"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek,
mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).
Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén
levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély
dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj,
hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes.
Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon
benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek
közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek
tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.
A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy
nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő
dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk
is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta:
"Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).
A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A
hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk.
Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön
adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon
komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk
az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.
Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül
Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló,
akit valaha is ismertél - saját magad vagy.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.