Barabás éneke.

A dolgok közepe.

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Kinyitom életem ajtaját, és elfogadlak téged, mint Megváltómat és Uramat. Köszönöm, hogy megbocsátottad bűneimet és örök életet adtál nekem. Foglald el életem trónját és formálj olyanná, amilyen akarod, hogy legyek. Ámen. (T.M.)

A nap gondolata:

A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)

A beszéd

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3,2)

 Jakab apostol a nyelv bűneiről ír ebben a részben. Nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet. A nyelv nagyon kicsi szerv, de sok mindenre képes. Olyan, mint a gyufa lángja, amely egy egész erdőt felgyújthat. Beszédünkkel tudunk áldani és átkozni is, megbotránkoztathatunk embereket, megörvendeztethetjük a körülöttünk élőket. Nagyon fontos, hogy kinek mit mondunk, ha képesek vagyunk beszédben nem vétkezni: akkor az apostol szerint az tökéletes ember, az egész testére zabolát tud tenni. Erre lenne szükség.

Mily sok probléma származik a helytelen beszédből, a sértegetésekből, a rosszindulatú pletykákból. Mire használjuk a nyelvünket? Építünk vagy rombolunk vele? Hagyjuk, hogy elszabaduljon és fékezetlenül rontson a másik emberen? Nem jól van ez így. Bizony sokszor elszabadul a beszédünk és sok szomorúságot okozunk társunknak. Ha már tudjuk, milyen kárt okozunk a másik embernek meggondolatlan beszédünkkel, akkor miért nem vesszük magunkat takarékra? Ebből a hiábavalóságból is meg kell térni.

Csak az újjászületett ember képes visszafogni magát, sőt természetessé válik számára a helyes beszéd, az építő gondolatok közlése, így eleveníti meg társát beszédével. (Horváth Csaba)

Áldásod áldásod jöjjön el hozzánk

Hófehérek lesztek

Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja a z Úr. Ha vétkeitek skarlát pirosak is, hófehérré válhattok. (Ésa. 1,18)

Térjetek meg!

 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek. (csel. 3,19)

Idézet

 "A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá." (Böjte Csaba)

Idézetek

A feltámadott Krisztus az életet végnélküli ünneppé teszi. (Athanasius)

Katonai életbiztosítás

Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a hadsereghez. Mivel részt vett az R.O.T.C. (Tartalékos Tisztek Kiképző Testülete) programban, nagyon büszke volt alma materére és új alhadnagyi pozíciójára. Első feladata az volt, hogy az Oklahomai hegyekből származó újoncok egy csoportját győzze meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást, ami azt jelentette, hogy a kormány 10.000 dollárt fizet a családjuknak, ha szolgálat közben vesztik életüket. Bemasírozott élére vasalt egyenruhájában, csillogó rézgombjaival, és szerette volna nagyon jól végezni első feladatát, mint az amerikai hadsereg alhadnagya.

Remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre és a haza iránti hűségükre. Előadása végéhez érve feltette a kérdést „Hányan akarnak katonai életbiztosítást kötni, mielőtt a tengerentúlra küldik önöket?" Senki nem felelt.

Úgy tűnt, kudarcot vall, de keménykötésű fickó volt, aki nem adja fel egykönnyen. Úgyhogy megkettőzte erőfeszítéseit, és még ragyogóbb kifejezőkészséggel tartott egy újabb lényegre törő, világos, meggyőző előadást arról, miért kellene a katonai életbiztosítást választaniuk, még mielőtt elutaznának. Megint csak a végére ért, és senki nem reagált.

Ezen a ponton kicsúszott lába alól a talaj, és olyan gondolatait kezdte megosztani velük, amiket inkább nem kellett volna felfedni. A helyzet gyorsan romlott, amikor előlépett egy bölcs idős főtörzsőrmester, az alhadnagy vállára tette a kezét, és így szólt:

Uram, hadd szóljak én a fiúkhoz. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznie őket arról, hogy szükségük van erre a biztosításra.

A katonákhoz fordult, és azt mondta: - Uraim, a helyzet a következő. Önök tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek katonai életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Ha viszont tengerentúlra mennek, és kötöttek életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Ismételjük át megint. Tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Másrész viszont, tengerentúlra mennek, és ha kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie. Most mondják meg nekem, uraim, önök szerint kiket fog a kormány először a frontra küldeni?"

Nos, ezek után sikerült jó pár biztosítást kötnie.

Lehet, hogy azért utasítod el Jézus Krisztust, mert úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged. Úgy gondolod, hogy jól elvagy nélküle. De vannak olyan szükségeid, amikről esetleg nem is tudsz. A francia filozófus, Blaise Pascal így fejezte ezt ki egyszer: „Minden emberben van egy Isten-alakú űr, amit csak Isten képes betölteni." Megpróbálhatod ezt az életedben levő űrt betölteni barátokkal, tárgyakkal, szexszel, népszerűséggel, pénzzel, sikerekkel - az űr mégis ott marad az életedben, mert csak egyedül Jézus képes betölteni azt a magányos helyet a szívedben.

Másik alkalmazás: Ahogy a történetből kitűnik, semmit nem lehet eladni senkinek, ha nem tudjuk megmutatni az illetőnek, hogy szüksége van rá. Ugyanígy te sem tudsz sikeresen bizonyságot tenni Krisztusról a barátaidnak, ha nem vagy tisztában a szükségeikkel, és nem segítesz nekik meglátni, hogy Jézus be tudja tölteni azt a szükséget.

„ Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található Ehhez a (dicsőséges) gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van]” (Fil. 4,19)

http://velunkazisten.hu/small_story/Katonai_eletbiztositas

Joyce Meyer: Tartsd a szemed a célon!

12,1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet (dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket – Egyszerű fordítás), és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsidók)

Amikor ez a vers íródott, abban az időben az emberek sokkal jobban megértették az általa ábrázolt párhuzamot, mint manapság. A futók régen is ugyanúgy edzették a testüket a versenyre, mint ma, azonban a verseny idejére levették a ruhájukat, hogy semmi se akadályozza őket, és finom olajokkal kenték meg magukat. Nekünk is ugyanígy szükségünk van a Szent Szellem olajára, azaz kenetére, ha győzni akarunk, és mindent el kell távolítanunk az éltünkből, ami akadályoz abban, hogy megfussuk az előttünk lévő pályát.

Ha túlvállaljuk magunkat, az megakadályoz abban, hogy fejlesszük a potenciálunkat. Ha hagyjuk, hogy mások irányítsanak minket, vagy nem tudunk nem-et mondani, akkor is ugyanez történik. Ha túlságosan elfoglaljuk magunkat mások céljaival és látásával, vagy belebonyolódunk mások problémáiba, ahelyett, hogy a szemünket a célon tartanánk, akkor ezek a dolgok meg fognak akadályozni abban, hogy betöltsük küldetésünket.

Ha azt akarjuk tenni, amire Isten elhívott minket, akkor a célra kell összpontosítanunk, mert a világ mindig kínálni fog valamit, ami elvonja a figyelmünket. Próbálunk Bibliát olvasni, és valaki félbeszakít. Próbálunk imádkozni, és elkezd csörögni a telefon. Egyik figyelem-elterelés jön a másik után. Előbb vagy utóbb meg kell tanulnunk nem-et mondani. Eltökéltnek kell lennünk és nem szabad hagynunk, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy betöltsük Isten tervét és célját az életünkben.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

A menny a hazánk.

A Krisztus nélküli világ

Isten szeretete

Mily drága a Te szereteted Istenem (Zsolt 36,8)

Idézet

Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni, és senki másnál nem találnak segítséget. Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt.

Charles Haddon Spurgeon

Idézet: A csoda

Az egyedülálló anya, aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát az edzésre, az a csoda! A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda! Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.

A Mindentható c. film

Csatlakozol Jézus munkájához?

Amikor végignézett a tömegen, megsajnálta õket, mert fáradtak és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába!” Mt. 9:36-38

Vannak olyan pillanatok az életben, melyek olyan fájdalmasak, mintha valaki a gyomrodat tépné ki.

Máté apostol Jézusról írt életrajzában arra utal, hogy Jézus is megtapasztalta ezt a gyomorszorító érzést, mikor látta a zaklatott és támasz nélküli nyáját. Több volt ez, mint puszta szívfájdalom. Jézus elképesztő mértékű szánalmat érzett, mikor meglátta azt a sok, az élettől megkeseredett embert, akik olyan hatalmas problémákkal néztek szembe, hogy azt se tudták, kihez fordulhatnának segítségért. (Máté 9:36)

Ebben a pillanatban, ahogy Máté írja, Jézus ránézett a tanítványaira, és így szólt: „Azt szeretném, hogy segítsetek ebben. Olyan sokan vannak, akiknek segítségre van szükségük – akiknek tudniuk kell és meg kell tapasztalniuk Isten együttérzését –, hogy szükségem van a ti segítségetekre is ebben a nagy aratásban.” (Mt. 9:36-38 – a szerző átfogalmazásában)

Jézus minket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá a munkájában. Arra is hív, hogy imádkozzunk azért, hogy mások is csatlakozzanak. Isten betölt minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok felé, akik zaklatottak, nincs támaszuk és megtörte őket az élet. Mi visszük el a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és a megpróbáltatásokon.

Akarsz csatlakozni Jézus munkájához, és meglátni, hogy Isten hogyan működik a te engedelmességed által?

 (Daily Hope by Jon Walker, 2011. szeptember 19.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/09/26/csatlakozol_jezus_munkajahoz

Isten ismét csodát tett

Néhány hónapja történt, hogy látogatásra indultam egy családhoz, és ilyenkor mindig viszek néhány kis Bibliát és traktátusokat magammal, számítva arra, hogy az Úr majd idejében megmutatja, hogy kinek is szánta. Ők egy társasházban laknak, ahová nem volt egyszerű bejutni, mert éppen akkortájt elromlott a kapunyitó. Amikor megérkeztem, telefonon szóltam nekik, hogy itt állok a kapu előtt és így beengedtek.

Sokat beszélgettünk énekeltünk és imádkoztunk az Ige körül, és eltelt az erre szánt idő. Szeretettel elbúcsúztunk egymástól, és mikor kimentem az utcára, akkor vettem észre, hogy a nyakamban hordott kistáskát, - ahol a telefonom is hordom - ott felejtettem. Átgondoltam, hogy mit is tehetnék. Sajnos a kézenfekvő megoldás nem jöhetett szóba, mert a kapucsengő éppen rossz volt. A telefonszámukat nem tudom fejből, hogy egy fülkéből hívhatnám, a telefonom pedig bent maradt. Eddig jutottam a gondolkodásban és éppen elkeseredésnek indult volna a hangulatom, amikor eszembe jutott, hogy hiszen a saját telefonszámomat tudom, és nyilván felfigyel a család az ismeretlenül hangzó csörgésre, ha felhívom. Már csak a megvalósításra kellett kieszelnem valamit, mert ma már nem pénzbedobósak a telefonok, arról nem is beszélve, hogy nem tudtam, hogy errefelé hol is van ilyesmi egyáltalán.

A néptelen hegyvidéki területen egyszerre csak egy fiatalember fordult be a sarkon, és felém tartott. Nekibátorodva megszólítottam, és néhány szóban elmondtam tehetetlenségem történetét, megkérdezve, hogy egy telefon felhívása erejéig segítene-e rajtam. Szívesen kötélnek állt, és máris pötyögte a számomat, ahogy mondtam neki, a készülékbe, majd miután elindította a hívást, készségesen a kezembe adta telefonját. Hosszú időnek tűnt, amíg bekapcsolt a rögzítőm, ami azt jelentette, hogy nem vették fel. Újabb ijedelem futott át rajtam, - vajon lenémítottam a telefonom? Még egy próbálkozásra kértem engedélyt, és már a második kicsengés után felvette barátom a telefont, azonnal kinyitotta a kaput és máris szaladtam az ottfelejtett kistáskáért. Előtte azonban még megköszöntem a fiatalembernek segítségét, és egy előre elkészített kis Bibliát adtam neki ajándékba. Láthatóan örömmel fogadta. Miután visszaértem az utcára, híre-hamva sem volt már, nem lehetett látni merre ment el.

Bandukoltam a menetrend szerint járó villamos végállomása felé és örömmel fedeztem fel újdonsült segítőtársamat, amint a végállomáson áll, és hathatósan tanulmányoz valamit, - persze tudtam a kis Szentírás lesz a kezében. Telefonon elújságoltam feleségemnek, hogy milyen csodát tett az Úr, hogy egy csapásra megoldotta balga szolgája gondját-baját. Éppen mire befejeztem a beszámolót befutott a jármű is, és miután kiszálltak a most érkezettek, mi, az ott várakozók kezdtünk beszállni. Határozottan odaléptem ismét a fiatalemberhez, és megköszöntem újra kedvességét ajánlva egyben, hogy mivel láthatóan egyfelé utazunk még egy ideig, beszélgethetnénk, ha nincs más dolga. Mondtam neki, hogy bármit kérdezhet Istennel, hittel, Bibliával kapcsolatban, szívesen válaszolok rá, ha valamit tudni akar. Most legalább konkrét választ kaphat, ha valami kérdés feszíti ebben a témakörben. Biztattam, mondva, hogy missziósként azt tapasztalom, hogy mindenkit érdekel ez a témakör, még ha nem is mernek előhozakodni az emberek ezzel, mert hát olyan cikinek tűnik ez a mai modern világban. Hallottam, hogy munkatársai is így vannak ezzel a munkahelyen, de munka után egy kis közösség alakul, beülnek valahova, és akkor előbb - utóbb mindig előjön ez a téma, mert hát valami elképzelése mindenkinek van a dologról.

Jót beszélgettünk, tán 20 percig is, sok fontos alapkérdést sikerült tisztázni, és felajánlottam, hogy szívesen beülök a kis közösséggel én is, ha igényelnék legközelebb valamikor. Ilyen csodálatos Istenünk van, aki minden dologból kihoz valami jót, hogy egyre többen hallják az örömhírt, mindazok, akiket Ő előre kiválasztott az örök életre. Azt még el sem mondtam, hogy nagyon megköszönte a kis Bibliát, mert éppen olyan élethelyzetbe került, hogy kapaszkodónak kellett, és többször is hangsúlyozta beszélgetésünkkor, hogy nincsenek véletlenek!

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. (Préd 3,1)

 - olvassuk a Prédikátor könyvében a Bibliában, öröm betölteni a rendelt időben Isten akaratát, dicsőség Neki .

http://misszio.freewb.hu/tortenetek

Oswald Chambers: ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET

"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk, és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers