BIBLIA

Gábor Horváth‎Fényforrás!

Az Ő szeretete olyan nagy

57-es ZSOLTÁR.

Az Úr jézus egy elveszettnek is utána megy.

 „És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére a Gadarenusok vidékére.

És amint a hajóból kiméne, azonnal futott feléje és elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan, gonosz szellem volt. [Más fordítás: Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan szellemtől megszállott ember],

Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni, megkötözni, fogva tartani, és ártalmatlanná tenni.

Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal, illetve bilincsekkel, és láncokkal, és láncra is verték, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat, illetve bilincseket összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, a sírok közt és a hegyeken kóborolt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva, kövekkel ütötte-verte magát, és szabdalta önmagát.

Mikor pedig Jézust távolról, vagyis messziről észrevette, és meglátta, oda futamodék, odaszaladt hozzá, a földre vetette magát előtte, és elébe borult,

És fennhangon, és hangosan kiáltva monda: Mi közöm, és mi dolgom vagyon nékem Teveled? Mit akarsz tőlem, mi bajod velem Jézus, a magasságos, a Felséges Istennek Fia? Az Istenre esküvéssel kényszerítelek, ne kínozz, és ne gyötörj engem.

Mert ezt mondja, ezt parancsolja vala néki: Eredj, takarodj ki, tisztátalan, gonosz szellem, ez emberből.

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió* a nevem, mert sokan vagyunk.

És igen nagyon kéré Őt, és rimánkodott neki, hogy ne küldje, és ne űzze el őket arról a vidékről**

*Légió: Kb. 6000 főből álló katonai egység.

**Azért figyelmezteti a Szent Szellem az embert, mert a démonok - az emberekkel ellentétben - tudták, hogy ki parancsolt nekik: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak. 2,19).

Hiszen meg van írva: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan nagy a kegyességnek, az istenfélelemnek eme titka. Isten megjelent, nyilvánvalóvá / ismertté vált, megmutatkozott, megmutatta magát hústestben. Megigazíttatott, igaznak / igazságosnak bizonyult szellemben. Megjelent az angyaloknak, és megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (Tim. 3,16)

Az emberek pedig azért nem értették, hogy mi történt, mert: „Érzéki, vagyis az olyan ember, akinek életét emberi / természeti / elgondolásai, szempontjai, azaz a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, nem foghatja meg, mert nem fogja fel, ezért nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem értheti, és nem is képes megérteni, és megismerni, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni” (1 Kor. 2,14).

 A hústesti ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a hústest törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a hústesti emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé” (Róm. 8,9).

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, egy nagy disznócsürhe, disznókonda, amely legel vala, és ott turkál.

És az ördögök, azaz a tisztátalan, gonosz szellemek kérik vala őt, és így könyörögtek, rimánkodtak Jézusnak mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be, és hadd szálljuk meg azokat.

És Jézus azonnal beleegyezett, és megengedé nékik. A tisztátalan, azaz a gonosz szellemek pedig kijövén, bemenének a disznókba, vagyis a disznókba költöztek, és megszállták a disznókat; és a nyáj, a csürhe a meredekről a tengerbe rohant. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúltak a tengerbe.

Akik pedig legeltetik, és őrzik vala a disznókat, vagyis a kondások, elfutnak, és hírt vivének a városba és a falvakba, és a környező településekre, és a tanyákra. És kimenének, kitódultak az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.  

És menének Jézushoz, és amikor Jézus közelébe értek, és láták, hogy az ördöngős, vagyis a megszállott, akiben a gonosz szellemek voltak, akit a démonok légiója megszállva tartott, hogy az a démonizált ember ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt, megfélemlének, és megijedtek, megdöbbentek, és félni kezdtek.

Akik pedig látták vagyis a szemtanúk, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala, és hogy hogyan történt a dolog az ördöngőssel, a démoni megszállottal, hogy mi történt a démonizálttal, és a disznókkal.

És kezdék kérni Őt, kezdtek könyörögni Neki, hogy távozzék el az ő határukból, és menjen el a vidékükről.

