Márk. 16,1 Mikor pedig elmúlt a szombat, [a nyugalom napja] Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, [illatos] drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt [hogy bebalzsamozzák Jézus testét].
Márk. 16,2 És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor.
Márk. 16,3 És [így tanakodtak és] mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról [bejáratáról]?
Márk. 16,4 És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
Márk. 16,5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, (hosszú) fehér ruhába öltözve; és megfélemlének [megrettentek; megrémültek].
Márk. 16,6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek [meg ne döbbenjetek]. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott [életre kelt], nincsen itt; ímé [ez az] a hely, ahová őt helyezték.
Márk. 16,7 De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.
Márk. 16,8 És nagyhamar kijövén, elfutnak a sírbolttól, mert félelem [remegés és szorongás, rettegés vett rajtuk erőt] és álmélkodás [döbbenet] fogta vala el őket [mert megijedtek, és összezavarodtak; mert reszketés ült rájuk, és magukon kívül, eksztázisban voltak]; és [annyira féltek, hogy] senkinek semmit sem szólnak, mert félnek vala
Márk. 16,9 Mikor pedig [korán] reggel, a hétnek [(szabbaton): az abbahagyás] első napján [miután] föltámadott vala, megjelenék [(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik] először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt [hét gonosz szellemet, démont] űzött [haj(í)tott] vala ki.
Márk. 16,10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak [és megvitte a hírt Jézus tanítványainak], akik vele valának és keseregnek és sírnak vala. [és gyászoltak és szomorkodtak]
Márk. 16,11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő [Mária] látta vala, nem hivék.
Márk. 16,12 Ezután pedig közülük kettőnek [két tanítványnak] jelenék meg [lett láthatóvá] más [másféle, idegen, elváltozott] alakban [mutatta meg magát] útközben, mikor a mezőre mennek vala.
Márk. 16,13 Ezek is elmenvén, megjelenték [megvitték a hírt] a többieknek; ezeknek sem hívének.
Márk. 16,14 Azután [(hüszteron): végül], mikor asztalnál ülnek [asztalnál feküdtek] vala megjelenék magának a tizenegynek [utoljára a tizenegynek vált láthatóvá; (phaneroó): mutatkozott meg], és szemükre hányá [és szemükre vetette] az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének
Márk. 16,15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden embernek].
Márk. 16,16 Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, elkárhozik [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad; az elvész].
Márk. 16,17 Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak.
Márk. 16,18 [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak
Márk. 16,19 Az Úr [Jézus] azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, [felemeltetett a mennybe] és üle az Istennek jobbjára [és elfoglalta helyét az Isten jobbján].
Márk. 16,20 Azok pedig kimenvén, prédikálnak [hirdették az igét] mindenütt, az Úr együtt munkálván [(szünergeó): támogatja, együttműködik] velük, és megerősítvén [(bebaioó): megerősít, hitelesítve] az igét (logosz) [az igehirdetést] (csoda)jelek által, amelyek követik [(epakolútheó): kísérik] vala.
[Más fordítás: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erősítette meg, hogy az örömhír, amiről beszélnek, igaz]. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.