Háromféle teher-hordozó van. Van, aki oszlopnak látszik, de
nem az. Van, aki oszlop, bár nem látszik annak. S van, aki oszlopnak látszik és
valóban az is. Te melyik csoportba tartozol?
2013. február 27.
Joel Osteen: Pakold meg a teherautót!
Amint megkezdjük a 2013-as esztendőt, emlékeztetni
szeretnélek, hogy a mindenható, hatalmas és mindentudó Teremtőt szolgáljuk, aki
a világmindenséget alkotta. Ő a növekedés Istene, az áldás Istene, olyan Isten,
Aki dicsőségből Dicsőségbe visz minket. Ez azt jelenti, hogy bármi is történt
2012-ben, ne kezdd az új évet egy „csak éljük túl” mentalitással. Ne az
„épphogy elég” legyen a célod, hanem, a „több mint elég”. A mi Istenünk képes
és hajlandó. Ahogy növeled a képességedet arra, hogy befogadj Tőle, Ő be fogja
tölteni a szükségeidet egy túláradó módon.
John Bevere új könyvében, melynek címe: „Hajthatatlan: az
erő, ami szükséges, hogy ne add fel”, a következő történetet írja le nekünk: „Képzeld
el, hogy a világ egy bizonyos részén súlyos éhínség sújt le. Azonban egy
nagylelkű és jóságos állam a földgolyó másik oldalán mozgósítja a hadseregét,
hogy segítsen a bajba jutottakon. Uszályokat, és teherszállító repülőgépeket
küldenek megpakolva, friss zöldséggel, gyümölccsel, gabonával, húsfélékkel és
ivóvízzel. A hadsereg vezérkari parancsnoka a következő közleményt adja ki a
szegény ország lakosságának: „Annyi élelmet tudunk biztosítani mindenki
számára, amennyit el tud vinni.” Először egy férfi érkezett piknik kosárral a
kezében és két személyre való, néhány napi élelmet vitt magával. A következő
fickó egy nagy zsákkal jött, és a családjának vitt haza öt napra való
ennivalót. Azonban a harmadik kliens egy hatalmas teherautóval érkezett, és
annyi élelmet vitt el, ami a családjának és éhes szomszédainak is elegendő a
következő hónapra.
Amikor piknik kosaras emberünk meglátta a több mint egy
tonnányi élelmiszerrel megpakolt hatalmas teherautót az otthona előtt
elgördülni, nem csak dühös volt, hanem majd kipukkadt mérgében! Panaszkodott a
szomszédoknak és minden élőnek, aki hajlandó volt meghallgatni. Végül siralmai
a vezérkari parancsnok fülébe jutottak, aki behívatta őt, és emlékeztette:
„Megmondtuk, hogy mindenkinek annyi élelmet tudunk, biztosítani, amennyit el
tud vinni. Akkor miért csak egy kosárral érkezett és nem valami nagyobbal?
Miért nem a kis teherautójával jött az őrsre?”
Istennel is ugyanez a helyzet. Ő képes, de mi mennyit
vagyunk hajlandóak elfogadni Tőle? Jézus szájából többször is elhangzott ez a
mondat: „Legyen neked a te hited szerint.” Az Istenbe vetett hitünk az a
„tároló”, ami lehetővé teszi, hogy felpakoljuk a Tőle kapott dolgokat. A Róma
10:17 szerint, a hit hallásból van, Isten Igéjének a hallásából. Ezért olyan
fontos, hogy naponta olvassuk, tanulmányozzuk az Igét, és elmélkedjünk rajta.
Minél többet tárolsz az Igéből a szívedben, az annál több hitet fog
eredményezni, és annál nagyobb lesz a befogadóképességed.
Reménnyel és várakozással nézünk a 2013-as év elé, hogy
Isten mit tartogat számunkra.
Békességet, örömet és áldást kérünk imában rád és a
szeretteidre. Legyen ez az év a növekedés kezdete számodra életed minden
területén
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/169-pakold-meg-a-teherautot.html
ÖRÖMÖT TALÁLVA
1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert
hozzád menekültem!
2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül
nincs, ami jó nekem.
3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben
telik minden kedvem.
4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem
mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben
sorsomat.
6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik
nekem.
7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is
figyelmeztet bensőm.
8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a
jobbomon van.
9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is
biztonságban van.
10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded,
hogy híved leszálljon a sírba.
11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van
tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. Zsolt 16.
ÖRÖMÖT TALÁLVA
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad,
örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16,11)
Egy hideg téli estén kutyánkat, Pumpkint sétáltattam a
parkban. A hó friss volt és a levegő hideg. Pumpkin, aki fajtáját tekintve
részben husky, nagyon szereti a telet. Levettem a pórázt, és engedtem, hogy futkározzon.
Tudtam, hogy féktelen örömöt lel a hóban játszadozva.
Gyorsan rohant, belerúgott a fehér hópelyhek tömegébe.
Hempergőzött, és a hátán dörgölőzött. Engem körbeugrált. Hazafelé peckesen
lépdelt, miközben boldogan csóválta farkát. Felemelő volt látni a boldogságát.
Felséges Mesterünk az öröm helyére akar vezetni minket,
ahogy én a kutyámat. Isten parancsai azért adattak, hogy valódi beteljesüléshez
vezessenek minket. Tisztában vagyok kutyám sajátos igényeivel, és azzal, hogy
mi teszi boldoggá. Mennyivel inkább tudja Isten, hogy mi az, ami számunkra
maradandó érték. Urunk ígérete Jn 15,11 szerint nyilvánvalóvá
teszi velünk kapcsolatos szándékát: "Ezeket azért
mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé
legyen." Amikor Isten tanácsa szerint élünk, hogy bocsássunk meg, legyünk
nagylelkűek, adjunk hálát; örömünk megújul.
Imádság: Mennyei Istenünk, hálát adunk neked az örömért,
amikor benned bízva, neked engedelmeskedve járunk veled. Ámen.
Isten útja az öröm útja.
Clifford B. Rawley (Missouri, USA)
Az Úrban bízzál!
„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és
hűséggel élj.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő
teljesíti.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te
jogodat, miként a delet.”(Zsolt. 37,3-6)
A szeretetről
Akik a legérzékenyebben szorongatnak, azokhoz ragaszkodjál a
leggyöngédebb szeretettel, mert sokkal többet használnak neked, mintha
királysággal ajándékoznának meg.
Márai Sándor: Napi gondolat
… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik
egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni.
Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha
igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják
egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik
vállára.
Dr-Kováts György: GYŐZELEM IMÁDSÁG ÁLTAL.
.jpg)
Biztatás az Úrtól Neked is!
Testvérem mesélte tegnap az istentiszteleten.
„A múlt hétfőn leállamvizsgáztam logopédiából. Dicséretes
ötössel, kiemelt szakdolgozattal, kiváló diplomával.
Három munkanappal a vizsgám előtt felhívott a tanulmányi
osztály, hogy tartozásom van az iskola felé, 5.000.- forint, és ha ezt sürgősen
nem teljesítem, nem mehetek államvizsgázni. Nem volt pénzem. Csak az Úr
Jézushoz tudtam fordulni. És ekkor, felhívott a nővérem, azt mondta, nem tudja
miért, de az Úr szólt neki, hogy kezdje el dicsőíteni Őt, és mindent meg fog
oldani. Elkezdtük. Együtt. Utána külön is. Megkaptam a pénzt, időben be tudtam
fizetni. Elmentem vizsgázni.
A helyszínre megérkezve úgy volt, hogy az ötödik leszek
(legalább még van idő ismételni) – de hirtelen változtattak rajta – a harmadik
lettem.
Két nagyon nehéz tételt húztam. Egy pillanatra eszembe
jutott – „miért pont ezeket?”… de nyomban elkezdtem imádkozni. Imádság közben
megnyugodtam. Ott ültem, készültem, és egyszer csak egy csoda történt:
elkezdett megjelenni mindkét tétel szemeim előtt. Ha kinyitottam a szemem, nem
láttam őket, de amikor becsuktam a szemem, láttam. Mindkettőt. Teljességgel.
Amúgy, eddig még soha nem történt velem ilyen – soha nem kaptam még látomást az
Úrtól. De vőlegényem, mielőtt eljöttem a vizsgára, PONTOSAN EZZEL áldott meg.
Ezért imádkozott, és ezt tette rám áldásként. Lássam magam előtt a tételeimet.
Úgyhogy nagyon jól fel tudtam készülni, és jól tudtam elmondani mindent. Nagyon
megdicsértek.
A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy a vizsga során,
(három szigorú vizsgáztató ült előttem), többször visszakérdeztek: „Biztosan
így gondolja?” Rendkívül szigorúan néztek rám. De nem bizonytalanodtam el.
Akárhogy próbáltak volna elbizonytalanítani, mindig le tudtam rögzíteni:
„Igen.”. És ez is imameghallgatás volt. Egyik testvérem, mielőtt jöttem volna
az államvizsgára, kifejezetten úgy imádkozott értem, hogy „ne tudjanak
elbizonytalanítani”. Mit mondjak? Ez az egész egy csodálatos mennyei team-munka
volt. Az Úr kegyelemes volt hozzám. Megkaptam Tőle a magabiztosságot.”
Csak azért, hogy lásd, mennyire fontos csak egyetlen
teremtménye is az Úr Jézusnak, még egy dolog: ez a vizsgázó testvérem azt kérte
az Úrtól – imádkozott ezért is – hogy ne legyen egy szürke nap, amikor
vizsgázik. És az Úr csodát tett. Így mesélte: „A vizsga reggelére hóba
borította az Úr az egész természetet. Bokáig érő hóban mentem vizsgázni. Nem
volt szürke nap.”
Az Úr ugyanígy szeret Téged is, kedves Testvérem.
Meghallgatja az imádságaidat. Kifejezi szeretetét Feléd is, meglepetésekkel
vesz körül Téged is. Légy bátor, és imádkozzatok együtt is,
szükséghelyzeteidért. Légy áldott, legyetek áldottak. Ámen.
Ui:
Fontosnak érzem, hogy még ezt is elmondjam: ez a testvérünk
amúgy nagyon alaposan felkészült erre az államvizsgára, sok időt fektetett bele
a tanulásba, (kidolgozta és átismételte a tételeit – amiket kihúzott is), és
nagyon tudatosan osztotta be idejét is – amellett, hogy ha szükség volt rá, az
Úr szolgálatában is mindig ott volt. Imádkozó társait sem az utolsó pillanatban
kérte csak meg, hogy imádkozzanak érte, hanem folyamatosan álltak a háttérben,
ahogy ő is mások hátterében imádkozik, folyamatosan. A kép így teljes. Még az
is hozzátartozik, hogy második éve nem csak tanulja, de gyakorlatban végzi is
szakmai munkáját, nagy áldással, és munkahelyén is megbecsülik őt.
A beteljesedés napjai jönnek
 Azt mondja ma a Szent Szellem, hogy: „a beteljesedés napjai jönnek, a próféciák, kinyilatkoztatások manifesztálódásának a napjai ezek. Már nem a kihirdetések időszaka ez, hanem a megszületések ideje. „Halleluja!A kinyilatkoztatott igék megtestesülésének a napjait éljük, az Isten beszédének a végrehajtásának napjait.„A valóra vált kijelentett igék napjai következnek” - azt mondja az Szent Szellem.A most, a jelen, a ma Istene bemutatkozik,mint a nagy VAGYOK.Nem a jövő és nem a múlt csodáiról fogok prédikálni, nem a múlt Istenéről vagy a jövőben eljövendő Krisztusról fogtok már prédikálni, hanem a jelen Krisztusáról.„Én vagyok a Világosság, aki nem csupán a prédikációtok témája leszek ezután, hanem VALÓSÁG leszek a számotokra” – mondja az Úr.„Az én igém, a célba ért ige lesz ezekben a napokban” – mondja az Úr.„Az én számból kibocsátott beszédek termésre fordulnak, aratásba fordulnak, a rhéma igemagvak kenyérré válnak, kézzelfogható valósággá válnak a számotokra.”A hirdetett prófétai igék, CSELEKVŐ IGÉVÉ válnak, tűzzé válva elégetnek minden szalmát és pozdorját, sziklazúzó pörölyként szétzúznak minden magaslatot, ami Isten ismeretével szemben emeltetett, minden magas falat, és minden hegyet, ami útját állja Isten királyságának.Azokban a kinyilatkoztatott igékben, amelyeket elvettünk az elmúlt időben, benne volt az Atya élete, benne volt az Atya kromoszómája, a DNS- e, benne volt az Atya magja. Amikor hozzánk jött ez az ige, akkor a Szent Szellem beárnyékolta a szellemünket és így születtünk újjá, azután a rhéma igékkel szellemünk megtermékenyült, és szellemileg terhessé váltunk az Isten igéje által.Azok, akik Szellem által újjászülettek, és nemcsak megtértek, hanem kinyilatkoztatás által újjászülettek, ők lettek Krisztus Testévé.Krisztus Testében a kinyilatkoztatás miatt Isten szállást vett, a Felkent Krisztus megtestesült az újjászületett hivőben.Sok – sok ígéret, prófétai kinyilatkoztatás érkezett az újjászületett hívőkhöz ezidáig. De a Szent Szellem szava ma az, hogy: „ti szemtanúi lesztek Isten csodáinak, látni fogjátok a közeli napokban Isten Királyságának megnyilvánulásait a saját életetekben, látni fogjátok, ahogy az ígéretek elkezdenek átjönni a láthatóba, kézzelfoghatóvá válnak a számotokra.”Hosszú volt a kihordási idő, sok – sok hitet kellett gyakorolnotok, hosszútűrést kellett gyakorolni, a kitartásban erősnek kellett lenni, hogy el ne vetéljetek, és a kijelentéseiteket forgattátok hosszú ideig a szívetekben. De eljött az idő, amikor a látható világban a szemeitekkel meglátjátok, amint az én Igém teremt, amint működtet dolgokat, amint szaporodást és sokasodást hoz.Mert eljött a megtestesülés ideje, a valóra vált igék időszaka!ELJÖTT A KIJELENTETT IGÉK MEGSZÜLETÉSÉNEK AZ IDEJE!Eljött az Atya trónjától, az Atya szájából kibocsátott rhéma igék fizikai valósággá válásának ideje.Vége az elméleteknek, a cselekvő ige napjait éljük.Mindez Krisztus élő Testében lesz valóság, ott ahol szellemből volt újjászületés, ott ahol nemcsak beszéd volt eddig az Ige.Krisztus Teste meglátja ma Isten Királyságát, mert a kinyilatkoztatott Igéből, a szellemi valóságból, ma fizikai valóság lesz.Az egyház azonban, aki a Logoszt hirdeti, ott továbbra is elmélet marad az ige. Ma különválasztom Krisztus testét az egyháztól, onnan fogjátok felismerni, hogy Krisztus Testében elérkezet a beteljesedés ideje és a jelek és csodák ideje. Halleluja!„Eljött a megelégítés ideje. A próféciák nem maradnak többé próféciák, manifesztálódnak és valóra válnak” – ezt mondja az Úr.Isten Királyságát bemutatni csak Krisztus Teste fogja tudni, ezek által a beteljesedett, kijelentett igék által.Krisztus Teste el fog jutni a szellemi nagykorúságra, amikor már be tudja mutatni Isten Királyságát. Krisztus Teste ma különböző szellemi szinten van és sok helyen még nem jutottak el a szellemi felnőtt korúságra, az érett férfikorra.A szellemi nagykorúság nem azt jelenti, hogy tapasztalt lelkigondozó valaki, vagy gyakorlott diakónus, vagy régi keresztény, nagy tudású prédikátor vagy éppen bölcs teológus.A szellemi nagykorúság, az érett férfikor az, amikor Krisztus Teste megélte a tanítványság útját és nemcsak beszélt róla, amikor végigjárta a kereszt úját, meghalt önmagának, láthatóak a feltámadás erejének gyümölcsei, láthatóak a Szent Szellem gyümölcsei a krízishelyzetekben is, de láthatóak a szolgálati ajándékok isten szerinti működése is.Sokat és sokan beszélnek ma Krisztus Testéről és Isten Királyságáról is. De nincs Test újjászületés nélkül, nem beszélhetünk Testről kijelentések, prófétai beszédek nélkül, és nincs Királyság beteljesült, megtestesült igék nélkül. Nincs Királyság a teremtő igék nélkül, nem beszélhetünk Isten Királyságáról a működő igék nélkül.Először van a Test, amikor megszületik Krisztus Teste, aztán ez a Test elkezdi bemutatni Isten Királyságát, a jelekkel – csodákkal.Ahogy a pogány samáriai asszonyt Jézus a prófétai beszédeivel szellemben megtermékenyítette, élő vizet adott neki, ezáltal megtért az egész város, mert ezt teszi a teremtő ige, működővé válik. Úgy akarja ma is Isten az egyházat Szelleme által beárnyékozni, és prófétai beszédekkel ellátni őt, hogy aztán megtermékenyülve Istenhez tudják vezetni azt a város, ahová az Úr helyezte őket, hogy aztán hatással tudjanak lenni a világra.Isten Királyságában a felkent ige azonnal működő valósággá válik, ahogy Jézus ezt bemutatta, sokszor prófétai beszédekkel gyógyított.„Kelj fel, vedd fel a hordágyadat és járj!” – mondta a gutaütöttnek – és ő azonnal meggyógyult.„Láss, hited megmentett!” – és a vak látott.Krisztus Testében, csak KRISZTUS TESTÉBEN nyilvánul meg az Isten Királysága, abban a Testben, amelyikben koncentráltan ott van az Isten által kinyilatkoztatott Ige. Ott, ahol a kinyilatkoztatott ige, megélt igévé válik, ott jelenik meg Isten királysága.Krisztus Testében Isten hangjára hallgatnak a hivők, Isten Szellemének hangját ismerik, és azzal együtt mozdulnak. A fars hangokat, a megtévesztő, hitető beszédeket felismerik, tudnak különbséget tenni, mert már megismerték Isten Szellemének hangját. De az egyház, ahol csupán az írott igét ismerik, ahol nincs hallás és látás, ott a mindenféle tévtanítások szele, ide – oda dobálja ezekben az antikrisztusi napokban a hivőket.Krisztus Testében fiak vannak és örökösök, atyák vannak és fiak. Az egyházban béresek vannak és szolgák, fizetésért prédikálók és nem elhívásból, nem kijelentésből. Az egyházban sokan az egyházhoz tértek meg, vagy a pásztorhoz, de nem Istenhez, ezért nincs hallás, nincs szellemi látás, nincs újjászületés, és ezért nincs ott a Fiúság Szelleme.Krisztus Testében a Prófétaság Szelleme tesz bizonyságot Jézusról, kijelenti Krisztust, a Felkentet, kijelenti,mint Fiút, mint Megváltót,mint Isten Fiát és kijelenti, mint Szabadítót, és kijelenti, mint Királyt.De nem csak kijelenti, hanem be is mutatja Krisztust, a feltámadtat és bemutatja, mint Királyt. Az egyház pedig tanítja és hirdeti a törvényt, a logoszt, a betűt, a száraz teológiát, értelemből, tudásból, tanultak alapján, az írott ige alapján tör pálcát azok felett, akik kinyilatkoztatás szerint élnek. Az egyházban és a vallásos embernél a lepel nem hullt le, amely elzárja Isten kinyilatkoztatásait, így az ige nem tud cselekvő igévé válni.Krisztus Teste! Szentek!Ez az idő az, amikor átmégy a feltámadás szintjéről az elragadtatás kenetébe és mennyei helyeken ülve kormányozol. Eddig ez beszéd volt, de elérkezet ennek a szellemi valóságnak az ideje. Átmentél a kereszt valóságán, az ítéleten, sok esetben látható volt a feltámadás ereje is. De ma Isten új szintre emeli az Ő Testét; a mennyei helyekre ülteti, ahol láthatóvá fog válni rajtad Isten dicsősége, mert azt fogod ezután visszatükrözni. Ezeknek a napjai jönnek!Az egyházban lévők, a vallásban élők nem értették sokszor, hogy mi történt ezidáig veletek. Ti, akik a sok kijelentett igékkel voltatok terhesek, végig mentetek a kereszt fájdalmas útján. Nehéz élethelyzetek, csúfolódok, meg nem értő testvérek és rokonok. De a vallásban ezt nem értették, mert ott nem ismerik a kereszt útját.A kereszt az ítélet útja is, ahol minden meghal, ami testből van. Krisztus Testében eddig sokan voltak ezen a szinten, de látok olyan hivőket is, akik már a feltámadás erejében mozognak, - ők kevesebben vannak. Nektek azt mondja a Szent Szellem: „Ne keressétek az emberek elismerését, hanem az Isten dicsőségét szeressétek! Nektek azt mondja a Szent Szellem ma, hogy: új szint, új szint következik, a mennyei helyeken való ülés szintje, a kormányzás szintje, az Isten Királysága bemutatásának a szintje következik számotokra.”Ki előbb, ki később, de sokan eljutnak erre a szintre, az én népem, az én Testem közül.De az egyház és a vallásban lévők nem értik ezt a szintet, nem fogják sokan elfogadni, mert nem látnak szellemben.Ezen a szinten az Isten Fia megdicsőíti magát bennetek, ezen a szinten a beteljesedés van, az igék megvalósulása van. „Hát, ne állj meg a keresztnél, ne fordulj vissza, és ne bízd el magad a feltámadás erejét látva és tapasztalva, mert én tovább akarlak vinni titeket”– mondja az Úr.„Én, az Úr be akarom mutatni rajtatok Királyságom, itt a földön, rátok bízom a Királyságom.Azt akarom, hogy az én Királyi asztalomnál egyetek és igyatok mindenkor, én asztalt terítek most a számotokra, lakozást veszek nálatok, nálatok fogok megszállni” – mondja az Úr.„Be fogom nektek mutatni, hogy az Én Királyságomban a „legyen” szó létezést okoz, előidéz és teremt dolgokat, nem majd, hanem azonnal.Be fogom most mutatni az én teremtő csodáimat, amikor a Királyságomat képviselitek, de az Én Királyságomat, csak az Én Testem fogja tudni bemutatni. Azok, akiknél megnyílt az Ige, akiknél élővé vált, akiknél aktívvá és működővé vált, akiknél a logosz rhémává vált. Ott ahol kétélű kardként működik, ott, ahol ítélni is tud, ott ahol szétválasztotta a lelkit a szellemitől.”Krisztus teste ott van, ahol az Ige kétélű kardja bele tudott hatolni a hivők szellemébe, és ÉLETET, szellemi ÉLETET tudott újjászülni bennük. Halleluja!Ez a TEST ma előjön és elkezdi bemutatni Isten Királyságát. Ez a Test az Úr jelenlétét hordozza, a megnyilvánulásait hordozza, a csodáit és jeleit képviseli ezekben a napokban. Ez a Test az Isten Királyságát fogja bemutatni. Krisztus Testének a szájában lángolni fog az Ige és behatol az ellenségbe, elpusztítva azt.Krisztus Teste a Kereszt hadserege lesz, mert valóságosan átment a kereszt útján, nemcsak beszélt róla és ott megítéltetett a bűneiben.Krisztus teste a megnyílt Igét fogja bemutatni, képviselni! Halleluja!Krisztus teste már nem a jövő és nem is a múlt, hanem a JELEN.Isten Királysága elérkezett ma Magyarországon is. Isten Királysága látható, tapasztalható, működő valóság -Ma!Szellemi szintváltás időszaka, szellemi stafétaváltás időszaka ezEddig Magyarország és a magyar kereszténység az útkészítő, a Bemerítő Jánosi kenetben mozgott, vagyis az Illés Szellemében járt. Ez még azonban nem a Krisztus Teste és nem az Isten Királysága volt.Illés mégcsak kihirdette Jézabelre az ítéletet, de nem volt annak a beteljesedése, az majd csak később, Jéhu királysága alatt valósult meg.Jéhu jelenése = Ő JahveJéhu, Jézus előképe, a Szabadító előképeJéhu volt az, aki végrehajtotta és beteljesítette Isten szavát, amit Illésen keresztül mondott.Illés csupán konfrontált Jézabellel és Aháb házával, de az ő idejében Isten a prófétákkal foglalkozott, és Aháb házával. Így van ez ma is.Az Illési kenet az Isten szerinti prófétákat hozta elő, a prófétai kenet jött elő, és ahogy Bemerítő Jánosnál is történt, az ő feladatuk a megtérés hirdetése, a régi rendszerre való rámutatás, annak leleplezése, a vallás ítélete.Ez a kenet felkészítette a szenteket az Isten Királyságára, ez a kenet előhozta a látást és a szellemi hallást, ez a kenet eltávolította a vallásos leplet a hivők szelleméről. Ebben az Előfutár kenetben jártunk eddig, járt eddig a keresztény világ.Ez a szint már felismerte a vallást, leleplezte Jézabel szellemét, ezen a szinten harcossá váltak a hivők, felismerték Aháb házának rendszerét, sokan konfrontáltak is vele.Ez a kenet szétzúzza az ahábi vezetésű vallásos rendszereket, de még Jézabel szelleme életben marad. Ezen a szinten még nincs beteljesedés.Látom, hogy sok helyen elhalt ez a prófétikus kenet napjainkban. Ahogy bemerítő Jánost lefejeztette Heródes, mert a felesége, aki szintén Jézabel szellemét képviselte, ezt kérte tőle. Vannak vezetők, akik idáig tudtak eljutni.Látom ma Magyarországon, hogy vége van ennek a korszaknak, vége van az ítélethirdetések időszakának, ma az ítéletek beteljesedésének is az ideje van. Ahogy Illés kihirdette Jézabelre és Aháb házára az ítéletet, ma ugyanúgy fognak beteljesedni ezek az ítéletek Jézabel szellemén, mert már sok – sok kárt okozott az egyházban és a hivők életében. Ma az ítélet végrehajtásának és a beteljesítésének is az ideje van.De egyben előjön az a generáció, akik képviselik Isten Királyságát, e nélkül a szellem nélkül. Ez egy új generáció lesz.Látom, hogy némelyek ’leragadtak’ az útkészítő szintnél, így nem azok a vezetők fogják képviselni, bemutatni az Isten Királyságát először, akik az előfutár szolgálatban élenjártak. Benne lesznek az ébredésben, és az Isten Királyságában és később felélednek, erőre kapnak, de őket ma kimerítette ez a konfrontatív harc, néhányan elveszítették a látásukat, mint Bemerítő János.Az Úr foglalkozik velük személyesen, de az Isten Királyságában új generáció jön elő, olyanok, akik a most látásukat vesztők keze alatt nőttek fel, ott tanulták meg a harcot, ott vették a prófétai szót.Ez az új generáció eljut az érett férfikorra, és be fogja mutatni Isten királyságát, ez az új generáció tovább megy az Illési szintnél, belelép Elizeus kenetébe, és belelép Jéhu kenetébe.Ahogy Jéhu ledobatta Jézabelt, úgy Krisztus Testében már nem fog tudni több kárt okozni, mert azok a prófétai beszédek, amelyek elhangzottak az Illési szintnél, az Isten prófétái szájából, azok ma beteljesednek rajta. Ma ezekben a napokban történnek ezek meg.Mert már nem a kihirdetések ideje van, az Illés szolgálata volt a kihirdetés szolgálata és időszaka, ma a beteljesült próféciák időszaka érkezett el.Krisztus Teste a mostani napokban ezt a kenetet kezdi el hordozni, ott ahol Isten Királysága megnyilvánul, ott Jézabel szellemének nyoma sincs. De fordítva is igaz: ott ahol Jézabel szelleme már nem kontrollál, nem befolyásol, nem tud prófétálni vagy prédikálni, ott fog Isten Királysága megnyilvánulni.Az Úr ideje ez, meglesz, meg van, - amint megmondta a II.Kir.9:7-ben:„Irtsd ki uradnak Ahábnak háza népét! Így állok bosszút Jézabelen, szolgáimnak a prófétáknak véréért, és az Úr minden szolgájának véréért.”Eljött az ígéretek beteljesedésének az ideje, eljött az Úr bosszúállásának a napja, amikor bosszút áll Jézabel szellemén ás Aháb házán.Ezeknek a napjait éli ma a magyar kereszténység, ezeket a folyamatokat kell látnunk szellemben ahhoz, hogy megértsük,ami a fizikai világban történik.Ezékiel 12:25,28„Mert ha én az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok valóra válik késedelem nélkül.Így szól az én Uram az Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok.”„Legyen nekünk a Te beszéded szerint Uram, legyen nekünk a Te beszéded szerint!”Shalom2013-02-25Suchné S.Ilona |
2013. február 26.
Ige: Apostoli áldás, valamennyi Krisztusban lévő testvérnek:
Pál apostol így üdvözli Filemont, aminek
jelentése: „szeretetteljes”, és a
házában lévő gyülekezetet. Egyben valamennyiünket, akik Krisztusban vagyunk, és
„szeretetteljesekké lettünk: „Kegyelem néktek [vagyis
Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása] és
békesség [vagyis
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén,
mind a közösség vonatkozásában] Istentől,
a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek mindenkor, [amikor
megemlékezem rólad] emlegetvén
téged az én imádságaimban,
Mert hallom a te [(agapé): Isten szerinti] szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában [és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak] (Filem. 1,3-5)
Az apostol
minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt
az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A
Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a
kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)
A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus
Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm.
1,8)
A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az
Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban;
mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő
munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus
felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)
Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti
hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt
megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm
meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz.
1,15-16)
A Kolosébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus
Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a
szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4).
A Filippibeliekért: „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti [(agapé):
Isten szerinti] szeretetetek még
jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon]
(Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban;
megértésben] és minden értelmességben
[és a teljes tapasztalatban és mindenféle
észlelésben; érzékelésben]. Hogy
megítélhessétek [és el tudjátok dönteni,
és bírálni], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes, mi a lényeges, és fontos, hogy az eltérő dolgokat
meg tudjátok próbálni és vizsgálni].
Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden
hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára.
Teljesek lévén az igazságnak [vagyis a megigazulásnak] gyümölcsével [és
hasznos eredményével], melyet Jézus
Krisztus teremt [Más fordítás: és
gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztusban] az Isten dicsőségére és
magasztalására, [és dicséretére].” (Fil.
1,9-11)
És azért
imádkozik, hogy az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó
szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes
[jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a
szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem
lép fel vetélytársként], a szeretet nem
kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem
fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel
magát].
Nem
cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik
bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem
keresi a maga hasznát [vagyis nem keresi a maga érdekeit, a maga javát], nem gerjed [és nem lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik
ingerültté], nem rója fel [és nem
számítja fel, és nem tartja számon] a
gonoszt [a rosszat; a sérelmet, és nem gondol rosszra].
Nem
örül [és nem örvendezik] a hamisságnak
[a gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [és örvendezik] az
igazsággal; [és örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének
győzelmében leli]. Mindent elfedez
[eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli);
elhallgat, és magában tart], mindent
hiszen [és elhisz; mindig bizakodik], mindent
[elvárva] remél, [Ez biztos várása
valaminek, ami be is fog következni] mindent
eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben
állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy
[nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall
kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor.
13,4-7)
És az apostol kéri
Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus
Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás
Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy
meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő
örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő
hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)
De a Szent Szellem
azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát
adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és
minden ismeretben, amint a Krisztusról
való bizonyságtétel megerősödött
bennetek” (1 Kor. 1,4-6)
Ha az Úr velem,
„Békességben fekszem le és legott alauszom, mert Te Uram,
egyedül adsz nékem bátorságos lakozást” (Zsolt. 4,9)
Rick Warren: A „most”-ról
„Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten
tervezett számodra, mint a „most”.
ISTEN ELŐTT EGYENLŐK: Ritva Romanowsky 1. rész
Kathrin Khulman:
részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből
Ritva Finnországban
született. 1953-ban jött az USA-ba férjével, Arkadyval, aki azelőtt az orosz
hadsereg tisztje volt. Most automechanikus Dél-Kaliforniában. Ritva zenét
tanult Helsinkiben és buzgó római katolikus. Tíz gyermekük van, és Tarzanában,
Los Angeles külvárosában laknak.
1945. tavaszán
Finnországban éltünk. A közelgő nyár kedvessé tette előttünk Helsinkit. A
háborúnak vége volt. A mi missziós főiskolánkban a lányok megosztották idejüket
azzal, hogy bizonyságot tettek Krisztus mellett az utcákon, aztán normális
lányos kedvteléseiknek hódoltak.
De más negyedekben
nem volt ilyen víg élet. A háborúból százszámra tértek vissza fáradt,
gondterhelt férfiak akiket fogolytáborokból engedtek el, vagy mint katonákat,
leszereltek. Nem volt hol
elhelyezkedjenek, és
sokan éltek kétségbeesve a templom pincéjének modern katakombájában.
Érettségi után
elmentem nagyanyám hetvenötéves születésnapi ünnepségére, ahol bemutatták
Arkadyt, egy fiatal orosz embert, aki fogságban volt, majd a szabadulása után a
finnek szolgálatába szegődött és a rádiónál dolgozott. Egyike volt a háború
áldozatainak, akik idegen országba kerültek. Szomszédok voltunk, és szabályos
körülmények között érintkeztünk. Én hívő voltam, ő a világ gyermeke, de mégis
megértettük egymást, és még mielőtt a konzervatóriumba mentem volna, hogy
éneket és zongorát tanuljak, eljegyeztük egymást. Kilenc hónap múlva
megesküdtünk egy luteránus és egy ortodox pap előtt anélkül, hogy beszélni
tudtak volna egymással a hivatalos ügyeken kívül másról, de mind a ketten
szerették Jézust.
A társadalmi rend
változásával el kellett hagynunk később Finnországot s – pár hónapos
csecsemőmmel a csatornán elszenvedett tragikus hajótörés után – Írországba
kerültünk. Hat év eltelte után kerültünk ki Amerikába. Azonban a haza változtatás
csupán nem tudott megszabadítani minket a bűn és önmagunk
zsarnokságától.
Addigra már négy fiunk volt, és egy szűkös new-yorki lakásban laktunk. Arkady
hallotta, hogy alkalom lenne Los Angelesben autószerelőnek lenni, így
elutaztunk át az országon keresve azt a testi-lelki szabadságot, miről oly
régen álmodtunk.
Visszagondoltam
azokra a napokra, amiket a felsőbb missziói iskolában töltöttem és a csodálatos
érzésre, amit éreztem, mikor az oltár előtt térdeltem egy evangelizációs
összejövetelen és elfogadtam Krisztust személyes Megváltómnak. Visszagondoltam,
mennyire vártam a reggeli, déli, majd esti imaösszejövetelt éppen úgy, mint a
vasárnapi szolgálatot. Úgy gondoltam, hogy esetleg a visszatérés az eredeti
egyházhoz megadja nekem a megkönnyebbülést, amire szükségem volt.
Mikor Írországban
voltunk, a katolikus szolgálatokon vettem részt. Amerikában elérhető volt
számomra úgy a finn, mint az ortodox szolgálat, de nem elégített ki. Kereső
lélekkel végre egy római katolikus egyházhoz csatlakoztam Los Angelesben. Akkor
tragédia történt. Arkadyt baleset érte, és hat hónapra az egyik lábát gipszbe
tették. A térde megbénult és nem tudta folytatni a mesterségét. Ekkor egy bárt
vásárolt Los Angelesben. A bár rosszul ment, és semmi
más hasznunk nem
volt belőle, mint egy sereg sörivó barát, akik az otthonunkat piszkos
kártyapartik színhelyévé tették a „vidám alkalmak” által. Nagy nyomorúságban
voltam. Ekkor született kilencedik gyermekem. 1961-ben volt, és mikor
hazatértem a kórházból, azonnal tudtam, hogy valami bajom van. Egy
gerincinjekciót kaptam, ami valahogyan megsértette az egész
idegrendszeremet.
Érzelmileg roncs voltam.
Az előző évben,
mikor a nyolcadik gyermekünk született, megsérült a gerincem egy műtét
következtében. Lassanként meggyógyultam, de a második műtét felborította az
egész rendszert és minden kísérő szimptóma feléledt – elviselhetetlen
fejfájások, szédülés, memóriakiesés, depresszió. Olyan volt, mintha a
világosság
kialudt volna, és a
színek helyett fekete-fehérre változna minden. Mindig erős, egészséges asszony
voltam. Skandináviai előéletem nem engedte, hogy a beteges háziasszonyt
játszhassam, aki egy csomó kisgyerekkel van megáldva. Szerettem a gyermekeimet
és minden napot energiával teli elragadtatással kezdtem. De most féltem a reggelektől,
és egész nap ok nélkül sírtam. A sötét órák halálsejtelmeket hoztak számomra.
A nőgyógyász
belgyógyászhoz küldött, aki idegorvoshoz utasított, ez meg pszichiáterhez.
Elárasztottak pirulákkal. De semmi se használt. Különösen a gyógyszerek nem
tettek jót, bár marékszámra szedtem.
Akkor pálinkával
próbálkoztam. Sohasem ittam erősen, de már kora reggel elkezdtem, mikor Arkady
elment hazulról. Mikorra a nagyobb gyermekek hazajöttek az iskolából, képtelen
voltam segíteni nekik. És senki se figyelmeztetett rá, hogy a gyógyszerek és az
alkohol együttes fogyasztása végzetes lehet. Nemsokára aztán borzasztó
állapotban voltam. Éjszakáról-éjszakára a pamlagon feküdtem és Arkadyt vártam,
hogy hazajöjjön a munkából. Akkor egy ruhát kötött a derekára és ebédet kezdett
főzni. A ház piszkos volt és a gyerekekre vigyázni kellett volna, de tőlem
semmit se várhattak a nap folyamán.
Öt gyermek hat év
alatti korban próbára teszi az ember türelmét, ő mégis a legkedvesebb,
legszelídebb ember volt, akit valaha láttam. Sokszor csodálkoztam ezen, de ez
az alázatos türelem azoknak a hosszú éveknek az eredménye volt, amit az orosz
hadseregben és a későbbi finn börtönökben töltött.
Képtelen voltam
Arkadynak segíteni. Csak azt tudtam tenni, hogy fekszem a szófán és nézem
üveges szemmel, hogy hogyan mosogat és hogyan teszi tisztába a babákat. A
pénzünk orvosságra és olcsó borra
ment el. De ez se
használt. Jóbarátok Lourdesból hoztak vizet nekem (katolikus kegyhely – ahol a
fekete madonnát imádják és azt állítják, hogy az ottani forrás vize gyógyít!),
hogy azt igyam, remélve, hogy
meggyógyulok a
gerincbajomból, ízületi gyulladásomból, vagy talán cukorbajomból. De semmi se
használt. Hiába mentem el egy katolikus paphoz is, aki gyógyító szolgálatot
végzett, de nem volt Isten szándéka szerint való, hogy még akkor meggyógyuljak.
Eladtuk a házunkat és vidékre költöztünk, és egy ideig azt hittem, megjavultam,
de elkeserítő szabályossággal visszatértek a fájdalmak és a depresszió.
Mennyire vágytam a halálra! Úgy látszott, Isten hallja imádságomat, de ezt nem.
Néha hittem abban, hogy Isten közelebb akar vonni magához és akkor meggyógyít
majd. Visszamentünk Los Angelesbe. Tudtam, hogy találnom kell valamit, hogy
visszanyerjem életkedvemet. Így nem élhettem tovább. Még az öngyilkosság is
vonzóbbnak tűnt, mint a kilátástalan holnap. Úgy gondoltam, ha elmegyek
hazulról, lesz valami, ami felébreszti az életkedvemet. De éppen akkor rossz
idő volt. Sötét, felhős volt az ég, mint minden az életemben. Egy könyvet
láttam meg, amit megvettem, bár
anyagiakban nem
bővölködtem. Amikor el kezdtem olvasni, nem tudtam letenni többé. Mikor
befejeztem az olvasást, egy dolog világossá vált előttem: Krisztus az egyetlen,
aki segíthet rajtam.
Újra felvettem a
kapcsolatot a katolikusokkal és megpróbáltam hinni a misében. De a fizikai
kondícióm mind rosszabb lett. A fájdalom elindult a gerincem aljából és
felhatolt egészen a vállamig, aztán a fejem hátsó részébe. A ház körül csupán
meghajolva tudtam járkálni.
Nyomorúságunk
növekedett. És akkor észrevettem, hogy újra teherben vagyok. Ezt én már többé
nem bírom ki! – gondoltam. Sírtam. De nem volt még egy. Kettő volt. És mikor az
orvos megmondta, hogy ikreim lesznek, majdnem elvesztettem az
önuralmamat.
Visszatért a régi depresszió és kétségbeejtő jövőnek néztem elébe. 1967.
szeptemberében megszülettek a babák, miután tizennégy óráig szenvedtem. De az
egyik születésekor meghalt. Kértem az orvosokat, ne adjanak több injekciót, de
mivel ingyenes beteg voltam, nem törődtek velem, és újra kaptam
gerincinjekciót. Mikor hazamentem, újra visszatértek fájdalmaim. Az orvosok azt
mondták, maradjak otthon és sokat pihenjek. Tíz gyerek mellett pihenjek ... Nem
volt szép látvány.
Idegenek voltunk
idegen földön. Egyikünk se tudott rendesen beszélni angolul. Arkady küzdött,
hogy elég pénzt tudjon hazahozni, hogy legalább tető legyen a fejünk felett. A
testemet belső kin emésztette, és hiába akartam kimenteni magamat a depresszió
mélységéből, nem sikerült. Úgy éreztem, el vagyok szakítva Istentől. Mit
tehetnék? Merre mehetnék? Egy délután, mikor a díványon fekve sírdogáltam
kínomban, megszólalt a telefon. Egy kedves welszi hölgy volt, mrs. Ivy
Thompson, akivel egy évvel azelőtt ismerkedtem meg. Azt mondta, el fog jönni,
hogy megnézze a kisbabát.
Emlékeztem rá, hogy
szklerózis multiplexe volt, de mikor belépett, láttam, hogy teljesen
megváltozott. Csodálatosan, úgy jó húsz évvel fiatalabbnak látszott. Mi történt
önnel? – kérdeztem. Megtaláltam Jézust és Ő meggyógyított – mondta egyszerűen,
és a szeme mosolygott. Most a Kathrin Kuhlman kórusban énekelek a Schrineben.
Eljöhetne velem a legközelebbi összejövetelre. Meghatott a részvéte, de nem
annyira, hogy elmenjek vele egy gyógyító szolgálatra. Tudja, hogy római
katolikus vagyok – mondtam. Nem fogom engedni, hogy egy nem katolikus a kezét
rám tegye.
Majdnem két hónapig
fontolgattam a meghívást. Aztán novemberben egy esős vasárnap korán felkeltem
és misére mentem. Mikor éppen haza értem, Mrs. Thompson felhívott. Miss Kuhlman
ma a Shrine auditóriumban lesz. Mi fél tizenkettőkor odamegyünk. Nem jön
velünk? Nem, Ivy – mondtam. Nem mehetek oda. Nem hihetek az ilyenféle
dolgokban. Különben is esik. Nem tesz semmit – mondta. Jöjjön át.
Elkészítettem, hogy eljöjjön. Később tudtam meg, hogy imádkozott értem.
Végül is nem akartam
udvariatlan lenni és beleegyeztem.
A hátam borzalmasan
fájt, és örültem, hogy másnap meg fog vizsgálni az orvos. Beszálltam a kocsimba
és Thompsonékhoz hajtottam. Már vártak rám, mikor odaértem. Kínosan beszálltam
a hátsó ülésre és a városon keresztül elindultunk a Shrine felé. Míg a
Hollywood Freeyn
haladtunk, a kocsi
kerekei énekeltek a nedves kövezeten. Mrs. Thompson is halkan dúdolni kezdett.
Hallottam, amint mondta: Isten élő Szelleme jöjj... Én is zümmögni kezdtem,
mikor hirtelen valami különös érzés nyilalt a hátamba. Titokzatos remegő érzés
volt, mely a fejemből indult ki és végigfutott a gerincemen. Határozottan
éreztem, hogy valami pattant a gerinccsontomban.
Zavartan és fájdalommal
telten néztem Thompsonnéra, hogy észrevett-e valamit. Láthatólag nem, mert
folytatta a dúdolást, és az eső egyhangúan verdeste az ablakokat. Mereven ültem
a hátsó ülésen és behunytam a szememet. Határozottan érte valami a testemet –
valami természetfeletti. A fájdalom elmúlt. Teljesen eltűnt. Kívülről minden
ugyanolyan volt, de belülről úgy éreztem, mássá lettem. Nem tudtam, mi
történik, de ez volt a kezdete egy eseménysorozatnak, amiben én magam tudtam
legkevésbé hinni. Elhagytuk az előbbi utat és az óriási Shrine auditórium
blokkjához hajtottunk. Mr. Thompson kiszállított minket és elment, hogy
parkolóhelyet keressen. Ivy az oldalajtón át bement a kórushoz Azt mondtam
neki, hogy a szolgálat végén az auditórium előtt találkozunk. Mivel esett az eső,
az ajtókat korán kinyitották és bementem. Az auditórium nagyon nagy és szép
volt. Emberek százai özönlöttek be és jó helyet kerestek maguknak. A nagy
előtérben álltam és figyeltem azoknak arcát, akik most jöttek be az esőből.
Utánuk mentem és bementem egy átjáró alagúton. Csupán egy vagy két lépést
tettem, mikor különös érzés vett erőt rajtam. A lábaim megcsuklottak.
Szédültem. Teljesen öntudatnál voltam, de nem tudtam felállni. Még mielőtt meg
tudtam volna kapaszkodni valamiben, térdre estem az oldalhajóban.
Egek! Mi bajom van?
– kiáltottam.
A tolongó emberek
elmentek mellettem és elfoglalták az üres helyeket. Azt hiszem, úgy vélték,
imádkozom. De én nem tudtam felállni. Megragadtam egy ülés karfáját és
felhúztam magam a lábamra. Még mindig reszkettem és bizonytalanul álltam. Egy
ajtónálló közeledett hozzám és kértem, nem ültetne-e le valahová a
székek egyikére. Nem
tudom, mi történt velem – mondtam neki. A lábam felmondta a szolgálatot és
előreestem.
Találtam helyet és
megnyugodtam, mire a szolgálat megkezdődött. Kétségbeesve próbáltam megérteni,
mi az, ami átáramlik testemen és a lelkemen. Először az a különös érzés a
kocsiban, most meg ez.
Kathrin Kuhlman hat
fiatal tengerészt hívott az emelvényre. Közülünk többen az emeleten álltunk és
figyeltük, amint imádkozik értük. A padlóra zuhantak. Azt gondoltam: Miféle
hipnotizmus ez?
Hirtelen és
figyelmeztetés nélkül az én lábam is megcsuklott és visszaestem a székemre. Fel
akartam állni, de a lábam felmondta a szolgálatot. Mi ez? – kérdeztem magamtól,
teljesen elvesztettem a fejemet, és nem tudtam kitalálni, mi történt.
A szolgálat
folytatódott és ő belekezdett a prédikációjába. Ez istenkáromlás – gondoltam.
Hogy képzeli ez a nő, hogy Isten szól általa? Hiszen nem lelkész! Még csak nem
is apáca! Befejezve prédikációját felszólított minket, hogy hajtsunk fejet, s
én is megtettem. A Szent Szellem jelen van – mondta – és megadja szívetek
kívánságát, ha Jézus nevében kéritek – mondta. Mondjátok el kéréseiteket.
Azt gondoltam: A
legkevesebb, amit tehetek, hogy együtt dolgozom vele. Hirtelen arra lettem
figyelmes, hogy Jézus valóságosan és közvetlenül előttem áll. Ez az érzés oly
erős volt, hogy fel akartam emelni a fejemet és meg akartam érinteni az
ujjammal. Tudtam, hogy egészen mellettem ál. A gondolatok úgy suhantak át az
agyamon, mint a kocsik a főutcán: Miért imádkozzam? Mit kérjek? Mit akar, hogy
mondjak? Kinyitottam a számat és a szavak akaratlanul tódultak ajkamra: Bocsásd
meg a bűneimet! Eddig még sohase mondtam ezt, de most úgy éreztem, hogy szinte
belemerülök Isten szeretetébe. Mintha megfürösztött volna, megkeresztelve a
szeretetével.
Akkor a könnyeim
jöttek. Nem sírtam, hanem elárasztottak a könnyek. Kezem még mindig az arcom
előtt volt, és a könnyek az ujjaim között folytak le. Tudtam, hogy előre kell
mennem és megmondanom miss
Kuhlmannak, hogy
valami csodálatos történt velem.
Megint hozzám lépett
egy ajtónálló, ön meggyógyult? – kérdezte. Annyira elfoglalt a szellemi élmény,
hogy teljesen elfeledkeztem a kocsiban történtekről. Nem hinném – szóltam –
csupán meg akarom mondani miss Kuhlmannak, hogy valami csodálatos érzés van a
szívemben. Semmi kétség, az ajtónálló azt hiszi, hogy bogaras vagyok. Kedvesen
azt ajánlotta, hogy foglaljam el a székemet és várjak, míg vége lesz a
szolgálatnak. De nem tudtam ülve maradni és még kétszer megpróbáltam előre
jutni. Minden alkalommal elállták az utamat. Végül miss Kuhlman oltárhoz hívott
minket, és az oldalhajók megteltek emberekkel, akik az emelvényhez igyekeztek,
itt az alkalom számomra – gondoltam, és csatlakoztam hozzájuk.
Egy oldalsó szobába
vezettek, és a szolgálat után maga miss Kuhlman jött be az ajtón, ahol mind
vártunk rá. Most itt az ideje, hogy megmondjam neki – gondoltam. De ehelyett
hátrahúzódtam.
Aztán eljött az
ideje, mikor miss Kuhlman így szólt: Van a testi gyógyulásnál sokkal nagyobb,
és ez a léleknek a gyógyulása. Jézus azt mondta: Újjá kell születnetek. Az
egyik dolog; amit mindnyájan
megkaptunk, az első
születés (testileg születni). De a Szellemből való születés abban áll, hogy el
kell fogadnunk azt, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten.
Hirtelen megijedtem.
Nem értettem és kinyitottam a hátsó ajtót s kimentem az utcára. Maradnom
kellett volna – gondoltam, de lépteim mind tovább vittek attól a helytől, ahol
ő volt. Thompsonék felvettek az auditórium előtt és megkezdtük hosszú utunkat a
városon keresztül. Mindent akartak tudni az érzéseimről. Elmondtam nekik, hogy
végül is mennyire féltem, mikor miss Kuhlman imádkozott értem. Mikor
hazaértünk, Mrs. Thompson hívott, menjek be egy kis időre. Bent a házban hozzám
fordult és azt mondta: Ritva, hadd imádkozzam érted!
Felnéztem és láttam,
amint felém jön, kinyújtott kezekkel, hogy fejemre tegye. Nem! – kiáltottam és
felugrottam. Nem! És szinte kifutottam a házból, le a lépcsőn a kocsimhoz, és
sietve továbbhajtottam az utcán.
Nagyon megbántam,
amit tettem. Csúnya dolog volt így bánni egy barátnővel – tettem magamnak
szemrehányást, - ezután a csodálatos élmény után a Shrineben. De mégis
elindultam hazafelé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)