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős, aki az imént még démoni megszállott, azaz démonizált ember volt; akiben korábban a gonosz szellemek voltak kéré őt, hogy vele lehessen, és hogy mellette maradhasson.

De Jézus nem engedi meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, a saját népedhez, és vidd hírül, jelentsd meg, és mondd el nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

El is méne, és kezdé hirdetni, és elhíresztelni a Tízvárosban, hogy mely nagy és hatalmas dolgot, és hogy milyen nagy jót cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoznak* (Márk. 5,1-20)

*Így teljesedett be a Dávid által mondott prófécia: „Uram! Én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet, Te vetted le rólam a bilincset” (Zsolt. 116,16).

Az igehirdetésnek - amely az Úr Jézus csodálatos szabadításáról szólt - ilyen eredménye lett: „És nagy sokaság, nagy tömeg szegődött az Úr Jézus nyomába, és követé őt, és nagy tömeg csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték Galileából és a Tízvárosból, vagyis Dekapoliszból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról való tartományokból” (Mát. 4,25).

Isten útja

Az Úr csak ennyit kér:

„Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útjaimat megőrizzék”

Péld. 23,26)

Imádság:

Urunk, bocsásd meg, ha megpróbálunk elrejtőzni előled! Köszönjük, hogy kitartóan keresel minket. Ámen.

/Chuck Kralik (Missouri, USA)/

Így szól az Úr

              „még sok mondanivalóm van rólatok... (Ján. 16.12)

Ámen!

Nemes Pál: Isten munkatársai vagyunk

  

 „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1.Kor.3,9) 

Isten munkatársai vagyunk. Nem ellene dolgozunk, hanem Vele együtt! Nem vetünk konkolyt az Ő szántóföldjébe. Nem vetünk gonosz beszédeket, bizalmatlanságot termő kárhoztató, hazug szavakat a szántóföldön levő szívekbe. Isten épülete vagyunk, nem romboljuk azt, amit Isten épít!

Imádság:

Köszönöm Uram, hogy félelmeimet te oszlatod el. Áldalak hitemért, mely rád tekint és benned bízik szüntelen. Ámen

Spurgeon: a hit

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. 

Ha Krisztusban vagy, nem kell félned attól, hogy varázslattal akarnak befolyásolni, vagy igézet alá kerülsz, mert meg van írva, hogy:

„nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen” (4 Móz. 23,23) 

BIBLIA

László Boda

Te vagy Uram erődített váram

50-es ZSOLTÁR.

Zsoltár 1-5 A két út /Revideált.

Anna Győző

épp most · 

https://www.scribd.com/…/31796…/Zsolt-1-5-A-ket-ut-Revidialt

Scribd

SCRIBD.COM

Megvallás.

„Dicsérlek Úr Jézus teljes szívemmel, hirdetem minden csodatételedet.

Örülök, örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet” 

(Zsolt. 9,2-3)

Max Lucado: Fontos vagy, de….

„Tényleg azt akarod, hogy a világ körülötted forogjon? Ha minden rólad szól, akkor minden tőled függ. Atyád megment ettől a tehertől. Értékes vagy, de nem létfontosságú. Fontos vagy, de nem nélkülözhetetlen”

Az Úr Jézus magasztalása.

Magasztallak Úr Jézus Krisztus, én Uram és megváltó Istenem, mert Te vagy az én Pásztorom, Aki azért jöttél, hogy életem legyen és bővölködjek. (Ján.10) ezért én nem szűkölködöm (Zsolt.23,1) hiszen Te vagy az Uram, Aki megáldod az én két kezem munkáját; Aki erőt adsz a gazdagságnak megszerzésére, ezzel is megerősítve velem kötött szövetségedet. (5Móz.8,9) és Te gondoskodsz arról is, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségben legyek, és minden jótéteményre bőségben legyek, és hogy mindenben meggazdagodjak a teljes jószívűségre. (2Kor.9,8.11)

A hitről.

Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A bátorság nem a félelem hiánya. Valójában nincs bátorság félelem nélkül. A bátorság az, amikor hajlandó vagy szembenézni a félelemmel.

- Daniel Kolenda

László Boda

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Áldjuk Neved örökké!

Áldás.

Ima

Imádság:

Uram!

Köszönöm, hogy benned bízhatom. Mindig. A nehéz helyzetekben, a fájdalmak, a próbák idején is. Vezess, taníts, erősíts! Ámen

Megvallás

„Magasztallak téged Úr Jézus, teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

(Zsolt. 138,1)

Egy kis gyermek imájából:

Uram Jézus, tégy jóvá engem, s ha egyszerre nem megy, próbáld meg még egyszer.

Megvallás.

Istenből születettem, és a gonosz nem illethet engem.

(1 Ján. 5.18)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

· 

 

Az égő csipkebokor Istene hatalmas szabadítással hozta ki Izraelt az egyiptomi rabságból, Fáraónak, a világ akkori leghatalmasabb emberének kezei közül; olyan diadallal, ami példátlan az emberiség történetében. Nem csendben, az őröket kicselezve, észrevétlenül, vagy lélegzet-visszafojtva vezette ki őket a városból, mint árnyékokat az egyiptomi éjszakában. Fényes nappal, mindenki szeme láttára hajtotta végre a szabadítást, látványosan, szinte hivalkodón, vagyis felejthetetlen módon! A Biblia Istene a Szabadítás Istene - nincs más Isten, aki így meg tudna szabadítani! Ő áldjon meg benneteket ma is! 

REINHARD BONNKE

László Boda

László Boda

 

Jehova Raffa.

Ige: Jézus Krisztus lelepleződésének könyve.

„Jézus Krisztus kijelentése kinyilatkoztatása, lelepleződése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő rabszolgáinak azokat a dolgokat, amiknek meg kell lenniük hamar - amik szükségszerű, hogy sietve, gyorsan, és hirtelen elérkezzenek, és megtörténjenek. Ő pedig Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak.

(Jel. 1,1)

Jöjj Uram Jézus!

Az Úr Jézussal való közösség

Az Úr Jézus magasztalása.

Hudson Taylor: Mit tanulmányozzunk?

„Ne a nehézségeidet tanulmányozd, hanem a dicsőséges Megváltót!”

Megvallás.

 „Mint a szarvas kívánkozik, epekedik a folyóvizekre, úgy kívánkozik, vágyakozik  egész lényem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik egész lényem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt, hogy lássam Isten arcát?

(Zsolt. 42,2-3)

Az imádság:

tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül. 

Hálaadás.

 Hálát adok Néked Uram, hogy nem kell félnem a veszedelmes időben, sem az éhség napjaiban, mert meg nem szégyenülök és arcom meg nem pirul (Zsolt.37,19) mert Te betöltöd minden szükségemet a Te gazdagságod szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. 

(Fil.4,19)

Higgy az Úr Jézusban:

„És vezérel téged az Úr szüntelen, kopár földön is jól tart téged, és megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” 

(Ésa. 58,11).

BIBLIA

László Boda

Te vagy erőm Uram!

ZsoltÁr 5. REGGELI IMA. (héberrel és kapcsolódóó igékkel / revideált)

Zsolt 5,1 A karmesternek, éneklőmesternek kürtölésre; - Dávid zsoltára végig azért, ki örökséghez jut.

Zsolt. 5.2 Uram Jahve, Örökkévaló, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam; értsd meg az én sóhajtásomat. vedd füleidbe esdeklésemet, kiáltásomat, panaszomat!*

*És Dávid minden helyzetben újra és újra így kiált az Úrhoz: Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat. (Más fordítás: Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat)! Hallgasd meg Uram, az igazságot, az én igaz ügyemet. Vedd észre könyörgésemet, és figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat, hallgasd meg panaszomat; figyelmezzél az én könyörgésemre, figyelj imádságomra. Hajtsd hozzám Uram füledet, figyelj rám, és hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!” (Zsolt. 4,2; 17,1; 61,2; 86,1).

Zsolt. 5,3 Ügyelj, méltasd figyelmedre, jusson eléd az én hangos kiáltozásom, imádságom, könyörgésem, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!*

*És így folytatja imádságát Dávid: „Korán hallasd velem kegyelmedet, hadd érezzem jóságodat, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem egész lényemet! (Más fordítások: Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik egész lényem)” (Zsolt. 143,8).

Ézsaiás is így kiált az Úrhoz: „Uram, könyörülj rajtunk, kegyelmezz nekünk, mert benned reménykedünk! Téged várunk; légy erős karunk, légy segítségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak, a nyomorúságnak idején!” „Szívem utánad vágyott éjszaka, az én szellemem is bensőmben Téged keresett...” (Más fordítás: Szellemem hozzád vágyódik, éjjel teljes szívből kereslek téged)” (Ésa. 33,2; 26,9).

Zsolt. 5,4 „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat! Virradatkor, minden dolgaim előtt, már hajnalban hallod kiáltozásomat. Korán reggel készülök hozzád, eléd állok, eléd tárom kérésemet, és várlak, rád vetem pillantásom, és várom a te segítségedet!*

*Mert azt ígérte az Úr, hogy: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17).

 Ezért én: „Várom az Urat, várja az én teljes lényem, és bízom az ő ígéretében” (Zsolt. 130,5).  

És: „… én hozzád rimánkodom, hozzád fohászkodom, Uram, és már jó reggel hozzád száll, az én imádságom” „Ébren vagyok virradatkor, és hajnal előtt felkelek, kiáltok és fohászkodom hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem” (Zsolt. 88,14; 119.147).

Hiszen Te vagy az, aki: „... fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok” (Ésa. 50,4).

Én pedig: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra”(Hab. 2,1).

És: „Várja egész lényem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” (Zsolt. 130,6).

Zsolt. 5,5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban, hitetlenségben, gonoszságban gyönyörködnél; nem lakhat tenálad, és nem marad meg melletted a gonosz. (Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd, és nem gyönyörködsz a bűnben, a céltévesztésben; nem talál otthonra nálad a gonosz.*

*Mert: „Az Úr a megigazultat megvizsgálja, a gonoszt, az istentelent, az Isten nélkül élőt pedig, aki az erőszakot, a kegyetlenséget, elnyomást szereti, azt megveti, semmibe veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).

„A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22).

„Az Úr orcája, jelenléte … a gonosztevőkön időzik, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről” (Zsolt. 34,17).

Ezért: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1). 

Mert: „ ...ifjúságukban hal meg az ő egész lényük, és életük a paráznákéhoz hasonló” (Jób 36,14).

Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, jótéteménnyel fizet a szigeteknek, és lakóhelyévé teszi” (Ésa. 59,17).

Zsolt. 5,6 Nem állhatnak meg szemeid, a Te színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak, hamisak. Gyűlölsz,* irtózol tőle, megvetsz te minden bűnt** törvénytelenséget, törvénysértést, törvényszegést cselekedőt.***

*Gyűlöl (miszeó): irtózik tőle; semmibe sem vesz; megvet.

**Bűn (anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegést.

***Ezért így könyörög Dávid: „Ne sorozz a bűnösökkel, az istentelen, Isten nélkül élő szentségtörőkkel együvé engemet, sem életemet a vérszopókkal együvé. (Más fordítás: Ne ragadj el engemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt)” (Zsolt. 26,9).

Zsolt. 5,7 „Elveszted, elpusztítod, megsemmisíted, akik hazugságot szólnak, a képmutatókat, a hazudozókat; a vérszomjas, véres kezű, vérontó és álnok, ravasz, alattomos, csalárd, csaló embert utálja* irtózatos az Úr szemében.**

*Utál (bdelüsszó): undorodik, borzad, iszonyodik, irtózik.

**És így folytatja Dávid: „Megdorgáltad a pogányokat, a népeket, elvesztetted, és semmivé tetted a gonoszt, istentelen, szentségtörőt: nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt. 9,6)

De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen, az Isten nélkül élő…” (Más fordítás: A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös…)” (Péld. 14,32).

 Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3).

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

Zsolt. 5,8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából, és bőségéből, - mert te nagyon szeretsz engem - házadba, hajlékodba mehetek; leborulok, és imádkozom szent templomodban, mert tisztellek téged.

Zsolt. 5,9 Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed előtt!*

*Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborút kezdenek, háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge, viperaméreg van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).

Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes, és helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim vannak” (Zsolt. 27,11).

„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban hűségesen, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem. Mindennap várlak téged, mindig benned reménykedem” (Zsolt. 25,4-5).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22).

 És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...”(Ján. 14,6).

Zsolt. 5,10 Mert nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az Ige. Belsejük, szívük csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul forgatják.*

*Pál apostolon keresztül így szól a Szent Szellem a hústesti emberről, (akár pogány, akár zsidó), és ez egyben kijelentés a nyomorúságok, csapások, betegségek okáról is: „Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, a júdeaiak, és a görögök, a pogányok is mind bűnben, céltévesztésben vannak, és elvétették a célt, ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak. Amint meg van írva: „Nincsen megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt” (Róm. 3,9-18).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3).

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).

 „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4).

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját - Krisztust,- eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16).

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).

 Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27).

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14).

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, az Isten nélkül élőknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 5,11 Derítsd ki vétküket. Kárhoztasd* válaszd el, különítsd el, ítéld meg őket, oh Isten. Essenek el, csalatkozzanak meg saját tanácsaik által. Bukjanak bele fondorlataikba, csapdájukba. Essenek el szándékaiktól, saját terveikben bukjanak meg. Taszítsd, vesd el, űzd ki őket vétkeik sokasága, számtalan gonoszságuk, hamisságuk, istentelenségük, Isten nélküli életük miatt, mert fellázadtak ellened engedetlenek, bosszantottak, haragra ingereltek téged.

*Kárhoztasd (krínó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent.

Zsolt 5,12 És majd örülnek, és örvendeznek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és bennük fogsz lakni, és örvendeznek te benned, dicsekedni fognak, és megdicsőülnek mindnyájan, akik szeretik, és tisztelik a te nevedet.*

*Mert: „Amint, és ahogyan a füst elszéled, eloszlik, ha ráfújnak, úgy széleszted el őket. Amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek, és pusztulnak el, semmisülnek meg a gonoszok, a célt eltévesztők Isten színe előtt. A megigazultak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,3-4).

Hát: „Örvendezzetek, vigadjatok, ujjongjatok, ti megigazultak az Úrban; a hívőkhöz illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

Pál apostol idézi a fenti próféciát: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Mindenkor örüljetek” (Fil. 4,4; 1 Thess. 5.16).

 Zsolt. 5,13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, a megigazultat, és körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. [Héber szöveg: Támadó fegyvereddel ruházod fel őket, és megkoszorúzod, győzelmi díjban részesíted, és megkoronázod őket].*

*És így folytatja megvallását Dávid: „… te, oh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja, és fölemeli az én fejemet” (Zsolt. 3,4)

Az Úr szólít.

Az élet vizének forrása.

Megvallás.

 „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet” (Zsolt. 139,1-5)

Így biztonságban vagyok!

Oscar Wilde: Az elkövetett hibákról.

Az emberek tapasztalatnak nevezik az elkövetett hibáikat.

KRISZTUSBAN

Az ördög ellensége vagyok, és Istennek engedelmeskedve ellene állok az ördögnek.

 (1 Pét. 5.8; Jak. 4.7)

Az Úr Jézus kijelentése:

 „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó, örök életre szökellő víznek kútfeje, és forrása lesz őbenne” (Ján. 4,14).

Kérlek Uram, itass meg!

László Boda

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely