László Boda

 Ámen!!!

László Boda

 

 

Ne félj, csak higgy, mondja az Úr, mert!!!

Todd White ! Tűz konf. Bp. 2018 .08 .25 /2

Jób könyve 4. fejezet: Amit vet az ember, azt aratja is; (héberrel és kapcsolódó igékkel) Fordította dr Gyenis Jánosné

Jób. 4,1 És megszólalt a témáni Elifáz, és monda:

Jób. 4,2 Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ? De ki tudja itt magába fojtani a szót, ki tarthatja fel az elgondolt beszédet?31

Jób. 4,3 Ímé sokakat oktattál, buzdítottál, figyelmeztettél, tanítottál, korrigáltál, bátorítottál, és a megfáradt, ernyedt, erőtlen kezeket megerősítetted, támogattad és a hanyatló karoknak újra erőt adtál;

Jób. 4,4 A tántorgót, a botladozót a te beszédeid talpra állították, az ingadozókat állhatatosakká tették, és buzdító szavad a támolygó támasza volt. A reszkető és roskadozó térdeket megerősítetted, az ingadozók térdét megszilárdítottad.32

Jób. 4,5 Most, hogy rád jött a sor gyengének, erőtlennek bizonyulsz, és türelmedet veszted; hogy téged sújt a csapás megrettentél, és összezavarodtál?33

Jób. 4,6 Nem ad bizodalmat a te istenfélelmed? S nem reménységed-e a te feddhetetlen utad, és igazságos életed? Hová lett istenfélelmed, kitartásod, béketűrésed, türelmed?

Jób. 4,7 Gondold meg kérlek, ki az aki szerencsétlen sorsú lett, vagy elpusztult, meghalt aki tiszta, ártatlan, hibátlan, bűntelen, romlatlan? És hol töröltettek el az igazak?34

Jób. 4,8 Amint én láttam és megértettem, akik hiábavalóságot, hazugságot, igazságtalanságot szántanak és gonoszságot, értéktelen, káros, ártalmas dolgot vetnek, azok aratnak veszedelmet, bajt, vészt, fájdalmakat, gyötrelmet, szenvedést, gyötrődést.35

Jób. 4,9 Az Istennek leheletétől,36 fuvallására elvesznek, az ő haragjának Szelleme elsodorja őket.

Jób. 4,10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek, kitöretnek”

Jób. 4,11 Mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát. Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.

Jób. 4,12 Titokzatos szó jutott, lopakodott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem. Egy elrejtett ige mondatott, melyből tanultam valamit.

Jób. 4,13 Mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen, s mély álomba zuhantam hirtelen.

Jób. 4,14 Félelem szállt rám, és rettegés, és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el egész testemet.

Jób. 4,15 Szellő suhant el az arcom előtt, valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajszálam.

Jób. 4,16 Csendben megállt előttem, de arcát nem vehettem ki. Egy alak van a szemem előtt, és mintegy gyenge szellő szavát hallom:

Jób. 4,17 Az esendő ember feddhetetlen, kifogástalan, tökéletes lehet-e Isten szemében? Vajon megállhat-e Isten előtt? Számára lehet-e valaki elfogadható?37

Jób. 4,18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban, az ő küldötteiben, hírvivő követeiben is észrevesz, és talál hibát, hamisságot, kivetnivalót.38

Jób. 4,19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumuk, alapjuk a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?39

Jób. 4,20 Reggeltől estig gyötrődnek, és észrevétlen elpusztulnak, megsemmisülnek teljesen.

Jób. 4,21 Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele, és összeomlik sátruk nem halnak-e meg, nem pusztulnak-e, és nem vesznek-e el, és pedig bölcsesség nélkül?40

---

31 Ki volt Elifáz? És ki az ő istene: „Elifáz déli, azaz pogány származású, ahogy ezt a Józsué könyvben kijelenti a Szent Szellem: „a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok földje” (Józs. 12,8). Ellenük is harcolt Józsué: „Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen” (Bír. 1,9). Ézsaú leszármazottja: „Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia…” (1 Móz. 36,10). Ézsaú pedi Ádám leszármazottja, azaz testi ember „Ézsaú pedig az Edóm” (1 Móz. 36,8). És nevének jelentése szerint bálványimádó, hiszen az ő istene „színarany”

32 Ezzel Jób beteljesítette ezt az igét: „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Tegyétek erőssé a roskadozó térdeket” (Ésa. 35,3).

