Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik
szövetségére" (Zsolt 111,5).
Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú
éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak. vagy
a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette.
Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk
afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk
lesz.
A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban
örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan
arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem
cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik
szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy
megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és
vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes
szavára és részletére emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad
beteljesületlenül.
Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő
szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött
Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a működése
révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte
magát a szövetség mellett. Ezért az Isten által vetett szilárd alap azonban
megáll" (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget,
amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.