Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen
fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el
kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a
kunyhóval szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát
teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több
éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a
vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden
este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az
egész napja hiábavaló volt.
Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy
színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy 'Hosszú ideje napról
napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg.' Sikerült azt a
benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a
gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.
- Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. - Felesleges
annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.
Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de
elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott
gondolatokat.
- Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen
szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra
sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit
csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?
Az Úr könyörületesen válaszolt:
-Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te
elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből,
amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod.
Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz,
mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez
igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és
barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és
kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint
eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy
engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az
én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a
követ.
Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk
arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk.
Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne.
Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten
az, aki a hegyet elmozdítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.