33 A „barátok” igét idézve mondják: „Ha lágyan viselted magadat, ha gyenge vagy, ha elveszíted bátorságodat a nyomorúságnak és gyötrelemnek idején: kevés a te erőd” (Péld. 24,10).

34 Hiszen meg is van írva: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik, nem terül el, és nem marad fekve, mert az Úr támogatja kezével” (Zsolt. 37,23-24). Ezért: „ha hétszer elesik is az igaz, mégis felkél; az istentelenek, az Isten nélkül élők pedig elbuknak a bajban és csak egy nyavalyával is elvesznek” (Péld. 24,16). Mert: „Nem éri az igazat semmi veszedelem, de az istentelenek, az Isten nélkül élők élete bajjal lesz tele” (Péld. 12,20).

35 Meg van írva, hogy: „Az istentelen, az Isten nélkül élő munkál hamis keresményt; a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos, és igaz bérhez jut az, aki igazságot, a valóságot, az Igét veti” (Péld. 11,18). Mert: „Aki vet hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és gőgjének, kevélységének vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9). Mert azt mondja az Úr: „Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban, a magad tetteiben …” (Hós. 10,13). És ismét: „Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és eszik tetteik gyümölcsét, és az ő tanácsukkal laknak jól, és megelégednek” (Péld. 1,31). És az apostol kifejti a próféciák értelmét: „Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet, pusztulást. Saját húsából fog romlást aratni…” (Gal. 6,7-8).

36 Leheletétől (nəšámáh): fuvallására.

37 Az apostolon keresztül érkezik a válasz: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy megigazult ember egy sem” (Róm. 3,10). Dávid így szól Istenhez: „Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2). És a Prédikátoron keresztül megerősítést nyer a kijelentés: „Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Préd. 7,20). Bizony: „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én vétkemtől?” (Péld. 20,9).

38 És Elifáz így folytatja beszédét: „Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Ímé, még az ő szentjeiben sem bízhat, az egek sem tiszták az ő szemében: Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!” (Jób. 15,14-16).

39 Péter apostolon keresztül világítja meg a Szent Szellem, hogy kikről beszél Elifáz: „Méltónak és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos dolognak tartom, hogy amíg ebben a földi porsátorban lakom, emlékeztetés által ébresztgesselek titeket, és buzdítsalak, ösztönözzelek benneteket. Mint aki tudom és biztos vagyok abban, hogy hamar leteszem porsátoromat, hogy közel van sátram lebontása, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette, világossá tette, és tudtomra adta nékem” (2 Pét. 1,13-14). Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: Hiszen: „…tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, lakásunk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk, épületünk a mennyben, a legfelső égben. Azért is nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba” (2 Kor. 5,1-2). Ugyanis mindenki meghal, mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek? Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. Azt képzelik, az ő házuk örökkévaló, hogy házuk örökké megmarad, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön, és földeket neveznek el róluk. De a gazdag ember sem marad meg, hasonlók az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13). Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét, Isten életet adó erejét. Így lőn az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7). Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te és vissza fogsz térni a porba” (1 Móz.3,19).

40 A próféta így panaszkodik: „ Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa. 38,11-12)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

https://www.facebook.com/CfaNHungary/photos/a.170196299813749/1038348132998557/?type=3&theater

A CHRIST FOR ALL NATIONS NYILATKOZATA:

Évek óta érkeztek hozzánk meghívások magyar egyházak vezetőitől, hogy tartsunk egy evangélizációs kampányt és Tűz konferenciát Magyarországon. Végül meghallottuk az Úr hangját, aki azt mondta: „MOST JÖTT EL AZ IDEJE!”

Ezért augusztus 24 és 26. között egy nagyszabású CfaN Tűz konferenciát tartunk a Budapest Arénában. Hisszük, hogy ez a hétvége az Istentől való meglátogatás ideje lesz sok ezer ember számára, akiket megérint és betölt a Szent Szellem! Magyarországot pedig megrázza Isten ereje!

Daniel Kolenda evangélista, Reinhard Bonnke utódja lesz a rendezvény házigazdája. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy vele együtt Budapesten lesz korunk néhány másik vezető evangélistája: Todd White, Ben Fitzgerald, Eric Gilmour, Peter Vandenberg, Jean-Luc Trachsel és Russell K. Benson. Nagyszerű magyar dicsőítők és zenészek vezetnek minket Isten jelenlétébe, és őket egészíti ki saját CfaN csapatunk Charles Ciepiel, valamint Daniel Hagen vezetésével. Bővebb tájékoztatásért látogassatok el a weboldalunkra:hu.cfan.org.

A Tűz konferencia célja felkészíteni és kiképezni a hívőket az evangélizálásra, és a szívükben fellobbantani a tüzet a Szent Szellem szeretetére! A konferencia pénteken 18 órakor kezdődik, és folytatódik szombaton és vasárnap napközben 10:00-16:30 között. Isten felkent Igéjét fogjuk hirdetni, és a végén minden résztvevőért egyenként fogunk imádkozni kézrátétellel, hogy vegyék a menny tüzét.

Nagy örömmel látjuk a magyar egyházak aktív részvételét a szervezésben. Sok pünkösdi és karizmatikus felekezet és mozgalom vezetője vesz részt a szervezőbizottság munkájában, akik több száz helyi gyülekezetet képviselnek. Ezek a vezetők hónapok óta rendszeresen találkoznak, hogy a rendezvénnyel kapcsolatos különböző feladatokat előkészítsék. Nagyon örülünk annak is, hogy hagyományos egyházakból való vezetők egy asztalnál ülnek új gyülekezetek és ifjúsági mozgalmak vezetőivel szeretetben és kölcsönös tiszteletben.

A konferencia mellett két evangélizációs estét is tartunk VAKMERŐ SZERETET - Ideje hazatérned! címmel. A címet a Tékozló Atya története ihlette (nem elírás, tudatosan hívjuk így!), aki vakmerő, szinte tékozló szeretettel szerette a fiát. Daniel Kolenda írt egy nagyszerű, lélekmentéstől átitatott brosúrát erről "Vakmerő Szeretet" címmel. Azt szeretnénk, ha minden tékozló fiú és lány Budapesten meghallaná a menny hívását és hazatérne, hogy átélje az Atya ölelését, és elnyerné az üdvösségét, gyógyulását és szabadulását. Az evangelizációig hátralevő hetekben 500 000 brosúrát osztunk szét ingyenesen Budapesten és környékén, egyrészt mint MAGOT az aratáshoz, másrészt mint egy különleges MEGHÍVÓT az Arénába az evangelizációs kampányra.

Hónapok óta hívjuk imára a magyar és külföldi gyülekezeteket világszerte, akik az imahálózatunkhoz tartoznak - és MOST téged is erre hívunk! Kérünk, hogy állj mellénk közbenjáró imádságban! Hisszük, hogy egy európai városban az áttörés sok másik európai városban is áttörést idéz elő. Amikor Budapestért imádkozol, a saját városodért könyörögsz. Sőt, valójában Isten szívéből és akaratából imádkozol, mivel az Ő legmélyebb vágya, hogy az emberek megtérjenek.

Maradj velünk, és ha teheted, csatlakozz a helyszínen ehhez a történelmi eseményhez! A Tűz konferenciával kapcsolatos minden tájékoztatást megtalálsz a hu.cfan.org oldalon.

