Ige: A kiküldés

 „Ímé, én elbocsátlak [elküldelek] titeket, mint juhokat [mint bárányokat] a farkasok közé; legyetek azért okosak [józanságot megőrzők, önmagatokon uralkodók, érzéseiteknek parancsolók, körültekintők, fortélyosok, ravaszok, eszesek; meggondoltak] mint a kígyók, és szelídek [(akeraiosz): keveretlen, vegyítetlen, tiszta, érintetlen, romlatlan, ártatlan, be nem szennyezettek, egyszerűek] mint a galambok” (Mát. 10,16)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus parancsáról, amelyet így teljesítettek a kiválasztott tanítványok: „(A tanítványok pedig elindultak és) kimenvén azért, prédikálják vala (és hirdették az embereknek), hogy térjenek meg. És sok ördögöt (démont, tisztátalan gonosz szellemet) űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)

 Lukács így ír erről. A kiválasztott tanítványok: „Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat (és jártak faluról falura), hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt” (Luk. 9,6)

Az Úr a hetven tanítványnak is ezt a parancsot adta: „Menjetek el: Ímé én elbocsátlak (elküldelek) titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok (ne vigyetek magatokkal) erszényt, se táskát (tarisznyát), se sarut; és az úton (útközben) senkit ne köszöntsetek.

(Ha azonban) valamely házba bementek (beléptek), (leg)először ezt mondjátok: Békesség e(nnek a) háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia (ha ott a békesség fia lakozik), a ti békességtek azon marad (megnyugszik rajta); ha (pedig) nem, ti reátok tér (száll) vissza. Ugyanazon (ugyanabban) házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára (a maga bérére). Ne járjatok házról-házra.

És valamely (ha egy) városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak (amit elétek tesznek): És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük (leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt); mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített (közel jött) hozzátok. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota (sorsa) tűrhetőbb (elviselhetőbb) lesz ama napon, hogynem azé a városé” (Luk. 10,3-12)

És mindez ingyen adatik, és ingyen is kell tovább adni. Erről így beszél Pál apostol: „Micsoda tehát az én jutalmam [mi is a bérem]? Az, hogy amikor prédikálom [hirdetem] az evangéliumot, [örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé [viszonzás nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a jogaimmal [anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat] az evangélium hirdetésénél” (1 Kor. 9,18).  

Elizeus próféta beszédét elfogadva a leprás Naámán bemerítkezett a Jordánba. (jelentése: az alájövő, a lejövő) és meggyógyult – de a próféta sem fogadott el semmit –: „Azután (Naamán: jelentése: héberül [az istenség] gyönyörűség, kedvesség szépség, jóság) visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön (máshol) Isten, csak Izráelben! Azért most vedd (fogadd) el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól. Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok (az élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok), hogy el nem veszem (hogy nem fogadok el semmit). Kényszeríti (és bár unszolta) vala pedig őt, hogy elvegye (hogy fogadja el); de ő nem akará (ő hajthatatlan maradt)” (2 Kir. 5,15-16)

És így mutatja be a Szent Szellem, hogy aki pénzen akarja megkapni a Szent Szellemet, Aki által történik minden csoda: „Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, megkínálá őket pénzzel (pénzt ajánlott fel nekik), Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem (akire ráteszem) kezeimet, Szent Szellemet vegyen. De Péter (azonban) monda néki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető (megszerezhető)” (Csel. 8,18-20)