Szerző: Kispál Csilla
Kora reggel dörömbölésre és kiabálásra ébredt. A rendőrség
volt az. Artikulátlanul, minősíthetetlen hangnemben követelték, hogy engedje be
őket a lakásba. Végül nem várták meg, míg magára vett egy köntöst. Betörték az
ajtót. Egy kommandós figura rávetette magát és a földre teperte. Ordibálva
követelték rajta a leveleit, iszlámista röplapokat és vallási kiadványokat
kerestek nála.
A fundamentalistákkal való állítólagos kapcsolatait
firtatták rajta. Mivel nem válaszolt elég gyorsan, fogvatartója erősen hátracsavarta
a kezeit. A többiek rugdosással, ütleggel, hajtépéssel próbálták beszédre
bírni. Tagadta, hogy bármi köze lenne a vallási fanatikusokhoz.
Korábban egy ilyen helyzetben biztosan ügyvédet követelve
szitkozódott volna. Akkor azonban csak tette, amit mondtak. A nagydarab
kommandós végre leszállt róla. Így a rendőri parancsnak engedelmeskedve elment
addig a dobozig, amiben a leveleit tartotta. Odahozta a rendőrök elé.
Ekkor térdre esett és a könnyei eleredtek. A zsaruk azt
hitték, megtört és megbilincselték. Pedig csak magában imádkozott.
Kétségbeesésében az Úrhoz fordult igazságért. Úgy, ahogy
volt, bermudában, pólóban bevitték a rendőrőrsre. Ott belökték egy teljesen
sötét, ablaktalan helyiségbe és órákra magára hagyták. Amíg ébren bírta, végig szabadulásért
imádkozott. Aztán simán elaludt. Arra ébredt, hogy fény vetődött rá.
Kinyitották az ajtót. Bejött egy őr és felrángatta a földről. A rendőri
intézkedéstől Jemitnek mindene fájt. Testét több helyen kék foltok,
véraláfutások és zúzódások borították. Az őr bevezette a vallató szobába. A
tisztek és a nyomozók felváltva faggatták. Hosszú ideig próbáltak kicsikarni
belőle egy olyan vallomást, amiben elismeri, hogy kapcsolatban állt valamiféle
fundamentalista csoporttal, aminek még a nevét sem tudta megjegyezni.
Megkísérelték megtörni fenyegetéssel, megvesztegetéssel,
ijesztgetéssel, blöfföléssel, ordibálással, ravaszkodással és szép szóval is.
Végig állnia kellett. Bilincsben. Mivel azonban Jemitnek valóban nem volt
mondanivalója, így nem mentek vele semmire. Azután az őr visszavezette a sötét
helyiségbe. Jemit ekkor már nagyon éhes volt. Ráadásnak a fájdalmas
sérülésektől belázasodott. Ismét órákra elaludt vagy elájult. Másodszor is
felébredt. Megint nyílt az ajtó. Az őr kivezette. Ezúttal a vallató szobában
ülő tiszt lecsatoltatta Jemitről a bilincset. Hellyel kínálta.
- Mindenekelőtt elnézést kérek a kollégáim eljárása és
stílusa miatt. A múlt havi calhi öngyilkos merénylet miatt nemzetközi nyomozás
indult és az egyik szál önhöz vezetett. - mondta.
- Elég nagy baj az, hogy az unokaöcsém élete ilyen
értelmetlen véget ért… nem is szólva a huszonhárom ártatlan áldozatról. -
nézett rá komolyan Jemit.
- Nos, szélsőséges vallási irodalmat kerestünk önnél. Az
egész lakást átkutattuk és csak ezt találtuk. - mondta a tiszt és eléje rakta a
nagy, fekete Bibliát. - Ön szabad.
Jemit magához ölelte a Szentírást és köszönetet mondott az
Úrnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.