„Ezt pedig
cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk;
mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm.13.11)
2014. szeptember 18.
2014. szeptember 16.
Ige: Mi megkaptuk a Szent Szellemet.
„
*Pál apostol megvallása: „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,15-17).
Az Úr Jézus parancsa a tanítványaihoz: „...rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22).
A legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké lettek: „...Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?” (Csel. 19,2).
Mert: „Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).
Vedd a Szent Szellemet!
Mert Ő: „… a bölcsességnek és értelemnek Szelleme,
tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)
Hited szabadító erő
Ha szilárdan kitartasz az Úr ígéretei mellett, és hiszed,
hogy amit az Úr mondott, azt meg is valósítja, a te hűséged, és hited által megszabadulnak minden
veszedelemből a szeretteid.
/GyenMa/
„De amikor Isten
elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból,
amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott” (1Móz. 19,29)
Spurgeon: Küzdeni kell.
Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg,
hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk.
Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk.
Bob Gass: Állíts fel határokat!
.jpg)
„…Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:7--
És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná
tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. )
Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél
keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek
legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést.
Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok
hajlandó belé fektetni?”
Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket
kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha
bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed:
„Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy
ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet,
akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra,
vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje
határt szabni.
Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság
megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb
hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint
amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két
dolog közül az egyiket meg kell tenned.
Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni
ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az.
A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az
idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki
energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre
van szükség.
Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja:
„Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent”
(Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba
álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten
tetszését kell keresned, nem az emberekét.
Spurgeon: Neked kell megtérni!
Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki
elmulasztja, hogy saját magán segítsen.
Guti Tünde: IMÁDSÁG AZ ÜLDÖZÖTTEKÉRT
Urunk,
összeszorult szívvel emlékezünk meg szenvedő testvéreinkről. Könyörgünk, szabj
határt az őket ért gonoszságnak, szabj határt az ellenség vérszomjas
kegyetlenségének! Viselj gondot kérünk, az üldözöttekre, mártírokra és menekülő
családjaikra, oltalmazd őket, hogy ne maradjanak segítség, vigasztalás és élő
reménység nélkül! Erősítsd meg őket, hogy végig, tántoríthatatlanul
megmaradjanak beléd vetett hitükben, Úr Jézus Krisztus!
Az idők és
időszakok mind a Te kezedben vannak. Nem kételkedünk jóságodban, igazságodban,
szeretetedben. Amit elterveztél, véghezviszed. Mindenek Bírája, egyszer
megfizetsz mindenkinek, cselekedeteik szerint! Ámen!
Áldott Testvéreim!
Ne gondolja senki,
hogy könnyedén gondolok a közel-keleti üldözöttekre! Istenfélelemmel, és ha
fájó szívvel is, de emlékeztetni kell magunkat erre az Igére:
"És mikor
felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak szellemeit, akik
megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, Te szent és
igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a
földön laknak?
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák, és mondaték
nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő
szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak száma, akiknek meg kell öletniük,
amint ők is megölettek."
Jelenések 6:9-11.
2014. szeptember 8. Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/imadsag-az-uldozottekert.html
2014. szeptember 15.
2 Péter levél 2. fejezet: Óvás a hamis tanítóktól; (szerkesztett)
2 Pét. 2,1 Valának pedig hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész):
álpróféták] is
a nép között. Amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz):
áltanítók] akik
veszedelmes eretnekségeket [romboló
szakadásokat, pusztító tévtanokat] fognak közétek [(pareiszagó):
titokban és ravaszul] becsempészni.
Akik [(haireszisz):
vallási irányzatokat, vallásos
csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást,
meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre]. És
az Urat, aki megváltotta, aki [(agoradzó):
megvásárolta] őket, megtagadván, [(arneomai): és elutasítva] önmagukra
hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors
pusztulást, és romlást zúdítanak].
2 Pét. 2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát [kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket, és sokan fognak (exakolútheó): engedelmeskedni, és behódolni nekik]
és követik majd (apóleia): veszedelmes utjukat, ami romlást, és
pusztulást hoz rájuk]. akik miatt az igazság [(alétheia):
a valóság] útja káromoltatni fog [(blaszphémeó): s miattuk becsmérelni
fogják az igazság útját].
2 Pét. 2,3 És a telhetetlenség, a [(pleonexia):
nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság,
mohóság] miatt
költött [(plasztosz): kitalált igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt
űznek belőletek, és [(emporeuomai): becsapnak, kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk
[(krima): ítéletük] régtől
fogva [(ekpalai): régóta] nem szünetel [(argeó): és nem késlekedik] és romlásuk, és [(apóleia): pusztulásuk] nem szunnyad.
[Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és
szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és
pusztulásukat nem kerülik el].
2 Pét. 2,4 Mert ha nem kedvezett [(pheidomai):
nem kímélte, nem volt engedékeny, és
elnéző, és nem kegyelmezett] az Isten a bűnbe esett, vagyis [(hamartanó): a
céltévesztett] angyaloknak, hanem mélységbe [(tartaroó):
a fény legteljesebb hiányába]
taszítván,
a sötétség [(dzophosz): a homály, és a szerencsétlenség] lánczaira [(paradidómi: szolgáltatta
ki], és adta
oda őket, hogy fenntartassanak, és [rabokként őrizzék
őket] az ítéletre.
2 Pét. 2,5 És ha a régi [(arkhaiosz): eredeti, kezdeti, ősi] világnak,a [(koszmosz): teremtett
világnak] sem kedvezett [nem (pheidomai): kegyelmezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem], de Nóét [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás;
pihenés] az igazság [(dikaioszüné): igazságosság, megigazulás] hirdetőjét, [(kérüx): hírnökét,
követét] nyolcad
magával megőrizte [(phülasszó): megtartotta, megmentette], özönvízzel borítván
el az istentelenek [(aszebész): az Isten nélkül élők] világát [özönvízet borítván az elvetemült világra].
2 Pét. 2,6 És ha Sodoma [jelentése: égő, lángoló, táj] és Gomora [jelentése: elsüllyedés,
elpusztulás; kévék országa; gabonabőség; hasadék, szakadék] városait
elhamvasztva [(tephroó): hamuvá tette],
végromlásra kárhoztatva [(katasztroph katakrinó) katasztrófa
által pusztulásra ítélte],
például tévén [intő
példaként (hüpodeigma): figyelmeztetés
céljára történő bemutatásuk által] azokra nézve, akik
istentelenkedni fognak [akik
Isten nélkül élnek].
2 Pét. 2,7 És ha megszabadította [(rüomai):
kiragadta a
veszedelemből, és megmentette] az
igaz [(dikaiosz): becsületes,
tisztességes] Lótot [jelentése:
fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét
színű],
aki az istenteleneknek [az Isten nélkül élőknek] fajtalanságban
való forgolódása [(atheszmosz aszelgeia
anasztrophé): szemtelen, arcátlan, elvetemült viselkedése,
életmódja] miatt (kataponeó): elfáradt,
és [gyötrődött].
2 Pét. 2,8 Mert amaz igaz [(dikaiosz):
becsületes, tisztességes],
azok között lakván, a gonosz, és [(anomosz):
törvénytelen] cselekedeteket
látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét az ő egész [(pszükhé): személyét]:
»Más fordítás: elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a
törvényszegők törvénytelen tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos
életét napról-napra kínozták«
2 Pét. 2,9 Meg tudja szabadítani, és [(rüomai):
ki tudja ragadni] az
Úr a kegyeseket [(euszebész): az
istenfélőket, a hívőket] a kísértésekből, a gonoszokat [(adikosz):
engedetlen; hitetleneket]
pedig
az ítélet, a [(kriszisz): döntés] napjára
büntetésre [(koladzó): fegyelmezésre,
és megjavításra] fenntartani, és [(téreó): megõrizni].
2 Pét. 2,10 Főképpen, és [(maliszta): különösen] pedig azokat, akik a testet [(szarx): hústestet] követvén, tisztátalan kívánságban
járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak,
arrogánsak, arcátlanok] maguknak
kedveskedők [(authadész): önteltek, maguk tetszését keresők], akik a méltóságokat
káromolni [(blaszphémeó): becsmérelni, rágalmazni, gyalázni, rájuk rosszat mondani] nem
rettegnek.
[Más fordítás: Főként pedig azokat, akik beszennyező
vágyakban a hústest után járnak, és a felsőbbséget, a föléjük rendelt urakat
megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicsőségben lévőket káromolni].
2 Pét. 2,11 Holott az angyalok [a
hírnökök, követek], akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem [hoznak], és nem szólnak azok ellen az
Úr előtt káromló [(blaszphémosz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, rosszindulatú] ítéletet,
vagyis [(kriszisz): megkülönböztetést].
2 Pét. 2,12 De ezek, mint oktalan [(alogosz): értelem nélküli] természeti [(phüszikosz): ösztönös] állatok, amelyek megfogatásra és
elpusztításra valók [melyeket
arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket], azokat, amiket nem
ismernek, [(agnoeó): tudatlanságukban] káromolván, [(blaszphémeó): becsmérelnek, szidalmaznak, gyaláznak] azoknak pusztulásával,
és [ugyanúgy] fognak el is pusztulni.
2 Pét. 2,13 Megkapván gonoszságuk [(adikia): istentelenségük, Isten nélküli életük] díját [(miszthosz): fizetségét, zsoldját], mint akik
gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást [a naponkénti (trüphé): fényűzést,
pompát, kicsapongást, tobzódást, dőzsölést]. Undokságok és
fertelmek [(szpilosz): szennyfoltok és szégyenfoltok ők], akik kéjelegnek [tobzódnak] az ő csalárdságukban [(apaté): a megtévesztésben, becsapásban, csábításban],
mikor együtt lakmároznak veletek.
[Más fordítás: Hamisságuk
béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűségnek, és élvezetnek tartják a
nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve
veletek együtt lakmároznak].
2 Pét. 2,14 Akiknek szemei paráznasággal, és [(moikhalisz): hűtlenséggel] telvék, és [parázna vággyal van tele], bűnnel [(hamartia ekhó): a céltévesztés hatalmában vannak, irányítása alatt tartják, igazgatják;
alá vannak neki rendelve] telhetetlenek és [(akatapausztosz): nem
tudják abbahagyni]. Elhitetik [(deleadzó): csalogatják, és csapdába csalják, elcsábítva félrevezetik, rászedik,
elszédítik] az állhatatlan [(asztériktosz): tétovázó, bizonytalan, ingatag] lelkeket [(pszükhé) személyeket],
szívük gyakorlott a telhetetlenségben [(pleonexia): a többet bírás vágyával,
kapzsisággal, mohósággal, gyakorlott a haszonlesésben], átok gyermekei.
2 Pét. 2,15 Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak [jelentése: a nép elnyelője, megrontója],
Bosor [Jelentése: égő fáklya] fiának
útját, aki a gonoszság [(adikia):
istentelenek, vagyis az Isten nélküliek] díját
[(miszthosz): a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [(agapaó): teljesen átadta, odaszánta magát].
2 Pét. 2,16 De megfeddetett [(elegxisz elegmosz ekhó): és
rendreutasításban részesült] az ő törvénytelenségéért [(paranomia): törvényszegéséért]:
egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta
esztelenségét.
2 Pét. 2,17 Ezek víztelen kútfők [(anüdrosz pégé): száraz; források], széltől hányatott [(lailapsz): vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok],
akiknek a sötétség homálya [(szkotosz dzophosz): tudatlanság
sötétsége] van fenntartva örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig].
2 Pét. 2,18 Mert hiábavalóság [(mataiotész): haszontalanság, ostobaság] kevély
[(hüperogkosz): fellengzős,
fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal [(epithümia): vággyal, szenvedéllyel],
bujálkodással [(aszelgeia): féktelen kicsapongásokkal] elhitetik
[(deleadzó): csábítják,
csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik valóban [(ontósz): akik alighogy] elszakadtak
[(apopheugó): elmenekültek] a
tévelygésben élőktől [(anasztrephó): a megtévesztésben forgolódtoktól].
»Más fordítás: Mert
nagyhangú, üres, fellengzős szólamokat
hangoztatva, testi vágyaik kiélésére, kicsapongásra csábítják feslett
életükkel azokat, akik alighogy elmenekültek, és nemrégen
szakadtak el azoktól, akik tévúton járnak, akik
tévelygésben élnek«
2 Pét. 2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság [(phthora): pusztulás,
pusztítás] rabszolgái; mert akit valaki legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy
valakivel szemben], az annak rabszolgájává lett.
2 Pét. 2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz): felismerése, és
megértése] által a világ fertelmeit [(miaszma):
szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől megmenekültek, megszabadultak], de
ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó): belebonyolódva, belegabalyodva,
belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek [(héttaó):
elbuknak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból elmerülnek ezekben, és
vereséget szenvednek], az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá [(kheirón): rosszabbá,
súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz): az eredetinél].
2 Pét. 2,21 Mert jobb [(kreittón): hasznosabb] volna rájuk nézve, ha
meg sem ismerték volna az igazság [(dikaioszüné):
megigazulás] útját, mint hogy
megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a
nekik adott szent parancsolattól.
2 Pét. 2,22 De betelt [(szümbainó): beteljesedett] rajtuk az igaz
példabeszéd [(aléthész paroimia): valóságosan a példázat] szava [igéje]: Az eb visszatért [(episztrephó): visszafordult]
a saját
okádására, és a megmosódott [és a (lúó): megfürdetett] disznó
a sárnak fertőjébe [a
megfürdött disznó (borborosz küliszma): a sarat dagonyázza, a sárban hekmpereg].
M Luther King: Motiváció
Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen
utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy
Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a
földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy
nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.
Alister McGrath: Jelek
Ez a világ tele van egy másikra utaló jelekkel: arról a
világról már elkezdhetünk tapasztalatokat szerezni, de teljességében csak az
időnk végén ismerhetjük meg. Isten úgy teremtette a világot, hogy elhelyezte
benne ezeket a jeleket és útjelzőket.
A hamis bölcsességről
A hamis
bölcsesség földi, mert nem az Istentől van, érzéki, mert a külső kísértéseknek
enged, sátáni, mert a hazugság atyjától származik, aki irigységet támasztva
idézte elő a halált.
„Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő,
nem fentről származik,
hanem
földi a földön
élő, pusztán testi emberi, azaz az emberi természetből adódó, ösztönös, és démoni, gonosz szellemtől
eredő, ennek jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás]”
(Jak. 3,15)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A Bibliát kevéssé érdekli az idő múlása, inkább bizonyos korszakokra, helyszínekre és eseményekre összpontosít. A legnagyobb „idő” akkor volt Isten óráján, amikor Krisztus eljött a Földre. Születésének pillanata, halálának pillanata, feltámadásának pillanata - valójában Jézus életének minden egyes pillanata - nem „bolhacsípések” voltak a történelem színpadán, hanem az örökkévalóságra kiható sorsdöntő események. Ami igazán számít, az nem a hosszú élet, hanem hogy Isten időzítése szerint éljük a napjainkat. „Jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer” - énekli a Zsoltáros (Zsolt 84,11). Legyen ma is áldott napotok! REINHARD BONNKE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)