A hit valójában egy ige – méghozzá aktív ige. Olyasvalami,
amit teszünk.
A döntéshozatal hitünket építő tevékenység, mert ilyenkor
használod a lelki izmaidat.
Ugyanis, ha vízen akarsz járni, ki kell lépned a csónakból.
2015. október 24.
Ki Jézus nekem?
Aki az üdvösségnek oltalmazó, és megmentő
pajzsát adta nekem.
Aki jobbjával megszilárdított, megerősített,
támogatott, fölemelt, és fenntart engem.
Aki az Ő megaláztatása árán felmagasztalt,
és naggyá tett engem” (Zsolt. 18,36)
Dávid így imádkozott, mintát adva nekünk!
Uram!
„Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok
seregét, a népek fejedelmeit!
TIPORD EL A PÉNZSÓVÁROKAT,
Szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút
akarnak!” Zsolt. 68,31)
Isten megerősít, mert az Övé vagyok.
„Az
Úr Jahve ad erőt népének, az Úr Jahve megáldja népét békességgel” (Zsolt.
29,11)
És Pál apostolon
keresztül jön a kijelentés az Úrról, aki erőt ad: „Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
Krisztusban vagy erős!
Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni
anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.
Nem félek.
Magasztallak Úr Jézus, amiért már nincs ok, amiért az
átok reám szállhatna, hiszen Te lettél átokká azért, hogy én áldott legyek!
(Gal.3,13.14)
2015. október 22.
Ige: Az Úr Jézus emberré lett:
„És mikor olyan állapotban
találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek bizonyult, vagy
formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még
pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon
való haláláig* (Fil. 2,8 -9)
*Az
apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő hústestének napjaiban,
az Ő hústesti élete idején
könyörgésekkel és esedezésekkel, erős, és hangos kiáltás és könnyhullatás
közben járult ahhoz, vagyis az elé, aki képes megszabadítani, akinek hatalma
van arra, hogy kiszabadítsa őt a
halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)
Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor
elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné
kertben: „És egy kissé előre menve, arcra
borula, könyörögvén így imádkozott mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék,
távozzék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint és ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39)
Az Úr Jézus
kijelentése: „Azért szeret engem az Atya,
mert én leteszem, és odaadom az én
életemet, hogy újra felvegyem, vagyis visszavegyem azt. Senki sem veszi és
veheti azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni
azt, és van hatalmam ismét felvenni, vagyis ismét visszavenni azt. Ezt a
parancsolatot vettem, azaz ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)
KI VAGYOK KRISZTUSBAN?
Megbékéltem
Istennel Jézus Krisztus által, és most a békéltetés követe vagyok.
(2
Kor. 5,18-19)
Az Úr a megtartó.
„Az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő
kegyelmében bízókat, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa
őket”
(Zsolt. 33,18-19).
Ne félj!
Bármi támad az életed ellen!
Mert eljön az Úr az Ő szent lakóhelyéről, elhagyója
szenthajlékát, és leszáll, és lépdel a földnek magaslatain. És szétmállanak,
összeomlanak, megolvadnak, szétfolynak lépései alatt a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak,
szétterülnek, meghasadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a lejtő a lezúduló
víztől.
Bálványimádó.
"Akit nem az Isten utáni vágyódás tölt el, az a
bálványaival van elfoglalva!"
/ismeretlen/
Isten ígéretei.
„Istennek valamennyi ígérete Őbenne - az
Úr Jézusban - lett igenné és Őbenne lett
Ámenné az Isten dicsőségére
miáltalunk, és rajtunk keresztül”
(2 Kor. 1,17-20)
Drága Úr Jézus!
Segíts minket, hogy teljesen átadhassuk neked az
életünket anélkül, hogy egy részét visszatartanánk. Hadd élhessünk Benned és
érted. Ámen.
/Susan Hibbins/
2015. október 20.
Zsidókhoz írott levél 5. fejezet: Krisztus örökké való főpap .(göröggel és kapcsolódó igékkel)
Zsid. 5,1 Mert minden főpap emberek közül választatván,
emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, [Isten szolgálatára] hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen [(proszpheró):
mutasson be] a
bűnökért,
Zsid. 5,2 Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal [aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel]
és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal [asztheneia):
erőtlenséggel].
Zsid. 5,3 És
ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni [áldozatot
bemutatni] a bűnökért*
*Mert így szólt a
törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te
bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést
magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést
érettük is, amint megparancsolta az Úr”
(3 Móz. 9,7).
„És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és
végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a
bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést
magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az
övé” (3 Móz. 16,6.11).
Zsid. 5,4 És senki sem veszi [szerezheti meg önkényesen] magának e tisztességet, hanem akit Isten
hív el, miként Áront is*
*Bemerítő János is
erről tesz bizonyságot: „Az ember semmit sem vehet, semmit sem
vallhat a magáénak, és nem tulajdoníthat magának, hanem ha a mennyből adatott
néki” (Ján. 3,27).
És az ige megerősíti a
bizonyságtételt: „Amrám (jelentése:
rokonság a fenségessel; magasrangú) fiai:
Áron és Mózes, (jelentése: a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett;
kihúzó; gyermek). Áron kiválasztatott,
hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké,
hogy jóillatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának néki, s az ő nevében a
népet megáldanák mindörökké” (1 Krón. 23,13).
Az Úr így szólt Mózeshez: „Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát,
Áront (jelentése: megvilágosodás, megvilágosított, hegyi lakos,
kiemelkedő), és az ő fiait ő vele az
Izráel fiai közül, hogy papjaim legyenek…” (2
Móz. 28,1).
Zsid. 5,5 Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette
meg magát azzal, hogy főpap lett, [nem
önmagát emelte a főpapi méltóságra] hanem az, aki így szólott hozzá: Én
Fiam vagy te, ma szültelek [ma
nemzettelek] téged*
*Az Úr ígérete
Krisztusnak és fiainak: „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én
Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és
feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és
az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és
az ő királyi székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt. 89,27-30)
Bizonyságtétel az Úr
Jézusról: „És Ő… a kezdet, elsőszülött a
halottak közül…”(Kol. 1,18)
Ezt ismétli meg Péter
apostol: „És mi hirdetjük néktek, az
atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak
feltámasztván Jézust. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy
te. Ma nemzettelek én téged” (Csel.
13,32-33).
Így teljesedett be Dávid próféciája: „Az Úr végzését [dekrétumát; parancsszavát] (ki)hirdetem (bejelentem): Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. [ma
nemzettelek (szültelek) téged]” (Zsolt 2,7)
Ő az, Aki minden teremtett
lénynél nagyobb: „Annyival kiválóbb lévén
az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta
valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én
leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” (Zsid.
1,4-6).
Ez akkor történt, Amikor az
Úr Jézus alámeritkezett, és leszállt reá a Szent Szellem: „És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala:
Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben
én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).
Zsid. 5,6 Miképpen másutt [(heterosz en): máskor] is mondja [(legó):
kijelenti, kihirdeti]: Te örökké való pap vagy, Melkisédek [jelentése. igazság királya, az én királyom igazságos]
rendje szerint*
*Dávid is
prófétál Róla: „Megesküdt az Úr (meg nem bánja) és meg nem másítja:
Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).
A kárpiton túl: „Ahová (elsőként) útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek
rendje szerint. Mert ez a Melkisédek
Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő
Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, Akinek tizedet is adott Ábrahám
mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig
Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség
nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá
tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,20-7,1-3.17).
„Melkisédek pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek
papja vala” (1 Móz. 14,18).
Zsid. 5,7 Ki az ő (szarx): hústestének napjaiban [testi élete idején] könyörgésekkel és
esedezésekkel, [(hiketéria): oltalomkéréssel] erős kiáltás és könnyhullatás
közben járult ahhoz, aki képes [(dünamai): akinek hatalma van] megszabadítani őt a halálból, és
meghallgattatott az ő Istentiszteletéért*
*Máté
bizonyságtétele így hangzik a Gecsemáné kertben történtekről: „És egy kissé
előre [és tovább] menve, arcra borult [a földre], könyörögvén [imádkozván] és
mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék [és távozzék] el tőlem e pohár. [Más fordítás: Ha
lehetséges, hadd ne kelljen kiinnom a szenvedésnek ezt a poharát]; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom
[és amint én kívánom], hanem amint te” (Mát. 26,39).
„Kilenc [vagyis három] óra körül pedig nagy fennszóval kiálta [kiáltásban tört ki] Jézus,
mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál
el engemet?” (Mát. 27,46).
„Jézus pedig ismét nagy fennszóval [újra
nagy hangon] kiáltván kiadá [kilehelte; elbocsátotta; kibocsátotta] szellemét”
(Mát. 27,50).
Lukács
is bizonyságot tesz: „És ő
[eltávolodott], és eltávozék tőlük
mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén [térdre borulva így], imádkozék, Mondván: Atyám, ha akarod,
[vedd el] és távoztasd el tőlem e pohárt;
mindazáltal ne az én akaratom [vagy
vágyam], hanem a tiéd legyen! És
angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén [(agónia): harcában, küzdelemben, és gyötrődésében], buzgóságosabban [(ekteneszteron):
elszántabban, odaadóbban, kitartóbban, állhatatosabban] imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek
a földre hullanak [Más fordítás: Halálos
gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a
földre hulló nagy vércseppek]. És [hangosan] kiáltván Jézus nagy [messze hangzó] szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És
ezeket mondván, meghala [kilehelte, kibocsátotta szellemét]” (Luk. 22,41-44.46).
Zsid. 5,8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az
engedelmességet;
Zsid. 5,9 És tökéletességre jutván, [(kai teleioó): így aztán
bevégzetté, végcélba
jutottá léve] örök [(aióniosz): soha véget nem érő] üdvösség [(szótéria aitiosz):
szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás]
szerzője lett mindazokra nézve, akik [(hüpakúó):
hallgatnak rá], és engedelmeskednek
neki*
*Mert: illendő vala [és az volt méltó Istenhez], hogy akiért minden [vagyis
a mindenség] és aki által minden
[vagyis hogy őt, akiért, és
akin keresztül a mindenséget teremtették], sok
fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük [(arkhégosz): szerzőjét, és] fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé [és vigye végcélba,
és dicsőítse meg]” (Zsid. 2,10).
Zsid. 5,10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint
való főpapnak.
Zsid. 5,11 Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani
valónk van, mivel restek lettetek a hallásra [minthogy eltompult a hallásotok].
Zsid. 5,12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek,
ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire [alapelemeire] tanítson valaki titeket;
és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre*
*Így figyelmeztet
az apostol: „Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges
beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt
cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, a mosakodásoknak,
tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (Más fordítás: Ezért
elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne
kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az
Istenbe vetett hitnek, a bemerítésekről, a kézrátételekről, a halottak
feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak): (Zsid. 6,1-2).
Zsid. 5,13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan [(apeirosz):
tudatlan] az igazságnak beszédiben [(dikaioszüné logosz): megigazulás
igéjében], mivelhogy
kiskorú [(népiosz): kisgyermek, oktalan]*
*Hát:„Atyámfiai [testvérek], ne
legyetek [kis] gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban;
eszetek jártatásában]; hanem a
gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok], értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek.
[gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek
(bevégzettek; végcélba jutottak) legyetek)]” (1
Kor. 14,20).
Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket
ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle
tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága
által (csalásától), a tévelygés ravaszságához való csalárdság által
(az emberek, tévútra csábító ravaszságától). Hanem az igazságot
(valóságot, Isten Igéjét) követvén (az igazsághoz /valósághoz/ ragaszkodva) ((agapé):
Isten szerinti) szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,
aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,15)
Tehát: „Különböző (különféle) és idegen tudományok által
(tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy
kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid.
13,9).
Zsid. 5,14 Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint
akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való
különbségtételre [Más fordítás: A (teleiosz): felnőtt, érett korúaknak,
bevégzetteknek, tökéleteseknek, célba jutottaknak, kemény eledel való. Akiknek érzékeit, és [(aiszthétérion):
ítélőképességét] a gyakorlat, és (hexisz dia): tapasztalat az idő folyamán kifejlesztette a jó és a rossz (kakosz):
gonosz, káros, ártalmas, értéktelen megkülönböztetésére]*
*Pál apostol így ír
erről: „A tökéletesek, vagyis a teljességre jutottak, érett korúak, és
nagykorúak, vagyis a hitben férfiak,
azaz felnőttek között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De
nem e világnak, vagyis nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó fejedelmeinek,
és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik eltöröltetnek, és
megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész, megszűnik,
hatástalanná és eredménytelenné válik, kudarcba fullad, és csődöt mond. Hanem
Isten titkos, és titokzatos bölcsességét
szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, vagyis a világkorszakok (aionok) előtt elrendelt, és kijelölt
külön a mi dicsőségünkre, vagyis a mi megdicsőülésünkre” (1Kor. 2,6-7)
Az Úr Jézus kijelentése a biblia szerinti gyülekezetről, ahol Ő osztja a kenyeret.
„És parancsolá a anítványainak, hogy
ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepednek azért
százas és ötvenes csoportokban. Ő, Jézus pedig vette vala az öt kenyeret és a
két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada, és megáldotta; és megtörve a
kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé”
(Márk. 6,30-44)
Ige
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik
hallottátok e napokban e beszédeket (Zakar.8,9.)
Mert ímé én téged ma megszabadítalak a
lánctól, amely a te kezeiden van (Jerem.40,4.) és megszabadítom válladat a tehertől)”
Zsolt.81,7.)
és áldássá teszlek, hát erősödjenek meg
kezeid (Zakar.8,13.)
Ki Jézus nekünk?
Ő az élet kenyere, aki betölti minden szükségünket.
Ő az élővé tevő hatalom, aki ismét megelevenít, és soha
el nem múló élettel ajándékoz meg.
JÖJJ HÁT HOZZÁ, Ő VÁR RÁD.
Ő mondja: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám
jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha”
(Ján. 6,35)
Mi a halál?
Egy előszoba, ahol átöltözködünk a halhatatlanságra; az a
hely ahol a lélek felékesíti magát, hogy az élet Királyával találkozzon.
/Spurgeon/
2015. október 18.
Ige: Megtartásunk nem a mi cselekedeteink eredménye
„Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék,
és ne dicsekedhessék*(Eféz.
2,9)
*És így folytatja az apostol: „Hiszen
azt tartjuk és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől
függetlenül” (Róm. 3,28)
„Mert amikor a pogányok, nemzetekből valók, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint természetszerűleg cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek
önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14)
„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné
vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy
egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe
előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent
hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme
szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim.
1,9).
Nem félek ha átkoznak, hanem:
Áldalak Uram, mert megmondtad, hogy miképpen a madár elmegy,
és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll reám. (Péld.26,2)
Az Úr Jézus a mi erősségünk.
„Az igazzá nyilvánítottak segítsége pedig az Úrtól
van, ő az ő erősségük, védelmük, menedékük a háborúság, a nyomorúság, gyötrelem
idején” (Zsolt. 37,39)
Spurgeon: Isten ígéretei.
Nem ismeretlenek
számunkra Isten ígéretei, és a megígért áldások, mint azt sokan állítják. Mert
a Szent Szellem „Nekünk kinyilatkoztatta,
kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és nyilvánvalóvá …” (1Kor.
2,10) azt, amit szem nem látott
és fül nem hallott: széthúzta a függönyt,lehetővé téve, hogy bepillantást
nyerjünk a korok és nemzedékek elől elrejtett titkokba.
Az Úr parancsa:
„Sózz meg minden
áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének
sóját hinteni áldozatodra. Minden áldozatodat sóval mutasd be Uradnak,
Istenednek” (3 Móz. 2,13)
Pál apostol
megvallása arról, hogy mi a só, és milyen áldozatot kell bemutatni a mi Urunknak.
Isten kegyelme: „Hogy amikor az
örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé
kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a
pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek”
(Róm. 15,16).
2015. október 16.
Ige: A megigazulás gyümölcsei
„Megigazulván azért hit által békességünk
van Istennel, vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Aki
által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon
járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és
vagyunk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk az Isten dicsőségének reménységében” (Róm. 5,1-2)
[Más fordítás: És
dicsekszünk a reménységgel, hogy az
isteni dicsőség részesei lehetünk]*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette, kiengesztelte önmagával a világot.
Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket,
és nem
számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét logoszát” (2 Kor. 5,19).
„Mert kegyelemből
tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet
Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől”
(Róm. 8,2)
Úr Jézus
Uram, te vagy Istenem!
Magasztallak, dicsérem Neved, mert csodákat
vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.
(Ézs. 25,1)
Az Úr Jézus önkijelentése:
„Én vagyok az Alfa
és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki
eljövendő, a MINDENEHATÓ, a
mindeneken uralkodó”
(Jel. 1,8)
Megvallás
A Krisztus
testének tagja vagyok, az Ő testéből és az Ő csontjaiból való.
(Eféz.
5,30; 1 Kor 12,27)
Hiszek az Úr Jézusban, és Ő:
„Bizony elrejt engem az ő hajlékába a
veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem” (Zsolt.
27,5)
Minden Krisztus hívőért hangzó ima.
„Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért
a kegyelemért, amely néktek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való
közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, és minden ismeretben,
amint a Krisztusról szóló bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)
SPURGEON Ígéretek,
Amelyeket a Szent
Szellem által birtokolunk
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és
ember szíve, vagyis a bensőnk meg sem sejtett, föl nem fogott, és meg sem
gondolt azt készítette el az Isten az őt szeretőknek, azoknak, akik magukat teljesen átadják Istennek, és eggyé válnak vele” (1Kor. 2,9)
2015. október 14.
Ige: Az ígéretről.
„Azt mondom, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt
végrendeletet a négyszázharminc esztendő multán adott törvény nem teszi érvénytelenné,
hogy megsemmisítse, vagy megszüntesse az
ígéretet. Az ígéret tehát nem
vesztheti el hatályát*(Gal. 3,17)
*Ez a
törvény pedig a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz
harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig
ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41)
„És
monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad,
hogy a te magod jövevény lesz a földön,
egy olyan országban, mely nem övé, és
szolgálatra szorítják, és rabszolgává
teszik, és nyomorgatják őket négyszáz
esztendeig” (1 Móz. 15,13)
István
is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban. És onnét, minekutána megholt az ő atyja,
kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget
csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő
magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig az Isten akképpen,
hogy az ő magva zsellér, és jövevény
lészen idegen földön, és szolgálat alá
vetik, és rabszolgává teszik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)
Pedig
az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És
a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és
keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld
minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)
Ez az
ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is
tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És
Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a
nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy,
mint valami jövevény, és mint valami
utas, Miért vagy vándorként, aki éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan,
mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te
közöttünk vagy, Uram - Jahve - és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el
minket!” (Jer. 14,8-9).
(Zsolt. 42.3)
„Vágyakozom az Isten után, az élő Isten
után.
Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?”
Megvallás
Felsaruztam lábaimat a békesség evangéliumának
készségével (Eféz.6,15) hogy erősítsem a lankadt kezeket (Ésa.35,3)
és bátorítsak, ezt mondva: A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket
egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen járjatok. (Zsid.12,12.13)
(Zsolt. 57,10-11).
„Hálát adok néked, és magasztallak én Uram, Úr
Jézus, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az
egekig a te kegyelmed, és szereteted, és a magas felhőkig a te hűséged”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)