Kenneth E. Hagin: Az üdvösség bizonyossága

Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. - 1János 4,12. 13.

Tinédzserként születtem újjá a betegágyamon, 1933. április 22-én. E naptól soha még csak fel sem merült bennem az a gondolat, hogy ne lenne üdvösségem. Még fiatal keresztényként találkoztam olyanokkal, akik azt mondogatták: „Neked nincs üdvösséged, mert nem a mi gyülekezetünkbe tartozol.” Vagy így érveltek: „Nincs üdvösséged, mert nem úgy keresztelkedtél meg, ahogy nálunk szokás.” És más egyéb. Engem azonban egyik sem zavart. Nevettem ezeken — mert megvolt a belső bizonyosságom. A Róma 8,16 azt mondja: „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” És bennem volt a szeretet: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük…” (1Ján. 3,14). Megvolt a bizonyosságom — és bennem volt a szeretet. Ezért sohasem kételkedtem az üdvösségemben. Szeretetben jártam amennyire csak tőlem tellett, és élveztem Isten Szellemének a bizonyságtételét belül.

Megvallás: Nekem van bizonyosságom. Maga a Szellem tesz bizonyságot az én szellememmel együtt, hogy én Isten gyermeke vagyok. Bennem van a szeretet, ezért tudom, hogy átmentem a halálból az életbe. Isten bennem lakik. Az Ő szeretete teljessé lett bennem. Én tudom, hogy Őbenne maradok és Ő énbennem, mert a maga Szelleméből adott nekem.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34