Brazzaville, Kongó – 4. nap

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

kb. egy hete · 

Brazzaville, Kongó – 4. nap

https://www.facebook.com/CfaNHungary/videos/224101815114303/?hc_ref=ARTWl7sb1Em6UZaSpJYcR4byQoOxkO6NgGupT11qqhTqjOOl5XWvjaBMaPhKGCa48LM&fref=nf&__xts__[0]=68.ARBvklz16IT6ghhr9AjIiJJQzQC0nTxT0fxOuEMxmshfwNpeMdMu-aqMqxk-8TSO0w_s1fc86EdLeQRYorcF2L46jwUHzVSkWvEOlF9PF8tHDuDs4WBEvx0QyLtZ3i4AJmd-qO2dyHkg&__tn__=kC-R

www.hu.cfan.org

CFAN Tűz konferencia
https://www.facebook.com/events/242244023013029/

Kevesebb jelenjen meg

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Oldal (kedveled) · 2017. december 3. · szerkesztve· 

 

ITT VAN A KELLEMES ÓRA
„Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az ARATÁSRA! És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt...” (János 4,35-36)

https://www.facebook.com/CfaNHungary/photos/fpp.167788570054522/861883433978362/?type=3&theater

Az Úr ígérete.

„Gyermekeid és a téged megépítők / téged építők / építőid elősietnek; rombolóid / akik téged tönkretettek, és akik pusztulásodra voltak, eltávoznak tőled”

 (Ésa. 49,17)

Imádság:

Uram! 

A szívemet te már megnyitottad, én pedig átadtam neked. Tölts be engem újra és újra önmagaddal. Ámen

Mit mond rólad Isten?

Élettel teli, élénk vagy

 „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is… életre keltett a Krisztussal együtt” 

(Ef. 2,4-5)

Ima

Magasztallak Úr Jézus Krisztus, mert a Te beszéded élet és Szellem, amelynek hallásából származott, és folyamatosan növekedik az én hitem.

Az Úr tanácsa.

 „Szerelmes Fiam, az én szavaimra ügyelj, és hajtsad füledet az én szavaimra, igéimre. Ne téveszd szemed elől, tartsd meg és óvjad ezeket a te elmédben, és őrizd meg azokat szíved mélyén. Mert virágzó, sikeres életet adnak azoknak, akik megtalálják és megszerzik, és gyógyulást, egészséget, és megújulást egész hústestüknek”

(Péld. 4,20-22)

BIBLIA

László Boda

 · 

 

E mai napon is!!!

Nem szavakat vársz

Jób 3. fejezet: Jób panasza. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 3,1 Ezután megnyitja Jób az ő száját, és megszólalva megátkozá az ő születése napját.

Jób. 3,2 És szóla Jób, és monda:21

Jób. 3,3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, amikor világra jöttem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.22

Jób. 3,4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és napfény azon ne világítson.

Jób. 3,5 Így követelje vissza azt a napot, vegye birtokba, és tartsa azt fogva az őssötétség és a halál árnyéka, a mélységes sötétség. Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség.

Jób. 3,6 Az az éjszaka! Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába, az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák.

Jób. 3,7 Az az éjszaka! Legyen az szomorúság, bánat, és fájdalom! Legyen az magtalan, terméketlen, meddő. Ne legyen örvendezés ujjongás, örömkiáltás azon.

Jób. 3,8 Átkozzák el, és rontsák meg, akik képesek átok alá helyezni a nappalt, akik készek felkelteni, és felingerelni a Leviatánt.

Jób. 3,9 Sötétüljenek el annak alkonyatán, és az ő estjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pírját, a hajnal sugarait és a hajnal hasadását, és ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét.

Jób. 3,10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, az engem hordozó méhnek kapuját, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot, a szenvedést, kínt, fájdalmat és gyötrődést.

Jób. 3,11 Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből; Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem.23

Jób. 3,12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!24

Jób. 3,13 Mert most csöndben feküdném és nyugodnám, és békén lennék, aludnám, és akkor nyugton pihenhetnék - és békességem volna.

Jób. 3,14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak elhagyatott helyeken kőhalmokat építenek.

Jób. 3,15 Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

Jób. 3,16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az idétlen gyermek, vagy mint az elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött. Mint a napvilágot sem látott kisdedek, mint a magzat, amely fényt sose látott?25

Jób. 3,17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, szenvedélyükkel, dühükkel, haragjukkal, és pihennek az erőben megfogyottak, és az elfáradtak nyugalmat találnak.

Jób. 3,18 Együtt pihennek ott mind bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé az elnyomónak, a szorongatónak szavát.

Jób. 3,19 A fiatal, és jelentéktelen és idős, tekintélyes, hatalmas, előkelő, nemes, büszke, gőgös, ott egyenlő. A rabszolga megszabadul urától; Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.

Jób. 3,20 Miért hagyta világra jönni Isten a szenvedőt, s a szomorú szívűnek miért adott életet?

Jób. 3,21 Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset.26

Jób. 3,22 Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, a sírjukat, ha meglelnék, felujjonganának.

Jób. 3,23 Mire való az élet a férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, aki útja vesztett emberré lett, és akinek útja rejtve van, és akit az erős, hatalmas Isten homályba burkolt, bekerített köröskörül és teljesen körülzárt.27

Jób. 3,24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, és mint víz árja ömlik hangos zokogásom és panaszom.28

Jób. 3,25 Mert amitől remegve remegtem, az jött reám, az történt velem, és amitől leginkább rettegtem, és féltem, az esett rajtam, az ért utol engem.29

Jób. 3,26 Nem tudok megnyugodni, és csendben / nyugton maradva várni, mert zűrzavar, reszketés, félelem, és nyugtalanság jön rám.30

---

21 Az üldözött, és ezért szenvedő hústesti ember szava, aki még nem ismeri igazán az Urat, a szabadító, és gyógyító Istent: „Átkozott az a nap, amelyen születtem; az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott! Átkozott ember az, aki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt. És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást és jajkiáltást, és harci zajt délben. Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm és sírom lett volna, és méhe örökre terhes maradt volna, és soha sem szült volna! Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot, és csak gyötrelmet és szenvedést lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban, és szégyenben végződjenek?” (Jer. 20,14-18).

22 A prédikátor is arról beszél, hogy milyen a hústesti – a földi – ember sorsa: „Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. És dicsérem én, és boldogabbaknak tartom a megholtakat, akik már meghaltak vala, az élők felett, akik még élnek; De mind a kettőnél boldogabbnak azt, - mert mindkettőjüknél jobb annak - aki még nem lett, aki meg sem született, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik. Amelyeket elkövetnek a nap alatt” (Préd. 4,1-3). És így folytatódik a kijelentés: „Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, mert magas kort ér meg, de ha nem tudja élvezni javait, és nem lesz temetése néki, azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, és jobb az elvetéltnek, mint neki. Mert hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség takarja. A napot sem látta, meg sem pillantotta és nem tudta meg milyen az. Tűrhetőbb ennek állapota, és nyugodtabb sors jutott neki, hogysem amannak” (Préd. 6,3-5). Mert: „… nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái” (Jób. 5,7). Dávid így prófétál a testi – azaz:  földi, céltévesztett – emberről: „A mi esztendeinknek napjai, a mi életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és hiábavaló fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10). Ők azok: „Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; Mert ellenszegültek az Isten beszédének, megvetették a Felséges döntését” (Zsolt. 107,10-11).

23 Később a szenvedések, és kínok miatt Jób már Istennek tesz szemrehányást: „Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!” (Jób. 10,18).

24 Jób azért beszél így, mert Izráel fiainál az volt a szokás, hogy aki a magáénak fogadta el az újszülöttet, annak térdén szült a vajúdó nő: „József pedig Egyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának háznépe. És éle József száztíz esztendeig. És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei” (1 Móz. 50,22). Rákhel meddő volt, ezért így szólt férjéhez, Jákóbhoz: „… Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa. És az ő révén nekem is lesz fiam” (1 Móz. 30,3).

25 A Prédikátor látva azt a sok nyomorúságot, ami a föli embert éri, így vall: „Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak; De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt” (Préd. 4,2-3). És: „Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki. Mert hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és sötétséggel fedeztetik be neve. A napot sem látta, még meg sem pillantotta, és nem ismerte és nem tudta meg, milyen az; tűrhetőbb ennek állapota és nyugodtabb sors jutott neki, hogysem amannak” (Préd. 6,3-5).

26 János apostol is így ír azokról, akik szenvednek: „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál” (Jel. 9,6).

27 És így folytatja panaszát Jób: „Utamat úgy eltorlaszolta, hogy nem mehetek tovább. Az én ösvényemre sötétséget vetett, sötétséget borított. Tisztességemből kivetkőztetett, méltóságomtól, és megbecsülésemtől megfosztott, és fejemnek koronáját elvevé. Megronta köröskörül, hogy elvesszek, és kitépte reménységemet, mint a fát letördelé. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. Seregei együtt jövének be és utat csinálnak, utat törnek ellenem. Csapatai együtt támadtak és az én sátorom mellett táboroznak” (Jób. 19,8-12). A próféta is így panaszkodik Istenre: „Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. Elsorvasztotta húsom és bőröm, összeroncsolta, összetörte csontjaimat. Erősséget épített ellenem és körülvett, körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett, vaksötétbe helyezett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, és falat emelt körém hogy ki ne mehessek, és nem juthatok ki. Nehézzé tette láncomat és súlyos bilincsbe vert. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat, elzárkózik imádságom elől. Elkerítette az én útjaimat terméskővel, faragott kőből emelt falat utjaimra ösvényeimet elforgatta és járhatatlanná tette” (Siral. 3,3-9).

28 És így folytatja panaszát: „Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt” (Jób. 16,16). „Rettegések fordultak ellenem, és rémület fog el. Mint vihar űzik el tisztességemet, és szélvész űzi el méltóságomat. Boldogságom eltűnt, mint a felhő. Mostan azért önmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem, fogytán van már a lelkierőm” (Jób. 30,15-16).

29 És így folytatja Jób: „Rettegések fordultak ellenem, rémület fog el. Mint vihar, mint szélvész űzik el tisztességemet, boldogságom eltűnt, mint a felhő” (Jób. 30,15). A gyermekei miatt is állandó félelemben élt: „Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek és meghívták vala az ő három húgokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük, hogy ők is részt vegyenek a lakomán. Mikor pedig a vendégség, a lakoma, napjai sorra lejártak vala, elkülde értük, és elhívatta őket Jób és megszentelte, megtisztította őket, úgy, hogy korán reggel fölkelt és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint, annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert ezt mondja, gondolja vala Jób: Hátha vétkeztek, félreléptek az én gyermekeim és gonoszt gondoltak az Isten ellen, és káromolták Istent az ő szívükben, az ő bensőjükben! Így járt el vala Jób minden alkalommal” (Jób. 1,4-5). És amitől félt, az be is következett: „És ímé hirtelen hatalmas vihar kerekedett, nagy szél támadt a puszta felől, a sivatagon túlról keletkező elsöprő erejű hatalmas orkán, amely megrendíti a ház négy szegletét, úgyhogy az összeomlott, és rászakadt a fiatalokra és meghaltak. Csak én magam menekültem meg, és szaladtam el, hogy hírt adjak néked” (Jób. 1,19). Jób megvallása azt bizonyítja, hogy félelemből mutatott be áldozatot Istennek, mert nem ismerve Őt, nem istenfélő, hanem Istentől félő volt, azaz vallásos: „Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni!” (Jób. 31,23). Ugyanezt vallja a zsoltáros is, kijelentve, hogy az Istentől való félelem és rettegés a hústest sajátossága: „Borzong, reszket hústestem a tőled való félelem miatt, mert rettegek tőled, és félek a te ítéleteidtől” (Zsolt. 119,120). És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy a hústest miért retteg Istentől: „Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Istennel szemben; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.  Akik pedig hús testben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek” (Róm. 8,7-8). De akik nem vallásosak, hanem hívők, azoknak azt mondja Isten Igéje: „Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7).

30 És így folytatja Jób: „Amint a rabszolga kívánja az árnyékot, és eped az árnyék után, és amint a béres reméli az ő bérét: Úgy részesültem én keserves hónapokban, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem” (Jób.7,2-3). És hogy ez miért van így, arról a prófétán keresztül érkezik a kijelentés: „Nincs békesség, így szól az Úr, az Isten nélkül élőknek!” (Ésa. 48,22). „Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság, a vész! Hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak” (Jób. 5,6-7)