„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az Útra
vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt. 50,23)
2012. december 4.
A hit
Készítette: Keresztény szépségportál
Spurgeon
www.keresztenyszepsegporta
isten kegyelméről
Készítette: Keresztény szépségportál
Minél inkább felismered Isten irántad való kegyelmét, annál kegyelmesebb leszel mások iránt.
Rick Warren
www.keresztenyszepsegporta
A MINDEN
Készítette: Keresztény szépségportál
(Spurgeon)
www.keresztenyszepsegporta
Aki szereti az Urat...
Készítette: Keresztény szépségportál
Biblia (Jn 14:21a)
www.keresztenyszepsegporta
Gyorshajtó
Készítette: Elgondolkodtató történetek és gondolatok
András még egy hosszú pillantást vetett a kilométerórára, mielőtt a villogó rendőrautó előtt lelassított: 120 km/h a kitáblázott 90 helyett. Ez már a negyedik ebben a hónapban, mint oly sokszor máskor is. Hogy lehet, hogy valakit ennyiszer lemeszelnek?
Amikor a kocsi lelassított, András lehúzott, de nem teljesen az út szélére; hadd izguljon csak a zsaru a mellette alig fél méterre elhú
Amikor a kocsi lelassított, András lehúzott, de nem teljesen az út szélére; hadd izguljon csak a zsaru a mellette alig fél méterre elhú
zó autók miatt.
Megállt.
A rendőr kiszállt a kocsijából, és egy mappával a kezében előre jött.
József? József a gyülekezetből? Még csak ez kellett! András próbált minél jobban elsüllyedni az ülésben. Ez rosszabb, mint a közelgő büntetés maga. A keresztyén rendőr épp egy saját gyülekezetéből való gyorshajtó embert fogott meg. Egy embert, aki egy hosszú, fárasztó és zaklatott nap után sietett hazafelé a munkahelyről.
Szinte kiugrott az autóból, és ment a rendőr felé, akivel minden vasárnap találkozik a gyülekezetben, de eddig még soha nem látta egyenruhában.
- Hát szia, József! Örülök, hogy látlak! Milyen érdekes, hogy itt találkozunk!
- Szervusz, András - semmi mosoly.
- Hú, de szigorúnak látszik a Biztos úr, éppen most kapta el a felebarátját, aki siet haza a feleségéhez és a gyerekeihez.
- Igen, úgy tűnik: elkapta. - József kissé zavartan felhúzta a szemöldökét.
Jó jel!
- Nagyon húzós és hosszú napom volt ma. Asszem kissé túlléptem a limitet - de csak most az egyszer, he-he!
András lefelé sandítva arrébb rúgott egy kavicsot az aszfalton.
- Az asszony finom vacsorát készített, már nagyon vár haza. Érted, mire gondolok?
- Tudom, mire gondolsz. És azt is tudom, hogy már kétes hírnévre tettél szert a körzetünkben az őrsön.
Ajjaj, nem jól áll a dolog, itt az ideje taktikát váltani.
- Mennyit mértél?
- 115-öt. Volnál szíves visszaülni az autóba?
- Várj egy kicsit. Amint megláttalak, én azonnal megnéztem az órát, és épp csak súrolta a 100-at.
A hazugság kegyesnek, célravezetőnek tűnt, és "magától" jött.
- Légy szíves, András, ülj be a kocsiba.
András zavartan bemászott a kocsija ajtaján, és becsapta az ajtót. Bambán bámult előre a műszerfalra. Eltelt egy perc, kettő. Lassan, kelletlenül nyúlt az ablaktekerőhöz, de végül nem tekerte le az ablakot, mert látta, hogy József ír a mappán. Vissza a műszerfalra.
Miért nem kérte ez a jogsimat? Bármi történjék is, az tuti, hogy 1-2 hónapig nem ülök ennek az embernek még a környékére sem vasárnap.
Eltelt még 2-3 hosszú perc, majd egy kopogás az ablakon. András kinézett balra, József volt az, kezében egy félbehajtott papírdarabbal. A bűnös mintegy 3 centire lehajtotta az ablakot, épp csak annyira, hogy a papír beférjen.
- Köszi! - András nem nagyon tudta leplezni a gúnyt az arcán és a hangjában.
József szó nélkül ment vissza a rendőrautóhoz,
András csak nézte a visszapillantóban.
Felemelte a papírt: Nnna, nézzük, mennyi. Álljunk csak meg. Ez meg mi? Tréfa? Nem büntetőcédula, az biztos.
András olvasni kezdett.
"Kedves András! Egyszer volt egy kislányom, akit 6 évesen elütött egy autó.
Kitalálhatod: egy gyorshajtó. Pénzbírság, 3 hónap a fogházban, és az illető szabad volt; mehetett haza magához szorítani a kislányait, mind a hármat. Nekem csak egy volt, és most várnom kell a mennyországig, amíg újra megláthatom.
Ezerszer próbáltam megbocsátani annak az embernek, és ezerszer gondoltam, hogy meg is tettem. Lehet, hogy így van, de újra és újra meg kell tennem.
Most is.
Imádkozz értem, és hajts óvatosan: nekem egy kisfiam maradt.
József "
András hátranézett, és látta, hogy a rendőrautó megfordul, és elindul visszafelé az úton. Csak bámult a távolba, amíg a kocsi eltűnt. Szétesve ült a kocsiban 20 percig, aztán beindította a motort, elindult,és lassan, az Úrhoz bűnbocsánatért esedezve hajtott hazafelé, hogy aztán otthon percekig szorongassa magához meglepett feleségét és gyerekeit.
Ne ölj!
Ne kockáztass!
Esélyt se adj rá!
ismeretlen szerző
Megállt.
A rendőr kiszállt a kocsijából, és egy mappával a kezében előre jött.
József? József a gyülekezetből? Még csak ez kellett! András próbált minél jobban elsüllyedni az ülésben. Ez rosszabb, mint a közelgő büntetés maga. A keresztyén rendőr épp egy saját gyülekezetéből való gyorshajtó embert fogott meg. Egy embert, aki egy hosszú, fárasztó és zaklatott nap után sietett hazafelé a munkahelyről.
Szinte kiugrott az autóból, és ment a rendőr felé, akivel minden vasárnap találkozik a gyülekezetben, de eddig még soha nem látta egyenruhában.
- Hát szia, József! Örülök, hogy látlak! Milyen érdekes, hogy itt találkozunk!
- Szervusz, András - semmi mosoly.
- Hú, de szigorúnak látszik a Biztos úr, éppen most kapta el a felebarátját, aki siet haza a feleségéhez és a gyerekeihez.
- Igen, úgy tűnik: elkapta. - József kissé zavartan felhúzta a szemöldökét.
Jó jel!
- Nagyon húzós és hosszú napom volt ma. Asszem kissé túlléptem a limitet - de csak most az egyszer, he-he!
András lefelé sandítva arrébb rúgott egy kavicsot az aszfalton.
- Az asszony finom vacsorát készített, már nagyon vár haza. Érted, mire gondolok?
- Tudom, mire gondolsz. És azt is tudom, hogy már kétes hírnévre tettél szert a körzetünkben az őrsön.
Ajjaj, nem jól áll a dolog, itt az ideje taktikát váltani.
- Mennyit mértél?
- 115-öt. Volnál szíves visszaülni az autóba?
- Várj egy kicsit. Amint megláttalak, én azonnal megnéztem az órát, és épp csak súrolta a 100-at.
A hazugság kegyesnek, célravezetőnek tűnt, és "magától" jött.
- Légy szíves, András, ülj be a kocsiba.
András zavartan bemászott a kocsija ajtaján, és becsapta az ajtót. Bambán bámult előre a műszerfalra. Eltelt egy perc, kettő. Lassan, kelletlenül nyúlt az ablaktekerőhöz, de végül nem tekerte le az ablakot, mert látta, hogy József ír a mappán. Vissza a műszerfalra.
Miért nem kérte ez a jogsimat? Bármi történjék is, az tuti, hogy 1-2 hónapig nem ülök ennek az embernek még a környékére sem vasárnap.
Eltelt még 2-3 hosszú perc, majd egy kopogás az ablakon. András kinézett balra, József volt az, kezében egy félbehajtott papírdarabbal. A bűnös mintegy 3 centire lehajtotta az ablakot, épp csak annyira, hogy a papír beférjen.
- Köszi! - András nem nagyon tudta leplezni a gúnyt az arcán és a hangjában.
József szó nélkül ment vissza a rendőrautóhoz,
András csak nézte a visszapillantóban.
Felemelte a papírt: Nnna, nézzük, mennyi. Álljunk csak meg. Ez meg mi? Tréfa? Nem büntetőcédula, az biztos.
András olvasni kezdett.
"Kedves András! Egyszer volt egy kislányom, akit 6 évesen elütött egy autó.
Kitalálhatod: egy gyorshajtó. Pénzbírság, 3 hónap a fogházban, és az illető szabad volt; mehetett haza magához szorítani a kislányait, mind a hármat. Nekem csak egy volt, és most várnom kell a mennyországig, amíg újra megláthatom.
Ezerszer próbáltam megbocsátani annak az embernek, és ezerszer gondoltam, hogy meg is tettem. Lehet, hogy így van, de újra és újra meg kell tennem.
Most is.
Imádkozz értem, és hajts óvatosan: nekem egy kisfiam maradt.
József "
András hátranézett, és látta, hogy a rendőrautó megfordul, és elindul visszafelé az úton. Csak bámult a távolba, amíg a kocsi eltűnt. Szétesve ült a kocsiban 20 percig, aztán beindította a motort, elindult,és lassan, az Úrhoz bűnbocsánatért esedezve hajtott hazafelé, hogy aztán otthon percekig szorongassa magához meglepett feleségét és gyerekeit.
Ne ölj!
Ne kockáztass!
Esélyt se adj rá!
ismeretlen szerző
2012. december 3.
Máté evangélium 25. fejezet: teljesedjetek be szent szellemmel (revideált)
Mát. 25,1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten
királysága] ama tíz szűzhöz,
akik elővevén [és fogták] az ő lámpásaikat, kimenének a
vőlegény elé [a vőlegény fogadására].
Mát. 25,2 Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala,
és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan].
Mát. 25,3 [ugyanis] Akik
bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának,
mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették],
nem vivének magukkal olajat;
Mát. 25,4 Az eszesek [okosak; bölcsek] pedig
lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].
Mát. 25,5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak;
elbóbiskoltak] és aluvának [majd el is aludtak].
Mát. 25,6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás hangzott]: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]!
Mát. 25,7 Akkor [felébredtek és] felkelének
mind azok a szüzek, és elkészíték [és rendbe hozták] az ő
lámpásaikat.
Mát. 25,8 A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]: Adjatok nékünk [egy
kis olajat] a ti
olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert kialvóban vannak].
Mát. 25,9 Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem
lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak.
Mát. 25,10 Mikor pedig venni [vagyis vásárolni] járnak
vala [és azok az ostoba
lányok még távol voltak],
megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe [az
esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.
Mát. 25,11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd
meg [nyiss ajtót] mi
nékünk.
Mát. 25,12 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket*
*Így folytatódik a figyelmeztetés:
„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és
szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy
mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg…
hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk. 12,35-36)
Hát: „Akkor ne is
aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)
Már Bemerítő Jánoson keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket
megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód)
megváltoztatás végett], de aki utánam jő,
[a nyomomba lép], erősebb [és
hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját
hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő
Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)
Hogy kenetet – Isten erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja
a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van
a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan, és) mindent tudtok. És az a kenet,
amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad,
és így nincs szükségetek arra, hogy
valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre,
úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok
Őbenne (Más fordítás: de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle
kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire
az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított
titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1 Ján. 2,20)
Akkor így szól az Úr: „Mindenestől
szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned (és semmi hibád
sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a
fehér hegyről), menyasszonyom, jöjj hozzám a Libanonról!
Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése:
az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság, állhatatosság; az állandóan
folyóról), a Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”, felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok
hegyeiről!” (Én. 4,7-8)
És utána már így biztat az Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És
monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára
hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz
igéi)” (Jel. 19,7)
De: „(Attól kezdve) Mikor
már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis
megálltok kívül, és kezditek) az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók
vagytok ti” (Luk. 13.25)
„… Ezt mondja a Szent,
az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit
bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)
Mert: „Nem minden, aki
ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi
[és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)
Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják, megőrzik) a kegyességnek [a hit, és istenfélelem, és szentség] látszata [és formája] (akik istenes
életet színlelők ugyan), de megtagadják [és
elutasítják, feladják] annak erejét
[a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet, és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj el
ezektől)” (2 Tim. 3,5)
Mát. 25,13 Vigyázzatok azért [és legyetek éberek, virrasszatok], mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [és nem ismeritek], amelyen az embernek Fia eljő*
*És az Úr újra és újra figyelmezteti
az Övéit: „Vigyázzatok [legyetek állandóan készen,
virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát.
24,42.44)
És: „… vigyázzatok
magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak
(mámornak), részegségnek és ez élet
(vagyis a megélhetés) gondjainak miatta,
és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás:
Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek
mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk.
21,34-36)
Tehát: „Figyeljetek,
vigyázzatok (legyetek ébren) és
imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)
És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok
meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)
„Mert igen jól
tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)
„Vigyázzatok azért,
mert nem tudjátok, mikor érkezik (és mikor jön) meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek
mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk.
13,35-37)
Hát: „Ne is aludjunk
azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6)
Mát. 25,14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki [idegenbe készülve] útra akarván kelni, eléhívatá az ő (rab)szolgáit, és amije volt [minden
vagyonát], átadá nékik
[és rájuk bízza].
Mát. 25,15 És ada az egyiknek öt tálentomot* a másiknak
kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek [képessége szerint] az ő erejéhez képest; és azonnal
útra kele [és elment idegenbe].
*370 tálentom: [(talanton): súlymérték ill. pénzegység (az Újszövetség korában
20,4 kg)].
Mát. 25,16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék (dolgozik, munkálkodik) azokkal, és
szerze más (további) öt tálentomot [Más fordítás: Aki öt talentumot kapott, kiment, forgatta (dolgozott vele) és még ötöt szerzett].
Mát. 25,17 Azonképpen akié a kettő vala, az is [ugyanígy tett és] más [további] kettőt nyere.
Mát. 25,18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, [gödröt ásott], és elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának
pénzét.
Mát. 25,19 Sok [és hosszú] idő múlva pedig megjöve ama (rab)szolgáknak ura, és számot vete [vagyis
számadást tartott] velük [és elszámoltatta őket].
Mát. 25,20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza [és
felmutatta] másik [vagyis további] öt
tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt
tálentomot nyertem azokon.
Mát. 25,21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak [és sokat bízok rád;
sokak fölé foglak állítani] ezután; menj be a te uradnak örömébe
[és
menj be urad ünnepi lakomájára].
Mát. 25,22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két
tálentomot adtál volt nékem; ímé más [további] két tálentomot nyertem azokon [és szereztem hozzá].
Mát. 25,23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután [és
sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az urad ünnepi lakomájára].
Mát. 25,24 Előjövén pedig [és odament hozzá] az
is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam [mert
ismerlek téged], hogy te kegyetlen [kemény; kérlelhetetlen, szigorú] ember vagy,
aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz [és onnan is gyűjtesz],
ahol nem vetettél [ahová magot nem szórtál];
Mát. 25,25 Azért félvén, [és félelmemben] elmentem
és elástam [elrejtettem] a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a
tied.
Mát. 25,26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz [gyáva] és rest [lusta, lomha] (rab)szolga,
tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok [és onnan is gyűjtök], ahol nem vetettem [ahová magot nem szórtam];
Mát. 25,27 El kellett volna tehát [vinned, és] helyezned
az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel [kamattal] kaptam volna meg a magamét.
Mát. 25,28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz
tálentoma van.
Mát. 25,29 Mert mindenkinek, akinek van [aki felhasználja azt, amije van], adatik, és megszaporíttatik [és
bővelkedni fog; sőt fölöslege is lesz]; akinek pedig nincsen [aki
nem használja föl azt, amije van],
attól [még] az is
elvétetik, amije van
Mát. 25,30 És a haszontalan [semmirekellő, hasznavehetetlen; mihaszna] (rab)szolgát
[aki nem hozott hasznot] vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás
és fogcsikorgatás*
*Márk röviden így tesz bizonyságot
az Úr Jézus kijelentéséről: „Úgy
mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és (rab)szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a
maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
(Más: fordítás: Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta
szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is
megparancsolta, hogy vigyázzon)” (Márk. 13,34)
Lukács további részletekkel kiegészítve mondja el a
példázatot: „Monda azért: Egy nemes ember
elméne (elutazott) messze tartományba
(egy távoli országba), hogy országot
vegyen (és királyi méltóságot szerezzen) magának, aztán visszatérjen. Előszólítván (hívatta) azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát (minát), és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az ő alattvalói pedig
gyűlölték őt, és követséget küldenek (vagyis küldöttséget menesztettek) utána, (és azt üzenték) mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi
rajtunk (és felettünk). És lőn, mikor
megjött az ország vétele után (és amikor pedig megszerezte a királyi
méltóságot és visszatért), parancsolá,
hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint
(és hogyan) kereskedett. Eljöve pedig az
első, mondván: Uram, a te gírád (a te minád) tíz gírát (azaz: minát) nyert.
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív
(vagyis hű), legyen birodalmad (és
hatalmad) tíz városon (tíz város
fölött). És jöve a második, (és
jelentette) mondván: Uram, a te gírád
(a te minád) öt gírát (vagyis minát) nyert.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad (és uralkodj te is) öt városon. És jöve egy másik (vagyis
megérkezett a harmadik is), mondván:
Uram, ímhol (itt) a te gírád
(vagyis minád), melyet egy keszkenőben
eltéve tartottam (és egy kendőbe kötve őriztem); Mert féltem tőled, mivelhogy kemény (könyörtelen) ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el (és
azt is behajtod, amit nem fektettél be). És
learatod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: A te szádból (a te saját
szavaid alapján) ítéllek meg téged,
gonosz (rab)szolga. Tudtad, hogy én
kemény (könyörtelen) ember vagyok, ki
elveszem, amit nem én tettem el (és behajtom azt is, amit nem fektettem
be), és learatom (azt is), amit nem én vetettem (el); Miért nem adtad azért az én pénzemet a
pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az
ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát (vagyis minát), és adjátok annak, akinek tíz gírája (tíz
minája) van. És mondának néki: Uram,
(annak) tíz gírája (azaz minája) van! És
ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig
nincs, még amije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én
ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam (és hogy
királlyá legyek felettük), hozzátok ide,
és (vágjátok le) öljétek meg
előttem!” (Luk. 19,12-27)
»mina (gíra) (mna):
száz drakhmával egyenlő súly- és
pénzegység. Értéke kb. száz napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum«
Az apostolok fejtik
ki a példázat értelmét: „Kiki amint
kegyelmi ajándékot (khariszma:
a kegyelem, a Szellem megnyilvánulása. Egy természetfeletti csodatevő
képesség) kapott, (úgy) sáfárkodjatok (és szolgáljatok) azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó (tisztességes, becsületes,
érdemes, méltó) sáfárai (hű
közvetítői, és felvigyázói)” (1Pét
4,10)
De: „Minthogy azért
külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem
különböző megnyilvánulásai] vannak a
nékünk adott [és juttatott] kegyelem
szerint, akár írásmagyarázás [azaz: prófétálás; prófétai
igehirdetés] a hitnek szabálya [és
mértéke; hitünk helyes aránya] szerint
teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár
szolgálat [a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység]
a szolgálatban, [munkálkodjunk
(maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk), és szenteljük magunkat annak a
szolgálatnak] akár tanító, a tanításban;
[és szentelje magát a tanításnak]. Akár
intő [aki segítségül hív
(esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [vagyis a buzdító, jóra
serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az
adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel;
és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint
követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel;
buzgóságban; serénységgel], a könyörülő
[aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman]
művelje. [és tegye]” (Róm.
12,6-8)
Ugyanis: „Mindenkinek…
haszonra [épülésre] adatik a
Szellemnek kijelentése. [Más fordítás: A Szellem (látható)
megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]” (1
Kor. 12,7)
„És Ő (az Úr
Jézus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket
prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és
tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy
felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére” (Eféz.
4,11-12)
És: „Aki hű (hűséges, megbízható, becsületes, engedelmes)
a kevesen (a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb,
legjelentéktelenebb, legkevesebben), a
sokon (számos, bőséges,
fontos; sok minden, mindenfélén)
is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon
is hamis (és engedetlen;
hűtlen) az” (Luk. 16,10)
„Mert akinek van,
annak adatik (és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz); de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van (vagy amije
volna)” (Márk. 4,25)
És: „Mert akik jól
szolgálnak, (azok) szép tisztességet
szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben (Más
fordítás: és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit
hirdetésére)” (1 Tim. 3,13)
Mát. 25,31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a
szent angyalok [a hírnökök, követek], akkor beül majd az ő dicsőségének
királyiszékébe [és helyet foglal
fönséges trónján].
Mát. 25,32 És elébe [az Ő színe elé] gyűjtetnek mind a népek [a nemzetek], és
elválasztja [és el fogja különíteni] őket egymástól, miként a pásztor
elválasztja [és elkülöníti] a juhokat [vagyis a birkákat, a bárányokat]
a kecskéktől [vagyis a kecskebakoktól].
Mát. 25,33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Mát. 25,34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én
Atyámnak áldottai, örököljétek [és vegyétek örök birtokul] ez
országot [ezt a királyságot],
amely számotokra készíttetett [amelyet nektek készítettem] a világ megalapítása [a
világ kezdete, teremtése] óta [és a világ levetése óta].
Mát. 25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok;
jövevény [és idegen] voltam, és befogadtatok engem;
Mát. 25,36 Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok [és gondoskodtatok rólam]; fogoly voltam [börtönben], és eljöttetek hozzám.
Mát. 25,37 Akkor felelnek majd néki az igazak [a megigazultak, az
Isten által igaznak nyilvánítottak],
mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy
szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
Mát. 25,38 És mikor láttuk, hogy jövevény [és idegen] voltál, és befogadtunk
volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Mát. 25,39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál [börtönben], és hozzád mentünk volna?
Mát. 25,40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek,
amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai [a testvéreim] közül, én velem cselekedtétek meg.
Mát. 25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem [az
én színem elől], ti
átkozottak, az örök [az örökkévalóságon át tartó] tűzre,
amely az ördögöknek [vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak] és az ő angyalainak [hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek] készíttetett. [és készen(létben)
áll]
Mát. 25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Mát. 25,43 Jövevény [és idegen] voltam, és nem fogadtatok be engem [nem
adtatok szállást]; mezítelen
voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem
látogattatok meg engem.
Mát. 25,44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy
éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény [és idegen], vagy
mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Mát. 25,45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem
cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
Mát. 25,46 És ezek elmennek majd az örök [az
örökkévalóságon át tartó] gyötrelemre [fenyítésre]; az igazak [a megigazultak] pedig az örök [örökkévalóságon
át tartó] életre [a természetfeletti életre, egy más létezési
formában]*
* „Mert az embernek Fia eljő az ő
Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [az angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő
cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint”
(Mát.
16,27)
„Ezekről
is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva (Ádámtól számítva) a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az
ő sok ezer szentjével (szent seregeivel), Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen,
akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért,
amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért (és káromló
szóért), amelyet az istentelen bűnösök
szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)
Bizony:„Így lesz a világ végén [vagyis ennek a
világkorszaknak a lezárásakor]…: Eljőnek
majd az angyalok [a hírnökök,
követek], és kiválasztják [vagyis különválasztják; elkülönítik] a gonoszokat [a haszontalan,
hibás, káros, hitványakat] az igazak [megigazultak] közül.
És [a gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [és dobják] őket; ott lészen sírás [jajgatás,
siránkozás] és fogcsikorgatás” (Mát. 13,49-50)
Pál apostol így inti a mindenkorban élő
keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká
kell lennünk (hogy nyilvánvalóvá váljon,
és manifesztálódjon az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. (Egy „átvilágítás”
történik)] a Krisztus
ítélőszéke [vagyis díjkiosztó
emelvénye] előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (lényében, személyében) cselekedett,
vagy jót, vagy gonoszt [rossz,
romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]”
(2
Kor. 5,10)
És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki
azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)
„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz,
minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)
János apostol így látja
elragadtatásban az ítéletet: „És láték
egy nagy fehér királyiszéket (egy nagy fehér trónust), és a rajta ülőt, akinek tekintete (az Ő színe) elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték (és nem
maradt számukra hely). És látám a
halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt (a trónus
előtt); és könyvek nyittatának meg, majd
egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a
halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És
a tenger kiadá a halottakat, akik őbenne voltak; és a halál és a pokol is kiadá
a halottakat, akik őnáluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő
cselekedeteik szerint” (Jel. 20,11-13)
Az Úr Jézus újra-és
újra így figyelmeztet: „Boldogok az
irgalmasok [és a könyörülők]: mert
ők irgalmasságot nyernek [mert majd
nekik is irgalmaznak; rajtuk is könyörülni fognak]” (Mát. 5,7)
Hiszen: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a
szegényhez (aki könyörül a nincstelenen); és az ő jótéteményét megfizeti (megtéríti) néki” (Péld. 19,17)
Jakab
apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és
dicsekedik (és diadalmaskodik) az
irgalmasság az ítélet ellen (az ítélet felett). Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai
(testvéreim), ha valaki azt mondja,
hogy hite van, (de) cselekedetei
pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit? Ha pedig
az atyafiak (a testvérek), férfiak
vagy nők, mezítelenek (nincs ruhájuk), és
szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük).
És azt mondja nékik valaki ti közületek:
Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg
nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a
haszna (és mit használ az)? Azonképpen
(ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak.
2,13-17)
Már Ézsaiás prófétán
keresztül kijelenti az Úr, hogy: „Oszd
meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent
látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ésa. 58,7)
Mert Aki gyakorolja a
szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet),
az: „Boldog, aki a nyomorultra (a
nincstelenre) gondol (akinek gondja
van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha
bajba kerül, a csapás idején) megmenti
azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr
megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt;
boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége
hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat,
fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő
betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében
(jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre
cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az
irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom,
könyörületesség)” (Péld. 19,22)
„Aki megutálja
(megveti) az ő felebarátját, vétkezik;
aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon
könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)
„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki
pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld.
14,31)
És: „ Aki
megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt,
gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek
örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)
Közel az Úr!!
„Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége
lakozzék földünkön…
… Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek” (Zsolt.
85,9.12)
Az Úrnak adott kölcsön
„Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, aki
könyörül a nincstelenen; és az ő jótéteményét megtéríti néki” (Péld. 19,17)
A nyugtalan szív
Készítette: Keresztény szépségportál
(Spurgeon)
www.keresztenyszepsegporta
Keresd a lehetőséget
Készítette: Keresztény szépségportál
mindig ott van a lehetőség.
(Albert Einstein)
www.keresztenyszepsegporta
A boldogtalanság oka
Készítette: Keresztény szépségportál
Anthony de Mello
www.keresztenyszepsegporta
Kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg vagy küldik tovább:
Készítette: Barbara Papp
Talán sokan nem tudják Budapesten van egy óvoda,melybe hajléktalan gyermekek járhatnak! A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98- 146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből nyílt, h
— itt: Budapest
iszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti hajléktalan óvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte. Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában. Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa el: Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.
Én szívesen osztottam meg, hiszen ez nem reklám! Segítség pedig bárhonnan érkezhet. Köszönöm, ha Te is ezt teszed!
Adományok gyűjtésének menete:
- hívd fel a hozzád legközelebbi regionális kapcsolatot
- egyeztesd le velük, milyen adományra van leginkább szükségük
- FONTOS: amit Te is szívesen fogadnál egy nehéz helyzetben, az a rászorulóknak is jobban segít (pl. olvasószemüveg, könyvek, strapabíró ruhák...)
Központi cím, ahol fogadják az adományokat:
1085 Budapest, Dankó u. 11. Wesley János óvoda
Kontakt: Borsányi Aranka: 06-1-577-0500, 262 mellék (akár rám is hivatkozhatsz, beszéltem vele)
Továbbá a Wesley regionális intézményei, lsd. honlap.
Egyéb regionális címek és kontaktok, nem szükséges mindent BP-re eljuttatni:
http:// www.diszpecserportal.hu/ regionalis-diszpecserszolga latok/ regionalis-diszpecserszolga tok.html
Én szívesen osztottam meg, hiszen ez nem reklám! Segítség pedig bárhonnan érkezhet. Köszönöm, ha Te is ezt teszed!
Adományok gyűjtésének menete:
- hívd fel a hozzád legközelebbi regionális kapcsolatot
- egyeztesd le velük, milyen adományra van leginkább szükségük
- FONTOS: amit Te is szívesen fogadnál egy nehéz helyzetben, az a rászorulóknak is jobban segít (pl. olvasószemüveg, könyvek, strapabíró ruhák...)
Központi cím, ahol fogadják az adományokat:
1085 Budapest, Dankó u. 11. Wesley János óvoda
Kontakt: Borsányi Aranka: 06-1-577-0500, 262 mellék (akár rám is hivatkozhatsz, beszéltem vele)
Továbbá a Wesley regionális intézményei, lsd. honlap.
Egyéb regionális címek és kontaktok, nem szükséges mindent BP-re eljuttatni:
http://
Elaine Tavolacci - Vízen járás
Készítette: Ilda Kemi
Az Úr kihív bennünket a természetes világból a természetfeletti világba. Máté evangéliumában Jézus a vízen járva ment a tanítványaihoz, akik a hajóban voltak. Amikor meglátták, először megijedtek, mert azt gondolták, hogy kísértet. De akkor Péterben hit támadt fel, és ezt mondta: Uram, ha te vagy az, mondd, hogy hozzád menjek a vízen járva. Jézus felelt, hogy jöjj. Péter elkezdett a vízen járni, de aztán a figyelme a viharos szélre és a hullámokra terelődött. Elkezdett süllyedni, de segítségül hívta Jézust, aki megmentette őt.
Az Úr azt mondja, kihívom a népemet, hogy lépjenek ki a természetes dolgok hajójából a természetfeletti világba. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni az önelégült nyugalom helyéről. Azokat keresem, akik arra vágynak, hogy egy újabb szintre lépjenek, akiket nem ingatja meg, ha az ellenség megpróbál nagy pusztítást végezni. Ők azok, akik nem félnek a nyomorúság szeleitől és hullámaitól, hanem Bennem bíznak, abban, hogy Én gondoskodom róluk, a körülményeiktől függetlenül. Ne befolyásoljanak a növekvő áramlatok, amelyek az Én akaratommal ellenkező irányba próbálnak húzni, hanem legyen benned szilárd elhatározás, hogy legyőzöl minden akadályt, ami szembejön veled. Bízz Bennem ebben az időszakban, hiszen a dicsőségem most készül megmutatkozni az életedben. Kihívlak téged a komfort zónádból a bensőséges kapcsolat helyére. A természetfeletti világba vezető út a Velem való bensőséges kapcsolattal kezdődik. A Velem töltött idővel kezdődik. Az Igémmel töltött idővel kezdődik. Ahogy olvasod a Bibliát, örvendezz, tudva azt, hogy Nekem gondom van az Én igémre, hogy beteljesítsem azt, a terveim és céljaim pedig meg fognak valósulni az életedben, mivel az Én igém nem fog visszatérni üresen, hanem megcselekszi azt, amit mond.
Ugyanúgy, ahogy kinyújtottam a kezemet Péternek, amikor megpróbált a vízen járni, feléd is kinyújtom a kezemet, hogy végigvezesselek egy utazáson a természetfeletti világban. Bízz Bennem, hogy végigjáratlak téged a hitben járás életformáján. Bízz Bennem, hogy Én betöltöm minden szükséged. Bízz Bennem, amint elkezdesz kilépni a természetes gondolkodásoddal ellentétesen, mert pontosan az, amivel most harcod van, az lesz a legnagyobb bizonyságod. Ne add meg magad a félelemnek és a kételkedésnek. Én Vagyok a te gyógyítód, Én Vagyok a te szabadítód, Én Vagyok a te sorsod Istene. Állj ellene annak a kísértésnek, hogy megadd magad a testnek. Én veled vagyok, amint kilépsz a hajóból. Én vagyok a természetfeletti Istene, és azt a kihívást adom eléd, hogy jöjj fel magasabbra. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni az Én dicsőségem újabb szintjeire, és amint megteszed ezt, bizony, Én erősnek mutatom magam a te oldaladon, mondja az Úr.
Máté 14:25-33
Az éjszaka negyedik őrségének idején azonban Jézus a vízen járván odament hozzájuk. A tanítványok amikor látták, hogy Ő a vízen jár, megrémültek és azt mondták: Kísértet, és félelmükben kiáltoztak. De Jézus azonnal így szólt nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek! Akkor Péter megszólalt, és azt mondta néki: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy a vízen hozzád mehessek. Ő így szólt: Jöjj! Péter kiszállt a hajóból, járt a vízen, és Jézus felé ment. De amikor a nagy szélvihar láttán megfélemlett, merülni kezdett és felkiáltott: Uram, ments meg engem! Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban lévők pedig leborultak Őelőtte, és így szóltak: Bizony, Isten Fia vagy.
Lukács 8:22-25
Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak. Útközben azonban elaludt. A tóra pedig szélvész csapott le, és a hajó kezdett vízzel megtelni; és veszedelemben forogtak. Akkor odamenvén hozzá, fölkeltették Őt, és azt mondták néki: Mester, Mester elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat; azok elültek, és szélcsend lett. És így szólt nékik: Hol van a ti hitetek? Ők azonban féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok engedelmeskednek néki?
János 14:12
Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, sőt azoknál nagyobbakat is cselekszik majd, mert én az Atyához megyek.
Az ellenség
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egyszer egy nagy császár magához hívatta az alattvalóit és ezt mondta nekik:
-Ma az összes ellenségem megsemmisül.
Néhány órával később a szolgák karon fogva látták a császárt az ellenségeivel sétálni, miközben azok nagyokat nevettek együtt. Meg is kérdezték urukat:
-Császárunk, hát nem azt mondtad, hogy végzel az ellenségeiddel?
A császár jóságosan elmosolyodott:
-De hiszen így is tettem, a barátaimmá fogadtam őket.
Lukács 6,27-30: ...Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik orcádat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
-Ma az összes ellenségem megsemmisül.
Néhány órával később a szolgák karon fogva látták a császárt az ellenségeivel sétálni, miközben azok nagyokat nevettek együtt. Meg is kérdezték urukat:
-Császárunk, hát nem azt mondtad, hogy végzel az ellenségeiddel?
A császár jóságosan elmosolyodott:
-De hiszen így is tettem, a barátaimmá fogadtam őket.
Lukács 6,27-30: ...Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik orcádat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
2012. december 2.
Ige: Isten nem kísért
„Senki se
mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért (vagyis megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, azaz céltévesztésre, és az a
célja, hogy az embert elválassza saját magától). Mert az Isten
gonoszsággal, (vagyis rosszal, bűnnel, gonosszal) nem
kísérthető. (Őt nem érheti kísértés, Ő nem vehető rá a bűnre). Ő maga pedig senkit, (azaz egyetlen egy embert) sem kísért, (vagyis nem csábít bűnre, azaz céltévesztésre), gonosszal, (vagyis bajokkal,
rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal).
Hanem mindenki kísértetik (azaz: elcsábíttatik
bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja
Istentől), amikor
vonja, (vagyis bűnre
csábítja, rossz útra viszi és vonszolja), és édesgeti (azaz: csalétekkel
csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába
csalja) a tulajdon (azaz a saját maga) kívánsága,
(vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye,
érzékisége).
Azután a kívánság, (vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége) megfoganván,
(megragadja,
és segítségére van, összefog vele / a gonosszal, a kísértővel), és bűnt szül, (vagyis céltévesztést teremt, és eredményez); a bűn
(vagyis a céltévesztés) pedig
teljességre jutván (vagyis ha teljesen kifejlődik), halált nemz, (azaz az élet megszűnését hozza létre)” (Jak.
1,13-15)
Az apostolon keresztül így szól a
Szent Szellem: „Mert a bűn [a cél elvétésének]
zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem
megnyilvánulása] pedig örök élet
[a természetfeletti élet] a mi Urunk
Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
Ezért: „Mert
aki akarja (és választja) az életet
szeretni, (azaz többre tartja, és inkább az életet akarja). És jó (szerencsés, boldog) napokat
látni, tiltsa meg, (tartsa vissza, fékezze meg, hallgattassa
el) nyelvét (és beszédét
attól, amit beszélnek) a gonosztól (a rossz,
gonosz, káros, ártalmas beszédtől. Tartózkodjon
a bajokról, szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni), és
ajkait, hogy nehogy álnokságot (ravaszságot, álnokságot, csapdába ejtőt), szóljanak (beszéljenek, fecsegjenek)” (1Pét
3,10).
Dávidon keresztül is így szól a Szent Szellem: „Ki az az ember, akinek tetszik (aki
kívánja), az életet, és szeretne
jó napokat (virágzó, sikeres, prosperáló életet, jólétet, és boldogulást) látni? Kerüld a rosszat (fordulj, és
távozz el, a rosszaságtól, a gonoszságtól, sikertelenségtől, a boldogtalan, és
szerencsétlenségtől).
És cselekedjél (és
munkáld) a jót (ami helyes, igaz,
boldog, sikeres, és áldott). keresd
(kutasd, kívánd, akard és szeresd) a
békességet. (törekedj arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás) és kövesd azt. (Igyekezz
elérni, és törekedj rá)” (Zsolt. 34,13.15).
Mert: „Az embernek
(embernek, emberiségnek, emberi – vagyis ádámi – fajnak) bolondsága (bolondsága, ostobasága, butasága, értelmetlensége,
esztelensége) fordítja el (torzítja
el, rombolja le, okoz romlást, és teszi csúszóssá) az ő útját (életútját, sorsát, életmódját, életvitelét, vallási
szokását, istentiszteleti módját). És az
Úr ellen haragszik (lesz dühös, bosszús, és haragos) az ő szíve (emberi személyiségének középpontja, Isten keresésének,
az Ige befogadásának „szerve”)” (Péld. 19,3).
De: „Aki megőrzi
száját és nyelvét, (Aki vigyáz a szájára és a nyelvére), életét őrzi meg a nyomorúságtól (a
nyomástól, szorongattatástól, gyötrelemtől, gyötrődés, és szorongástól)”
(Péld. 21,23)
Ige: A kísértés
„Boldog ember
az [makariosz): a
gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és
hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a
kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés;
amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a
kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek
koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit
az Úr [az Isten]
ígért
az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé
válnak vele]” (Jak. 1,12)
A kísértés – melynek célja Istentől
való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése,
elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten
igéje bemutatja: „Például
vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak.
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a
szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és
állhatatosságát) hallottátok, (és
láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és
az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet
énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).
És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál
apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az
Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó
létükre megháborítják (és felforgatják) a
mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk
(vagy átvennünk, sem követnünk), sem
cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő
ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták)
őket. És miután sok ütést mértek rájuk,
tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték
őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső
tömlöcbe, (a belső börtönbe) és
lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és
magasztalták) az Istent. A foglyok pedig
hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen
nagy földindulás lőn (nagy földrengés
támadt), úgyannyira, hogy
megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak
a bilincsei feloldódnak (és
mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).
És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell
viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami
elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán (diabolosz:
vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe
(vagyis börtönbe) fog vetni, hogy
megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj
Istentől, megpróbál elcsábítani bűnre,
vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig
való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás,
gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig,
és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki
győz, annak nem árt a második halál”
(Jel. 2,10-11)
A menedék
„S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt,
mely mentő csúccsal intsen.
Egyetlen kőszikla maradt, Egyetlen tornyos sziklaszál: az
ISTEN” (Áprily Lajos: menedék)
Az Úr békessége őriz
„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg
fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7)
Az Úr a mi pajzsunk
„Mert nap és pajzs az Úr Isten: kegyemet és dicsőséget ád az
Úr . Nem vonja meg a Jót” (zsolt. 84,12)
Isten jelenlétében
Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet
gyarapodunk a kegyelemben, mint Tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)
A Jó hír képviselete
„Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem
az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört
szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a
megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása
napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion
gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett
öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”
Ézsaiás 61,1-3
Mindannyian szent érzelmekkel gondolunk arra a pillanatra,
mikor Megváltónk kezébe adták Ézsaiás tekercsét és Ő olvasta fel ezeket a
szavakat, mert tudjuk, hogy mindez nem pusztába kiáltott szó volt. Jézus szavai
mögött ott álltak a tettei. Ő valóra váltotta mindazt, mit ígért. Egész
életével az alázatosokért, a megtörtekért, a rabságban élőkért szolgált és
bánatukat örömre változtatta. A remény nélkülieket Isten népévé tette. De mi a
helyzet velünk? Minden keresztény hiszi, hogy feladata Krisztus küldetésének
folytatása a földön, de mégsem mindannyian végezzük el ezt a feladatot. Miért?
Ebben a szövegben három okra is rábukkantam:
1. Isten Szellemének
békéje.
Ez az első ok. Aki Krisztus küldetésében jár, Isten Szellemének
békességével bír. E nélkül egyszerűen képtelenség bármit is tennie. A Szent
Szellem vezetésére van szükségünk, állandó jelenlétére életünkben. Jézus Isten Szellemének
csodája által fogantatott és öltött emberi testet. A Szellem által ragadtatott
a pusztába, bemerítésekor is vele volt, csakúgy, mint mindvégig. A Szent
Szellem Krisztus helyettese a földön, a másik Vigasztaló, Akit az Úr maga ígért
és küld önmaga helyett.
2. Kiválasztás.
A második ok a kiválasztottságunk, rendelkezünk-e Isten
személyes elhívásával? Nem szabad önkéntesként dolgozni Isten művében az Ő
felhatalmazása nélkül! Nem elég az elvi meggyőződés, az egyetértés, valódi
közösségre van szükségünk Urunkkal. Sok keresztény küzd személyes tapasztalatok
nélkül azért, hogy megvalósítsa hitének minden tanítását az életében, de
folyvást elfogy az ereje, mert nincs közössége Istennel. Aki Krisztus követője,
az nem egy vallás híve, az nem valamiben hisz, hanem Valakiben, akit ismer,
akivel beszélget, aki megbízza őt minden nap, hogy tegye azt, amit Ő tenne.
3. Küldetés.
A harmadik ok a küldetés maga. Sokan már olyan régóta
gyakorolják vallásukat, élnek tantételek szerint, hogy rég elfelejtették miért
is lettek hívőkké. Építik a gyülekezetüket, gondoskodnak az egyházi szükségletekről,
figyelnek, hogy minden a legnagyobb rendben, Istenhez méltón történjen a
közösségi alkalmakon; de elfelejtették, hogy a pásztor a 99 meglevő bárányt
elhagyva azért az egyért indult, aki még nincs meg. Mindig emlékeznünk kell
arra, hogy Megváltónk most is megtenné ezt, és ezt várja tőlünk is. Amikor
bennünket megtalált mi is a 99 tagja lettünk, a meglevőké. Az Ő szeretete
motiváljon minket arra, hogy kapcsolódjunk be az elveszettek megmentésébe, mert
mi magunk csak így lehetünk igazán keresztények, csak ha folytatjuk, amit Ő
kezdett el mindannyiunkért.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/a-jo-hir-kepviselete.html
Megbocsátás
Készítette: Dr Kováts György
Megbocsátás - 21/7. ἀφίημι (aphiémi) - ez a megbocsátásra használt görög kifejezés itt. Jelentései:
1) dob, hajít. 2) elküld, elbocsát, szabadon enged. 3) kiad (hangot), kibocsát (szellemét).
4) elenged (tartozást), felment (munka alól)
5) megszüntet
6) megbocsát
7) elhagy, távozik, magára hagy
d./ Elenged (tartozást), felment (munka alól).
Én csak azt tudom neked mondani: ENGEDJ EL!
„De miért engedjek el?” – kérdezed ismét. Miért? Miért? Amikor olyan tisztességtelen volt velem? Amikor „ÚGY bánt velem”?.
Ez a válaszom: lehet, hogy ezt tette – de elengedni nem azért kell, mert „kevésbé” volt veled gonosz, vagy, mert már „régen” volt, hanem azért, mert az Úr Jézus Krisztus is megtette veled.
Erre azt mondod: „jó, de nekem az Úr Jézus összehasonlíthatatlanul kevesebbet engedett el. Akinek pedig én megbocsátanék, rengeteget vétkezett ellenem”.
A megbocsátás nem összehasonlítás kérdése! Csak ezt tudom mondani neked. Ne tedd. Ne hasonlítgass. A menny mértéke más. Neked is rengeteget kellett elengedni. Lehet, hogy most még nem tudod. Olvasd el a Lukács evangéliumából a 7. részből annak az asszonynak a történetét, akinek az Úr Jézus „SOKAT” engedett el. Mit tett? NAGYON szerette az Urat. És akinek kevesebbet engednek el? Kevésbé szeret. Mérd fel, mennyit engedett el neked az Úr! És ne azt mérd fel, hogy te mennyit kell, elengedjél! Ez az én javaslatom. (Én is ezt teszem. Ez a bibliai mérték. Ez az Isten országa. Ez a menny szeretete. Ez Jézus, az Isten Báránya, aki hordozta, elvitte, kifizette, eltette az útból a világ bűneit. Jn 1,29.)
Úgyhogy, nem tudok mást mondani, ENGEDD EL. NE TARTS FENN KÖVETELÉST. Feltétel nélkül. Mindet. Amilyen hamar lehet (azonnal). Mindig. Újra és újra, ha kell. Tedd meg, mert ez a menny.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)