Ige: A Szent Szellem -azaz: az Élővíz - ígérete

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett vagyok, de ő megsegít). Térj meg (térj vissza) én lelkem (bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősítetted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)