Bővített Biblia

2013. december 26.

ISTEN UTÁNZÓI

Ezért legyetek Istennek az utánzói [másoljátok Őt és kövessétek az Ő példáját], mint ahogy az igen szeretett gyermekek [utánozzák az apjukat].

- Efézus 5,1. (Amplified)

— Én nem tudom hinni, hogy az enyém az, amit nem látok! — mondta nekem egyszer egy prédikátor. — Azt el tudod hinni, hogy van eszed? — kérdeztem erre. — Természetesen — mondta. — És láttad már valaha? Ábrahám elhitte azt, amit nem látott. Tamás nem volt hajlandó elhinni azt, amit nem látott. Tamás neve nincs följegyezve a hit hőseinek arcképcsarnokában a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetében. De Ábrahámé ott van.

Máskor mondtak nekem ilyet is: — Igen, az rendjén van, hogy Isten úgy szólítja azokat, amik nincsenek, mint meglevőket, hiszen Ő az Isten. Az viszont már nem lenne helyénvaló, ha én is ezt tenném.

Ha neked nem szabad megtenned, akkor Istennek sem szabad megtennie! Az ördög gyermekei úgy cselekszenek, mint az ördög. Isten gyermekei viszont úgy, amint Isten. Isten a hit Istene. Mivel mi a hit Istenének hitgyermekei vagyunk, nekünk hitben kell cselekednünk. A hit pedig előszólítja azokat a dolgokat, amik nincsenek, mint meglévőket!

Megvallás: Én a hit Istenének hitgyermeke vagyok. Én utánozom Istent, az én Atyámat. Követem az Ő példáját, az Ő nagyon szeretett gyermekeként. Én hitben cselekszem. Előszólítom azokat, amik nincsenek, mint meglévőket. És azok létrejönnek.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: VISSZA A FELADÓNAK!

(Egy beszámoló Hajdú-Biharból, 2013-ból. Bíztatás a harcra, bíztatás a győzelemre a gonosz munkái felett. Azért adtam tovább, hogy felbátorodj, és hogy az ellenség lelepleződjön előtted is, és győztesen végezd az Úr munkáját.)

Istennek hatalma nem mindig tűnik fel a felszínes szemlélőnek - de meglátszik abból, ahogyan dolgozik. "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek üdvösségére (megmenekülésére)..." (Róma 1,16.)

Istennek hatalma az minden hívőnek megmenekülésére. Működő hatalom. Megment. Kiszabadít.

Ez a hatalom megváltoztat. Megváltoztat. Pontosan ebben látszik meg a hatalom!

Amikor kikísérték imádságért, elhanyagolt ruhájában, csapzott ősz hajával, ráncos arcával nyomorúságos benyomást keltett. Nem hallott semmit. Csak szájról tudott olvasni, ha a hallókészüléke nem volt a fülében. Látszott rajta élete minden nyomorúsága. De a gyógyulásért való imádság pontosan az életük nyomorúságaival Jézushoz igyekvőkért történik. A nyomorúság csak még inkább az imádság irányába vezet.

Az imádságot a süketség ellen kérték. Átjárt a hit. Tudtam, hogy az Úr Jézus itt van, hogy hatalmasabb a betegség erejénél, a gonosz hatalmánál, ami elvette a hallást, ami bedugja a fülét, tönkretette őt. Tudtam, hogy amikor megragadom, hozzáérek, ráteszem a kezem, az Úr fogja megragadni őt. És így imádkoztam. Ujjaimat a fülébe dugtam, és elparancsoltam a gonoszt. Amikor az imádság után megkérdeztem, hall-e valamit, csodálkozó arccal mondta, hogy igen. De valami bizonytalanságot éreztem még benne. Rákérdeztem, biztos-e. Igen. (Arra gondoltam, hogy hosszú évek alatt, a süketségre ráállt, és emiatt már talán el sem tudja képzelni, hogy visszatér a hallása – ezért lehet zavarodott. Hozzá szokott a szájról olvasáshoz, és ez keveredik benne? Vagy nem tért vissza rendesen, teljesen a hallás?)

