogy széltől hajlongó] nádszálat [lássatok]?

Luk. 7,25 Hát mit látni mentetek ki? [finom] puha [előkelő] ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága [pompás; előkelő; és fényűző] öltözetben és gyönyörűségben vannak [és bőségben, fényűzésben, pompában és kényelemben élnek], a királyok palotáiban vannak.

Luk. 7,26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? [azt láttatok]. Bizony [sőt] mondom néktek, prófétánál is nagyobbat [prófétát is felülmúlóbbat].

Luk. 7,27 Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én [hírvivő] követemet, [angyalomat] a te orcád [a te megjelenésed] előtt, ki elkészíti [aki rendbe hozza] előtted a te útadat*

*Márk további részleteket közöl az Úr Jézus kijelentéséről: „Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet [hírnökömet; angyalomat; küldöttemet] a Te orcád [a Te színed; személyed] előtt, aki megkészíti [hogy előkészítse] a Te útadat előtted. Kiáltónak szava [hangja szól (hangzik)] a pusztában [a sivatagban]: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit.

Előáll [megjelent] vala János, bemerítvén a pusztában [sivatagban, sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] prédikálván a megtérésre [az új felismerésre térésről] szóló alámerítkezést [vagyis: hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. Visszatérést, visszafordulást Isten felé] a bűnöknek [céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK] bocsánatára, [eltörlésére; elengedésére].

És kiméne [kivonult] hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek [alámerítkeztek] mindnyájan őáltala a Jordán [jelentése: lejövő, aláfolyó] vizében, bűneikről [céltévesztésükről] vallást tévén [a saját céltévesztését elismerve, megvallva]” (Márk. 1,2-5).

És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6).

Ézsaiás is róla prófétálva mondotta: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen (elgörbült, azaz kanyargós) egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; - Az üdvözítő (megmentő, szabadító Isten), az ÚR maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5).

Máté így ír erről: „Azokban a napokban megjelent Bemerító János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mát. 3,1-3)

Luk. 7,28 Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb [fontosabb, nagyszerűbb] próféta Keresztelő Jánosnál; de aki (leg)kisebb az Isten országában [Isten királyságában], nagyobb őnála*

*A megváltás még nem történt meg, ezért az új teremtés még nem jöhetett létre. Az Úr Jézus kijelentését bemerítő Jánosról ez az ige világítja meg: „Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]. A régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17)

Luk. 7,29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adnak az Istennek [azzal, hogy], bemerítkeztek a János [bemerítésével];

Luk. 7,30 A farizeusok [jelentése: elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos emberek, vagyis: szekta] pedig és a törvénytudók [a törvényismerők] az Isten tanácsát [Isten akaratát elvetették, és] megveték [az Isten szándékát semmibe vették] ő magukra nézve, nem merítkeztek be ő tőle [ő általa].

»Más fordítás: De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították azt, amit Isten akart adni számukra, és ők nem akarták, hogy János bemerítse őket«.

Luk. 7,31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek] embereit? És mihez hasonlók?

Luk. 7,32 Hasonlók a piacon [a vásártéren] ülő [üldögélő] gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk [furulyáztunk, és fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket [siratót; gyászdalt] énekeltünk néktek, és nem sírtatok [nem zokogtatok, és nem siránkoztatok].

Luk. 7,33 Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög [gonosz szellem; démon] van benne [démon vette birtokába].

Luk. 7,34 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk [a nagyétkű] és borivó [iszákos; részeges] ember, a vámszedők és bűnösök [a célt eltévesztők] barátja.

Luk. 7,35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól [Más fordítás: De a bölcsességet minden cselekedete igazolja].

Luk. 7,36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék [és ebédre hívta őt]; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leült enni [vagyis: ledőlt az asztalhoz].

Luk. 7,37 És ímé a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült [hogy asztalhoz dőlt] enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet.

Luk. 7,38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

Luk. 7,39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti [aki őt érinti]: hogy bűnös.

[Más fordítás: ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös]*

*Márk így írja le a történetet: „Mikor pedig Bethániában [Jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza] a poklos [leprás] Simon házánál vala, amint asztalhoz üle [asztalhoz dőlt], egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény [alabástrom korsócska] vala valódi és igen drága nárdus olajjal [kenettel]. És eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt [a kenetet] az ő [Jézus] fejére” (Márk. 14,3)

Luk. 7,40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester [Tanító], mondjad.

Luk. 7,41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel [ötszáz dénárral (1 dénár értéke egy munkás napszámának felelt meg)], a másik pedig ötvennel.

Luk. 7,42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek [kegyelemből] elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

Luk. 7,43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom [és úgy vélem], hogy az, akinek többet [vagyis több adósságot] engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél [helyesen válaszoltál].

Luk. 7,44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adtál: ez pedig könnyeivel öntözi az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Luk. 7,45 Engem meg nem csókoltál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.

Luk. 7,46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat*

*János apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki volt az az asszony: „ Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait” (Ján. 11,2)

Luk. 7,47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

Luk. 7,48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

Luk. 7,49 És akik együtt ülnek vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

Luk. 7,50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott [üdvözített, megmentett] téged. Eredj el békességgel!*

*Az Úr Jézus kihangsúlyozza minden gyógyulásnál a hit döntő szerepét. Így volt ez a vérfolyásos asszony esetében is, akinek az Úr ezt mondja „… Leányom, a te hited megtartott [meggyógyított] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. [Más fordítás: És megszabadulva (a te kínzó) bajodtól (a téged verő ostortól), maradj egészséges; Nem kell többé szenvedned]” (Márk. 5,34).

A vak is hit által nyerte vissza szeme világát: „Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott [meggyógyított] téged. És azonnal megjött a szeme világa [újra látott, és nyomban feltekintett rá], és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,52).

Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte, kijelentve azt is, hogy a hitük gyógyította meg őket: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia!

Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté [megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [történjen] a ti hitetek szerint [ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30).