Zsidókhoz írt levél 1. fejezet: Isten tökéletes kijelentése Kriszus.

Zsid. 1,1 Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által.

[Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk].

Zsid. 1,2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]

Zsid. 1,3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye,  fénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban.

[A görög szöveg szerint: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]

Zsid. 1,4 Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál

Zsid. 1,5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek [ma nemzettelek] téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam.

Zsid. 1,6 Viszont mikor [(hotan): valahányszor] behozza [(palin): ismét bevezeti; újra bevezeti] az ő elsőszülöttét [(prótotokosz): elsőszülött, legelőször előhozott] a világba, [a lakott földre; a földkerekségre] így szól: És [leborulva] imádják őt az Istennek minden angyalai.

Zsid. 1,7 És bár az angyalokról [hírnökökről, követekről, küldöttekről] így szól: Ki az ő angyalait [hírnökeit, követeit, küldötteit] szelekké [(pneuma): szellemi lényekké] teszi és az Ő szolgáit [és szolgálattevőit] tűz lángjává [fellobbanó, és lángoló tűzzé]

Zsid. 1,8 Ámde a Fiúról [vagyis a fiúhoz ellenben] így: A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara].

Zsid. 1,9 Szeretted [(agapaó): szeretted, és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné): igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a te társaid felett.

[Más fordítás: Te mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra].

Zsid. 1,10 És: Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget]

Zsid. 1,11 Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni], de te [változatlanul] megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek].

Zsid. 1,12 És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled], te pedig ugyanaz vagy [ugyanaz maradsz] és a te esztendeid el nem fogynak.

[Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak, és esztendeid nem érnek véget]^.

Zsid. 1,13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává [vagyis uralmad alá] teszem?

Zsid. 1,14 Avagy nem [papilag] szolgáló szellemek−é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?