Háttal fordítottam, és megkérdeztem: hall-e. Igen. Akkor megkérdeztem: „Hány éves vagy?” S válasza azonnali volt, világos, egyértelmű: 58. Pedig szólt közben a zene, háttal volt felém, szájamról nem tudott olvasni, nem is kiabáltam vele. Meggyógyult. Az Úr dicsőséges öröme járt át – és őt is, látszott rajta. A helyére ment, de nagyon örültünk.

A többi imádkozás közben hirtelen arra gondoltam, jó lenne, ha elmondaná másoknak is, hogy felbuzduljon a hit. Visszahívtam. Ahogy kísérője – aki elhozta az istentiszteletre – mellett kijött, megint, mintha azt a zavart láttam volna rajta, mint az előbb. Megkérdeztem, hall-e. Bólintott, de mintha nem értett volna. Ismét kérdeztem tőle, rám nézett, és láttam, hogy a szájamról olvas. Na, gondoltam, ennek a fele sem tréfa. Az előbb teljesen meggyógyult, világosan hallott, háttal, értette a kérdést, válaszolt rá. Most ismét olyan, mintha soha nem hallott volna – a gonosz szellem van a háttérben. Megdühödtem – a gonoszra – és teljes hatalommal parancsoltam neki, kérve az Úrtól a gyógyulást, és kimondva azt Jolandára. Közben a füleibe tettem a ujjaimat, majd imádság után kivettem azokat és vártam a hatást. De csak nem látszott javulás. Nem értett, csak kutatóan nézett, szájamról olvasva a szavakat. Fejére tettem a kezem, és imádkoztam. (Milyen jó, hogy az előbb már világosan hallott, s ebből tudhattam, hogy meggyógyult – csak visszavette valami a gyógyulást. Ezért tovább imádkoztam, nyelveken, és vártam, mi fog történni, vagy mit tehetek még. Csak imádkoztam, kezem a fején.)

Egy fél perc múlva egyszer csak összerogyott. Mint akiből teljesen kiment az erő. No, gondoltam, lehet, hogy járt már más gyülekezetben, vagy itt volt korábban, és „megtanulta”, hogy a Szent Szellem ereje alatt „el kell (lehet) esni”? Rákérdeztem a körülötte állóktól, de még kísérője is azt mondta, hogy életében először van gyülekezetben. Akkor ezt nem tanulhatta – mi van akkor a háttérben? Nem más, mint hogy a gonosz szellem, akit az előbb megkötöztünk, nem ment ki, és a gyógyulás után visszahozta a betegséget. Most pedig – már nem tud mást csinálni – megnyilvánult, ájult állapotba hozva Jolandát.

Jolanda ott feküdt a földön, és én nagy haraggal és hittel megkötöztem a gonosz erejét. Minden módon, ahogy csak éreztem (Szent Szellem által), kimondtam, lerögzítettem. Nem érdekelt, hogy Jolanda hallja-e, vagy sem, tudtam, hogy a gonosz szellem hallja, és nincs joga ott maradni.

Utána megkérdeztem Jolandát, hogy magánál van-e (féloldalán feküdt, arca a föld felé fordulva). Igen. Nem csak bólintott, hanem elhaló hangon válaszolt is. (Tehát értette, amit kérdeztem tőle!)

Újabb kérdés: utánam mondja-e az imádságot? Igen – hangzott a válasz, elhaló hangon. (Az elhaló hang érthető, amikor valaki a gonosz erejétől a földre kerül, amúgy sem volt jó bőrben, és ki tudja még mi minden jött elő benne. De válaszolt, úgyhogy léphettünk tovább)

Elkezdtünk imádkozni. Az Urat megszólítottam – utánam mondta. Segítségül hívtuk Jézus nevét – mondta. Bocsánatot kértünk bűneiért – ismételte. Elég hangosan beszéltem, a dicsőítés is szólt a háttérben, (a 4D hűségesen kitartott egy ilyen hosszú nap hatalmas dicsőítésének folyamatában), s ő mondta utánam, amit hallott. (Hallotta!!!)

Ott feküdt a földön, arcát kicsit visszafordítva a földtől, és érezhető volt, hogy nincs sok ereje. De mondta. Elhatárolta magát a gonosztól, és kimondta, hogy odaadja az életét az Úr Jézusnak.

Innentől már tudtam, hogy győzelmi helyzetbe került. Kicsit imádkoztam még én is felette, és éreztem, hogy tudatosan, megnevezve, el kell határolja magát minden gonosz cselekedettől, ezoterikus, okkult tevékenységtől, spiritizmustól, jóslástól, babonától, varázslástól, annak minden formájától, átkoktól, és mindentől, ami előéletében ott lehetett. Nem kérdezgethettem, hanem mondtam előtte – rákérdezve, hogy kész-e arra, hogy minden ilyesmitől elhatárolja magát. Igen – volt a válasz – s mondta utánam, egyiket a másik után, és tudatosan szembefordultunk a gonosz erejével. Kiutasította a gonosz szellemeket az életéből – ismételve mindent, szóról-szóra, amit mondtam (!) – és utána lerögzítettem én is, hatalommal parancsolva. Majd felemeltem kezénél fogva, erőt kapott, felállt, és rám nézett.

Arca megváltozott. Szeme csillogott, és mosolyogni kezdett. Mindent értett, amit mondtam. Ha megkértem, hogy forduljon háttal, akkor is. Ha ránéztem, akkor is. Az Úr győzött. A gonosz pedig lelepleződött. És milyen fontos: közben átadta életét az Úr Jézusnak. Elmagyaráztam neki, hogy ő most kiscsecsemő lett, Isten országában, és szüksége van táplálékra, Igére. Kell, hogy keresztényekkel találkozzon. Megértette, elfogadta. Bólintott. Elmagyaráztam neki, hogy az ördög megpróbálja majd visszacsempészni mindazt, amit korábban ott tartott nála. De mit kezd ő a csomaggal, amiért fizetnie kellene, amit nem rendelt meg, de a postás hozná hozzá? Visszaküldi a feladónak. Hát – mondtam neki – ez is „vissza a feladónak!”. Küldd vissza. Ne törődj semmivel, akármit érzel, akármilyen támadás jön – „vissza a feladónak!”. Az ördögnek már nincs köze hozzád, Jézus megváltott, te elfogadtad az Úr Jézustól a megváltást, felszabadultál, te már Jézushoz tartozol. Akármilyen kínálattal jön is az ördög – mit mondasz neki? „Vissza a feladónak!” – nézett rám csillogó szemmel, mosolyogva, és felbátorodva. „Vissza a feladónak!” – igen.

Vissza a feladónak! Jézus megszabadít. Az ördög az, aki megkötöz. Vissza a feladónak! Mondd ki ezt Jolandával együtt. Vissza a feladónak! Mert az evangélium Istennek hatalma, ami mindenkinek, aki hisz, megmentést hoz. (Róma 1,16.)

Reinhard Bonnke: Hitben élni.

A hit a nehéz időkre van, mégis sok hívő éppen ilyenkor nem tud hinni. Az ő hitük csak a dicsőséges összejöveteleken mutatkozik meg. Nem furcsa? A fedélzeten mentőmellényben díszelegnek, de egyből eldobják maguktól, ha a vízbe esnek. Élj hitben! Így élhetsz olyan életet, amelyet Isten gondolt el számodra. Ha Istennel jársz, lesznek nehézségeid, de a nehézségekből is bizonyságtétellel jössz ki, mert megtapasztalod Isten szabadítását. Sokan passzívan megadják magukat a sorsnak, beletörődnek, hogy a dolgok megváltoztathatatlanok, és elfogadják, hogy „biztos Isten is így rendelte”. Ennek semmi köze a hithez. A bibliai hit dacol, szembeszáll a sorssal! Jézus demonstrálta, hogy hittel legyőzhetjük a vihart, legyőzhetjük az ördögöt, és megváltoztathatjuk a világot. Isten maga soha nem változik (Malakiás 3,6), de minden mást az élet színpadán meg tud változtatni. Ma is ezt fogja tenni!

Az IGE

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

János 1:9
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba

A bűnökről.

Keresztény szépségportál

Aki nem akar nagy bűnbe esni, annak vigyáznia kell a kis bűnökre is. Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Igazságban Szellemben - Kubinyi Károly

Pintér Béla - Gyermeksziv

2013. december 25.

Pál apostol megvallása:

„Amiket pedig néktek írok, ímé Isten [színe] előtt mondom, hogy nem hazudom [nem hazugság]* (Gal. 1,20)

*Akinek a lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt van, az megvallhatja, hogy: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által” (Róm. 9,1)

„Ismeretlen valék pedig személyesen [arcra nézve] a Júdeában levő keresztyén [(Khrisztosz): felkent = krisztusi] gyülekezetek [Krisztusban élő eklézsiái; kihívott gyülekezetei)] előtt;

Hanem csak hallották [csak hallomásból tudták rólam], hogy: Aki minket üldözött egykor, most [örömüzenetként; jó hírként] hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított. [amelynek a romlására tört]* (Gal. 1,22-23)

^*És Saulus nemcsak Jeruzsálemben üldözte Isten népét, vagyis a Krisztus népét: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”.

„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére őtőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe” (Csel. 8,3; 9,1-2)

De megtérése és Szent Szellemmel való beteljesedése után azonnal hirdette a Krisztust: „Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?

De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus”(Csel. 9,21-23)

És dicsőítették bennem [magasztalták értem] az Istent [azért, amit bennem végzett]” (Gal. 1,24)

Ha Isten velünk, ki ellenünk

Megáld a mi Urunk!

„Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját… (5 Móz. 28,12)

Jézus Neve:

„Erős torony az Úr Neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld. 18,10)

Kenneth Copeland: A próbálkozástól a megvalósulásig

Róm.8,37

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, (és most minden dologban több vagyunk, mint diadalmasok) Az által, aki minket szeretett.

A Biblia királyoknak és papoknak (Jel.1,6), továbbá a világ legyőzőjének (1Ján 5,4.) nevez bennünket. Sokunk számára ezek a kijelentések még valóságossá kell hogy váljanak. Egyelőre még tanuljuk, hogy kik is vagyunk valójában.

Az 1Krónika 14. fejezetét elolvasva láthatod, hogy Dávidnak ugyanez volt a problémája. Még tinédzserként lett Sámuel próféta által felkent király. Évek óta tudta, hogy eljön a nap, amikor Izrael fölött fog uralkodni, de valahogy ez nem akart megtörténni. Ám nézd csak meg, mit ír a 2. vers:. “És Dávid megértette, hogy az Úr királlyá kente őt Izrael fölött, és királysága felemeltetett magasra Izrael népe által.” Végül Dávid megragadta, hogy az Úr királlyá kente fel. El tudom képzelni őt, amint magának mondja: király vagyok. És végül király lett! És abban a pillanatban, ahogy király lett, megszünt, befejeződött, amiről Dávid addig csak gondolkodott. Annyira valóságossá vált számára, hogy már képes volt királyként látni magát.

Mit jelent ez neked és nekem? Nekünk adatott ez a királyi hivatal - neked és nekem -, sokkal inkább, mint Dávidnak. Azonban egészen addig, míg ezt nem hisszük el, nem tudjuk alkalmazni a felhatalmazásunkat, illetve a hivatallal járó hatalmat.

Ha beteg vagy? Felkiálthatsz - akár ötvenszer is egy nap -: az Ő sebeiben én meggyógyultam! Lehet, hogy reménykedsz a gyógyulásban, annyira, hogy a hajad is belekunkorodik, de ha nem tudod valóban megragadni, nem tudod látni magad, mint egészséges, meggyógyult embert Jézus Krisztusban, akkor nem tudsz részesedni semmilyen természetfölötti segítségben. De ha ez az igazság valóságossá válik, és végre leérkezik a bensődbe az a tény, hogy te már meg vagy gyógyulva – senki, még az ördög maga sem lesz képes visszatartani tőled a gyógyulást, vagy megakadályozni téged abban, hogy egészséges légy.

Határozd el, hogy ahelyett hogy csak próbálkoznál hinni Isten Igéje által, valóban ismerd meg belőle, ki is vagy igazán. Olvasd és gondolkozz ezen. És gyakorold magad abban, hogy Isten Igéjének szemeivel láss, egészen addig, míg Krisztusban a te királyi voltod valóságossá válik számodra.

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland által engedélyezett fordítás

Javasolt ige: Ef. 1,3-23

Ef 1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,

Ef 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,

Ef 1:6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Ef 1:7 Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Ef 1:8 Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,

Ef 1:9 Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,

Ef 1:10 Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak;

Ef 1:11 Ő benne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, aki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,

Ef 1:12 Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban:

Ef 1:13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,

Ef 1:14 Aki záloga a mi örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Ef 1:15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,

Ef 1:16 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;

Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;

Ef 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,

Ef 1:19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,

Ef 1:20 Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Ef 1:21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:

Ef 1:22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,

Ef 1:23 Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevcopeland:_a_velekedestol_a_megvalosulasig

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Az életed bizonyos szempontokból átrendeződik, hogy még teljesebben lásd az Én isteni befolyásomat. A környezeted és a körülményeid teljes mértékben igénylik részedről mindazt az érdeklődést és odafigyelést, amit hajlandó vagy megadni. De az Én kívánságom az, hogy megszerezzem a figyelmedet, hogy elvonjam a figyelmedet magadról és a világi gondokról, hogy az Én királyságomat nyilvánvaló módon megmutathassam és kézzel fogható módokon érzékeltethessem benned, körülötted és általad, mondja az Úr. Engedj ennek a munkának, hogy kiépíthessem benned az isteni rendet.

Ézsaiás 48:6 "Amit hallottál, lásd mindazt! És ti nem hirdetitek? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz."

http://gyurinaploja.blogspot.com

Oswald Chambers: AZ ÚR AZ!

"És felelt Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28).

"Adj innom!" (Jn 4,7). Hányan csak saját szomjúságuk csillapításáért tapadnak rá Jézus Krisztusra, holott nekünk kellene Őt megelégítenünk. Túlcsorduló szívvel a végsőkig odaszántan kellene neki adnunk mindenünket, nem pedig a magunk megelégítésére igénybe venni az Ő erejét. - "Lesztek nekem tanúim" - (Csel 1,8) - ez szeplőtelen, meg nem alkuvó és megvesztegethetetlenül az Úr Jézusnak odaszentelt életet jelent, amely örömet szerez neki, bárhova állít is minket.

Őrizkedj mindentől, ami Jézus Krisztus iránti hűségedre pályázik. Jézus Krisztus iránti odaadásunk legerősebb vetélytársa az érte végzett szolgálat. Könnyebb szolgálni, mint megengedni, hogy utolsó cseppig kiigyanak. Isten hívásának egyetlen célja, hogy Őt megelégítsük, nem pedig az, hogy tegyünk valamit érte.

Nem arra küld el, hogy harcoljunk érte, hanem Ő akar felhasználni minket az Ő harcaiban. Ha inkább a szolgálatnak szenteljük oda magunkat, mint magának Jézus Krisztusnak - nem elégítjük meg őt.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers